Somogyi Néplap, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-24 / 199. szám
1989. augusztus 24., csütörtök Somogyi Néplap 5 FOLYIK A BÉRHARC hogy az oktatás korszerűsítése elengedhetetlenül szükséges a nemzetközi szint eléréséhez. Ehhez azonban- komplex elgondolások kellenek, amelynek alapja az, hogy a kormány szakítson az eddigi maradványelv-kon- cepcióval és stratégiai ágazatként kezelje az oktatásügyet. A sajtó képviselői némi hitetlenséggel kezelték a pedagógus szakszervezet megmozdulását, mint ahogy ez a kérdésekből is kitűnt. Tekintve, hogy a pedagógusok helyzete 40 év alatt süly- lyedt a mélypontra, jogos volt a kérdés: mi az, amiért a szakszervezet éppen most bízik a tárgyalások eredményében? Elhangzott az is, valóban olyan erős-e a szak- szervezet, hogy tárgyalásait sikerre viheti a kormány el lenében? — Érzünk a kormány részéről szándékot az oktatásügy támogatására, azonban a Minisztertanács irányelveit sürgősen konkréttá kell tenni ahhoz, hogy előbbre léphessünk — válaszolt a főtitkár. — A politikában ma nem a jogok, hanem a tényleges cselekvés adja meg az erőt. Ezt az erőt nekünk a tagsággal együtt kell megjelenítenünk, és a szakszervezetünk megújulási folyamatában ma éppen azt szeretné megtudni, mekkora erővel rendelkezik. Politikailag nagy az esélyünk, hiszen a pedagógus szerepe Kalauz — belföldi kirándulásokhoz meghatározó a társadalomban. Dr. Kispap László ehhez csak annyit fűzött hozzá sarkosan: — A kormánynak csakis az lehet a célja, hogy együttműködjön egy erős szakszervezettel, olyannal, amelyik tud és képes nemet is mondani. A helyi sztrájkokkal kapcsolatosan kérdeztem meg a Somogyhoz kötődéséről is közismert főtitkárt, vajon milyen előnyökre számít a szakszervezet az ilyen megmozdulásokból, hogyan erősíti a részeredmény a végső cél eléréséhez vezető elképzeléseket. — Atéreztük a kaposvári Táncsics gimnázium tanárainak érveit, amikor sztrájkba léptek — mondotta Szöl- lősi Istvánná. Tudunk a Zala megyeiek égető gondjairól, ismeretes Mezőfalva esete, és lőporos hordón ülnek Debrecenben is. Nem lehet megítélni, hogy a megyei és a városi tanács Somogybán vajon enélkül a sztrájk nélkül is előadta volna-e azt a pénzt, amit így adott. Megmozdultak a települések is — elsőként Siófok — ahol 6 ezer forintra egészítették ki a pályakezdők fizetését, később Nagyatád, Marcali, Csurgó, és kaptuk a hírt Barcs is latolgatja. Talán részeredmények ezek, de egyfelé mutatnak; erőt és közösségi akaratot sugároznak. Bellér Ágnes Reneszánsz zenekar Kőszegen 1986-ban alakult meg a Jurisics Miklós Kísérleti Gimnázium reneszánsz magyar zenés játszó Tabulatura zenekara. Korhű ruhába öltözve XVI—XVII. századi zenét játszanak. A zenekar e nyáron Ausztriában és az NSZK-ba is vendégszerepeit. Képünkön: a zenekar Kőszeg főterén. hogy vonaltérképek segítik a tájékozódást. Ezt a vonalvázlatot belehelyezhetjük az autóatlaszba, s így könnyedén ráakadhatnak a kiválasztott helységek útjára. Gyógyfürdők, várak, arborétumok és híresebb botanikus kertek színes csokrait is megismerhetjük, sőt tudomást szerezhetünk a megyeszékhelyek szálláshelyeiről és idegenforgalmi irodáiról is. Az utolsó lap irodalom- jegyzéke további búvárkodásra adhat alkalmat, amely mindenki számára nagy haszonnal jár, hiszen a természet nyújtotta látványért, nem okvetlenül muszáj külföldre mennünk. A 93 ezer négyzetkilométernyi területen is akad látnivaló... közelmúltban jelentette meg ötletadó útikalauz című kiadványát. A mindössze 200 oldalas kötet gazdag infor- nációgyűjtemény mindazoknak, akik tartalmas belföldi túrák szervezésére vállalkoznak. Először természetesen Budapest látnivalóiról olvashatunk: ezután következik a főváros közvetlen környéke, majd a megye- székhelyek, és az onnan kiinduló útvonalak bemutatása. A könyvet lapozva, a következő családi kirándulásra készülődve régen látott, s már-már elfelejtett tájak elevenednek fel előttünk: a kis települések és a nagyvárosok ezernyi arca, egy-egy helység megannyi látnivaló- A Technológia Kiadó Papp ía- Lászlóné összeállításában a Külön értéke a könyvnek, „Lefokozás" kérésre Ha mondjuk a Horthy-rendszerben nevezte volna valaki Kaszanyi József fúrómestert csendőr ezredesnek, Fejérvármegye csendőrparancsnokának, bizonyára kitüntetésnek veszi, s lehet, hogy a tények ellenére se 'tiltakozik — legfeljebb mosolyog egyet rajta. Ez a titulus 1957 elején azonban nem volt éppen hízelgő arra nézve, akit megtiszteltek vele, főként —, ha mint a fúrómester esetében is —, egy .munkástanács elleni sajtótámadás kapcsán kerül szóba. Ma már nem kellene attól tartania Kaszanyi Józsefnek, hogy a. fenti rang miatt valamiféle bántódósa eshet. Ö mégis tiltakozik ellene. Már a harmadik beadványát írta különböző szervékhez — legutóbb a Somogy Megyei Főügyészséghez — amelyben azt kéri, tegyen lépéseket annak érdekében, hogy fosszák meg őt a meg nem szolgált (meg nem érdemelt) rangtól és minősítsék vissza egyszerű MNK tüzértizedessé, mivelhogy 1952 és 1954 között ezt a rangot kapta az 5947. számú alakulatnál a Dunántúlon. Az erről szóló „rehabilitáló” döntést — kérte —, hozzák nyilvánosságra a Somogyi Néplapban, amelynek elődje a Somogyország 1957-ben közölte az őt támadó, s csendőr ezredessé kinevező cikket és elmarasztalta mint a Kaposvári Mélyfúró Vállalat munkástanácsának választott tagját. A megyei főügyészség átküldte a szerkesztőségnek a kérelmet, megjegyezvén, hogy az „ügyészségnek nincs hatásköre a sajtóban megjelent cikk valós vagy valótlan tartalmának megállapítására, illetve a helyreigazítás elrendelésére.” Ezért ránk bízza, mit teszünk ez ügyben. Természetesen az 1957-ben megjelent Somogyország című lapban közölt írásokért a mai szerkesztőség nem vállalhat felelősséget, de együttérez azzal, aki minden áron szabadulni akar egy számára idegen és kellemetlen címtől, ezért ezennel a nyilvánosság előtt megejti Ká- szanyr József csendőr ezredesből MNK tüzértizedessé történő „lefokozását”, és eleget tesz ama kérésnek is, hogy a cikket elküldi Sárpilisre a Dózsa György utcába a panaszosnak. Nincs drágább a lelki nyugalomnál. Ha ehhez, csak ez a néhány sor kell, nem szabad vele késlekednünk. (Szegedi) (Folytatás az 1. oldalról.) — A sztrájk jogosságát tekintve elképzelhető helyi munkabeszüntetés, amely torz helyi intézkedések következménye lehet, és ezekkel szakszervezetünk szolidáris. Egyelőre az elnökség nem szervez országos megmozdulást, bízva a tárgyalások sikerében és az ígéretekben. Ügy gondoljuk, nem akkor kell sztrájkolni, amikor éppen történik valami előrelépés, hanem akkor, ha csönd marad körülöttünk. Dr. Kispap László egyete-rf mi docens - a felsőoktatási dolgozók szakszervezetének képviseletében elmondta, Ú3 FILM Az iskolakerülők Vad zápor tépi a fák levelét, a rozoga iskolaépületet sem kíméli, veri az ablakot, becsurog rajta. Félnének a gyerekek, ha nem oldaná félelmüket a tanár úr viccelődése. Egy iskolakoL- légium vidéken, olyan, amelyből szerte az országban, sok van, Valamiféle szándék létrehozta, akkor fontosnak tűnt, mára elfelejtődött. Van, Gyerekek élnek itt és nevelőik. A sors idecsöppen- tett egy furcsa' férfit. A foglalkozása tanár és a többiektől az különbözteti meg, hogy folytonosan akar valamit. Játszik a gyerekekkel, kirándulásokra viszi őket, beszélget, focizik velük és mesél: Ez a tanár nem olyan mint a többi, egészén másképp viselkedik, mint a felnőttek. A gyerekek az érdektelenséget, a szeretetlen- séget imerték eddig, nemigen tudnak mit kezdeni a törődéssel, simogatással. A film kis hőse sem. Öt Madarász Ákos esztergomi kisfiú játssza. A felnőttekkel azonos szerepet vállalt s partner tudott lenni. El tudja hitetni kiszolgáltatottságát és szeretetéhségét. Igazát keresi egy érzéketlen, hideg világban, amelyben legnagyobb szegénység az igaz emberi kapcsolatok hiánya. Ezzel — úgy véli — egyetlen eszközzel képes, ha nem is szembeszállni, de ellenszegülni. Azt az utat váNYÁRI MEGLEPETÉS lasztja, amit Truffaut hőse a Négyszáz csapásban: kivonul, megtagadja az életteret jelentő iskolát. A film mégsem szomorú, bár gyerekek világán, keresztül tart tükröt felnőtteknek és ez a kép nem derűvel teli. Nem szűkölködik életünk azonban humorban., és ezt felmutatja. Varázslatosan, mert van, hite és ereje szívünket melengetni. Hosszú hallgatás után (a Mennyei seregek 1983-as bemutatóját követően csak tévéfilmeket rendezett) készítette el ezt a filmet Kardos Ferenc. Testvérével, Kardos Györggyel közösen írták a forgatókönyvet, a tanár szerepét Eperjes Károly alakjára formálva. A filmben társai Udvaros Dorottya, Bánsági Ildikó, Székely B. Miklós, a filmekben ritkán látható Csákányi Eszter, az átütő tehetségű Nagy-Kálózy Eszter, Maria Gladkowske és Kisfaliussy Bálint. Operatőr: Szalai András, a filmzenét pedig Selmeczy György komponálta. A Budapest Filmstúdió produkcióját először Esztergomban láthatják a nézők. Ebben nem kis szerepe van a főszereplőnek, Madarász Ákosnak. Országos bemutató : szeptember közepén. (Józsa) Vicát a nagy csoportban a gyermekek, óvónők, az óvoda minden dolgozója nagyon szerette. Kedves, mosolygós, szerény, udvarias, társaihoz alkalmazkodó, jól nevelt kisleány volt. Szívesen beszélgettem vele, amikor a csoportban tartózkodtam, legtöbbször az asztalnál ült és elmélyedve rajzolt. Gyorsan eltelt a három év. Amikor az óvodai évzáró ünnepélyen felcsendült a jól ismert „Kedves óvodám, sok víg nap után ...” kezdetű dal, szívem összeszorult, mint mindig, ha elköszön egy-egy nagycsoport. Vicára néztem, mert jól ismertem érzékenységét. ö nem volt vidám, nagy, kék szemeiben „rej-.. tett” könnyek csillogtak, amit én jól láttam. Az el- köszönés szokásos ceremóniája zajlott, elvonultam. Views utánam jött, virággal a kezében, szemében a szokatlan fények, melegen átölelt és annyit mondott: „Köszönöm neked, Margit néni, hogy idejárhattam!” Azóta is nagyon sokat gondoltam reá! Aggódtam mostanáig, hogy vajon milyen tanítónénije lesz Vicának? Vica melegségre, szeretetre vágyó, egy meleg mosoly elég, hogy érezze: a feladatot, amit kapott, jól végezte. Elérkezett a nyári szünidő, az óvoda üres lett, csendes, mint az őszi fecskefészek. A gyermekek, óvónők szabadságra mentek. Szünidő után a nagycsoportosok közül egy-kettő gyermek látogatja csak az óvodát. Egyik reggel meglepetésemre Vicát láttam jönni az édesanyjával, örültünk a viszontlátásnak. Szokott kedves bájával, mosolyával üdvözölt, majd beszélgettünk a nyári élményekről. Vicus a szokottnál beszédesebb volt, egyszeresük váratlanul közölte velem, hogy „képzeld el, Margit néni, kettő (ujja- in mutatva) levelet * kaptam!” Nyomban eltűnt, és ruhatartó zsákjából kivette a borítékokat és közölte, hogy ő többet már nem jön oviba, csak ma, hogy megmutassa a leveleket, majd bizalmasan közölte, hogy „neked adom, olvasd el/”' Meglepődtem. „Én elolvashatom a neked címzett leveleket?” „Igen” — hangsúlyozta nyomatékosan. Bementünk az irodába, Vica izgatottan ült és biztatott, hogy olvassam csak, de kérte, hogy hangosan. Első levél. Kézzel írott, a levélpapír jobb sarkában szerény virág. Kedves Éviké! Szüléiddel együtt szeretettel köszöntelek abból az alkalomból, hogy iskolánk tanulója lettél! Bizonyára izgatottan várod a tanév kezdetét. Most, hogy levelet váltunk, ismerősként üdvözölhetjük egymást majd szeptemberben. Szeretném megismerni a családotokat, ezért kérlek, készíts egy szép rajzot rólatok! Legyenek rajta szüleid, testvéred, te és azok a családtagok, akikkel még együtt laktok. Kérd meg szüléidét, írják rá a rajzra, ki kicsoda. A rajzokért cserébe megírom neked osztálytársaid névsorát. A levelet a következő címre küldd: Gulyás Imréné, Kaposvár, Vikar Béla u. 51. Jó pihenést kíván, és szeretettel üdvözöl a Tanító néni.” Vicus sürgetett, hogy „a másikat is légy szíves olvasd el!” Elérzékenyültem. Rövid szünetet, csendet Vicus törte meg. „Miért hallgattál el? Olvasd a másodikat is!” Kedves Évike! „Örömmel tanulmányoztam gondosan elkészített rajzodat. A szép munkából arra következtettem, hogy nagyon szereted a családod tagjait. Most ígéretemet megtartva 'elküldöm neked osztálytársaid névsorát. Ismét kérd meg szüléidét, segítsenek a következőkben. Karikázd be annak vagy azoknak a pajtásoknak a sorszámát, akiket barátodnak tekintesz. Majd húzd alá a nevét annak, akivel szívesen ülnél egy padban. Az üres keretbe rajzold bele az óvodai jeledet. Ha van hozzá kedved, egy lapra azt is berajzolhatod, mit játszol a legszívesebben és kivel. Az elkészített névsort ugyanarra a címre küldd. (Lásd: előző levélcím!) Sok szeretettel üvözöl a Tanító néni.” A levél felolvasása után Vicus örömmel közölte velem: alig várja, hogy iskolába menjen. Elhittem Vicus- nak. Közöltem vele, hogy Vicusom, köszönöm, hogy megtisztelél bizalmaddal, én is szeretném megismerni a tanítónénidet! Felcsillant a szeme. — Igazán? Akkor látogassál meg! A leveleket magához szorította, majd elköszönt: „Én most megyek játszani, nem zavarlak, dolgozzál!...” Kikísértem az irodából, azóta nem találkoztunk. Eltűnődtem, majd próbáltam magam elé képzelni a tanítóné- nit, a gyöngybetűk mögött az Embert, aki nyári szünidőben^ huszonkétszer és még huszonkétszer írta sorait és rajzolta finom kis virágait. Harmadik levél. Kedves Tanító Néni! Kedves Kollegina! Szívből kívánom neked, hogy a munkád eredményes és gyümölcsöző legyen. Fi- mességeddel, hivatásszerete- teddel, kedvességeddel aranyozd be volt óvodásaink iskolai napjait. Jó egészséget, kitartást, örömet kívánok! Bíró Gyuláné óvodavezető
