Somogyi Néplap, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-01 / 179. szám
0 l ?I 1989. augusztus 1., kedd Somogy^ Néplap 3 8,47 aranykoronás földön is oredményosen SOMOGYI ELLENŐRZÉSEK Hereford a Berekben A „TISZTESSÉG” ÉS AZ ÁR A Balatonnagybereki Állami Gazdaság a Kéthely—- Pusztaberény—Balatonfeny- ves háromszögben, a Balaton visszahúzódása után megszilárdult homokos tőzeglápon terül el. Üzemi területeinek nagy részét a berektől hódították el, de a' csatornázások után is csak 8,47 a földek átlagos aranykoronaértéke. Ilyen területen az iparszerű mezőgazdaság csak álom, bár a megfelelő vízszint tartásával — jó időjárás esetén — azért a 8 tonnás kukoricatermés tekintélyt parancsoló* — A berek csodákra képes mondja Nagy Gyula kerületigazgató, aki egyben gazdája és felelőse a Hereford törzsállománynak is. — Az itteni gazdálkodás embert, technikát egyaránt próbára tesz, az eredmények viszont valódi sikerélményt jelentenek. Váradi László termelési igazgatóhelyettes kalauzol, csak a nap állása mutat irányt.1 Erdősávokkal, csatornákkal, töltésekkel szabdalt a berek, az ismeretlennek vadregényes, de biztos úttévesztő, a benne dolgozónak megélhetést adó táj. Villanykarám drótja mutatja: itt a legelőterület határa. A hereford törzsgulya, borjaival együtt békésen legelészve bandukol a hatalmas legelőn. A mai munka- program tenyészállatszemle, a bírálóbizottság tagjai már a kiválogatott bikanevelőjelölt teheneket szemlélik. — Gazdaságunkban 6588 szarvasmarha van, ebből 1967 a tehén — mondja Váradi László. — Az 1972-es szanálás és termelési szerkezetváltás után fejlesztette a gazdaság a szarvasmarhaágazatot. A hereford fajta iránti bizalmat elsődlegesen a 3621 hektárnyi gyepterület adta. Itt, az Imremajor- ban található a törzsgulya — 87 állat. A mai bírálatra a tavalyi 11 és az idei hat jelölt kerül — veszi át az ismertetést a kerületigazgató. — Erre az állományra a mesterséges megtermékenyítés ciklus befejezése után négy törzsbikát biztosítunk, ezzel kívánjuk elérni az állomány ellési idejének viszonylagos leszűkítését, a született állomány egyöntetűségét. A bírálóbizottság ezen a napon 15 tehenet minősített bikanevelő-jelöltté. Amíg az adminisztrációs feladatokat elvégzik, addig a termelési igazgatóhelyettest faggatom. — Az 1972-ben megszüntetett fejőtehenészet épületeit hogyan hasznosítják? — Nagy kibocsátású a marhahizlalásunk. Az idei értékesítési tervünk 2792 „darab”. Tehenészeti' épületeinket a marhahizlalásban hasznosítjuk. Az egyszerű árutermelő tevékenység mellett a gazdaság nagy figyelmet fordít a fajtafenntartásra, több év óta igen jelentős a belföldi tenyészállat-értékesítés. Sőt, ebben az évben 150 tehén már külföldön is öregbíti a gazdaság hírnevét. Az 1983-as kormányprogram jelentős szerkezetváltás elé állította a fenyvesieket. A környezetvédelmi feladatoknak megfelelően kellett kialakítani a növénykultúrákat, fel kellett számolni a környezetszennyező állattenyésztési telepeket. A kialakított hereford állomány, a kislétszámú gulyák (250 darab), nemcsak hogy megfelelnek ezeknek a követelményeknek, hanem a korábban nem hasznosított, vagy alig jövedelmező területeket is gazdaságossá tették. — Itt a berekben soha nem szárad el a fű. A csatornák megfelelő kezelésével a legelők és a szántóföldek vízháztartását is megfelelően tudjuk szabályozni — mondta a kerületigazgató. Gazdaságunk évente mintegy 10 millió forintot fordít a csatornák állagának fenntartására, valamint a szivattyúzásra, és mindezt a művelhetőség érdekében — tette hozzá Váradi László. 1988-ban az ágazat eredménye 38 millió forint volt, ez annak köszönhető, hogy a hízómarhák 95—96 százaléka került exportra. Az egyszerre nagy létszámú, jó kiállítású állomány vonzza a vevőt. Ez az eredmény az önálló exportjog megszerzése esetén még jelentősen növekedhet, hiszen a közvetítői hálózat igencsak tekintélyesen részesedik a jövedelemből. A Magyar Hereford Tenyésztők Egyesületének ügyvezető igazgatója, dr. Márton István, nemcsak mint bírálóbizottsági tag vett részt a beszélgetésen, hanem mint a második legnagyobb partnergazdaság kiváló ismerője és szakmai bírálója. A szécsényi termelőszövetkezet után — amelynek 2400 a tehénállománya — a fenyvesi gazdaság a második legnagyobb az országban, a majd 2000- es tehénlétszámmal. — Egyesületünk elsődlegesen érdekképviseletet akar ellátni és nem érdekvédelmet. Mivel nem vagyunk nyereségérdekeitek, így a tagok zsebén érződik a tevékenységünk. Ezt szeretnénk jobbítani a vágómarhaexport képviseletével, így realizálva a tenyésztők nagyobb jövedelmét — mondta dr. Márton István, ügyvezető igazgató. — Míg a hereford szövetség taggazdaságainál, 14 üzemben átlagosan 8—10 ezer forint közötti eredmény származik évente egy tehén tartásából, addig a mi gazdaságunkban ez az eredmény évek óta 15 000 forint körül alakult — mondta végezetül — különösebb dicsekvés nélkül — Váradi László termelési igazgatóhelyettes. Mészáros Tamás A Balatonon nyaralók mindaddig a vendéglátó- ipar kiszolgáltatottjai lesznek, amíg a kereslet nagyobb a kínálatnál. Mindig a vásárló dönt arról, hogy megveszi-e a 25 forintos jaffát vagy nem. Sok a tisztességtelenül gazdálkodó, de a hatóság sem készült fel még arra, hogy kiszűrje az egy nyáron meggazdagodni akarókat. A Siófoki Városi Tanácsnak egy—másfél státusza van a mintegy 2500 egység ellenőrzésére. Csak a szélsőséges esetek felderítésére vállalkozhatnak, az energiát a mindennapos bejelentések: megtévesztő árkiírás, lejárt szavatosság, túlszámlázás, súlycsonkítás, jótállási ügyek stb. emésztik föl. — A tanács a vállalkozó és a fogyasztó között őrlődik — mondta Szarka József osztályvezető. — Radikális beavatkozásra nincs mód, de nem is lenne helyes, mert gátolná a piac kialakulását. Ez a mostani egy átmeneti állapot. Az, hogy költségarányos áron adhatja portékáját a vállalkozó, segíti, hogy piacon maradhasson a tehetségtelen, a szakmájához nem értő is. Aki öt elégetett palacsinta után a hatodik eladásával, a vevővel fizetteti meg az önköltséget, azt nem lehet megbüntetni, mert az anyag árát, az energiát, a munkaerőt beszámítva nem keresett tisztességtelenül sokat. A Balaton persze mindig is drágább lesz, mint az ország más vidékei. Hiába érik egymást az üzletek, a kereslet még mindig nagyobb, mint a kínálat, s nem hull még a férgese Ahhoz, hogy a rossz üzletember ne éljen meg. kínálati piac kellene. Ma még Putnokon, az észak-magyarországi téglaipari vállalat gyárában megkezdte a folyamatos termelést a 170 millió forintos költséggel készült új üzem. Termékei a családiház-építkezésekhez szükséges falazóanyagok választékát bővítik. Az NSZK —csehszlovák licenc alapján megvalósult korszerű gyárból emberi kéz érintése nélkül kerül ki a késztermék, nincs szelektálás: két nap munkájával tudja a hatóság egy bécsi szeletről bebizonyítani, hogy az árából tisztességtelen hasznot szerzett-e az a vállalkozó, akinek három hónap alatt kell gazdaságossá tenni éves üzletét. A nyaralók 5—6 napot tartózkodnak itt. Ezért főleg a helyi lakosság panaszkodik a magas árak miatt. Arra számítottunk, hogy a versenyhelyzetben az árak majd leszorulnak. Sajnos, az 5—6 hetes főszezon rövidsége miatt nem érvényesülnek a piac szabályai. Nem a nagy forgalom — kis haszon elvét vallják a vállalkozók, hanem a kis forgalomból szerzett nagy haszonra törekednek. 1987-ig viszonylag jól körülhatárolt volt az árképzés rendszere, hiztos kapaszkodókat adtak a jogszabályok. Mára hatásukat vesztették, s á termékek többsége szabadáras lett. — Régen élt egy állásfoglalás, amely szerint az ár akkor tisztességtelen, ha a fölöttes osztályba sorolt üzlet árait meghaladja — mondta Honvári Tibor, ellátásfelügyeleti csoportvezető. — Mai jogszabályaink lehetővé teszik, hogy a szezont végigzsebelje a nyerészkedő is: a felszólítás után egyhónapos határideje van a fellebbezésre. Azt, hogy tisztességtelen-e az ár, a környezetéhez való viszonyítás dönti el. Eszerint lehet, hogy drága a 20 forintért mért langyos Balatoni világos egy . szemetes környezetű, mellékhelyiség nélküli üzletben, és nem tisztességtelen 80 forintot kérni érte, ha szökőkút mellett ülve, kellemesen hűtve, zenére ihatja meg a nyaraló. (Czene) az úgynevezett HB 38-as típusjelű, hőtakarékos falazóblokk. Naponta 9 ezer darab készül belőle. Ez három családi ház építéséhez elegendő. Az ilyen blokkból épült ház normál vakolattal borítva megfelel az új hőtechnikai szabvány előírásainak. Egy-egy fűtési szezonban 35—40 százaléknyi fűtési energia takarítható meg az új falazóblokkból Új téglagyártó üzem A zsíros kenyértől a és süllyesztette egyre mélyebbre a középosztályban látszatra megkapaszkodókat. Ezzel még nem ért véget a szegénységet szülő és méAz utóbbi négy évtizedünkben a szegénység is olyan volt, mint annyi más megoldatlan és égető társadalmi probléma: ha nem szólunk róla — nincs; bár mindenki tudta és beszélt róla. Pedig nem csak az át- kos múltból átöröklött szegénység jelentette nálunk ezt az egyre gyarapodó réteget, mely már a hivatalos lét- illetve társadalmi minimum-számítások alapján is eléri a kétmilliós létszámot. Hajdan kivándorolt Amerikába másfélmillió emberünk, aztán lettünk a hárommillió koldus országa___ És most? Belenőttem a zsíros. kenyér-egyenlőségbe, de a külvárosban, ahol leéltem nyiladozó gyerekkoromat, már akkor is voltak, akiknek még a zsíros kenyér is nagy kincs volt. Akkor valahogy nem tűnt ennyire szembe a szegénység (hisz mindannyian lényegében azok voltunk az ötvenes években). Akkor az számított gazdagnak az utcánkban, akinek vajas kenyérre tellett... S ma? ... Emlékszem az utóbbi évtized két megrázó élményére, melyeket átéltem. Az egyik: kicsúszott a számon az a mondat, hogy éhbérért dolgoztatnak embereket. Bár a konkrét esetben igazat mondtam, de amit kaptam érte... És nemcsak fejtágítást. A másik: igaz emberek a mind nagyobb elszegényedés láttán „kalózakcióba” kezdtek, hogy a ma- gárahagyatott öregeknek legalább szociális otthonban biztosíthassák az emberi létfeltételeket. Mivel akkor még ezrek vártak bebocsá:- tatásra a kevés szociális otthoni helyre — úgy gondolták, hogy magánszorgalomból, de legális keretek között gyűjtést indítanak, melyből új otthont építve legalább egy kis gondot le- vesznek az állam válláról, Hogy mit kaptak „jutalmul”? El lehet képzelni, hisz nem tanács, nem párt, nem szakszervezet és nem is Vöröskereszt kezdeményezte gyűjtésről volt szó. Tervüket meghiúsították, őket egzisztenciájukban enyhén szólva is padlóra küldték. Akik kiheverték ezt a retorziót, a mély sebeik miatt kérték, ne említsem őket név szerint. Mert ki tudja? Kár. Ök valóban sokat tudnának beszélni- az utóbbi másfél évtizedünk szegényeiről... Az okok sokban valóban visszanyúlnak a múltba, de a szegénység termőtalaja még inkább az utóbbi negyven évünk. Ferge Zsuzsa vékony kis könyvecskéjében a magyar szegénység évszázadairól a napnál is világosabban feltárta a mai szegénység és elszegényedés gyökereit. A paternalista állam minimális szinten ösz- szenyomta a béreket, hogy majd ő ad ingyenes üzemi étkeztetést, üdülést, lakást s filléres tételű kiadást jelent a lakosságnak a víz, az áram, az egészségügyi ellátás (gyógyszerárakban, mert az orvosi ellátás ingyenes), az oktatás és annyi minden más... Csak hát az állam fokozatosan adósságba verte magát ellenünkre és a fejünk felett — de a számlát egyre inkább ránk testálta és ma is ezt teszi. Aztán a negyvenes évek végén a ki- és áttelepítések, a téeszesí- tés első és második hulláma, majd a hatvanas években kibontakozó és a hetvenes évektől felerősödő, falvakat és társközségeket eleve mocsárba húzó településpolitika ... Aztán a mindenüktől megfosztott ipari munkássá vált százezrek ingázó-tábora, no és az ideológia vakvágányai: munka- alkalmat mindenkinek úgy, hogy a „vattaemberek” révén mindenütt legyen maximális munkaerő-tartalék, mert a bérszintszabályozás ezt sugallta. Vegyesen követték egymást az ugyancsak szegénységet szülő hatalmi adminisztratív intézkedések: a közveszélyes munkakerülés (most megszüntetett) intézménye, a vándormadarak megbüntetése és egyéb szankciókkal való kívülre- kesztése. Az — akkor hamvában holt — új gazdasági mechanizmus is felengedte a zsilipeket: sokan megtol - lasodtak és virágozni kezdett a második gazdaság azok számára, akik részesülhettek eme önkizsákmányolást eredményező lehetőségben. A bértömeg-szabályozás is leginkább a hátrányos helyzetűeket szegényítette tovább lyítő folyamat... Az infláció nemcsak önmagát gerjeszti ... A mind sokasodó bajjal szemben kevés a kü- lön-külön eredményeket felmutató SZETA (a szegényeket támogató alap), az állami szociálpolitika, az egyházak különféle akciója, szolgáltatása és a többi és a többi... Tüneti kezeléssel nem lehet társadalmi kórt eredményesen kezelni és végleg meggyógyítani. A régióban (1987-es KSH- adatok alapján) az alábbi százalékban éltek családok szegénységben, illetve annak küszöbén: társadalmi minimum alatt: Baranya 18, Somogy 23, Tolna 18 és Zala 20 százalék. Létminimum alatt: Baranya 9, Somogy 10, Tolna 9 és Zala 9 százalék. És hol vagyunk ma az örökös áremelések és egyéb költségek (lakbér, energia- hordozók, kulturális kiadások stb., stb., stb.) emelkedése, az SZJA bevezetése és sok más fogyasztást csökkentő intézkedés bevezetése óta, 1987-től? Pedig már akkor is épp elegen voltak a szegénysorban élők kis hazánkban. B. Murányi László Boltokban jártunk (Folytatás az 1. oldalról) kilónkénti árral kalkulálták az előre csomagolt árut. Lehet, hogy nekik van igazuk — mert létezik állítólag egy másik árutasítás is —, de bennünket egyetlen számlával sem tudtak meggyőzni erről. (ígéretük szerint megkeresik azt a bizonyos számlát, s bemutatják az ellenőröknek. Ha nem, akkor viszont büntetés lesz a dolog vége a tisztességtelen haszon- szerzés miatt.) A csemegeboltot — mert érre volt a legtöbb panasz — két ellenőri csoport is megszállta. Egymástól függetlenül vásároltunk! Nos, mipdkét társulatnak volt mit bejegyeznie a jegyzőkönyvbe. Nekünk a ki tudja milyen, látszólag félkilós kenyeret kilencven fillérrel drágábban adták, mint ami az ára lett volna. Címke és ár nem volt az előre csomagolt kenyéren. De nemcsak ezen a csomagon, hanem a többin sem. Az már csak apróságnak számít, hogy a 28-án szállított majonézes borsót 31-én ugyanúgy kínálták, mint a friss portékát, noha a szavatossági ideje harminchat óra! Találtunk mást is a hűtőben. Csak azt nem tudtuk eldönteni, hogy mi az a 15,50-es valami. Ügy mondták, majonézes krumpli. És mikor csinálták? ök sem tudták. Nem csoda, hogy mindegyik termék árusítását betiltották. Idéznék a velünk párhuzamosan dolgozó csoport jegyzőkönyvéből: ....... Az előre kimért Balaton sajt egyik darabjánál egy forint, a másiknál 50 fillér többletszámolás volt. A csirkénél viszont 50 fillér a mínusz.” Szóval bőven volt gond, amiért az érintetteket felelősségre vonják. Ez persze a vásárlót korántsem vigasztalja. Mert kevéske forintjaival a boltban nem kifogásokra kíváncsi, hanem tisztességes árura. K ifogást persze bőven hallottunk. A csemege főnökasszonya nem pörlekedik velünk. Inkább azokra a gondokra hivatkozik, amelyek vitájának mi is fültanúi voltunk. A pénztáros „elfelejtett” bejönni, nehéz eladót találni, a raktárakban egymást érik az árukihordók, a „csalás” nem szándékos, hanem a kapkodás eredménye. Persze hogy észrevenné a romlott árut, hogyha lenne ideje kimenni a gondolák közé. Jó, elfogadom, hogy a főnökasszony egy ekkora élelmiszeráruházbán nem képes mindent figyelemmel kísérni, de akkor minek vannak a helyettesei? Netán a bolti tolvajokat figyelik, akik valamilyen — éppen romlott — portékát visznek el? A Za- ranyi-lakótelep ABC-je kicsi bolt. Amikor betoppantunk, mindössze hárman dolgoztak. A „főnök” azt mondja, hogy jóformán semmire sincs ideje. Mindig a pult mögött kell állnia. Eközben persze azt sem veheti észre, hogy teljes áron kínálja az orra előtt levő rohadt narancsot. A felügyelők ki is dobattak hat kilót. A fonnyadt paprikáról nem is beszéltünk, mert volt itt más baj is, éppen elegendő. Megbámult torma, kiszakadt tasak, s egy esztendeje lejárt szavatosságú „más” is. A boltos segített „kitakarítani” az eladóteret. Tudhatta ezek szerint, hogy mi a rossz. A büntetést nyugodtan várja Mondta, kifizeti. Remélem, nem a mi zsebünkből télül meg a „vesztesége”. Egy valami viszont meglepett: amíg korábban a tóparton a Kaposker üzleteit szidalmazni kellett Kaposváron, az ellenőrök nem találkoztak visszásságokkal. Ez legalább vigasztaló hír! Nagy Jenő
