Somogyi Néplap, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-09 / 186. szám

1989. augusztus 9., szerda Somogyi Néplap 3 Valódi önállóságot! Rókatánc Tátiban Vendéglősből prémesállat-tenyésztő Az agrárpolitika kifejezés teljesítményt minősítő meg­határozássá vált az utóbbi évtizedekben. A sikert az­zal szoktuk számszerűsíteni, hogy a felszabadulás előtt a termelés évi növekedése nem érte el az egy százalékot sem, a hetvenes évek átlaga azonban megközelíti a há­rom százalékot, a szocialis­ta átszervezés óta a bruttó termelés több mint kétszere­sére nőtt a mezőgazdaság­ban. Magyarország élelmi­szer-importőrből nettó ex­portőr országgá vált, mi­közben a hazai ellátás kit egyensúlyozott. Nem vitatható, a megál­lapítások tényszerűek, sta­tisztikák egész sorával iga­zolhatók. Generációk távla­tában vizsgálódva kiderül, hogy az utóbbi évtizedeket jellemző számszerűség nem kötődik egyetlen agrárprog­ramhoz. Kisiskolások olvassák történelemkönyveikben, hogy Magyarország a monarchia éléskamrája volt, követke­zésképpen a magyar paraszt mindig is többet termelt a hazai szükségletnél. Persze a szükséglet változott, mil­liók nyomora elfogadható életszínvonalra emelkedett, de a termelés módszereire is a fejlődés jellemző világ­szerte. Objektív megítélés­hez ezért akkor jutunk, ha az adottságok kihasználása a mérce.' Magyarországon a mezőgazdasági művelésre alkalmas terület aránya 70,3 százalék, az ország összes területéhez képest a kör­nyező országokban a legma­gasabb. Az éghajlat nem szélsőséges, ésszerű termelé­si szerkezet mellett enyhe kockázattal jár az agrárter­melés. Az évszázadokig ag­rárország parasztemberei átörökítették a termelési ta­pasztalatokat, a munkába ve­tett hitet, a szorgalmat. Mindezek tehát tartós ér­tékei voltak a magyar me­zőgazdaságnak, melyeket megtört az ötvenes évek erőltetett agrárpolitikája. Az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején a szö­vetkezeti szervezés újabb hulláma már nemcsak köny- nyeket, hanem sikereket is hozott. Sokaknak emlékeze­tesek a hajnalig tartó köz­gyűlések, a jó döntésekért lefolytatott ingerült viták, Ha valaki történetesen Csá­kányon lakik és a nap 16 órájában valamikor telefo­nálni akar, nincs más dolga, mint megvárni azt a nyolc órát, amikor nyitva a posta. Akkor bemegy, kéri a szá­mot, azután vagy a plety­kának, vagy az olvasásnak szenteli idejét. Egy-két óra múlva átteteti sürgősre, az­tán azonnalira, s így már van remény, hogy egy órán belül valóban telefonálhat. De mit csináljon az, aki­nek a telefon létkérdés, mert anyagot, árut kell rendel­nie; akit utazási irodák, szervezett csoportok vezetői keresnek? Kér, és remény­kedik. Kérvényeiben elis- métli, hogy több millió fo­rintot ruházott be, szívesen áldozna még pár tízezret er­re a célra. Leírja, hogy nép- gazdasági érdek is a turiz­mus, hogy bel- és külföldi vendégek fogadásának, ki­szolgálásának feltétele a kapcsolat a külvilággal. Téglás Tamás fiatal ven­déglátós. Apjának a múlt­ja, neki a jövője van bele­építve abba a vendéglátó- helybe, amely tíz szobát, 80 személyes éttermet és egy nagy kerthelyiséget jelent. amelyek egyben a paraszt- emberek számára a demok­rácia iskoláját is jelentet­ték. Gazdaságilag stabilizá­lódtak, gyarapodtak a szö­vetkezetek, már-már győzni látszott a demokrácián ala­puló szövetkezeti gondolat. Az enyhülés kérészéletű maradt, hamarosan a szö­vetkezeti gondolattól, a nem­zetközi hagyományoktól ide­gen intézkedések, a szövet­kezeteket sújtó rendszabá­lyok következtek. Akkor ezt rendjén valónak tartotta a felső vezetés, bár kézenfek­vő volt, hogy a kényszerítő intézkedések a teljesítmé­nyek fékezőivé válhatnak. A szövetkezeti önállóságot gya­korta sértették a megyei és járási vezetők, akik eseten­ként szakmai ismeretek nél­kül, hatalmuk birtokában avatkoztak be a gazdálko­dásba. Ennek egyik, ám sú­lyos következményekkel járó példája az erőszakolt egyesítés, a szövetkezetek államosítása. Az adottsá­gokkal nem számolva nőttek a szövetkezeti méretek, gyengült a szövetkezeti .tagság tulajdonosi érdeke és gon­dolkodása. Mindezeken nem változtat az sem, hogy a szövetkeze­tek, megtépázott önállóságuk ellenére is, talán Magyaror­szágon a legdemokratikusab- ban működő gazdasági egy­ségek voltak. Ez az önálló­ság, demokratikus működés azonban messze elmarad a valóságos • szövetkezeteké mögött. Ezért ma azt sem tudjuk pontosan, hogy mire képesek a magyar termelő- szövetkezetek. Az MSZMP közelmúltban elfogadott ag­rárpolitikai koncepciója le­dönti a gátakat a szabadabb termelőszövetkezeti gaz­dálkodás előtt, teret ad az új szövetkezeti formáknak és a magántulajdonra ala­pozott termelésnek is. Mind­ez azonban csak keret; a készülő, s remélhetően új szemléletű, a valós szövet­kezeti értékekre tekintettel megfogalmazott szövetkezeti törvénynek kell a gazdálko­dás alapjait megteremtenie. Ha ugyanis marad az elvo­násra épülő gazdasági sza­bályozás, a piac és a valódi tulajdonos helyett spekula­tív szabályok vezérlik a ter­melést, értelmetlenné válik a szövetkezeti önállóság. A múlt és a jövő elsősor­ban anyagi és egzisztenciális kérdés. A közeli ügyfelekkel CB-rádión teremtenek ösz- szeköttetést, a távoliakkal telefonon. Beülnek az autó­ba, irány Zalakaros vagy valamelyik Balaton-parti község, ahol a hatvanas években még korszerűnek számító krosszbár-rendszer jelenti a technika csodáját Csákány — és a legtöbb ha­sonló falu — körülményei­hez képest. A Marcali és Vidéke című helyi újság júniusi száma fölteszi a kér­dést: üdülőfalu lesz-e Csá­kány? Marosi Tóth Attila tervezőmérnök mondja el terveit, aki egy 1893-ban épült magtárt 13,5 millió fo­rintos költséggel kíván első osztályú szállodává átalakí­tani. Vannak tehát rettenthetet­len emberek akiket a hu­szadik század végén Magyar- országon vállalkozóknak neveznek. Nem lenne baj, ha egyszer a posta illetéke­sei meghallgatnák vélemé­nyüket némely szolgáltatá­sukról. Ha nincs kéznél te­lefon, üljenek autóba ők is. (Süli) Lengyeltótiban, az . észak- nyugati faluvég egyik utcá­jában a cégtábla a gazda je­lenlegi polgári foglalkozásá­ra utal: teherfuvarozó kis­iparos. Emellett feleségével prómesálíat-tenyésztésbe kezdtek, mert a saját lábon állást tartják az egyedüli boldogulási lehetőségnek. — Eredeti szakmám sze­rint kereskedő vagyok, egy éve még szerződéses italbol­tot vezettünk — mondja Bá- lintné, és rögtön hozzáteszi — de ezerszer inkább a ró­ka, mint az emberek. — A Bábolnán eltöltött hat év után, kihasználva a kínálkozó lehetőséget, bele­vágtunk az állattartásba. A hagyományos állatfajok nem ígérnek mostanában biztos megélhetést, ezért döntöttünk a róka mellett — egészíti ki a családi történetet Bálint József. Az új iránti fogékonyság mellett a több lábon állás is jellemző Bálintékra, hiszen a 16 hús anyanyúl és szapo­rulata, a bernáthegyi család a két kölyökkel, a kecskék, a papagályok, a mexikói csi- vava és a tacsi már messze túlmutatnak a hobbiállat- tartás keretein. Persze a főszerep a rókáké. — Tavaly decemberben három anyával kezdtük, és a kezdeti nehézségek leküz­dése után februárban bőví­tettük az állományt még tíz anyával. Ehhez van a hat kan, és az ez évi szaporulat — mondta a házigazda. A ház mögötti kertből vá­lasztották le az almafák kö­zött á rókaketrecek helyét. A műszaki terveket házilag kivitelező férj a munkájával több tízezer forintot tudott így megtakarítani. Már ala­kul a következő ketrecsor, állnak az oszlopok. Augusz­tusra jegyezték elő a 12 ezüstróka érkezését. Amíg Bálintné az etetni- valót készíti a kisrókáknak, addig férje elmagyarázza a kékrókatenyésztés összes fortélyát. Megtudom, hogy a legtöbb figyelmet a feb­ruár—márciusi fedeztetési időszak igényli, ezen meg­bukhat az egész évi mun­ka. Az ellés utáni időszak a kialakulható kannibalizmus miatt kritikus. Az egyik anya már hét kölykét ölte meg. — Ki is selejtezzük — ítélkezik a ház asszonya. Gyengéd szeretettel kiemeli az egyetlen megmaradt utó­dot, majd a kölykes ketrec­hez indul, etetni a bundá­nakvalókat. Egy hessintéssel az elletőládába ugrasztaná az anyát, de az mit sem törőd­ve kölykeivel, erős morgás­sal ugrik az ennivalóért. Győz az életben maradás törvénye. Rókatánc a meg­maradásért. Az önálló életvitel esetle­ges buktatóiról érdeklődöm, és egybehangzó válaszként az emberi irigység volt a válasz. — Eleinte mindenki tapo­gatózva érdeklődött, baráti- lag közeledett. Azután az első feljelentést követő ha­tósági elenőrzés meggyőzött az emberi irigységről. A második kiszállásnál sem találtak semmi olyat, amit a feljelentés tartalmazott, illetve ami az együttélés szabályaiba ütközött volna — magyarázza a hitében egyáltalán nem megingatott ember nyugalmával Bálint József. Természetesen az üzleti haszon témánk alapmotívu­ma. Megtudom, hogy számí­tásaik szerint a feleség ott­hon maradását fedezi az ár­bevétel, illetve a haszon, így a tanulóév már nem ráfize­téses. — öt évre szerződtünk, szeretnénk elérni, hogy az öt év leteltével mind az ál­lomány, mind a beruházás megtérülve, a saját tulaj­donunkként szerepeljen — egészíti ki a pénzügyi elem­zést a házigazda. Falun is egyre színesedik a válalkozási paletta. Bálin- ték vállalkozása lépéselőnyt jelent, ha utolérik, minden bizonnyal ismét váltani tud. Mészáros Tamás Az eddig le nem kötött kontingensek erejéig szaba­don importálhatnak a szo­cialista országokból a jövő­ben a hazai vállalatok — válaszolta a Kereskedelmi Minisztérium illetékese, Czi- bula János főosztályvezető az MTI munkatársának ar­ra a kérdésére, milyen in­tézkedésekkel szándékozik a minisztérium elősegíteni a szocialista import növekedé­sét. Köztudomású ugyanis, hogy az import a kívána­tosnál kisebb, az export na­gyobb ütemben emelkedik. A főosztályvezető elmond­ta, hogy az év első hét hó­napjában a szocialista or­szágokba szállított export 4,6 milliárd rubelt tett ki, 5,1 százalékkal többet, mint egy évvel korábban, az im­port pedig 4,2'milliárd ru­bel volt, 3,6 százalékkal ke­Dentalcoop­alapítvány A magyar—svájci—belga vegyes vállalatként műkö­dő Dentalcoop Kft. 1 millió forint előleg biztosítása mel­lett alapítványra tett javas­latot Sopron városának, hogy elősegítse az ottani kórház­fejlesztési program megva­lósítását. A Dentalcoop az ország nyugati határán lévő idegen- forgalmi centrumban, Sop­ronban két fogászati rende­lőt is működtet, s rövidesen optikai szalont is nyit, első­sorban a külföldről érkező páciensek számára. A fogá­szati rendelők üzemelteté­sében közreműködik a Hun­garHotels és a városi szana­tórium is. A Dentalcoop fog- technikai szolgáltatásokat is nyújt Sopronban, amiből évi 10 millió forint a bevé­telük. A Pannonia-szállóban lévő fogorvosi rendelő éven­te 15 millió forintnyi fogá­szati forgalmat bonyolít le. A Dentalcoop ebből 8 mil­liót és az áfát- a bérleti díj­ra fizet ki, s a bevétel töb­bi részét ajánlják most fel az alapítványra, öt éven át. Az ily módon juttatott egész­ségügyi fejlesztési hozzá­járulásért cserébe a vegyes vállalat azt várja, hogy a kö­vetkező években is működ­hessen a szállodában. A Dentalcoop négy éve jött létre 12,5 millió forintos alaptőkével, amit mára 60 millióra növeltek. vesebb, mint a múlt év azo­nos időszakában. A fizetési mérleg július végén 733 mil­lió rubeles pozitívumot .mu­tatott. Sürgető feladat te­hát az exportellentétek beszerzése: legalább 500 mil­lió rubel értékű behozatalra van szükség ahhoz, hogy az év végére a mérleg egyen­súlyba kerüljön. A minisz­térium ezért felszabadította az importkontingenseket, a le nem kötött köteleket bár­mely jogosult vállalat meg­vásárolhatja a szocialista partnerektől. Jelenleg 1000 fölött van azoknak a válla­latoknak a száma, amelyek alanyi jogon folytathatnak külkereskedelmet, vásárol­hatnák a szocialista orszá­gokból. A minisztérium arra számít, hogy elsősorban azok a vállalatok mérik fel a vá­sárlási lehetőségeket, ame­lyek a rubel elszámolású exportban is érdekeltek. Az importálandó termékek döntő többsége szerszámgép, erősáramú berendezés, épí­tőipari, vegyipari, élelmi- szeripari és számítástechni­kai gép, berendezés. A leg­több importterméket a Szov­jetunióban, ezt követően Lengyelországban és Bulgá­riában kell megvásárolniuk a vállalatoknak, ijletve a kereskedelmi külképvisele­teknek, amelyeknek szintén elsőrendű feladata az év hátralévő részében az im­portcikkek felkutatása. Ku­bából, az NDK-ból és Ro­mániából szintéh számít a minisztérium nagyobb im­porttételekre. A közeljövő­ben a Kereskedelmi Értesí­tőből tájékozódhatnak az importálni szándékozó vál­lalatok a lehetőségekről, s ezen túlmenően a Gazdasá­gi Kamara is segíti munká­jukat. Az import fokozása mel­lett szükséges a szocialista országokba irányuló export- tevékenység szabályozása is, ezen a tárca illetékesei most dolgoznak — fejezte be a főosztályvezető Ivóvíz-nyomóvezetéket épít a DRV Kaposvár belvárosában, a Lenin és Beloiannisz utca kereszteződésében, <ahonnan a forgalmat is elterelték. A munkálatok előreláthatóan egy hónapig tartanak V. Farkas József Ha telefonálni akarsz, ülj autóba Felszabadították a szocialista importkontingenseket

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents