Somogyi Néplap, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-04 / 182. szám

1989. augusztus 4., péntek Somogyi Néplap 3 A szövetkezetpolitika új törekvései A zalai „bomba" (Folytatás az 1. oldalról) tapasztalnak, akkor a dön­tést hozó fórumokon min­dent elkövetnek azért, hogy befolyásolással helyes me­derbe tereljék ezeket a fo­lyamatokat. Annak érdeké­ben, hogy a politikában job­ban érvényesülhessenek a speciális szövetkezeti érde­kek, a jövőben sokkal gyak­rabban kell konzultálni, de nem csak megyei szinten, hanem a városokban, a tele­püléseken is. Az MSZMP-vel való kap­csolat megbeszélésén túl, egy sor feszítő megyei gond is szóba került. Az útkeresés szándékával foglalkoztak a résztvevők a felvásárlás, a termeltetés problémájával, melyre számos sajnálatos példa adódott éppen a kö­zelmúltban. Többen is han­got adtak annak a véle­ménynek, hogy abszurd hely­zet az, hogy egy mezőgaz­dasági jellegű megyében a Nagyatádi Konzervgyáron kívül nincs mezőgazdasági terméket feldolgozó üzem. A Gyors váltás — átállás A katonai költségvetés visszafogása, a megren­delések csökkentése mint­egy tíz hazai vállalatot érint. A Fegyver- és Gáz­készülék Gyár a válto­zásra gyorsan reagálva, felszabaduló kapacitásait a polgári termelésre állí­totta át — elkerülve ez­zel a válsághelyzetet. A gázkonvektorok, cirkogcj- zerek és más készülékek országszerte keresett ter­mékek, s ezekből több nyugat-európai országba exportálnak is. (MTI-fotó — Pataky Zsolt felv.) Szövetségben ax érdekek talajáról Mészöv tisztségviselői kér­ték, hogy a párt politikai programjával segítse felol­dani ezt a feszültséget. En­nek kapcsán került szóba az is, hogy még mindig él sok, régi, rossz beidegződés, nem megfelelő az információ- áramlás, rossz a szervezett­ség, a lehetőségekről, a szán­dékokról nem mindig jut el a tájékoztatás azokhoz, akik a megvalósításért tenni is tudnának. Sok szó esett a kis tele­pülések helyzetéről, jövőjé­ről, amelyekért a fogyasztási szövetkezetek nagyon sokat tettek és ma is nagy ter­heket, áldozatokat vállalnak. Az itt működő kereskedelmi egységek kilencven százalé­ka csak veszteséget hoz. Bár az igaz, hogy a hazánkban alkalmazott kereskedelmi ár­rés olyan alacsony, amely- lyel valóban kereskedni, vál­lalkozni, fejleszteni szinte lehetetlen — a kis települé­sek gondját azonban csupán az árrés emelésével megol­dani nem lehet. Ahogy meg- - jegyezte dr. Sarudi Csaba: „bizonyos preferenciára el­engedhetetlenül szükség van, de úgy, hogy az beépül­jön a normatív szabályozás rendszerébe és szektorsem­legesen kaphassa meg min­denki". A lakáshelyzet, az ifjúság lakáshoz jutása, mint ko­runk egyik legégetőbb kér­dése került szóba. Ügy is. hogy a lakásszövetkezetek kritikus helyzetbe kerültek a fenntartási költségek emelkedése miatt, úgy is, hogy az első lakásra váró fiatalok helyzete csaknem kilátástalan. Számos jó ja­vaslat is elhangzott: „Ol­csóbb telkeken ifjúsági lakó­telepeket kellene kialakíta­ni, de úgy, hogy liberalizál- tabban kezeljék a túlbonyo­lított hatósági előírásokat... az elhagyott lakások értéke­sítését megyeileg koordinálni kellene és nyilvánosságra hozni... az elszórtan meg­levő kis pénzek ésszerű fel- használására legalább egy ötéves program kellene.” Téma volt az eszmecserén a vezetői munka, a személyi feltételek javításának fon­tossága és ezen belül az, hogy rendkívül fontos lenne Somogynak, hogy legyen egy felsőfokú szakemberképző bázisa. Elhangzott az is, hogy a sok feszültséget enyhíthe­ti, ha közép- és alsó szinten is, a településeken élő veze­tők korrekt, jó kapcsolatban dolgoznak együtt az ott élők érdekeiért. Ezért a megyei pártbizottság is, a Mészöv is megteszi a szükséges lépése­ket, hogy a kerékasztalon elhangzottak ne rekedjenek meg a szövetség székházá­nak falai között. Megegyez­tek abban is, hogy a legfon­tosabb szövetkezetpolitikai törekvéseket a Mészöv to­vábbítja, hogy azok beépül­hessenek a megyei pártbi­zottság programjába. Végezetül Sárdi Árpád a jelenlevőkön keresztül kö­szönetét mondott a mozga­lom valamennyi dolgozójá­nak a megye ellátásáért, fej­lesztéséért végzett sokoldalú fáradozásukért. Vörös Márta A múlt héten Zala me­gyében tartott pártértekezlet döntése, miszerint ezen túl a megyei bizottság választ­mánnyal és koordinációs iro­dával működik, nagy vissz­hangot keltett országszerte. Mi az iránt érdeklődtünk, hogy miként vélekednek az érintettek illetve más me­gyei párt vezetők a fejlemé­nyekről. Dr. Karvalics Ferenc, az MSZMP Zala Megyei Bizott­ságának eddigi első tiktára: — Az a véleményem, hogy a pártértekezleten a résztve­vők többet foglalkoztak a struktúravitával, mintsem azzal a programmal, ame­lyet a „Milyen legyen az MSZMP?” címmel terjesztet­tünk elő. A refofmkörök kül­döttei dinamikusan érveltek és meggyőzőek voltak. Vi­szont továbbra is az a véle­ményem, hogy a korábbi ve­zetés által javasolt három­féle új struktúra bármelyike korszerűbb lett volna az ed­digieknél. Nevezetesen egy­szintű pártbizottságot akar­tunk, végrehajtó bizottság nélkül. A variációkból végül is a reformkörök javaslata került ki győztesen. Eddig is támogattam a re­formköröket, de a megyei pártmozgalom szerkezetét il­letően eltérő nézeteket val­lunk. Több politikai állás- foglalásukkal sem értettem egyet, nevezetesen azzal, hogy egy választmány dön­tése ne legyen kötelező az alsóbb szintű pártszervekre. Szerintem a demokratikus centralizmust nem lehet tel­jesen leépíteni, mert az a párt széteséséhez vezetne. Rajki Sándorné, az MSZMP Politikai Intéző Bi­zottságának tagja, Gyöngyös város pártbizottságának első titkára: — Van, amit pozitívnak tartok a Zala megyei válto­zásokban. Az új struktúra nyilvánvalóan megelőzte ko­rát. Ennek következtében — legalábbis szerintem — az új vezetőség valószínűleg ne­hézségekkel találja magát szemben. Egyébiránt vitat­nám az új struktúra szövet­ségi jellegét. Azt, hogy a választmány döntései nem lesznek kötelezőek az ala­csonyabb szyitű pártszervek, pártszervezetek számára. Ez ugyanis szétesettséghez ve­zethet. A megyei reformkö­röknek nyilván nagy szere­pük volt a Zala megyei át­alakulásokban. Azt hiszem, hogy a pártbizottság illeté­kesei az értekezletet megelő­zően nem folytattak velük érdemi konzultációt. Ha megbeszélték volna velük az elképzeléseiket, ak­kor nincs „robbanás”. A radikális változásokat azon­ban nem tartom veszélyes­nek. Ugyanakkor emlékez­tetnék arra, hogy az új ve­zetés nyilvánvalóan nagyon eltökélt és ezért remélhető­leg a kezükben tudják majd tartani a megye pártmozgal­mát. Kisebb apparátussal nyil­ván nehezebb lesz dolgozni. A reformkörök ugyanis egyet elfelejtenek: az MSZMP nagy létszámú párt, melynek irányításához nem biztos, hogy a mostani időszakban egy ilyen gyökeresen csök­kentett létszámú megyei ap­parátus elegendő lehet. De ezt a kérdést úgyis a jövő dönti el. Herczig Ferenc, az MSZMP Tolna Megyei Bizottságának titkára: — Megyénkben — mint ismeretes — az első titkári tisztséget társadalmi funk­cióban látják el. Jelenleg te­hát olyan természetes folya­mat zajlik, amelyben a párt­munka is társadalmivá vá­lik, és a megyei párttestü­letek eddigi hatalmi funk­ciója egyre inkább szolgál­tató jelleget ölt. Ami a Za­la megyei apparátus alapo­san megcsappant létszámát illeti, nekem az a vélemé­nyem, hogy a munkatársak számát a munkához kell igazítani. Egyrészt a politi­kai szükségletekhez, másrészt az anyagi lehetőségekhez. Ügy gondolom, hogy a tár­sadalmi munkában végzett megyei pártmunka attól még nem lesz rosszabb, hogy nem hivatásosok végzik. A re­formkörök szerintem kata­lizátor jellegű hatásokat vál­tottak ki a megyében, s egyebek között ennek is kö­szönhető az ottani változás. Pogonyi Fajos Programot, de milyet? ÍGY KÉSZÜL A KAPOSVÁRI PÁRTBIZOTTSÁG VÁLASZTÁSI PROGRAMJA Programot! Programot! Programot! Enélkül nem le­het dolgozni, felsorakozni — sürgetik az MSZMP-t lent és fent. Lássuk már, mit akar a párt? Ügy tetszik, szerte az országban nekilendültek a proramkészítésnek — állí­tólag az alternatívok is. Van, aki nyílt kártyákkal játszik, van, aki titkolja, mit tervez, nehogy mások „lekoppint- sák” azt, amit nagy nehezen kiizzadtak. A kaposvári városi párt- bizottság kezdettől fogva nyíltan hirdette: nekilátott e fontos munkának. Április ban létrehozták azokat a szakmai csoportokat, ame­lyek az élet legkülönbözőbb területeiről gyűjtötték az anyagot, majd azt csokorba kötve összeállítottak egy elő­zetes programot. Mielőtt a testület elé került volna — megbukott. Találóan mond­ta valaki, olyan ez a prog­ram, mintha egy-két unat­kozó ember ceruzája végét rágva készítette volna egy esős vasárnap délután. Pe­dig nem így volt. Csakhát a sematizmus, a szépen fogal­mazott semmitmondás kel­tette ezt a benyomást. Az ötlettelenség, imitt-amott a koncepciótlanság, a valódi gondok ismeretének hiánya sütött ki belőle. Talán a szo­ciálpolitikai rész készítői emelkedtek fölül a régi rossz beidegződéseken, és közelí­tették meg néha a követel­ményeket. Az ügy javára írható, hogy az „elégtelen” osztályzatot kimondók között ott volt a megbízást adó apparátus képviselője, név szerint Mi- halics Veronika, a pártbi­zottság titkára is, akit az­zal vert vagy áldott meg sorsa, hogy első számú moz­gatója legyen e fontos mun­kának. Űj módon kell dolgozni és újszerű programmal kell kirukkolni. De milyen is le­gyen ez? Erről a következőt mondták hárman azok kö­zül, akiknek „össze kell hoz­ni” majd a korábbinál jobb tervezetet. Legyen számonkérhető — A városi választási program elkészítése kap­csán talán a legvitatottabb kérdés az volt, helyes-e, hogy mielőtt a párt központ­ja kidolgozza és közrebo­csátja az MSZMP program­ját, Kaposvár elkészíti a magáét? — így Szabó Já­nos, a kaposvári családsegí­tő központ vezetője, aki a már említett első változat szociálpolitikai részének kidolgozásából vállalt részt. — Végül is a vitából sze­rencsére azok kerültek ki győztesen, akiknek az volt a véleményük, ne várjunk. Közéjük tartozom én is. Nekünk magunknak kell lépnünk, mégpedig időben. Mindenekelőtt alapos hely­zetelemzésre van szükség. Ügy érzem, mi most a leg­jobb úton vagyunk ehhez. Hamarosan elkészül a város szociális térképe, amely - jó kiindulópont lesz az elem­zéshez, olyan célok megfo­galmazásához, amelyek össz­hangban vannak érdekeink­kel, igényeinkkel, — Nagyon lényeges — folytatta —, hogy számon­kérhető prograrpot készít­sünk, továbbá olyat, ame­lyet a tömegek megértenek és elfogadnak. Ezért igen fontosnak tartom, hogy köz- érthetőek legyünk. Még ar­ra is gondolnunk kell, hogy mondandónk hatásosan pla­kátokra kerülhessen, 1945- ben könnyebb volt látványos célokat kitűzni, ezekről fi- gyelemfölkeltően beszélni, hiszen egy romokban heve­rő ország újjáépítését céloz­ták a programok. Mai vilá­gunk bonyolultabb, azaz sokkal nehezebb megtalálni a mozgósító erejű kifejezé­seket. szlogeneket. Dehát azért vagyunk, hogy gondol­kodjunk és megtaláljuk a le­hető legjobb megoldást. Két lépcsőben A program úgynevezett gazdaságpolitikai részének elkészítésében hárul nagy munka dr. De Sorgo Tibor­ra, a Kapos Volán igazgató­jára, a városi pártbizottság gazdaságpolitikai titkárára is. — Kétségtelen, hogy nem könnyű feladatra vállalkoz­tunk. A kisebbik gond, hogy nincs elég tapasztalatunk, a nagyobbik, hogy ma még nem lehet igazán hiteles programot készíteni: egy­részt azért, mert nem tud­juk, hogy milyen anyagi for­rásra építhetünk, másrészt az MSZMP programját még nagy vonalakban sem ismer­jük. Ez elsősorban a gazla- ságpolitikai célok mégha'á- rozásánál okoz nehézsége­ket. Éppen ezért az a véle­ményem, hogy választási programunkat két szakasz­ban kell megvalósítani. Most össze kell hozni a saját ter­vezetet. Ezt arra kell ala­pozni, amit tudunk. Tudjuk például, hogy nem akarunk 200 ezer lakosú Kaposvárt; hogy gyümölcsöző szimbió­zisban szeretnénk élni a pe­remkerületekkel, ismerjük helyi szociális gondjainkat és így tovább. (Nem szabad vállalkoznunk úgynevezett globális problémák megoldá­sára, olyanokra, mint példá­ul a lakáskérdés.) Amikor aztán nyilvánosságra hoz­zák a párt programját, an­nak alapján módosítani, ki­egészíteni vagy kurtítani kell az általunk elkészített anyagot. Nagyon lényegesnek tar­tom, hogy programunk „je­löltekre szabott” legyen. De nemcsak a jelölt személyé­hez kell igazítanunk koncep­ciónkat, hanem a terület sa­játosságaihoz, az ott élők kívánságaihoz is. Csak így lehet hatásosan politizálni egy választási harcban. Két­ségtelen, kicsit lassan megy a munka. Ez az említett gon­dok mellett tapasztalatlansá­gunk is oka. Azt szeretnénk — és ezzel sokat »segítené­nek — ha a város lakói el­juttatnák hozzánk javasla­taikat. Sok a kérdőjel Paál László tanítóképző­főiskolai oktatót bízták me.e a tervezet összeállításával. Így vélekedik: — Úgy látom, nehezen tu­dunk elszakadni a régi be­idegződésektől. De _ez nagy­részt mórszertani kérdés. Ennél sokkal inkább aggaszt engem, hogy nincs elég pénz a megfogalmazott célok megvalósításához, vagy leg­alábbis ma még nem látjuk a forrásokat. Nagy a bizony­talanság abban is, hogy ki­nek címezzük azt, amit hosszú hetek alatt társadal­mi munkával összehoztunk. A gondjaink között tartom számon, hogy nem ismerjük igazában — főként politi­kai szempontból — a töme­gek, a „hallgatag többség” véleményét: vagyis azt, amit kíván, amit akar. Tudjuk persze, hogy kell lakás, hogy lépéseket kell tenni a nagyobb arányú munkanél­küliség elkerülése érdeké­ben és így tovább. De ez ke­vés az igazán jó program­hoz. Sok tehát a kérdőjel. Ezek után fölmerülhet: ha ilyen sok a bizonytalansági tényező, akkor miért erőlkö­dünk? Azért mert a látszat ellenére sem végzünk fölös­leges munkát. Egyrészt az összegyűjtött anyagok föl- használásával létrehozható egy adatbank a városi párt­bizottságon. Ez mindig jól hasznosítható. Lényegesebb azonban, hogy rendelkez' zünk egy olyan tervezettel, amely azonnal bevethető, a körülmények alapján mó­dosítható, vagyis lépéselőnyt biztosit. Ez választások ide­ién .^okat jelent, hiszen azt tartja a közmondás is. Aki időt nyer. életet nyer.” Tiszta szándékkal A nyilatkozatok bepillan­tást engedtek a programké­szítés felelősségteljes, szak­mai, politikai érzéket egy­aránt feltételező munkájába. Ám aligha nyugtathatnak meg bárkit is. Komoly ag­godalomra azonban, úgy érezzük, nincs ok: sok aka­dály között csak lassan le­het előrehaladni. A szándék tiszta és becsületes, és ép­pen ezért az erőfeszítés előbb-utóbb kézzelfogható eredménnyé válik. így hát bízhatunk abban is, hogy szeptemberben, amikor az átdolgozott programtervezel ismét a testületek elé kerül, már nem találtatik túl könnyűnek. Szegedi Nándor Menetközben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents