Somogyi Néplap, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-16 / 219. szám

4 Somogyi Néplap 1989. szeptember 16., szombat így látják a marcali küldöttek Várakozással, illúziók nélkül Dél-dunántúli tükör Méreg útvesztővel Az máris nyilvánvaló, hogy az MSZMP rendkívüli kongresszusának nem a vastag­betűs újságcímek adnak majd jelentőséget. Mi az, amit okkal várhatunk a kongresz- szustól, s hol kezdődik az illúziók világa? Egyebek közt erről kérdeztük Marcali és városkörnyéke négy kongresszusi küldöt­tét, Berend Ferencet, a pusztakovácsi ter­melőszövetkezet elnökét, dr. Grübl Lász­lót, a városi pártbizottság első titkárát, Magyar Istvánt, a Böhönyei Állami Gaz­daság igazgatóját és dr. Suchman Tamást, a Budapest Bank Rt. marcali fiókvezetőjét. — Nagy a kísértés és a nyomás is, hogy egy küldött a korábbiakhoz hasonlóan saját területe, ágazata, vagy rétege gondjait tegye szóvá, miközben egyértelmű, hogy a kongresszusnak most el­sősorban magát a pártot kell újjáteremtenie. Berend F.: Az érthető, ha minden küldött elsősorban azt szeretné elmondani, amit tapasztalatai alapján leginkább szorítónak érez. Baj akkor van, ha e fölve­tések nem kapcsolódnak a nagy politika kulcskérdé­seihez. Tudom, hogy a kong­resszusnak nem az lesz az első számú feladata, hogy az agrárkérdéseket meg­oldja, ez azonban nem je­lenti azt, hogy erről nem is kell beszélni. A párt jövő­je szempontjából nem kö­zömbös, hogy meg tudja-e nyerni a falusi embereket. Suchman T.: Olyan nagy­nak tartom ezt a kísértést, hogy legszívesebben ügy­rendi javaslatot tennék. Ele­jét véve, hogy bárki is el­térhessen a fő kérdésektől, melyekre a kongresszusnak válaszolnia kell. E célból még a napirendek témakö­reit is szűkíteném. A kong­resszusnak ugyanis egyetlen — ám elodázhatatlan — fel­adatát abban látom, hogy a pár jövőjét a nemzet érde­keit szolgáló módon hatá­rozza még. Jómagam tartok az obstrukciós. kísérletek­től. Ez nagy kárt okozhatna, hiszen a burjánzó reformre­torika már szándékával el­lentétes hatást ér el. Grübl L.: A korábbi kong­resszusoktól eltérően most egy országban kell gondol­kodni. Így volt ez már a ta­valy májusi pártértekezleten is, ahol azonban még nem volt ennyiféle párton belüli áramlat. Azt látni kell, hogy mivel pártszavazás útján választottak bennünket kül­dötté, beszélnünk kell arról, amivel választóink megbíz­tak. A párt jövőjét megha­tározó programot úgy kell formálni, hogy abbém benne legyen a párttagok vélemé­nye. Ellenkező esetben a ta­gok úgy érezhetik, hogy is­mét a fejük felett és nélkü­lük történt valéuni. Jó mun­kamódszernek azt tartanám ha előzetes szekcióviták vé­geznék el az analízist, itt hangozhatnának el a koráb­bi értelemben vett hozzászó­lások, míg a nagy plénumon elsősorban a szintézisre kel­lene törekedni. Magyar l.: Most a párt sorait kell rendezni, egy mű­ködőképes mozgalmat te­remtve. Meggyőződésem, hogy ez kapja majd a leg­nagyobb hangsúlyt. Ha si­kerül ennek a feladatnak megfelelni, utána következ­het egyebek közt egy új gazdaságpolitikai koncep­ció kidolgozása, és a többi, a jelölőgyűléseken is fölve­tett ágazati vagy réteghez kötődő kérdés megválaszo­lása. Ez azonban nem vo­natkozik minden, az ország­ban ma megfogalmazott kérdésre. Nem hiszem, hogy akár a megújult párt is ké­pes lehet az egész társadal­mat, annak minden érdekét képviselni. . — Hol látják a kompro­misszumok határát a párton belül zajló helyenként már antagonisztikus jellegű vi­tákban? Suchman T.: Én elfoga­dom Pozsgay Imre vélemé­nyét, aki szerint a világné­zeti nagyságrendű kérdések­re adott válaszok vonnak határt. Ügy látom, hogy a választóvíz ott van, hogy valaki elfogadja-e mindazt, amit ma a Demokratikus Magyarországért Mozgalom képvisel. Berend F.: A kompromisz- szumok határát az dönti el, hogy az egyes küldöttek mekkora kompromisszumos készséggel indulnak. A vi­tában én arra figyelek majd elsősorban, hogy a gondola­tokban mi a közös. A vok- somat az dönti el, hogy a kongresszuson kikristályo­sodó álláspont nagyobb­részt találkozik-e az engem választó párttagok vélemé­nyével. Grübl L.: A marxi—luká­csi kritikai szellem — nem dogmatikus értelmezésű — megtartása jelenthet ilyen határt. A demokratikus szo­cializmus ezen belül a jog- államiság, a többpártrend- zer és a más alapelvek el- ogadása vagy elutasítása. A kompromisszumok szüksé­gességét én is hangsúlyoz­nám, mert úgy látom, hogy napjainkban a kirekesztő magatartás és szellem föl­erősödött mindkét oldalról. Ha ez a kongresszuson is jellemző lesz, akkor a párt összeroppan. Ez pedig az egész nép számára belátha­tatlan következményekkel járna. Sajnos, nem zárható ki a lehetőség, hogy a kong­resszuson nem sikerül kompromisszumot találni. Ezért valamennyi küldött­nek rendkívül nagy a fele­lőssége abban, hogy törek­szik-e a toleranciára. Magyar I.: Vannak a pártban egymással harcban álló személyek, akik nem tudnak egyezségre jutni. Itt szükségtelermek tartom a kompromisszum erőltetését. Ez ugyanis csak akkor le­hetne jó kompromisszum, ha a párt érdekeinek belátásá­ból fakadna. Ami a nézete­ket illeti, ott is csak akkor szükséges kompromisszum, ha a különbségek már aka­dályozzák a párt működő- képességét. A látszategysé­get demonstrálni fölösleges, hiszen ezek az eltérő néze­tek tovább is létezni fognak a pártban. Erre a platform­szabadság elve módot is ad. — Hogyan ítélik meg az esetleges pártszakadás lehe­tőségét? Berend F.: Ez a veszély fennáll, én mégis abban re­ménykedem, hogy nem pártszakadásra, csupán egyes csoportok leválására, vagy elhatárolódására kerül sor. Suchman T.: Megítélésem szerint a pártszakadás nem valamiféle kettéválást je­lentene, hanem széthullást. Ez pedig senkinek sem ér­deke; politikai vákuumot idézne elő. Mivel azonban az egyes párton belüli irány­zatok politikusokhoz, azaz személyekhez kötődnek, én bízom abban, hogy ezek az emberek is érzik, túlzás nél­kül mondva: történelmi fe­lelősségüket. A széteséssel lezárulna a társadalmi és politikai megújulás békés útja. Nem lenne, aki meg­akadályozhatná a visszaren­deződést. Látni kell azt is, hogy egy atomizálódó párt mellett olyan belpolitikai in- stabilitás következne, amely már esélyt sem adna a gaz­daságnak a kilábalásra. Egy­szerűen nem lenne külföldi ország vagy cég, amelyik a tőkéjét ilyen körülmények között Magyarországon fek­tetné be. Grübl L.: A veszély valós, mert a pártban nehezen ki­békíthető áramlatok is van­nak. Szerintem egy komp­romisszumokra törekvő, jó­zan reformcentrumú párt válhat a jövő felelős poli­tikai tényezőjévé. Egy ilyen párt méltó folytatója le­hetne a korábbi szociálde­mokrata hagyományoknak. S bár most szeretném elke­rülni a pártszakadást, szük­ségesnek tartom, hogy hosz- szabb távon sor kerüljön egy kellően végiggondolt szétvá­lásra az MSZMP jelenlegi áramlatai között. Elsősorban azokra gondolok, akik meg­kérdőjelezik az eddigi kor­szakkal kapcsolatos történel­mi vizsgálatot. Hangsú­lyoznám azonban, hogy ezeknek az embereknek sen­ki ne vonja kétségbe a tisztességét. Nem az ő bű­nük, hogy hisznek régen ta­nult dolgokban. Suchman T.: Ha az MSZMP vezetése valóban szembe kíván nézni az el­múlt 40 év hibáival, akkor a szétesés ellen kell küzde­nie. így vállalva a válasz­tásokon a nép ítéletét. Magyar A pártszaka­dás csak akkor kerülhető el, ha a párttagság — s koránt­sem csak a küldöttek — többsége egyezségre tud jut­ni a legfontosabb kérdések­ben. Így sem zárható ki per­sze, hogy a kisebbségben maradók kilépnek ebből a pártból. — Hol vonnának határt a kongresszussal szembeni jogos várakozások és a túl­zó remények között? Grübl L.: A párt belső ügyeiben rendezni végre-kö- zös dolgainkat... Hogy a követelmény túlzó, vagy sem, .vállalni kell. Ugyancsak el­odázhatatlan, hogy a párt önmagával is elszámoljon a múltért. Vállalja a felelőssé­get, ám vállalja annak ki­mondását is, hogy a 40 év vétkesei és bűntelenjei kö­zött nem a párttagság vagy pártonkívüliség von határt... A párttagok felemelt fejjel fogadhassák el, hogy párt­juk le tudott számolni hi­báival és megfelelő progra­mot is tudott adni az or­szágnak. Illúziónak a min­dent megoldás reményét tar­tom. A megszülető program­nak a reálisan megvalósít­ható feladatokat kell tartal­maznia, s nem ígérhet túl sokat, még választási takti­kai megfontolásból sem. Berend F.: Egyetértek az­zal, hogy a kongresszusnak le kell vennie a párttagság­ról a kollektív bűntudat ter­hét. Ezért — s nem vala­miféle bűnbakkeresés céljá­ból — kell a személyre szó­ló felelősséget is megfogal­mazni. Jogos követelmény az is, hogy a párt döntse el, ki az, akit a jövőben képvi­selni kíván, amiként az is, tiogy a fejlődésnek olyan szélesebb útját jelölje meg, amelyen elférnek a külön­féle álláspontok és törekvé­seik is. Vágyálom az, hogy ezt az iránymutatást csalha­tatlanul, s mindenki számá­ra kielégítően tegye. Illúzió az is, hogy a párt úgy sze­rezze vissza tekintélyét, hogy megtartja hatalmi monopó­liumát. Suchman T.: Ezen a kong­resszuson a pártnak önmagát kell megismernie. Így reális a további hitelvesztés meg­állítása. A kongresszus tisz­tes fölkészülés lehet a vá­lasztásokra, s elfogadtathat­ja a tagság többségével a reformokat, mindenekelőtt a pluralizmus és a hatalom megosztásának szükségessé­gét. Illúzió viszont többek között azt remélni, hogy ez a kongresszus megállíthatja a taglétszám fogyását, hogy még teljes megújulás esetén is el tudjuk magunkat fogad­tatni az ellenzék szélsőséges csoportjaival, s legfőképp, hogy a kialakult válsághal­mazból napok alatt kilábal­hatunk. Magyar 1.: Jogos követel­mény, hogy a párt megsza­baduljon a bénultságtól, s hitelesítse önmagát a társa­dalom, a tagság előtt. Ezt csak akkor érheti el, ha az önmarcangolás folytatása helyett a cselekvés kiinduló­pontja lesz. Illúzió az vol-' na, hogy népszerűtlen lépé­sek felvállalása nélkül ki lehet vezetni az országot a válságból. — Köszönöm a vélemé­nyüket. Bíró Ferenc Nem tudom, mit szólnak hozzá, de amikor azt hal­lom, hogy káros a dohány­zás, az alkohol, a szex, a zsíros sertéshús, a sovány marhahús, meg minden, im­már derülök, hiszen szerve­zetem a különböző mérgek­hez oly mértékben hozzá­edződött, hogy az imént fel­soroltakat úgy fogadja, mint leányanya a kelengyesegélyt. Hogy miért mondom mind­ezt? Ofaluról nyilván sokat hallottak, olvastak. Legyen, ne legyen radioaktív hulla­déktároló? Az ügy még mindig nem ért véget. És újra kezdődött egy másik, ez pedig a garé—bostai veszé- lyeshulladék-tároló ügye. CSUROG A MÉREG Az ott élők tiltakoztak az ellen, hogy három vállalat a község határában helyezi eL veszélyes hulladékait, neve­zetesen a Budapesti Vegyimű­vek, a Baranyai Húsipari Vállalat és a Pécsi Bőrgyár. Vizsgálat, határozat: fel kell számolni a kialakult állapo­tot 1990. december 31-ig. A pesti cég fellebbezett, a má­sik kettő nem tudja tartani a határidőt. A lakosságot közben megnyugtatták, fö­lösleges aggályoskodni, nincs vész, a kutak nitráttartalma nem onnan származik. Csakhogy nemrég állatte­temet szállítottak a Kapos­vári Állategészségügyi Inté­zetbe. Kiderült: a hajdani állat földi maradványa mér­get tartalmaz. Nem csoda. Például a BVM 63 ezer hor­dójának jó része kilyukadt, mérgező tartalma csordogál, nyeli a talaj, viszi a talaj­víz, hadd ne folytassam. Aztán ott a harkányi strand esete. Felröppent a hír, hogy fertőzött a meleg víz. A dizentéria megbete­gedések góca a fürdő. Tény, hogy egy-egy fürdőző né - hány millió baktériummal „gazdagítja” a vizet, de fer­tőtleníteni nem lehet, mert akkor megszűnik a gyógy- hatás. Gyakrabban kellene cserélni. Ám azt megint nem lehet. És nem lehet még egy csomó dolgot... Hát, istenem! Egyelőre pör­gőnk, mint a mérgezett egér. HÁZASODIK A CSAVARANYA Tulajdonképpen szívesen lennék amatőr borkóstoló. Az ember ül és iszogat, rá­adásul pénzt kap érte. Bár nem lehetett túl könnyű dol­ga Szekszárdon az országos borverseny zsűrijének e hé­ten, hiszen háromszázhu- szonhét minta közül kellett kiválasztani a legjobbat. 33 fajta fehér, 10 féle vörös, a fele óbor, aztán csemegebo- rok, pezsgő, vermut. Ha csak tizedét kóstolnám vé­gig, utána az is meglépő lenne, ha a nevemet le tud­nám írni, nemhogy eldönte­ni, melyik volt a legjobb. Dombóváron nem ittak ezekből a borokból, legalább­is a házasság előtt nem hi­szem. A csavargyár házaso­dott; osztrák vőlegényt ka­pott a dombóvári csavar­anya. A lényeg, hogy külföldi érdekeltségű kft. jött létre, ami manapság ugyan nem számít fehér hollónak, a tol­nai városban azonban min­denképpen jelentős esemény. Annál is inkább, mert a csavaripari váLlalat — hét gyáregysége közül a dombó­vári az egyik — már jó ide­je készül egy jó házasságra. Például úgy, hogy a fizikai dolgozók bérét január 1-jé- től 50 százalékkal megemel­te, ettől remélve, hogy az átállás időszakában sem esik majd vissza a terme­lés. Április 1-jétől az úgy­nevezett improduktív állo­mány is megkapta ezt a béremelést. Ettől a termé­kek még nem lettek világ­színvonalúak, de már dolgo­zik egy osztrák szakértői csoport, amelyik azt vizsgál­ja, hogyan lehet előrelépni. És ha ők dolgoznak, előbb- utóbb lesz is lépés, s biztos, hogy gyaloggal... ÚTVESZTŐ ÚTÓN-ÚTFÉLEN Kicsit irigyeltem Habsburg Walburgát, Hagsburg Ottó csinos, 30 éves leányát. Ö a pán-eruópai unió vezető tit­kára. És hogy miért irigyel­tem a nemrég Pécsett járt hölgyet? Leginkább a célért, amiért Európa itt-ott poros útjait rója. Ez pedig nem más, mint az egységes Euró­páért való fellépés. És az á biztonság, ahogy a diplomá­ciai élet útvesztőjében lé­peget. Persze útvesztő nemcsak ott van. A pécsiek már las­san hozzászoknak, hogy na­ponta eltévednek a nem ép­pen tiszta levegőjéről híres városukban. Gyalog még- még eljuthat céljához az ember, ha szerencséje van, sőt autóbusszal is, no de ko­csival?! Csapdák, forgalom­elterelések, gödrök és árkok városszerte. Ami pedig a Kossuth Lajos utcában zaj­lik, az káprázatos. Hajnaltól késő estig jönnek-mennek a járókelők között — mert hogy sétálóutca — a sze­mélygépkocsik, teherautók., (Ez időnként Kaposváron is előfordul. A szerk.) Egyre több a járókelő is, mert megkezdődött a tanítás az egyetemeken, a várost el­lepték a diákok. Az orvostudományi egye­temen az idén az utolsó két évfolyam már módosított tanterv szerint tanul. Végre úgy látszik, nemcsak az el­méleti képzés a fontos. Az sem mellékes, hogy a vég­zett orvosok tökéletesen lás­sák el hivatásukat. Mondjuk megtalálják a megfelelő hangot a beteggel, ne feled­kezzenek el arról, hogy aki bekopogtat hozzájuk, nem egy eset, hanem — minde­nekelőtt — élő ember. Dán Tibor Délután is szól a pécsi rádió Hatvanegy hazai és külföldi kiállító: vegyes vállalat, és kft. mutatja be termékeit, eszközeit, módszereit, tudományos eredményeit <a Pannon egyetem kaposvári ka­rán. i.A vállalkozó me­zőgazdaságot segítő ren­dezvénysorozat iránt nagy országos érdeklő­dés -tapasztalható. Hétfőtől kereskedelmi adás Hétfőn fél ötkor új szignál szólal meg a 873-as középhul­lámú sávon, azaz a Petőfi rá­dió helyén. A vidéki stúdiók közül elsőként, ismét délutáni műsort is sugároz a pécsi rá­dió. ünfenntártó rádió lesz: friss hírek, sok sport, tudósítások és v.ermészetesen reklám, hiszen ebből él majd a műsor, mely­nek hetven százaléka zene. Fél óra a fiataloké, azután a harmincasok, a negyvenesek és az idősebbek igényeit elégíti ki a délutáni műsor, mely szolgál­tat, szórakoztat, sőt üzletet köt. A reklámot fél áron rendelhe­tik meg a vállalatok, de mód van egész műsorok megvételé­re, szponzorálására is. A mottó a frissesség és a jó kapcsolat a hallgatókkal. Tele­fonos játékok színesítik majd az adást. A kereskedelmi mű­sorban nemcsak magyarul, ha­nem németül és szerbhorvátul is elhangzanak a hírek, hiszen a két óra a hazai nemzetisé­geknek is szól. Minden ötletet, javaslatot, ész­revételt szívesen vesznek a pé­csi stúdió munkatársai.

Next

/
Thumbnails
Contents