Somogyi Néplap, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-14 / 217. szám
1989. szeptember 14., csütörtök I Somogyi Néplap 3 VITAFÓRUM ' Korszerű önkormányzati törvény szükséges A Magyar Gazdasági Kamara Dél-dunántúli Bizottságának közleménye Az MGK Dél-dunántúli Bizottságának ez év szept. 5-i elnökségi ülésén napirendre került a napjainkban a térségünkben is tapasztalható vezetőellenes hangulat. Az elnökség úgy véli, hogy az alábbi megközelítés helyes a vezetők megítélése tekintetében: Országunkban a piaci mechanizmus ébredezésével, a munkaerő áruvá válásával a piac értékítélete fogja egyre inkább meghatározni a vezetők munkaerejének árát is. A világon mindenhol különbség és jelentős különbség van az egyszerű munka és a bonyolult munka ára között. Mivel a magyar vállalatok zöme az új vállalat- irányítási formában működik, az adott kollektíva a választott testületeken (vezetőség, küldöttgyűlés, közgyűlés, vállalati tanács) keresztül érvényesíteni tudja akaratát, illetve mindenki, aki megfelel a pályázati feltételeknek, pályázhat vezetőnek. A kérdés véleményünk szerint nem az, hogy szükséges-e lényeges jövedelem- különbség a vezető és a beosztott dolgozók között, hanem az, hogy a vezető munkáltatója kellően magasra helyezte-e a mércét, illetve kellő szigorral gyakorolja-e a munkáltatói jogokat. A vezetők azt várják munkáltatójuktól, hogy tárgyilagosan ítélje meg a munkájukat, bírálja, ha hibát követett el, és ismerje el a jól végzett munkát. A fentiek alapján történjen anyagi elismerésük is. Végezetül helyesebb volna, ha a különböző összehasonlítások alapjául a nettó jövedelmek szolgálnának, ugyanis a piacon az APEH- nek befizetett jövedelem- adóra még az igazgatónak sem adnak semmit, Eredetileg nem is akartam véleményt nyilvánítani a vitában, de úgy érzem, hogy Csík László nagybajomi tanácselnök szeptember 1-jén megjelent cikkét már nem hagyhatom szó nélkül. Először is szeretném világosan leszögezni: tisztességes dolognak tartom, hogy Csík László ki mert állni elképzeléseivel a nagy nyilvánosság elé, jobbító szándékkal. Ez azért fontos, mert kollégáink többsége most, amikor vegyes érzelmekkel készül a választásokra, jobbnak tartja, ha nem foglal állást. Fontos ez azért js, mivel az egész társadalom mozgásából a helyi önkormányzat sem húzhatja ki magát. Vagy alkalmazkodik az új helyzethez, vagy konzervativizmusával a fejlődés gátja lesz. Ez év júniusában a Csurgó és környéke folyóiratban részletesen kifejtettem véleményemet azzal a címmel, hogy „Megreformálható-e a közigazgatás?” Én úgy ítéltem meg, hogy a mai köz- igazgatást nem megreformálni, hanem újraépíteni kell — messzemenően figyelembe véve az önkormányzás nemzeti tradícióit, a működő demokráciák pozitív tapasztalatait. Mindhárom tanácstörvény a valóságban egy központi akarat (az első kettőnél kifejezetten politikai akarat) végrehajtójává degradálta a „helyi kormányzatot”. Az 1971- es is csak félve „biggyesztette” oda az önkormányzati funkciót.. Egy új, legmagasabb szinten szabályozott jogi normának (szándékosan nem tanácstörvénynek hívom!) a középpontjába kell kerülnie az önigazgatásnak! A vitatottak közül csak néhányat szeretnék megemlíteni . 1. Én Csík Lászlóval ellentétben úgy ítélem meg, hogy ez a törvény a tanácselnökpolgármester szerepében elsősorban a politikust erősítse meg, a szakmai jellegű kérdéseket bízza a hivatalra (irodára? szakigazgatási szervre? stb.). Ha a tendencia, amelyet a törvény elindít, párosul egy deregulációs (szabályozást gyengítő) folyamattal, a „vé* gén" (kb, az új ötéves ciklus végére) nem lesz szükség egy Nagybajom vagy Csurgó nagyságú településen sem főállású tanácselnökre (polgármesterre). Azért emelem ki a folyamatjelleget, mivel az apparátus nagyságát, a tanácselnök státusát a jelenleg érvényben levő jogi dzsungel szükségessé teszi. Ugyanis a társadalom nem működik ma még (s még néhány évig nem!) úgy, hogy a helyi hatalom „kiszállhatna” olyan feladatok szervezéséből és koordinálásából, amelyekhez igazából nem sok köze van! 2. Az ördög itt is a részletekben bújik meg, amikor a már említett tanácstörvény általános ellátási felelősségről beszél olló és posztó nélkül! Az idén nyáron voltam egy francia kisvárosban, ahol 3000 lélekre 120 bolt, egy hiper- és egy szupermarket jutott (hitetleneknek videón megörökítve!). Itt a kereskedelmet a kereslet és a kínálat törvényei szabályozzák és nem a politikai és állami szervek döntései, az esetleges személyes ambíciók ... Nálunk a település polgárai az általános (megfoghatatlan) ellátási felelősség tudatában természetszerűen a tanácsra futnak minden ügyes-bajos dolgukban: igazuk van! Erre szoktattuk őket, -s ők jogorvoslatot várnak a tanácstól akkor is, ha az ügy mondjuk a társulaté; akkor is, ha valamelyik vállalkozó a munkáját hanyagul végzi egy tanácsi megbízatáson. Ha az ezért fizetett szolgáltató szervezet nem szolgáltat (csak a hatóságot játssza), az ütközőpont a tanács, az ebből jól megélő szervezetek pedig diktálnak ! Ha majd az a cég, amelyik nem teljesíti a vállalását, tönkremegy, az a vállalkozó szervezet, amelyik irreális árai miatt rendszeresen alulmarad az árversenyben, eltűnik a süllyesztőben, akkor nem kell a tanácson külön embert foglalkoztatni azért, hogy szakmailag felkészülve vizsgálja az ajánlatok korrektségét, hogy csőszként folyamatában figyelje a kivitelező munkáját, és így tovább. A fenti példákkal azt akartam igazolni: nem a helyi hatalomnak — így a tanácselnöknek — kell olyan hatalmat szereznie, amellyel a szolgáltatást, az ellátást tudja javítani, hanem olyan viszonyoknak kell kialakulniuk, melyek között a helyi önkormányzat a pénzéért a lehető legjobbat kapja: a szogláltatást nyújtó jól felfogott érdekében. 3. Az erős tanácselnöknek kifejezetten vitatom az intézményvezetőkre irányuló (Csík László által megfogalmazott) hatáskörét. Azzal meg kiváltképp nem értek egyet, bogy az így létrejött polgármesteri hatalom zavarja a formálódó szakmai önállóságot. Az alapítói-megszüntetői jogosítvány a testületeké kell legyen. Ezt a helyi közérdek így követeli meg. Az intézmények belső autonómiáját kell erősíteni, a helyi hatalmi beleszólás visz- szaszorításával. Elképzelésem szerint olyan profi szervezetek alakulnának ki, melyek tiszites összegért kínálnák magukat független véleményalkotásra, átvilágításra. (A független, szó azért fontos, mivel ma az összefonódás általános jelenség, a profi pedig azért, mivel ezek a szervezetek ma még inkább kádertemetők vagy szerencselovagok gyűjtőhelyei, semmint szakmai körökben mérvadó szervezetek!) A közoktatásban pl. olyan regionális (megyei és helyi érdekektől független!) intézeteknek kellene működniük, amelyek szellemi kapacitásuknál fogva képesek az átvilágításra, s a megbízatásnak megfelelően minősítenének. Egy ilyen szervezet ne a hatalomtól kapja a legitimitását, hanem vívja ki! (Az sem lenne nagy baj, ha vállalkozói elemek is megjelennének tevékenységében!) Nem jótékony „állambácsira” van szükség, hanem a választók igényessége által gerjesztett, helyi önkormányzat (önszántából eredő) finanszírozásra. (Ha egy iskola hosszabb távon nem nyújtja tanulóinak és a szülőknek azt, amit tőle elvárnak, az felveti — jogosan — a fenntartói önigazgatás felelősségét is, tehát érdekévé válik, profi szervezet közbeiktatásával, pár^ tatlanul minősíteni és cselekedni I) 4. Én az egytestületes, 13— 17 fős tanács híve vagyok, ahova helyi szavazás útján az oda valóban legjobban alkalmasak kerülnek. E testület rendelkezzen az alapvető döntési jogosítványokkal, és azt csak nagyon szűk sávban engedje át például a polgármesternek, más bizottságoknak, a szakigazgatási szervnek! 5. Lehet, ma még meglepő, de én úgy látom, hogy (ha a társadalom jól működik) egy Csurgó nagyságú településnek sincs szüksége kü- lön-külön szakigazgatási tagolásra, még akkor sem, ha város! Hosszú távon, jó feltételek esetén 8—10 fős apparátus elég lesz az önkormányzati és államigazgatási feladatok vitelére. A ritkán előforduló ügyeknél pedig tisztességesebb egyedi szakértőt bevonni. 6. A szabályozás „kemény diója” lesz a jelenlegi „megyei felállás” is. A megyei önkormányzat megjelenési módját a jelenlegi — többszörös áttételben és „összetétel” szempontok szerint választott — tanács helyett a polgármesterek megyegyűlésében látom. A helyben el nem fogadott ügyek II. foka sem a megye lenne, hanem egy független bírói szervezet. 7. Nem kerülhetek meg még két általam fontosnak tartott, az önigazgatást befolyásoló szempontot, amelyben ugyan érezhetők a változás jelei, de még működnek görcsök is. Az első ilyen, a politika és az önkormányzat. Jogállamban nincs helye kézi vezérlésű pártakarat érvényesítésének. Az önkormányzatnak attól kell legitimnek lennie, hogy a helyben választásra jogosultak többségének bizalmából és nem direkt politikai döntés alapján jött létre. A helyi hatalomért persze politikai színezet nélkül nem lehet harcolni, de nem tartom kivitelezhetetlennek : a polgár- mester (tanácselnök) működése idejére szüneteltesse aktív párttagságát, legyen számára kötelező a „maga vállalta” semlegesség, tisztségének betöltése idejére. A helyi politikai érdekeket pedig a döntés folyamatában érvényesítsék a különböző érdekcsoportosulások, pártok. (Lobizzanak!) A másik az önkormányzat gazdálkodói szabadsága. A gazdasági önállóságtól azt várom, hogy a helyi bevételen túl a közpénzek ama része, amely célhoz kötött, ne döntések láncolatán keresztül érvényesüljön, hanem a feltételek fennállása esetén: járjon! Ez természetesen feleslegessé teszi a közép- és felső szintű — elosztásra szerveződött — apparátusokat. (Ez a veszélye is, hiszen a véleményalkotásnál ők nem a fenti elosztási módban érdekeltek.) Fontosnak tartom a kiszámíthatóságot és a helyi gyarapítási törekvések nagyobb vállalkozói szabadságát (szintén profi szervezet tanácsadásai alapján). Ha lenne rá mód, tovább sorolhatnám érveimet, amelyek azt igazolnák: nemcsak formailag, hanem a gyakorlatban is igaznak kellene lennie annak az elvárásnak, hogy a helyi ügyekben a választott testület — ha olyan a hordereje, helyi szavazás útján — a település egésze döntsön. A polgármester szerepét inkább az érdekcsoportok közti koordinálásban, a kezdeményezésben, az állásfoglalások formálásában tartom fontosnak, még akkor is, ha ez a jelenlegi „hatalmi” helyzet leértékelésének látszik. A „településvezető” tekintélye. ne operatív hatalmából, hanem az általa mindennap képviselt értékek rendszeréből eredjen. A már eddig publikált vélemények is igazolják: a gyakorló tanácsi vezetők sokféleképpen élik meg a jelenlegi se-se igazgatási gyakorlatot. Bízom benne, hogy valahol e szélsőséges véleményhalmaz lehiggadva (minél előbb) egy korszerű önkormányzati törvényben jelenik meg. Gál Endre a Csurgói városi Tanács elnöke Újdonságok a bútorgyárban A Sefag kaposvári bútorgyárában. a múlt évben kezdett üzemelni a/ új olasz gyártósor. Ezzel a műszaki fejlesztéssel a gyár az előző évhez képest ötven százalékkal növeli termelési értékét. A termékváltás, a választékbővítés jegyében az idén két új szekrénysor és négy új kárpitozott garnitúra készült az üzemben. A gyár műszaki és fizikai kollektívája most egy újabb szekrénysor prototípusának elkészítésén munkálkodik. Fotó: Jakab Judit