Somogyi Néplap, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-28 / 202. szám
4 Somogyi Néplap 1989. augusztus 28., hétfő III.Kettesfogathajtó Világbajnokság Zord Időbon Maratonhajtás Esélyek — vélemények Lógott az eső szombaton reggel a maratonhajtás kezdetén. Nemcsak a versenyzők meg a pontozók kémlelték aggódva az eget, hanem az a sok ezer ember is, akik e látványosnak és izgalmasnak ígérkező — embert, lovat, s kdcsit próbáló — versenyszámot már rég bejegyezték a programjukba. Bizony, az égiek nem sokáig voltak kíméletesek, mert még a mezőny első harmada nem is rajtolt, amikor eleredt az eső. 30 ezerre becsülték azok számát, akik a stadiontól délre eső sík, füves területen a maratonhajtás megtekintését e zord idő ellenére is vállalták. Utólag is csak annyit mondhatunk: megérte. A maraton a fogathajtás magasiskolája, amelyben még a segédhajtónak is óriási szerepe van. Mindazok a nézők, akik a stadionbeli célnál várták a befutókat, a habzó, fújtató lovak láttán arról is meggyőződhettek, hogy a paripákat mennyire igénybe veszi ez a 28 kilométeres táv. Már az első rajtolónál volt okunk szorítani, hisz egyik válogatott csapattagunk, Lázár Vilmos vágott neki a távnak. Egy rosszulléttel fűszerezett éjszaka után indult, ezért sokan aggódtak érte, ráadásul a vizesároknál egyik lova a vastag faoszlophoz vágódott, s bizonyára ez is közrejátszott abban, hogy óvatos lett, s nem tudott 100 hibaponton belül teljesíteni. Az osztrák Wolfmayer lett az első, aki szinte minden akadálynál tapsot csiholt a nézőkből, s lovai „akadálytalanul” siklottak át a szűk kapuk között. Ö „100-on belül” teljesített. Akkor még sokan hitték, hogy . akadnak majd követői. Így is lett, további 8 versenyző volt erre képes. Legnagyobb örömünkre közülük három magyar, s mindenekelőtt, ami a csapat szempontjából fontos, közéjük tartozott Fehér és Szegedi, továbbá a volt egyéni világbajnokunk Kecskeméti is, aki egyébként a maratonhajtás egyik legnagyobb profijaként tart számon a lovasvilág. Ezután következett az igazi meglepetés! A díjhajtás után 13. helyen tanyázó kanadai Hocge- ‘schürz számára szerencsét hozott ez a szám, neki egyszerűen nem volt akadály. Lovai úgy siklottak a vizesárokban, a karámok kpzött és a homokdombnál, hogy még az ellenfelek szurkolói is önfeledten ünnepelték. A juharlevelesek fogathajtója szántszándékkal sokat kockáztatott, de a szerencse sem hagyta el. A nap egyetlen 90-en belüli hibapontját érte el, s ezzel megnyerte a maratonhajtást. A díjhajtás után még éllovas amerikai Sharon ezúttal akadályt tévesztett, amiért kizárták, de példás sportszerűséggel — ha rr?Jr ennyit utazott — végighajtotta a távot. Az időnkénti özönvíz ellenére a magyar nézők hűségesen kitartottak, elsősorban csapattagjaink hajtását figyelték. Miután a két legjobb eredmény számít a három hajtónál, a 42.-ikként induló Szegeditől remélték a 100 hibaponton belüli teljesítményt. Nos, Szegedi ezúttal sem okozott csalódást, nagy iramban tette meg a távot, jól küzdötte le az akadályokat is, csak a célban levő dobogónál okozott ijedtséget, amikor egyik lova elcsúszott. Szerencsére sikerült fölpattania. 96 hibapontja már akkor is biztatónak tűnt. A magyarok öröme akkor vált teljessé, amikor kiderült. hogy a mi csapatunk nyerte a marátonhajtást 192 hibaponttal. Ezzel megelőztük a svájcikat és az osztrákokat, velük kellett viaskodni vasárnap az utolsó szám, az akadályhajtás során. Es mire voltak képesek a maratonin a somogyiak? Nos, a rangos mezőnyben sem vallottak szégyent. Mindenekelőtt Molnár János 13. helyét kell kiemelni, nem sokkal maradt el mögötte Nagy Sándor — 16. lett, — míg Kiss Zoltán 35.-ként fejezte be ezt a számot. Gyors számolás után kiderült, hogy a csapat világ- bajnokságot már csak] mi veszíthetjük el, egyéniben pedig Fehér és Szegedi mellett Kecskeméti került olyan pozícióba, hogy megcélozza a dobogót. A somogyiak Nem kell szégyenkeznünk a világbajnokság után, nekünk somogyiaknak sem. Két hazai versenyzőnk nagyszerűen helytállt ebben az erős mezőnyben. Molnár János teljesítette célkitűzését, az első tíz között végzett. Nyolcadik helye igen értékes, mindössze 11 pont választotta' el a dobogótól, s csak egy-egy pont az előtte álló két helytől. Különösen az akadályhajtásban jeleskedett, hibátlanul hajtotta végig a nehéz pályát, s az összevetésben is nagyon jó időt futott. Kár, hogy egy verőhibát vétett a nagy sietségben, így elmaradt ebben a számban a jó helyezés. Kiss Zoltánt egy kicsit alulértékelték a bírák a díj- hajtásban, s ezt a tüskét még érezte a maratonpályáni is. Az akadálypályát ezek után már hiába teljesítette hibapont nélkül, nem érhetett el igazán jó helyezést. A 31. hely bizonyára csalódás számára, de azt a nézők is láthatták, hogy kitűnő képességű hajtó, s egy kicsit nagyobb szerencsével igazán jó eredményekre képes.-* Gratulálunk! Ö is a csapataranyra esküdött, de az egyéniben, mint mondta, legalább 15 az esélyesek száma. Pál János, aki csaknem két évtizedig volt a lovas- szövetség elnöke, elismerően mondta. hogy Somogynak mem kell szégyenkeznie ezért a rendezésért. Mint hangsúlyozta, ez az új sportcentrum, nagy lendületet adhat a hazai lovassportnak. Abonyi Imre. Kell-e őt bemutatni a fogathajtók világában? A sportág első Európa-bajnoka, többszörös egyéni és csapat világ baj nők, a nagy „öreg”, aki világszínvonalú versenyzők egész sorát nevelte. Az elismert sportember természetesen végignézte a vb-t. Az aka- dályhajtás elején kértük véleményét. — Nagyszerű ez a pálya, s mondhatom, hogy nem osztom azok véleményét, akik nem tartják világiszínvonalúnak. Komoly vizsgafeladatot jelent ez a fogatoknak. Én a csapatunknak már előre odaadnám az aranyat. Hogy egyéniben mi lesz ? — Bármi előfordulhat. Fülöp Sándor, volt világbajnokunk, aki jelenleg a magyar válogatott egyik edzője, motorral száguldozott az akadályok között, ő érthetően „hivatalból” is szorított a magyar fogatokért. ÜNNEPÉLYES EREDMÉNYHIRDETÉS Éljenzés, vastaps, siker Az ünnepélyes eredmény- hirdetés az akadályhajtás első helyezettjeinek díjazásával kezdődött. A Magyar Lovasszövetség díját dr. Pa- pöcsi László elnök adta át az összevetés után győztes lengyel Roman Kúsznak. Itt második lett a svájci Ulrich, harmadik a szintén lengyel Pawelec, negyedik Bálint Mihály, ötödik Kiss Zoltán. A különdíj átadása után — melyet szintén Bálint Mihály nyert — lovashuszárok vezették fel a csapatokat. Ausztrália, Ausztria, Belgium, Kanada, Francia- ország, NSZK, Nagy-Britan- nia, Hollandia, Olaszország, Lengyelország, Svájc, Svédország, Csehszlovákia, Egyesült Államok, Jugoszlávia és végül Magyarország versenyzői érkeztek a közönség hangos éljenzése közepette. Amikor az összetett egyéni verseny első helyezettje, a [ kanadai Udo Hochgeschurz érkezett az eredményhirdetéshez, az addig csak erőlködő nap végre kisütött és a tízezer néző viharos tapssal köszöntötte a bajnokot. A Minisztertanács elnökének díját Földesi Jenő államtitkár adta át, majd sorban érkeztek a helyezettek. Óriási ováció fogadta a bronzérmes Fehér Mihály fogatát, de kijutott az elismerés valamennyi díjazottnak. A kanadai himnusz elhangzása után a különdíja- kat vehették át a versenyzők, majd a csapatverseny eredményhirdetésé következett. Az Elnöki Tanács elnökének díját dr. Gyenesei István, Somogy megye tanácsának elnöke adta át az első helyezett magyar csapatnak a közönség vastapsa kíséretében. A szervezők figyelmességére utal, hogy valamennyi fogat hajtói emlékplakettet kaptak. Már mintegy két órája tartott az ünnepélyes eredményhirdetés, amikor dr. Papócsi László miniszterhelyettes lépett a mikrofonhoz. Megköszönte a versenyzőknek, hogy Jelenlétükkel megtisztelték a világbajnokságot, gratulált az eredményesen szereplő sportolóknak, majd elismeréssel szólt a zsűri és a szervezők munkájáról. A világbajnokság záróaktusát jelentette a Szózat elhangzása. ÜRGEFOGÓ — Csak a vízen legyek túl — nyilatkozta az első versenyszám utáni sajtótájékoztatón az akkor élen álló Wolf- mayer. Ez is megerősítette azt a szakvéleményt, hogy a 2-es számmal jelölt akadály kulcsszerepet játszik az akadályhajtásban. Így is lett. Már az elsőként induló Lázár is megszenvedett vele, de az első igazi „áldozata” a jugoszláv Kovács lett. Az egyik merevítőrúdba beleakadt kocsijának hátsó kereke. Oly sokáig tartott a kiszabadítás, hogy volt ideje a nézőknek fogadást kötni, hogy vajon melyik bírja tovább, a komcsi, avagy az akadály oszlopai Szerencsére a segédhajtó révén megszabadultak a felesleges kölönctől, s mehettek tovább. Nem ő volt az egyetlen áldozat. A vizesárok méltó maradt nevéhez, csak úgy emlegetik: „ürgefogó”. Tudósítóink: Jutási Róbert Süli Ferenc Varga Ottó Fotók: Kovács Tibor
