Somogyi Néplap, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-20 / 222. szám

5 1989. szeptember 20., szerda Somogyi Néplap SZEZONVÉGI JEGYZET IFI PARK Júniustól került be ismét a kaposvári fiatalok szókin­csébe az Ifjúsági park elne­vezésű rendezvénysorozat, a városi Demisz szervezésé­ben. Azt a hiányt próbálták ezzel megszüntetni, amely nyaranként a szórakozási lehetőségekben mutatko­zott. Az ifipark elsősorban az átlagos pénztárcájú fia­talokat célozta meg: az 50— 90 forintos jegyár viszonylag sokak számára elérhető. A kedvező árak kialakításához a Park étterem is hozzájá­rult, mivel nem számított fel terembérleti díjat >(igaz, a 300—500 fős vendégsereg jócskán megnövelte forgal­mukat). A programok fő szervező­je, Dakos István és a diszkó műsorvezetője,. Abel József elmondta: az Ifjúsági park elsősorban nem profitérde­keltségű rendezvény, cél­juk csupán kulturált szóra­kozási lehetőség megterem­tése volt. A rendezvényso rozat beindításához meg­annyi engedélyre és sok munkára volt szükség. Ki kellett építeni a műszaki bá­zist is, ez Gergely László­Újabb vallásfelekezet Üjabb vallásfelekezetet is­mertek el. Glatz Ferenc művelődési miniszter törvé­nyesen működő vallásfele­kezetnek ismerte el a Tel­jes Evangéliumi Keresztyén Közösség Mahanaim Gyüle­kezetét. A gyülekezetét kez­detben a nazarénus feleke- zeten belül működött, s 13 éve kérte elismertetését. Ol­talom nevű családsegítő és ifjúságvédő egyesülete kal­lódó és deviáns fiatalokkal foglalkozik. nak, a Latinca művelődési ház technikusának és Szabó Ferencnek, a Noszlopy Gás­pár Közgazdasági Szakkö­zépiskola végzős tanulójá­nak köszönhető. Arra a kér­désre, hogy miért csinálják, hiszen a pár száz forintot könnyebb munkával is meg­kereshetnék, nem kellene súlyos hangfalakat emelget­ni és a keverőpult fölött görnyedezni, Szabó Ferenc azt válaszolta: „Mindennél többet ér, amikor látom a fiatalok önfeledt szórakozá­sát, mert tudom: ebben az én munkám is benne van. Ez az a dolog, amit nem pénzért csinál az ember.” Az Ifjúsági park országo­san kevésbé híres együtte­sek számára is pódiumot biztosít. Ebben a haszon mellett az a szándék is meg­húzódik, hogy fellépési le­hetőséget adjanak a szárny­próbálgató zenekaroknak. Az a vád érte őket, hogy az alternatív zenészeket ideo­lógiai megfontolásból nem mutatják be. A rendezők ezt belemagyarázásnak, a tények elferdítésének tart­ják. Ök mindenkinek meg­adják a lehetőséget, ha részi vállalnak a rendezvények megszervezésében és a fel­merülő költségek egy részé­nek vállalásában. Az idén előreláthatólag veszteségmentesen fejező­dik be a rendezvénysorozat. A rendezők ezúton is kérik a fiatalokat, hogy nyíltan mondják el véleményüket, konkrét javaslatokkal se­gítsék munkájukat. Legkö­zelebb a jövő nyáron folyta­tódnak a rendezvények. Ad­dig is: viszontlátásra, ifi­park! Mezőfi Zoltán A népek zarándokhelyei: kertek Kiállítás a Somogyi Képtárban A mesterség és a művé­szet harmóniába ötvözött megjelenése talán sehol sem olyan szembeötlő, mint a kertépítészetben. Abban az ősi foglalkozásban, amely magába olvasztja az építé­szet, a szobrászat, a festé- . szét különböző stílusirány­zatait. Hiszen a kertművelő ember vagy kertépítész mun­kájának eredménye elide­geníthetetlenül beépül a ter­mészetbe, mindennapi éle­tünkbe. De vajon ismerjük-e ezek­nek a kerteknek a történe­tét ? Elgondolkodtunk-e már azon, hogy környeze­tünket miként formálja szépségével, hasznosságával a kert? A kaposvári Somogyi Kép­tárban Szép magyar kertek címmel tegnap megnyílt ki­állításon ezekre a kérdések­re is választ kaptunk. A So­mogy Megyei Múzeumok Igazgatóságának, az Orszá­gos Műemléki Felügyelő­ség, valamint az ICOMOS- IFLA magyar történeti ker­tek szakbizottságának szer­vezésében megrendezett tárlat a kerttörténeti emlé­kek megjelenítésével ritka szép élményben részesíti a nézőket. A kiállítás rende­zője, Huszka Judit, a siófo­ki Településtisztasági és Kertészeti Vállalat jóvoltá­ból értékes növényekkel kel­lemes szobakertté varázsol­ta a kiállítótermet, ahol a korabeli tájakat ábrázoló fo­tók, festmények, szobrok szépsége még jobban kidom­borodott. A látvány keltette kelle­mes érzést dr. örsi Károly, az Országos Műemlékvédel­mi Felügyelőség legelis­mertebb kertépítészének szakmailag rendkívül pre­cíz és élményszerű megnyi­tója tette gondolatilag is gazdaggá. Dr. örsi Károly harminc éve foglalkozik a kertépíté­szet és kerttörténet tudo­mányával. A világ kertmű­vészeti hagyományaiban leginkább jeleskedő kultú­rák — kínai, indiai, japán, angol és francia — kívül nagy hangsúlyt helyezett a magyar és ezen belül a so­mogyi — iharosberényi, so- mogyvári — kertépítészeti emlékek rekonstruálására, bemutatására. Kutatómun­kája során sikerült többek között olyan értékes kert- építészeti elemeket is meg­mentenie a pusztulástól, mint a nagytétényi kastély­parkból származó kentaur­szobor, vagy a kommersz kerti törpék művészi, kőbe faragott figurái Sopronból. A falakon elhelyezett tab­lók stílustörténeti korsza­konként követik nyomon a magyarországi kertészeti kultúra legjelesebb alkotá­séit. A képeket szemlélve Kazinczy Ferenc sorai is eszébe jutnak a látogatónak. A jeles költő és nyelvújító szívesen foglalkozott kert­esztétikával, és Kufstein börtönében is így elmélke­dett: „Legnagyobb élveze­temhez tartozik ilyen ker­tek látása.” S hogy ne ma­radjunk adósai az ő örök­ségének sem, tegnap délelőtt a Somogy Megyei Tanácson a somogyi kastélykertek mű­velőinek tartott dr. Örsi Ká­roly tapasztalatcserével egy-, bekötött értékes előadást. A műemléki albizottság jövő évi munka tervében ugyancsak szerepel a somo­gyi kastélykertek megmen­tésének és rekonstrukciójá­nak témája. A közeljövőben pedig kézbe vehetjük a vi­lág történeti kertjeinek jegyzékét is, amely a fértő­di és a keszthelyi kastély mellett több, méltán híres építészeti emlékünkhöz kap­csolódó kertet is bemutat majd. Várnai Ágnes Fotó: Király Béla Budapesti műrészét! hetek A budapesti művészeti hetek — folytatva ezt a tö­rekvést, hogy saját anyagi lehetőségeit egy-egy megha­tározott műfaj, illetve ese­ménysorozat támogatására fordítja — ezúttal a magyar fotográfia értékeit kívánja programsorozatának közép­pontjába állítani. Kapcso­lódva a fényképezés fölfe­dezésének 150. évfordulójá­hoz, a Magyar Fotóművé­szek Szövetségével közösen 12 kiállításból álló ciklust állítottak össze: ez a ma­gyar fotográfia múltját, jeles iskoláit, irányzatait és egyé­niségeit ismerteti meg a kö­zönséggel. A szeptember 25-én kez­dődő művészeti hetek ese­ményeit ismertető keddi sajtótájékoztatón a Hilton Szállóban elmondták: a fo­tográfia hónapjának kiállí­tási anyagából' A fénykép varázsa címmel kétnyelvű, több mint 400 oldalas közös katalógus készül. 9. A Palacio főbejárata előtt Cziráky József gróf fogadja (az ő dénesfai bir­tokán szállt le IV. Károly repülőgépe, amikor az ex- király másodszor is megkí­sérelte a puccsszerű vissza­térést a magyar trónra), majd elfoglalja szobáját a kastély második emeletén. (A. amikor nagybátyja em­lékiratát olvasva ehhez a részhez ért, képzeletben so­káig elidőzött abban a má­sodik emeleti szobában. Va­jon mi járt az eszében, tű­nődött, amikor csomagjai­val magára maradt, s a hosszú utazástól, az élmé­nyektől kissé kábultan ki­nézett az ablakon? A ten­gert látta, a hatalmas At­lanti-óceánt, és közben — föltehetőleg — a Rábcára gondolt. A. biztos volt ab­ban, hogy az ártéri erdők rezzenéstelen csendjéből csörömpölő hangon felröp­penő toronyfácán is eszébe jutott, akárcsak a sövényhá­zi szedres, a Hangya szövet­kezet boltja mellett vagy a Mária-szobor a Templom ut­ca végén, ahol jobbra* kell fordulni a lovas kocsival, ha az állomás felé, a város, a felsőbb iskolák felé indul el az ember. Azok a régi lo­vaskocsik ... Talán a ká­tyúkra is emlékezett, meg az utat szegélyező fűzfák időt­len bálványarcára, s a szo­rongásra, amely a város kö­zeledtével egyre erősebben szorította a szívét. . . Maga előtt látta apja aggodalmas arcát, anyja bepárásodott nefelejcs-szemét, s a tanító­ház nagyszobáját, ahol egy­Lequeitiói látkép Habsburg Ottó 13 éves korában mást érik a fekhelyek, s a tenger ünnepélyes morajába belevegyült édesanyja var­rógépének monoton kattogá­sa a hajdani augusztusi éj­szakákból ...) Elfogódottan lép a ki­rályné szalonjába. — Felséges asszony .. Zita elébe siet; arcán szí­ves mosoly, majd néhány kedves szóval megköszöni a „főtisztelendő úrnak”, hogy vállalta a helyettesí­tést. Közvetlen modora, su­gárzó intelligenciája az el­ső percben feloldja vendégé­ben az elfogódottságot. Ügy tetszik, nem híve a szertar­tásosságnak, az üres, for­mális társalgásnak. Har­minchárom éves, magas, karcsú fiatalasszony, nyolc gyermek anyja, özvegyi ru­háját sohasem veti le, min­dig feketében jár, a haj­viseletét — jellegzetes koro­naszerű kontyát — sem vál­toztatja meg. Nyakában vé­kony aranylánc kis kereszt­tel, ujján jegygyűrű. Más ékszert sohasem visel. Mé­lyen vallásos. Naponta ál- dozik, két szentmisén vesz részt, rendszeres olvasmá­nya az Evangélium és a Szentek élete. Legfontosabb kötelességének gyerekei ne­velését tartja, s ezzel kap­csolatban rendkívül határo­zott és okos elveket vall. Ez időben nagyobb gyerekei a serdülőkor mezsgyéjén jár­nak, ezért a rendszeres ta­nulás mellett nagy jelentő­séget tulajdonít a sportnak, a különböző fizikai erőkifej-, tést igénylő játékoknak. Kö­rültekintően megszerkesz­tett napirend osztja be ide­jüket: valóságos kis nevelő- intézet a Palaccio. Az első audiencián főként nevelési kérdésekről társa­lognak, közben szóba kerül a későb szentté avatott X. Pius pápa, akit a királyné már ez időben is szentként tisztel. Elmondja egy élmé­nyét a pápával kapcsolat­ban. Férje még nem volt trónörökös, amikor tisztelgő látogatást tettek az egyház­főnél. X. Pius a társalgás közben úgy beszélt Károly főherceggel, mintha ő lenne I. Ferenc József koronájá­nak várományosa. Ezt meg­lehetősen furcsállta az ifjú pár, annál is inkább, mert az egyházfő rendkívül tájé­kozottnak mutatkozott az Osztrák—Magyar Monarchia belső ügyeiben, gondjaiban. Végül Zita jegyezte meg szerényen, hogy nem a fér­je, hanem Ferenc Ferdinánd a trónörökös. A pápa nem lepődött meg. Tudom, leá­nyom, mondta, de Ferenc Ferdinánd sosem jut trónra. Amikor Szarajevóból vi­lággá röppent a tragikus hír, Zita és Károly X. Pius jós­latára gondolt. Hamarosan megismerkedik a gyerekkel is, mindenek­előtt Ottóval, a Habsburg család fejével. „Midőn mo­solygó arccal, ragyogó szem­mel felém sietett, alig tud­tam leküzdeni meghatódott- ságomat — írja. — Már kis­gyermek korában, midőn atyja megkoronázásakor elő­ször szerepelt a hazai nyil­vánosság előtt, elnevezték a mesék királyfiának. Később a száműzetés idején Glatter Gyula festményeiről készült színes reprodukciók alapján alkotott róla képet a ma­gyar közönség. Hullámos szőke hajjal, kék szemmel képzeltük el, amilyennek a festő láttatta velünk. 13 éves korában, amikor megismer­tem, nem ilyen volt. Szeme barna', nyílt, meleg tekinte­tű. Hullámos, dús, sötét gesztenyebarna haj borult magas homlokára, ovális ar­cának üde tónusát napsugár és tengervíz színesítette bar­nás rózsaszínre. Termete arányos és kisportolt, izmos és nyúlánk. Egész megjele­nésében feltűnően szép - fiú, félig még gyermek, hosszú- nadrágban fiatalember. Ke­délye derűs, szelleme élénk, értelme fogékony, érdeklő­dése sokoldalú. Könnyen ta­nulta az idegen nyelveket; serdülőkorában már ma­gyarul, németül, franciául és spanyolul beszél, de a baszkokkal is anyanyelvükön tudott társalogni, és a hor- vát nyelv tanulásába is be­lekezdett. Szerette az irodal­mat, történelmet, földrajzot, és érdekelték a természettu­dományok. Mindezt termé­szetesen csak később ismer­tem meg benne, amikor már sokat voltunk együtt az is­kolában, társaságban és ki­rándulásokon. Reggel buzgón miniisztrált szentmisémen. Délelőtt tanrend szerinti órák tanulószobájában; író­asztala fölött a falon az Osztrák—Magyar Monarchia térképe függött. Ágya fölött atyjának, IV. Károly király­nak fényképe, a halottas ágyon. Alaposan ismerte őseinek birodalmát. Fárad­hatatlanul figyelt az előadá­sokon, ha problémái támad­tak, nyomban föltárta őket, szeretett mindenben tisztán látni. Az én feladatom fő­képp magyar irodalmi mű­veltségének megalapozására irányult.” (Életem és sorsom) (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents