Somogyi Néplap, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-07 / 184. szám
1989. augusztus 7., hétfő Somogyi Néplap 3 Mindennapi tabi kenyerünk Augusztus 5., szombat, reggel 8 óra 57 perc. Legalább 70-en vagyunk Ta- bon az áfész 2. számú ABC-áruházában. A pénztárak előtt sűrű sorok kígyóznak, a kenyerespolcok mellett tétován és értetlenül álló vevők szoronganak. Az üzletbe lépő vásárlók legtöbbje a kenyeres polcok felé tekint, ahol csak egy két- kilós, félbe vágott, égett kemény kenyér látha- hat... — Azt mondták, egy órán belül lesz friss kenyér — magyarázza a mellettem álló —. amikor rácsodálkoztam az üres polcokra. Az üzlet vezetője karba tett kézzel figyeli a kenyérre várók egyre nagyobb tömegét. Fiatalabbak és idősebbek szombat délelőtt „jobb híján” ácsorognak, és várakoznak. Roksa Jenő üzletvezető morfdta: — Mára_is tíz mázsa kenyeret rendeltünk. Hat órakor az első szállítmánnyal megkaptuk az egy mázsa barnát és a péksüteményt. 7 óra után újabb 6 mázsa fehér kenyér érkezett, de ez már 9 óra előtt elfogyott. A kenyérüzem tartozik még 3 mázsával. Ha időben leszállították volna, akkor most nem lenne hiány, nem kellene a vásárlóknak mérgelődniük... Tárcsázom a Sütév tabi üzemét. Női hang jelentkezik: valószínű az árukiadó. Kérésemre sem mondja meg a nevét. Arrogáns hangon oktat ki, majd ... „Főnök — hallom a telefonon keresztül —, valami újságíró ugrál a kenyérhiány miatt. Mondj neki valamit, mert nem tudom lerázni.” Hosszú másodpercek majd Völgyi Vince, a tabi kenyérüzem megbízott vezetője fennhangon kezdi: — A szerződésünk szerint hétköznap — márpedig ma az van — délig kell leszállítani az üzletekbe a megrendelt kenyérmennyiséget. A 2. számú ABC-be azért nem vittük ki a tíz mázsát, mert a vidéki üzletekbe is kellett szállítani. Egyébként nekünk fél tízkor szóltak az ABC- ből, hogy elfogyott a kenyér. A szállítókocsink pedig még nem érkezett vissza a túrajáratról. Sült kenyerünk van. Ha majd megjön az autó, akkor küldöm a megrendelt mennyiséget... Pintér Jenő üzletvezető-helyettes mérgesen mondja: — Az lehetetlen, hogy van kenyér! Már 9 óra előtt szóltam az üzemnek, hogy elfogyott az áru, mikor kapjuk meg a hiányzó három mázsát. Azt a választ adták, hogy egy óra múlva, vagyis 10 órakor, mert most sül. Tíz órakor ismét telefonáltam. Elmondtam, hogy az idő letelt, a vevők egyre türelmetlenebbek : ekkor azt mondták, most szedik ki a kemencéből... 10 óra 25 perc. A város központjában levő ABC-be megérkezik a forró, ropogós kenyér, a mindennapi. A fehér köpenyes Horváth Dénes árukihordót, kérdezem: — Ez a kenyér valóban fél tíz óta vár elszállításra? — Uram, ez szinte kizárt! Nagyon forró, csak néhány perce sülhetett... Hogy valójában miért volt kenyérhiány szombaton délelőtt Tabon, nem tudom. Talán valaki felel rá. (Krutek) RÉGI KOROK EMLÉKEZETE Surjánvölgyi vigasságok Aratóünnepen köszöntötték a téesz dolgozóit A sűrű, szürkéskék felhő az égvilágon senkit sem zavart. A táncosok táncoltak, mert ahhoz volt kedvük, a bámészkodók meg nézelődtek, mert jólesett figyelni az ügyesen lépdelő fiatalokat. Mindehhez harsány hegedűszó társult; a kastély előtt állók többsége kezével, lábával verte a ritmust, maguk is rákezdtek volna az éneklésre, de csak a tapsig jutottak. Jókedvvel ünnepelték a táncosokat, meg kell hagyni megérdemelték a dicséretet. A negyedik surjánvölgyi napok után megelégedéssel térhetnek haza a vendégek. Augusztus első vasárnapján van a gálosfai búcsú; ilyentájt tele a falu vendégekkel; s az ország minden részéből találni itt kirándulókat. A Surján Völgye Termelőszövetkezet és a Zselic Tours gt közös vállalkozásában vágott neki a vigasságok megrendezésének. Nem titkoltan bevételt is várnak majdan a surjánvölgyi napoktól, de legelébb is a helyi hagyományokat szeretnék feleleveníteni. A környező települések kezdtek elnéptelenedni, a fiatalok mintha elfelejtették volna, hogy eleik ott gazdálkodtak, évszázadokig ezen a vidéken éltek. Évtizedek óta nem volt például aratóünnep, pedig korábban micsoda dáridót csaptak aratás végeztével! Vasárnap — hosszú évek után először — megint megszegték az új kenyeret; díszes ruhába öltözött hölgyek osztották szét a szeleteket a nézelődők között. Pontosan úgy, mint régen. A téesz elnöke, a gazda, aratókoszorút kapott áz if jaktól; megadták a módját, s csak ezután következett a tánc: a surjánvölgyi hagyomány- őrző együttes szórakoztatta az egybegyűlteket. Közben, kicsivel távolabb, a körhinta sem pihent, de a népzene és a tánc mintha jobban vonzotta volna a közönséget. Egy pápaszemes kisfiú hatlövetű coltot tartott a kezében, s közben azt bámulta, hogy az ügyes kezű asszony milyen gyorsan formál apró vázát az agyagdarabból, A korongozó nagy sikert aratott, s aki akarta, kipróbálhatta e tudományt... Az irígykedők persze kinevették az ügyetlenkedőket, de egy kis segítséggel mindenkinek sikerült egy köcsöghöz hasonlót formáznia. Alighanem a gálosfai hétvége egyik legrangosabb eseménye volt a Vikár Béla Kórus hangversenye. ' A gálosfai templomban élvezetes koncertet hallgathattak az érdeklődők. Reneszánsz és barokk zene mellett modern muzsika is fölcsendült. A kórust időnként orgona kísérte, remek hangulatot teremtve a kicsiny, de nagyon szépen felújított templomban. A kórus nem először vendége a surjánvölgyi napoknak. A helybéliék és az ide látogatók eddig is igen nagy lelkesedéssel fogadták a zenekart, és szeretnék, ha ez a sorozat is folytatódna. A szervezők mindenesetre kikérik a falubeliek véleményét, javaslatait, s. ezeket felhasználva módosítanak a jövő évi programon. Abban viszont mindenki egyetért, hogy a rendezvényre igenis szükség van. Az aratóünnep után Géczy Dorottya és Tahi Tóth László adott műsort a kastélyszállóban. Este Cserén- fára ment kirándulásra a közönség, az autósmoziba. A rendezők minden évben valami újdonsággal várták a vendégeket, most a mozi jelentette a szenzációt. Egyesek szerint jobb volt, mintha bált tartottak volna. Ettől függetlenül ehettek, ihattak a vendégek. Ételben és italban minden bizonnyal egyetlen háznál sem szűkölködtek a hét végén Gálos- fán. Faragó László Fotó: Jakab Judit Megválasztotta elnökségét a Magyar Parasztszövetség A fő cél az érdekvédelem Tizenhárom megye képviselője jött el tegnap Török- koppányba a Magyar Parasztszövetség országos választmányi nagygyűlésére. Az iskola tornatermében összegyűlt mintegy kétszáz résztvevőt a házigazda korelnök, Ács József köszöntötte. Megemlékezett arról, hogy ez év tavaszán ebben a községben alakult újjá a szövetség ideiglenes intéző- bizottsága, s azóta a megyékben országszerte megkezdődött a szerveződés. Ahhoz azonban, hogy jogi személlyé válhasson a parasztszövetség, meg kell választania vezető testületét és jóvá kell hagynia alapszabályát. A tegnapi választmányi nagygyűlésnek ez volt a fő célja. Vörös Vince, az ideiglenes intézőbizottság főtitkára röviden visszatekintett a Magyar Parasztszövetség múltjára. Az 1941-ben alakult szervezet tisztségviselői közül ma egyetlen élő tanúként idézte föl az akkor megfogalmazott törekvéseket. A szövetség akkor is — éppúgy, mint ma — nem politikai pártként szerveződött, hanem a parasztság érdekeinek védelmére, szakmai és kulturális fölemelkedéséért. A szépen induló munkát — ezüst- és aranykalászos gazdatanfolyamok szervezése, országjáró tapasztalatcserék — a háború megszakította. A felszabadulás után másodszor is életre kelt a szerveződés, ám 1948 őszén betiltották. Mint elmondta: most harmadszor bontott zászlót a Magyar Parasztszövetség, s országszerte mind több kistermelő, kisvállalkozó csatlakozik hozzá. Felolvasta azt a levelet, amelyet a szomszédos Ausz- ria parasztszövetségének vezetői írtak, felajánlva segítségüket. Az alapszabály-tervezetet Varga Nagy Dézső ismertette a választmányi tagokkal Ebben is éppúgy, mint a nagygyűlésen közrebocsátott kiáltványban, kifejezi a szövetség azt a szándékát, hogy a fő célja az agrártársadalom, a kisbirtokosok szolgálata, tagjai erkölcsi, gazdasági, jogi érdekeinek védelme. Emellett természetesen a szakmai segítség az élenjáró ismeretek terjesztése, a műveltség emelése. Gerbovits Jenő, a szövetség ideiglenes intézőbizottságának tagja a szövetség mai céljáról szólva hangsúlyozta: nem a politizálás a fő cél, hanem az érdekképviselet, a szövetség a békés kibontakozást kívánja segíteni, mindenfajta szélsőségektől elzárkózik. Elmondta, hogy igen nagy szükség van a szövetségre, mivel a termelésnél, az értékesítésnél igen sok a gond. És bár a programot majd a választott vezetőség dolgozza ki, de termeléssel, az értékesítéssel, az eszközök beszerzésével, exporttal-importtal is kívánnak majd foglalkozni a gazdálkodók érdekében. A kormány is számol a parasztszövetség munkájával; ennek alátámasztására ismertették a nagygyűlésen azt a levelet, amit a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium küldött Vörös Vincének, jelezve, hogy az élelmiszergazdasággal ösz- szefüggő törvénytervezetek előkészítésénél a parasztszö- vetség képviselőjével is tárgyalni kívánnak. Az országos nagygyűlésen széles körű vita után elfogadták a Magyar Parasztszövetség alapszabályát, és megválasztották a tisztség- viselőket. A Magyar Parasztszövetség elnöke Vörös Vince, főtitkára Gerbovits Jenő lett. V. M. ÚJ PALACKOZÓGÉPSOR Huszonötmillió forint beruházással új palackozógépsort állít üzembe a Ba- latonboglári Mezőgazdasági Kombinát. A fejlesztés a bor és a pezsgő exportjának választékbővítését szolgálja. Az univerzális gépsor újdonsága, hogy különböző méretű palackok töltésére alkalmas. A két deciliteres mini pezsgőtől a másfél literes butéliálg különböző üvegek töltését tudja elvégezni. A kombinát egyik legjelentősebb nyugati partnere a Pepsi Cola cég, s ezzel a beruházással az ő jellegzetes igényeikhez igyekeznek igazodni. Tavaly ennek a cégnek százezer hagyományos méretű palack bort értékesítettek. Az új gépsor teremtette lehetőség jelentősen bővítheti az üzleti kapcsolatokat. A hét végén a segélyszolgálatosokkal Sárga zászló az út szélén Csak lépésben lehet haladni a 7-esen Boglárlelle és Fonyód között. Ahhoz, hogy megálljon több száz autó, elég egy elkanyarodó jármű vagy az úttesten, áthaladó gyalogos. A bádogcsordában főnek az utasok, forrásponton vannak a hűtővizek. A benzinkúttal szemben Boglárlelién sárga zászló, benne az autóklub emblémája. Segélyszolgálat. Ott áll mellette a lámpás Trabant, a déli parton szolgálatot teljesítő négy sárga angyal egyike. Péntek délutántól szombat délig egyszer kérték Tóth Csaba szerelő segítségét. Angyal György szerelő szerint azért akad kevesebb javítanivaló, mert a járművek között ilyenkor túlsúlyba kerülnek a jó állapotban levő nyugati autók ... Körülbelül minden ötödik kocsi magyar. — A külföldi kocsik nem robbannak le? — Előfordul, hogy a nagy melegben meghibásodik egy- egy tömítés, automatika. Az utóbbiból — tudjuk — a nyugati autókban egyre több van. — Mit tudnak kezdeni velük, ha meghibásodnak? — Akad néhány olyan alkatrész, amit átmenetileg üzemképessé tudunk tenni. A legtöbb esetben azonban csak jó tanáccsal szolgálhatunk. Azzal például, hogy hol talál autómentőt vagy szervizt. Megköszönik, és tudomásul veszik, hogy a mi segítségünk itt véget ért. Nem így a magyarok ... Sokan összetévesztik a segély- szolgálatot a javítóműhely- lyel. A minap azt mondta egyikük: amíg megebédel a Zanzibárban, cseréljük ki a kocsija kuplungját. Tudni kell, hogy ez még műhelyben sem számít könnyű munkának, hiszen előbb le kell szerelni a sebességváltót. — Tudomásul vette? — Nagynehezen. A legtöbb hazánkfia, ha nem tudunk segíteni, kikel magából és azt kérdi, miért fizeti a 300 forint tagdíjat, ha nem kap segítséget. Sajnos, arra nem vállalkozhatunk, hogy elhanyagolt járművek felújítását az út szélén végezzük. — Milyen a magyar autók állapota? — A legtöbbjüké, sajnos, rossz. (Beszélgetésünk előtt hallottam a szemben levő benzinkútnál, hogy feltűnően sok fogy abból az adalék- olajból, amellyel a kopás miatti túlzott motorolaj- fogyasztást lehet csökkenteni.) — Mit tanácsol az autósoknak? — Mielőtt hosszabb útra indulnak, ellenőriztessék járművüket, hozzanak magukkal apróbb (gyakrabban meghibásodó) alkatrészeket, ékszíjat, megszakítót, gyertyát, tömítést. Nem szabad úgy elindulni, mint az a miskolci klubtagunk tette, aki két gyerekkel, egy szinte összedrótozott autóval, egyetlen tartalék alkatrész nélkül kelt útra. A fél éjszakát azzal töltöttem, hogy barátaim, ismerőseim segítségével valahogy segítsünk rajta. Sajnáltam a két gyereket ... — Ahogy elnézem, a maguk Trabantja sem a szép „angyalok” közül való. Ha nem szerelő vezetné, lehet, hogy rászorulna a segély- szolgálatra. — Igen, hát mi sem vagyunk tőle elragadtatva. Kicsit röstelljük is, amikor a Mercedesek, BMW-k mellé kell vele odaállni. Az M7- esen és még néhány helyen van már korszerű segélykocsi. Jó lenne ilyen nekünk is itt, Somogybán, hiszen az M7-esről is ide kerül sok jármű. — Változott-e felszereltségük a korábbi évekhez képest? — Elláttak bennünket műszertáskával. Ennek segítségével a leginkább előforduló hibák okaira gyorsan rájöhetünk. Az alkatrészgondok azonban továbbra is szorítanak. Estig Tóth Csabának egy Wartburg rakoncátlan- kodó sebességváltóját kellett megigazítani. Volt egy „majdnem” javítás is: a Volkswagen gazdája arról panaszkodott, hogy nem tudja elindítani kocsiját, pedig egész délelőtt próbálkozott vele. A sárga angyal, amikor odaért, csak annyit mondott neki: üljön be, és próbálja meg még egyszer. A motor az első kulcsfordításra elindult. Tóth Csaba szerint megijedt. Szegedi Nándor
