Somogyi Néplap, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-16 / 219. szám

1989. szeptember 16., szombat Somogyi Néplap IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS Egy leánygimnázium évtizedei Ajánlom, e sorokat Édesanyámnak, Rosta Istvánná, szüle­tett Gömbös Magdolnának és egykori osztálytársainak, akikkel 50 évvel ezelőtt, 1939-ben együtt érettségizett a Kaposvári Egyesületi Leánygimnáziumban. Iskola — história A Kaposvári Egyesületi Leánygimnáziumot a „So­mogy megyei Leányközépis­kola Egyesület” alapította 1918-ban. Az egyesület elnö­kévé Orel Gézát, alapító igazgatóvá dr. Bíró Lajost választották. Az első tanév az 1918 19-es volt. A tanítás a helybeli állami fiúgimná­zium (későbbi nevén „Ka­posvári M. Kir. Áll. Soms- sich Pál Gimnázium”) egyik különálló épületében indult meg, majd 1919 szeptembe­rétől az iskola a kaposvári törvényszéki palota északi földszintjén működött. A gimnázium saját kétemeletes iskolaépülete 1925-ben épült fel (mindössze néhány hó­nap alatt), az akkori Eszter- házy utca déli során, a ké­sőbbi Bajcsy-Zsilinszky utca 8. szám alatt. Az új gimnázium építésé­nek Kaposváron voltak el­lenzői is. Hogy mégis meg­valósulhatott, részben köz­ponti törekvéseknek volt kö­szönhető. Az 1920-as évek­re esett gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter nagy közoktatási programja, amelynek keretében okta- ásra és művelődésre évente a költségvetésnek több mint 10 százalékát fordították. Klebelsberg szívós akarat­tal érvényesítette, hogy az országot „a kultúra tarthat­ja meg és teheti naggyá”. (Nemrégiben került vissza Szegeden a József Attila Tudományegyetem Kémiai Intézetének falára Klebels- bergnek és az egyetem töb­bi alapítójának a dombor­műve.) Az épületet és az előtér­ben elhelyezett emléktáblát 1925. december 20-án, egy vasárnapi ünnepség kereté­ben avatták fel. A Somogyi Újság 1924. december 30-i számában megírt, egyébként a leány- gimnázium építését ellenző, cikk szerzője szerint a ka­posvári lett volna az ország „101-ik leánygimnáziu­ma”.(!) Az avatás az év jelentős városi eseménye volt. (A korabeli értékelések 1925 Kaposvárénak másik jelen­tős kulturális eseményét Bartók Béla városi színházi hangversenyében jelölték meg, amelyről azonban a Somogyi Újság 1925. január 21-én sajnálkozva jegyezte meg, hogy a közönség nem volt nagy létszámú.) 1925-ben azonban a gim­náziumi épület csak részle­gesen készült el. A földszin­tes tornaterem fölé 1938-ban építettek két emeletet. (A ma is jó állapotban lévő lé­tesítmény most a Kaposvári Tanítóképző Főiskola része.) A gimnázium életébe a negyvenes évek különösen sok változást hoztak. Ka­posvár művelődéstörténeté- netének ezekre a mozgal­mas éveire ma már csak az idősebb generáció emlékszik. Az 1940/41-es iskolai év kiemelkedő eseménye volt az az irodalmi kirándulás, amelyen dr. Bíró Lajos és dr. Biczó Ferenc vezetésével a tanulók egy csoportja a somogyi Niklára látogatott. (A kitűnő magyar—latin szakos tanár, dr. Biczó Fe­renc az 1920—21. iskolai év­től volt a gimnázium taná­ra.) Az ősi Berzsenyi-kúriá­ban a koszorús költő, Ber­zsenyi Dániel unokája, Ber­zsenyi Mária, villásreggelin látta vendégül a gimnazista leányokat. Az 1941/42-es tanév „a legnagyobb magyar”, gróf Széchenyi István születésé­nek 150. évfordulója jegyé­ben telt el. A „Nyelvében él a nemzet” közkeletű Széche- nyi-szállóige fokozott idő­szerűséget kölcsönzött a csaknem minden osztályban megírt, ilyen gondolatkörű magyar dolgozatoknak. A pécsi tankerületi kir. főigaz­gató felkérésére megrendez­ték az iskolaközi kiejtési versenyt is, amelynek dön­tőjébe négy kaposvári gim­nazista leány jutott. Nem meglepő, hogy a jubileumi év adta hangulatban az írásbeli magyar érettségin a nagy izgalommal várt tétel: v„Mit tanít Széchenyi a mai magyarságnak?” Az 1942—43. iskolai évig a leánygimnázium meghitt, zárt világában a háború ha­tását csak kevéssé lehetett érezni. Ez a tanév volt az első, amelyben a tanítást a háborús körülmények szá­mottevőén befolyásolták. Az iskolai évről szóló évkönyv­ben a történeti résznél erről a következőket írták: „A ta­nítás, mivel iskolaépületün­ket a honvédség, vette igény­be hadikórház céljaira, a polgári leányiskola épületé­ben (Seidl Anna polgári le­ányiskolái igazgató segítő támogatásával — a szerző) délután fél 2-től fél 6 óráig folyt.” (Az említett polgári leányiskola a mai Tanácsház utcában volt, a városi ta­nács épületének szomszéd­ságában.) Az iskola felszerelését, a szertárakat és könyvtárakat ideiglenesen a kaposvári Nemzeti Kaszinó nagyter­mében helyezték el. A könyvtári gyarapodás ilyen körülmények között termé­szetesen csák igen szerény mértékű lehetett. E tanévben kapott címze­tes gimnáziumi igazgatói cí­met a magyar irodalom ta­nításában elért kiváló ered­ményeiért dr. Biczó Ferenc „rendes tanár”, aki már e kitüntetés birtokosaként tel­jesített katonai szolgálatot — mint honvédtiszt — a kö­vetkező tanév egy részében. Ezekben a hónapokban a katonai behívások már a középiskolai tantestületeket is elérték. A tanév során előkészületek történtek az intézmény vezetését érintő személyi változásokra. „Az iskolát fenntartó Somogy megyei Leányközépiskola Egyesület illetékes választ­mánya az 1943. évi augusz­tus hó 23-án tartott ülésén dr. Biró Lajos alapító-igaz­gatónak nyugdíjazása foly­tán megüresedett igazgatói állásra megválasztotta Lend- vai Ernő rendes tanárt; az intézet ideiglenes vezetésé­vel megbízott igazgatóhe­lyettest. A választást a VKM. Úr 111 851 1943. VIII. 1. szám alatt jóváhagyta” — olvashatjuk a gimnázium XXVI. számú évkönyvében. A háborús években egyre fokozódó nehézségek és nél­külözések miatt a gimnázi­um életében is felerősödött a karitatív tevékenység. A jótékonysági munka koráb­ban is működő szervezetei, a Mária Kongregáció, a Soli Deo Gloria Kollégium, az Ifjúsági Vöröskereszt Egye­sület a 40-es évek első felé­ben fokozták tevékenységü­ket. Az Ifjúsági Vöröske­reszt Egyesület példáuí egyetlen tanév alatt, 1942— 43-ban, 270 könyvet és 310 folyóiratot juttatott a front­ról hazatért katonáknak. 1942 karácsonyára pedig az iskola saját bevételeiből a Magyar Vöröskereszt útján 600 pengőt küldött a harcté­ri csomagok összeállításá­hoz. Az 1940-es évek második felében az új általános isko­latípus kialakulásával a gimnáziumok szerkezetében is változás történt. A So- mogyvármegye című lap az 1946. augusztus 8-i számában adta hírül a megye lakói­nak, hogy: „A polgári isko­lák négy, a gimnáziumok első kettő osztálya már ez- évben megszűnik.” A nyolc­osztályos általános iskolára és a négyosztályos gimnázi­umra történt átmenet azon­ban érthetően elhúzódott, többek között a helyi lehe­tőségek eltérő volta miatt. („1945 őszén az ország terü­letén 7 ezernél valamivel több népiskola, 370 polgári iskola, 170 gimnázium volt” — olvashatjuk Bereczki— Komlósi—Nagy szerzőktől a „Neveléstörténet” című munkában.) A kaposvári leánygimná­zium nem volt állami isko­la, ezért az 1948. évi XXXIII. t.c. értelmében az 1940-es évek végén napi­rendre került az államosítás ügye is. Államosítási adat­szolgáltatásként 1948. de­cember 2-án készült el — még Lendvai Ernő (1893— 1958) igazgató aláírásával — az iskola ingatlanvagyoná­nak számbavétele, amint arról a Somogy Megyei Le­véltár iratanyaga tanúsko­dik. Az épületet 1950-ben vették állami tulajdonba. Az államosítási jegyzőköny­vön Lendvai Ernő aláírása már nem szerepel — az egyik aláíró Katona Piroska iskolaigazgató, aki 1949-től vezette az intézményt. (Lendvai Ernő 1949-től ha­láláig a kaposvári Táncsics Mihály Állami .Általános Gimnázium tanáraként dol­gozott.) Az államosítás után az iskola „Állami Leány­Dr. Bíró Lajos gimnázium, Kaposvár” né­ven működött tovább, ké­sőbb pedig felvette Munká­csy Mihály nevét. 1963. szeptember 2-án ad­ták át rendeltetésének (nem teljesen befejezett állapot­ban) a Kossuth Lajos utcai új leánygimnáziumi épüle­tet, húsz tanteremmel. A ré­gi, Bajcsy-Zsilinszky utca 8. szám alatti épületben (a volt Eszterházy utcában) ideiglenesen technikumi osz­tályok kaptak néhány tan­termet, és itt működött pár esztendeig a rövid életű III. számú Gimnázium is, amely 1967-ben megszűnt. 1967-től 1971-ig a Bajcsy-Zsilinszky utca 8. szám a Közgazdasá­gi Szakközépiskola otthona volt. 1971-ben a Tanítóképző Intézet Gyakorló Iskolája költözött be, majd az' új gyakorló iskola megépítése után, az 1970-es évek végé­től ez is a Kaposvári Taní­tóképző Főiskola épülete lett, „B” épület néven. A Munkácsy Mihály Gim­náziumban, ha elődként ide értjük a hajdanvolt Kapos­vári Egyesületi Leánygim­náziumot (miért kellene ta­gadni a valós kontinuitáso­kat), akkor elmondható, né­hány napja nyitották meg a 71. oktatási évet. Dr. Rosta István főiskolai docens Teller Ede élete és kora 3. Einstein megírja a ieveiet 1939. január 16-án John Wheeler, a princetoni egye­tem fiatal fizikusprofesszora New York kikötőjében fi­gyelte, miként vet horgonyt méltóságteljesen a Drotting- holm nevű gőzös. Niels Bohrt várta, aki eredetileg azért jött, hogy néhány hé­tig Princetonban tanítson és kísérletezzen, majd később részt vegyen a Teller és Gamow által szervezett el­méleti konferencián Wa­shingtonban. A várakozó Wheelernek azonban fogal­ma sem volt arról, hogy Bohr olyan tudományos új­donságot hoz magával, mely az emberiség kultúrtörténe­tében csak a tűz felfedezé­séhez hasonlítható. Niels Bohr szemmel lát­hatóan nagyon izgatott és feszült volt. Amíg poggyá­szára várt, Wheelert félre­vonva, lakonikus rövidség­gel csupán ennyit mondott neki: „Sikerült az atommag felbontása!” Wheeler később így jelle­mezte a hír hatását: „Ügy éreztem magam, mint az a figura Michelangelo freskó­ján, a Capella Sistina meny- nyezetém, aki kinyújtja az ujját: Üzenetet küldött az Isten!” A megrázkódtatás, amit Wheeler érzett, teljesen in­dokolt volt. A görög szár­mazású szó: atom, körülbe­lül azt jelenti: oszthatatlan. Az ősi felfogás értelmében valamely anyagmennyiséget ketté lehet osztani, majd újra meg újra ketté, egé­szen addig, amíg kicsisége eléri azt a pontot, ahol im­máron elvághatatl-an. A vi­lágra szóló tudományos ese­ménnyel nemcsak az etimo­lógiai jelképet döntötték meg, hanem voltaképpen a lehetetlent változtatták le­hetségessé. Az ember és a természet viszonya új kor­szakhoz érkezett! Niels Bohr bejelentésekor a tudósok ugyanezt érezték, mintha Lindbergh 1927. évi Atlanti-óceánt átrepülő, korszakalkotó vállalkozásá­nak lennének megfigyelői, tanúi. Ekkor azonban ők sem sejtették, hogy ez a csendes laboratóriumi ese­mény Hirosima és Nagasza- ki bombázásához, a hidro­génbomba felfedezéséhez, az atomfegyverkezési verseny­hez vezet. Az első gondola­tok inkább ahhoz a kézen­fekvő reményhez fűződtek, hogy az atom felbontása mérhetetlen mennyiségű energiával tótja majd el a világ arra rászoruló orszá­gait és népeit. Szilárd Leó ötlete volt, hogy forduljanak az ameri­kai kormányhoz: támoga­tást kell szerezni az atom- kutatáshoz. El1 kell tehát jutniuk Roosevelt elnökhöz! De hogyan? A személyes is­meretségek láncolatán át­vezető, komplikált tervezet született. Szilárd megismer­kedett egy menekült osztrák közgazdásszal, Gustav Stol- perrel. Ö viszont ismert egy New York-i bankárt, Alexander Sachsot, aki állí­tólag közeli barátságban volt Roosevelt elnökkel. A követ­keztetés: fogalmazni kell egy levelet, amelyet Einstein ír alá, és Sachs ezt adja át az elnöknek. Szilárd1 és Wigner 1939. július 30-án meglátogatták Einsteint a Long Island-i Peconicban lévő nyaralójá­ban, Elindultak az ismeret­len kis település felé a világ akkori legnevezetesebb tu­dósához, akitől azt várták, hogy rátegye kézjegyét a le­vélre. Az úton kisebb defekt kellemetlenkedett, ám végül elérkeztek a környékre, a dr. Moore tulajdonában lévő házat azonban nem találták meg. A továbbiakat Teller be­széld el: „Aztán találkoztunk egy tízéves kislánnyal. Persze fogalma sem volt arról, hogy ki az a dr. Einstein. Ekkor Szilárd megkérdezte tőle: — Ismersz egy bácsit, akinek lobogó fehér haja van? — Az, aki mindig csoszog? — Igen, az! A gyerek tüstént odavitt minket a házhoz. Szilárd átnyújtotta Eins­teinnek a legépelt levelet, aki pihenőruhában és pa­pucsban fogadta vendégeit. Teázás közben átolvasta a levelet és aláírta.” Részlet a híres levélből: „F. D. Roosevelti az Egyesült Államok elnöke Fehér Ház Washington D. C. Uram! E. Fermi és L. Szi­lárd bizonyos újabb kutatá­sai, amelyekről kéziratok formájában értesültem, arra engednek következtetni, hogy az uránium elemet a legközelebbi jövőben új és fontos energiaforrássá lehet átalakítani. A helyzet bizo­nyos aspektusai láthatóan figyelmet igényelnek, és ha szükséges, gyors cselekvést kívánnak a kormánytól. Ezért úgy gondolom, hogy az alábbi tényekre és javas­latokra kötelességem felhív­ni az ön figyelmét. Az elmúlt négy hónap kí­sérletei folyamán — Fran­ciaországban Joldot, Ameri­kában Fermi és Szilárd munkájának eredményeként — nagy mennyiségű uráni­umban nukleáris láncreak­ció idézhető elő új, a rádi­umhoz hasonló elemek nagy mennyisége révén. Jelenleg csaknem bizonyosnak lát­szik, hogy ez a közeljövőben megvalósítható. Ez az új jelenség bombák gyártáséhoz is vezethet, és elképzelhető, bár nem biz­tos, hogy ily módon rendkí­vül erős, új típusú bombá­kat lehet készíteni. Egyetlen ilyen bomba, ha hajóval szállítják, és egy kikötőben robbantják fel, nagy való­színűséggel elpusztítja az egész kikötőt, a szomszédos területtel együtt.” A Roosevelt-adminisztrá- ció azonnal megtette az el­ső lépéseit. Az elnök által kinevezett Uránium Tanács­adó Bizottság október 21-én tartotta első ülését. Elnöke Lyman J. Briggs lett. Az ülésen jelen volt két vezető katonatiszt, Adamson és Hoover, valamint több fizi­kus. Einstein is hivatalos volt, de ő a közszerepléstől való irtózására hivatkozva lemondta részvételét. Sachs tanácsára ugyancsak meg­hívták Szilárd Leót, Wigner Jenőt, Teller Edét és Enrico Fermit. Az ülést Szilárd Leó ural­ta. Elmondta, hogy Fermivel együtt — megfelelő anyagok birtokában — képesek egy atommáglya megépítésére. A katonai szakértők nem vol­tak meghatva. Nem fogták fel, hogy nem egy nagyobb méretű robbantásról, hanem új erőforrásról van szó, amely a jelenlegi legmeré­szebb emberi elképzeléseket is meghaladja. Korabeli fel­jegyzések idézik Adamson ezredes egyik mondását, ami nem tanúskodik sem nagy szellemi, sem pedig nagy képzelőerőről. Amikor azt bizonygatták neki, hogy egy kilogramm uránium kb. húszezer tonna TNT-nek megfelelő robbanást idéz elő, azt "válaszolta, hogy őt, aki egyszer valamikor egy felrobbanó lőszerraktár kö­zelében tartózkodott, a de­tonáció még csak le se ütöt­te lábáról. A nagyjából minden országban azonos színvonalú katonai bölcses­séget egy történet tükrözi — ugyancsak Adamson elő­adásában. Ő nem hisz ezek­ben a komplikált tudomá­nyos kísérletekben és talál­mányokban. Egyszer hallotta ugyanis-, hogy a Baltimore közelében lévő gyakorlóté­ren valamilyen halálsugárral kísérleteztek. Póznához kö­töttek ki egy kecskét, és tíz­ezer dollár jutalmat kínál­tak annak, aki sugárral megöli. A kecske — mondta az ezredes — a mai napig is kitűnő egészségnek ör­vend, és punktum! Adamson ezredest nem si­került meggyőzni az ügy horderejéről. Szerinte a győ­zelem nem az új fegyvere­ken, hanem az erkölcsi fö­lényen múlik. Wigner dühöngött. Ha a fegyverek nem lényegesek, miért nem csökkentik a hadsereg költségvetését leg­alább 30 százalékkal. Teller ugyancsak felháborodott. Nem mondta ugyan ki, de ezt gondolta: Lengyelorszá­got éppen most zúzta szét Hitler és Sztálin „erkölcsi fölénye”. Adamson, látva a tudós'ok háborgását, békülékenyen vetette oda: — Jól van, jól van, meg­kapják a pénzt. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents