Somogyi Néplap, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-31 / 205. szám
1989. augusztus 31., csütörtök Somogyi Néplap 5 EMLÉKMORZSÁK OLASZORSZÁGBÓL A maffia élőben Nemzetközi szervezet alakult a falusi turizmus támogatására Rómától délre az az autós is kezd némi halálfélelmet érezni, aki itthon akár a pesti csúcsforgalomban is magabiztosan vezet. Nálunk ugyanis elég valószínű, hogy pirosnál megállnak és zöldnél indulnak az autók. Nápolyban ilyen „apróságra” már senki sem ad. A főútvonalakon 4—5 sorban özönlenek a kocsik, a lakóterületi 50 kilométeres tiltó táblára fittyet hányva 80—100- zal1. Még gyorsabbak a sportmotorok, amelyek életveszélyesen szlalomoznak a követési távolságot sem tartó kocsik között. Aki itt megpróbálná betartani a szabályokat, pillanatok alatt tömeges karambolt okozna vagy órákig sem tudna besorolni. Egyetlen megoldás van: a helyi szokásokhoz alkalmazkodva megállás nélkül nyomni kell a dudát, s a nyitott ablakon át pedig mutogatni. Ezzel a módszerrel kell áthajtani a piroson is. Ez majdhogynem kötelező; aki leáll, szitok- áradatnak teszi ki magát. Egy esetben a sarkon álló rendőr szeme láttára kellett dudálva áthajtanom a piroson, nyakamon egy kamionnal, amely elől lehetetlen volt kitérni. A rendőr derűsen mosolygott, mintha azt mondta volna: no lám, milyen tanulékony ez a külföldi. Visszamosolyogtam, majd integettünk egymásnak. Az autósok egyébként a kis- és a mutatóujjat egyenesen tartva rázzák egymás felé öklüket. Ezzel nyilvánítva ki abbéli véleményüket, hogy autóstársuk íöl- szarvazott ökör. Olaszországban ez a föltételezés a legdurvább sértésnek számit, amelytől még egy szent zsebében is kinyílik a bicska. Hogy mégsmcsenek híján a humornak és öniróniának, mutatja, hogy ez a sajátosan ökölbe szorított kéz, vattával kitömött, színes selyemből varrva minden bazárban kapható. A kulcstartó méretűtől az óriásig, „Felszavar- vazottü” felirattal. Vannak persze szelídebb szuvenírek is. Például a különböző vé- dőszentaket. ábrázoló matricák, amelyek valamennyi dél-olasz autó szélvédőjén megtalálhatók. Gyanítottam, hogy a védőszentek eléggé túlterheltek lehetnek, ha mindenkit igyekeznek megóvni, aki hozzájuk fohászkodik. Amiként agyonhajszoltak a rend olasz őrei is, akiknek egyszerűen nincs már erejük, hogy egy tilosban parkolót vagy záróvonalat átlépőt megbüntessenek. Mindkettőt Tüskés Tibor írta, s a két kiadvány célja: a Balaton és környéke népszerűsítése. A Szántód- puszta című, jellegzetes útikönyv, amely „dióhéjban” összefoglalja mindazt a tudnivalót, amit a Szántódi füzetek részletesebben mondtak el a pusztáról és a környékiéről. (Megjegyzendő: a sorozat egyik legjobban sikerült kötete, a Szántód az irodalomban című ugyancsak Tüskés Tibor munkája.) Az útikönyv már a kész „művet”: az enyészettől szinte az utolsó pillanatban vissza - perelt, majd eredeti szépségében újjáépített műemlék major látnivalóit mutatja be a história, a művészettörtéSajnos, a sokszorta nagyobb bűnösök lefülelését sem győzik. A külföldi, aki átlépi az olasz határt, minden fekete Mercedes pullmannban egy maffiózót gyanít. A jóakarók előre fölhívják figyelmét az olasz bűnözők módszereire. El van például készülve arra, hogy motoros banditák kitépik kezéből a táskáját, s arra is, hogy egy őt megszólító gyerek letépi nyakáról az aranyláncát, és elszalad. A külföldiek ezért többnyire az ing alá rejtett, nyakba akasztott szütyőkben tartják útlevelüket és pénzüket, ékszert pedig véletlenül sem hordanak. Pár nappal és vagy tíz várossal arrébb csalódottan állapítottam meg, hogy még senki sem tett kísérletet kirablásomra, így hiábavaló volt a nagy elővigyázatosság. Vagy mégsem? Formiától délre amerikai rendszámú, USA jelzésű kocsi előzött meg, a vezetője barátságosan integetett, hogy álljak le. Szívélyesen fogadott, és kifogástalan amerikai angolsággal azzal kezdte, hogy járt már Budapesten, szereti a magyarokat, akik olyan vendégszeretőek és ezért kér tőlem segítséget. Ezekután elpanaszolta, hogy az éjjel kirabolták. S való igaz, a kocsin le volt törve a szélterelő, kitépve a rádió, s lefeszítve a kesztyű- tartó ajtaja, amely mögül — állítása szerint — 2500 dollárt vittek el. Mint mondta, ő egy utasszállító gép pilótája (ezt névjegykártyájával is igazolta), s délre Rómába kell érnie. Kérte, hogy kölcsönözzek legalább 200 ezer lírát, ezért cserébe ő zálognet iránt is érdeklődő honfitársaknak, akik az ország más vidékéről érkeznek Somogyba, a déli partra. Üti- könyvről lévén szó, a szerző számos gyakorlati tudnivalót is közöl, a többi között az idegenforgalmi és kulturális központ immár hagyományos és sikeres programjait ismerteti. Elsősorban a hazai turistákra gondolt a szerző és a kiadó (a Siotour, illetve a Panoráma), ám az utolsó fejezetben angolul és németül is megismétli a legfontosabb közlendőket. A • kiadványt illusztráló fotókat Hamvas Péter, Hollóst László, Gáspár Andrea, Lantos Miklós, Sehr Miklós készítette. ban nálam hagyja 17 karátos (az aranyjelzés stimmelt) pecsétgyűrűjét és óráját. Ez utóbbit otthon 2400 dollárért vette. A hatalmas kísértésnek csupán az segített ellenállni, hogy a kért összeg volt már a teljes vagyonom, amely benzinre is alig futotta a határig. Őszinte sajnálattal és rokonszenvvel mondtam hát nemet. Az esetet később elmeséltem vendéglátóimnak, s ők elhűltek. Mint mondták, a nápolyi maffia egyik jellegzetes trükkje ez, amit külföldiekkel alkalmaznak. A kínált portéka szerintük trombitaréz volt és jó, ha 30 ezer lírát ért. Mint az ezt követő beszél-? getésből kitűnt, az nem igaz — egyes nálunk bemutatott filmekkel ellentétben —, hogy az átlagolasz élete a maffiától való rettegésben telik. A maffia persze valóban létezik. Ezt azonban itt beletörődötten az élet kikerülhetetlen velejárójának tekintik. Mindenki magától értetődőnek tartja például, hogy a rendőrök egy része maffiabérenc. Mint elmondták, egyhéttel előbb egy, a nászútjáról épp hazatért fiatal rendőr ismerősüket és feleségét ölték meg. Biztosfa vették, hogy a nyomozás később sem hoz majd eredményt ... Téved persze, aki a filmek alapján azt gondolja, hogy a maffiózók afféle feketeszemüveges alakok. Többségük tisztes családapa, vállalkozó vagy üzletember, aki minden gyanú felett áll. Senkinek sem érdeke, hogy mást gondoljon... (Folytatjuk.) A Balaton című — Lipcsében megjelent — kiadvány könyvészeti szempontból is igen becses munka. Közép-Európa legnagyobb édesvízű tavának és szépséges környezetének leírását Rácz Endre művészi értékű, színes fotói követik. A képanyag ezúttal nem illusztráció, hanem önálló, hangsúlyt teremtő része a kötetnek. Rácz Endre az északi part, a Balatonfelvi- dék szerelmese: képein az öröklét misztikus fénye hull a változatos tájra, a műemlék templomokra, pincékre. Sz. A. Az igények döntenek a megvalósulásról — Önként vállalkoznak a falusi gazdák Egyre mozgalmasabb, színesebb Balatonföldváron a falusi turizmus-konferencia programja. Szinte . minden nap tartogat valami meglepetést azok számára is, akik elindítói voltak a mozgalomnak. A mezőgazdasági, építésügyi és pénzügyi szakemberek, valamint a műemlék- védelemmel foglalkozó vendégek meglepődve tapasztalják: a konferencia lázba hozta a falusi lakosságot. Valóságos „népvándorlási hullám” indult el Balaton- földvárra. Aki pedig személyesen nem jutott el ide, az levélben keresi meg a szervezőket — felajánlva portáját. Dr. Csáky Csabának, a rendezvény ügyvezető elnö- . kének javaslatára most katalógus készül azokról a településekről, vendégházakról, amelyek alkalmassá válhatnak a honi és külföldi vendégek fogadására. A katalógus egészen egyszerű, a szervezet munkájához igazodó módszerrel készül. Azok a tulajdonosok ugyanis* akik vállalják, hogy portájukat bekapcsolják a nemzetközi turizmus vérkeringésébe, személyesen vagy levélben közölhetik igényüket (Budapest, Pf.: 6 1360 címen). A szervezőknek mindössze annyi a kérésük: pár mondatban közöljék, milyen ellátást tudnak nyújtani a vendégeknek és küldjenek válaszborítékot az ügyintézés egyszerűsítése érdekében. Dr. Csáky Csaba, aki több évtizedes nyugati turistaútjain szerezte tapasztalatait a falusi turizmussal kapcsolatFiatalok, figyelem! Nyári ifjúsági szolgáltatás — ez olvasható a kisméretű szórólapon óriási betűkkel. — Mit szolgáltatott a nyári ifjúsági szolgálat? — kérdeztem a fonyódi művelődési házban Márton László munkatársat, aki felelőse volt a szervezet tevékenységének. — A szolgálatot a még létező AISH kezdte szervezni a múlt évben, és nagyon kedvező tapasztalatokat szereztek Balatonfüreden. Ezért döntött úgy a hivatal, hogy az idén szélesíteni kell a kört, s ahol sok fiatal nyaral, alakuljon ilyen szervezet. Így ebben az évben már műkötött Agárdon, Balatonföldváron, Keszthelyen és a fonyódi művelődési ház szabadidő-központjában. Valamennyi helyen háromszáz- ezer forint állt rendelkezésünkre; ezt tulajdonképpen végveszély esetén használhattuk fel. A szórólapon mi azt hirdettük „végveszélynek”, hogy ha a fiatalnak ban, elmondta: a magyar falu elsorvadásának folyamatát meg lehet állítani, sőt azt is elérhetjük, hogy visz- szanyerje sajátos arculatát, ha a hagyományos paraszti házak rekonstrukcióját szakszerűen, az eredeti stílust megőrizve végzik el; ha gondot fordítanak a kastélyok, valamint egyéb középületek rendbetételére és a hagyományőrzésre. Ehhez minden segítséget megadnak a szakemberek, mert azt tapasztalták: az elmaradott infrastruktúra ellenére a világ valamennyi jelentős államában — például Angliában, Franciaországban, Görög- és Törökországban — jelentős idegenforgalom alakult ki az apró településeken. Ez alól Magyarország sem lehet kivétel. Ha a falusi ember képes saját portáját elfogadható módon rendbetenni és biztosítja azokat a minimáelment a vonata, eltévedt, éhes és nincs pénze, progra mot keres, tanácstalan, mert bajban van és nincs kihez fordulnia, nos, akkor ott van a nyári ifjúsági szolgálat. Amit mi adni tudtunk: pénzt a hazautazáshoz, szállást a kempingben, tejet és kiflit a reggelihez, de őriztünk kerékpárt, közvetítettünk üzeneteket, s javasoltunk kulturális és sportprogramot is. Voltak érdekes esetek. Egy fiatal házaspár kisgyerekkel lekéste az utolsó vonatot, s az állomáson található szórólapról tudta meg, hogy van ilyen szolgálat. — Nem akarták elhinni, hogy a -szolgáltatás ingye nes. Volt olyan páciensünk, akinek az autója — vagyis a szülőké — elromlott, s a diszkóban töltött éjszaka után annyi pénze sem volt, hogy vonatra üljön. Amikor tőlünk a két jegy árával és reggelivel visszatért az autóban várakozó öccséhez, az azt hitte, hogy a bátyja lis higiéniás feltételeket, amelyek a turizmus beindulásához elengedhetetlenül szükségesek, komoly gazdasági erőforrás birtokába juthat. Megoldódnak ugyanakkor bizonyos munkaerő-gazdálkodási és szociális problémák is. A konferencia résztvevői kedden éjjel francia, német, osztrák és skót szakemberekkel * megalakították a Falusi Turizmus Európai Együttműködési Társaságát; ennek elnökévé Maria Meyer Gresshoffot (NSZK) választották, főtitkárává pedig dr. Csáky Csabát. Megállapodtak, hogy jövőre Budapesten Az európai falvak 2000-ben és a falusi turizmus címmel ismét nemzetközi konferenciát tartanak. A televízió népszerű városvédő munkatársa, Ráday Mihály szintén eljött a rendezvényre. Az építész szak ember lándzsát tört amellett, hogy a jövő faluképe ne legyen uniformizált, hanem viselje magán azokat az egyéni' történeti és területi, valamint etnikai sajátosságokat, amelyek korábban formálták karakterét. Ugyanezt az elvet támogatta dr. L. Szabó Tünde, megyénk főépítésze is. A szakemberek több olyan jogi, pénzügyi és erkölcsi vonatkozású kérdést tisztáztak még, amely közvetlenül érinti a falusi turizmus jövőjét. Megállapították: az igények fogják majd eldönteni, meny nyíre lesz életképes a mozgalom Magyarországon. kétségbeesésében lopott... Volt, aki azt mondta: any- nyira szép, annyira humánus ez a szolgáltatás, hogy havi részvételi díjjal pártoló tag akar lenni. Rendkívül sok támogatást kaptak a bélatelepi kemping gondnokától, Pánczél Tibortól, aki saját ügyének is tcv kintette az akció sikerét. — Az általunk kiadott szállásjegyek száma száz fölött van, de ennek a kétszerese összes szolgáltatásunk száma. A rendelkezésünkre álló összeg jelentős részét bérleti, illetve munkadíjra fordítottuk. A hivatal döntése értelmében ugyanis a sátrakat, matracokat, hűtő- szekrényt csak bérelhettük, újat nem vásárolhattunk, pedig a két kiadás között mif egy nyáron is alig van különbség. Ha a szolgáltatást rendszeressé akarjuk tenni, mindenképpen hasznosabbnak, kifizetődőbbnek tartjuk a saját felszerelés beszerzését. Süli .Ferenc Bíró Ferenc KÉT KÖNYV A BALATONRÓL Az egyik Lipcsében jelent meg (Várnai) Fotó: Kovács Tibor Ilyen csak a mesében van AZT HITTE AZ ÖCCSE, HOGY LOPOTT...