Somogyi Néplap, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-24 / 199. szám

1989. augusztus 24., csütörtök Somogyi Néplap 5 MEZŐGAZDASÁGI KIÁLLÍTÁS SZLOVÉNIÁBAN Kisgazdaságok országa Somogy félárbocon — Alpok—Adria jegyébon Gornja Radgona, ez az észak-szlovéniai kisváros évente egyszer túllép meg­szokott életén, otthont adva egy nagyszabású nemzetközi vásárnak. Ezen a kiállításon a mezőgazdaság és az élel­miszeripar területén érdekelt gyártók és felhasználók vesz­nek részt az idén immár 27. alkalommal. Gornja Radgonáról1 igazán nem mondható el; hogy vi­lágvárosi adottságai teszik alkalmassá egy ilyen hatal­mas kiállítás megrendezésé­re. Hogy mégis ide került, annak igen praktikus oka van, s ezt Ivan Kováétól, a vásár igazgatójától tudtuk meg. — Ez a terület huszonhét évvel ezelőtt Szlovénia leg­elmaradottabb térsége volt. A magángazdaságok primi­tív módszerékkel, nagyon rossz hatékonysággal dol­goztak, s ennek megfelelően alakult az életszínvonal is. Ha most körülnéznek, mást tapasztalnak, s ez nagymér­tékben' a kiállításnak kö­szönhető. A környéken érződik az osztrák határ közelsége, a szép alpesi típusú házak körül takaros porták, mo­dern traktorok és gépek áll­nak. Ha ezt a vásár tette ilyenné, akkor bizony érde­mes ott figyelmesen körül­nézni. 85 ezer négyzetméteres kiálJítóterületen idén 1200 vállalat mutatja be gyárt­mányait. Ez több a tavalyi­nál ezer négyzetméterrel, s a kiállítók száma is nőtt, negyvennel. A szlovén vál- .álatok mellett az Alpok— Adria Munkaközösség tagor­szágai (tartományai) is ki­állítanak, színesebbé, érde­kesebbé és nemzetközivé té­ve ezzel a rendezvényt. A kiállítás egészének az alapiéi Iá lása: mindent a kis­gazdaságokért! Ehhez az elv­hez igazodik mindjárt a be­járat mellett a gépipar is. A standok legszembetűnőbb pontján mindig azok a kö­zepes és kis kategóriájú traktorok, rakodók, kaszák és más gépek láthatók, amelyek kifejezetten a pa­raszti gazdaságok igényeit elégíthetik ki. A vásár másik fontos funkciója természetesen az eladások szorgalmazása és a minőség ösztönzése. Elis­mert szakemberek minősítik évről évre a kiállított ter­A díjnyertes szlovén sonka mókéket — tejtermékeket, mezőgazdasági gépeket és újításokat, a magántermelők borait — és az idén először az Alpok—Adria térség hús­termékeit is versenyeztet­ték. S itt érkeztünk el ahhoz a ponthoz, hogy értékeljük a magyar, s ezen belül a so­mogyi részvételt. Az Alpok—Adria munka­közösség két teljes jogú ma­gyar tagja mellett már ott van Somogy megye is, mint aktív megfigyelő. Ehhez mérten elvárható lenne, hogy ha nem is olyan nagy termékskálával, mint az olasz vagy osztrák tarto­mányok, de azért egy átfo­gó ismertetőt találjunk a vásárban. Ez nem volt. Vi­szont egy standon elfért az összes magyar áru, igaz, íz­lésesen, rendezetten, figye­lemfelkeltő módon. Ám mégis az az érzése a láto­gatónak, hpgy ez kevés! Még jobban elkeseredtem, amikor a somogyi rész elé vezettek bennünket kísérő­ink. A mintegy ötven mé­ternyi magyar kirakat hát­só részén, egy alig három méteres szakasz árulkodott arról, hogy Somogybán is van élemiszeripar. A BB­Kisgazdák dilemmája: melyiket válasszam? Ennyire futotta a somogyi erőből termékek vitték a „prímet”, néhány doboz üdítővel és tíz üvegnyi borral. Emellett ka­pott még szerény helyet a nagyatádi konzervgyár négy üveg meggybefőttel —, mindez a Balaton Fűszért égisze és felirata alatt. Különösebb kommentárt nem szükséges fűzni ezen tériekhez. Mindezzel össze­függésben nem hallgathatok el még egy „érdekességet”. Az Alpok—Adria húsinapí versenyben nem értékelték a magyar termékeket, ugyan­is a kiírástól eltérően' nem száraz áruféleségekkel ne­veztek a versenyre. A rendezőség szerint a ki­állítás elérte a célját, mind a minőségi áruk felvonulta­tása, mind a kistermelői igények kielégítése terén. (Folytatjuk) Varga Ottó Fotó: Csobod Péter A kaposvári városkörnyék 1. számú körzetének kongresszusi küldöttjelöltjei A POLITIKAI ÁTMENETRŐL A politikai átmenetről, a háromoldalú politikai egyeztető tárgyalásokról, va­lamint az időközi választá­sok eredményeiről, politi­kai tapasztalatairól beszélt szerdán Fejti György, a Központi Bizottság titkára, konzultációval kísért tájé­koztatójában Tatán az MSZMP nyári egyetemén. A politikai átmenettel kapcso­latos MSZMP-elgondoláso- kat körvonalazva kiemelte: a májusi pártértekezlet óta a legtöbb fordulatértékű vál­tozás a politikai rendszer át­alakulásában következett be. Ennek fő irányait nyolc tételben sorolta föl, legfoif- tosabb törekvésként említ­ve a demokratikus szocializ­mus modelljének megalkotá­sát. A kaposvári városkör­nyék 1. számú válasz­tási körzete egy főt de­legálhat az MSZMP kong­resszusára. Ehhez a kör­zethez öt község — Igái, Nagyberki, Gölle, Baté és Szentbalázs — öt párt- bizottság tartozik. A pártbizottságok te­rületén élő párttagok — községenként — egy-egy fő kongresszusi küldött­re tettek javaslatot. A szentbalázsi pártbizott­ság Baranyó Károlyt, a helyi Surjánvölgye ter­melőszövetkezet elnökét jelölte. A batéi és a nagyberki párttagok a pártbizottság titkárát, Fehér Gyulát, illetve Gál Józsefet jelölték. A göllei párttagok Jelinek Ferenc a Béke termelőszövetke­zet ágazatvezetője mellett döntöttek, míg az igaliak Sebők József, az Arany­kalász szövetkezet elnöke mellett. Az öt jelölt közül az egy kongresszusi küldött megválasztására augusz­tus 28-án délután két órakor kerül sor a batéi művelődési házban tar­tandó küldöttértekezleten. A falu érdekeiért Beszélgetés az agrárreformkör elképzeléseiről A megyei agrárreformkör választmánya a közelmúlt­ban tárgyalt az agrárágazat érdekvédelmének továbbfej­lesztéséről. A reformkor ér­dekvédelmi szakbizottságá­nak vezetőjével Boda Já­nossal, a siófoki Siómente szövetkezet elnökével állás­pontjukról, elképzeléseikről beszélgettünk. — A februári TOT-konfe- rencia óta az agrárágazat érdekvédelmi megújulásáról különböző viták folynak. Pártok, szövetségek, egyesü­letek szerveződnek, és ki-ki keresi, hogy a reformfolya­matok során miként alakul­jon ki az ágazat valóban ha­tékony érdekvédelme. Mi az álláspontja e tekintetben az agrárreformkörnek? — A mi véleményünk sze­rint, a piacgazdaság kiépü­lésével együtt, a jövőben az érdekek igen tagoltak Lesz­nek^ Külön jelenik meg a szövetkezet, az állami gaz­daság, az élelmiszeripar, a szövetkezeti tag, a kister­melő, a magánvállalkozó, a kisbirtokos érdeke. Ám eze­ket a külömkülön érdekeket valahol ütköztetni, egyez­tetni és nem utolsósorban védeni kell. Elgondolásunk szerint ezért az eddigiektől elitérő, új módon, több lép­csőben működő érdekvédel­mi szervezet létrehozására van szükség. — Az agrárreformkör ér­dekvédelmi bizottsága ezért fordult felhívással az agrár­ágazat valamennyi dolgozó­jához. — Mi, ebben a felhívás­ban a következőket javasol­juk: A szövetkezetek, az ál­lami gazdaságok, az élelmi- szeripari vállalatok, a társi’ lások, a magánvállalkozók, a kistermelők, a tudomá­nyos, oktatási intézmények­ben!, a hivatalokban dolgo­zók értékeljék az eddigi ér­dekképviseleti szervük mun­káját és döntsenek azok új­jászervezéséről. Álláspon­tunk szerint ezeknek az alulról építkező szervezetek­nek az összefogását, az ér­dekek összehangolását és képviseletét egy új szerve­zet, az agrárérdekeltségi szö­vetség látná el. — Vagyis a szektoronkén­ti érdekek itt szintetizálód- nak, illetve összegeződnek . . . — ... és nyomban hozzá­teszem, nyílt vitákon itt kell eldőlni annak is, hogy az agrárszövetség mit visz a kormány elé. — Felhívásukban a mező- gazdasági kamarával is fog­lalkoznak. — A kamara nem érdek- védelmi, hanem érdekegyez­tető és ütköztető szervezet. Ezért azt javasoljuk, hogy az alaptevékenységben, a feldolgozóiparban, az agrár­kereskedelemben alkuljamak meg a kifejezetten szakmai feladatokat ellátó egyesüle­tek, szövetségek. Gondolok például a gabonatermelők, sertéstenyésztők, szőlőterme­lőik stb. egyesületére. A me­zőgazdasági kamara felada­ta, hogy együttműködve a MÉM-mel ellássa ezeknek a szakmai egyesületeknek ér­dekegyeztető és -ütköztető feladatát. — Maga az agrárreform­kör milyen szerepet vállal magára ennek az érdekvé­fdelmi szervezetnek a kiala­kításában? — Az agrárreformkör nem kíván párttá szerveződni, nem törekszik hatalomra. A tiszta érdekek érvényesülé­sét kívánjuk segíteni, úgy is mondhatnám, a híd szere­pét szeretnénk betölteni ennek az érdekérvényesítési rendszernek a kiépítésében. Meggyőződésem, hogy az érdekek bonyolult megjele­nítése nem megosztja, ha­nem sokkal inkább egység­be tömöríti a mezőgazdasá­got. Emellett természetesen vállaljuk a falvak önkor­mányzatának erősítését, együttműködést a falufej­lesztésben, a paraszti kultú­ra, a hagyományok ápolá­sát — fejezte be Boda Já­nos. (Az érdekvédelemről tart a vita. A véleményekről la­punkban is helyt adunk.) V. M. » Tulajnak lenni (Balatoni jegyzőt) Tetű város! — hörgi vonagló szájszéllel egy rövidnadrágos, trikós, középkorú férfi. Két gyerek, egy nagyobbacska lány és egy kisfiú áll mellette, a lány kezében műanyag szatyor, most lépett ki a Csemegéből. A vá­sárlás tortúrája feltehetően kimerítette, bá­gyadtan mutatja a szatyor tartalmát apjá­nak, aki miután a visszakapott tízeseket zsebredugta, vasvilla szemekkel nézi az uzsonnára vagy vacsorára vásárolt elemózsi­át. Aztán megfogja a fia kezét, s várja, hogy .át lehessen menni a túloldalra. Kavargó tö­meg, bábeli zűrzavar, fülledt hőség, veríték­szag. Elszánt autók tolakodnak a zebrán, s a magabiztos tekintetű úrvezetőknek eszük ágában sincs megállni, helyet adni a járda­szélen toporgóknak. A fiú, aki közben ész­revette, hogy a túlsó oldalon fagylalt kapha­tó, időnként kísérletet tesz arra, hogy ki­mozduljanak a holtpontról, bátran előrelép, de az apja olyan erővel rántja vissza, hogy majd’ kiszakad a karja. Aztán ismét hallom a hörgésszerű hangot: tetű város! Ez a különböző dehonesztáló jelentéseket, s azok árnyalatait is remekül tömörítő jel­ző, t semmi kétség, ezúttal Siófokra értendő. Siófokra, melynek előnyös földrajzi fekvése miatt már Eötvös Károly is nagy jövőt jó­solt valamikor a múlt század vége táján, s buzgó helytörténészeink sok-sok dokumen­tummal bizonyították, hogy e jóslat már a XX. század elején megvalósulni látszott. Ugyanis a többi falutól sokáig egyáltalán nem különböző .tóparti községekből hirtelen diva­tos fürdőhely lett, ahol az európai nyaraló­helyek mintájára szállodákat, parkokat, szó­rakozóhelyeket építettek a vállalkozók. Ma pedig az ország második legnagyobb idegen- forgalmi központjának illik nevezni Siófo­kot, noha „a legnagyobb” kifejezés helyett pontosabb volna a „legtöbb nyaralót befo­gadó” kifejezés, hiszen a nagyságnak egyéb kritériumai is vannak a népsűrűségnél. És tegyük hozzá: ez a kétségtelenül fantasztikus néptömeg kizárólag a főszezonban özönli el a várost, amely az esztendő többi hetében, hónapjában éli a maga szürke — időnként más kisvárosoknál is szürkébb — életét. Nos, e kétarcúnak is nevezett Siófok egyik arcán — a főszezonin — csattan most a jel­képes pofon, s aki adja, akár vendég, akár •helybeli, nyilvánvaló, torkig van a balatoni nyárral, mely a művészek szerint valaha te­le volt költészettel. Ha üdülővendég az ille­tő, feltehetően régen járt errefelé (talán 10 éve kapóit utoljára beutalót), ezért nem tud­hatta, mire vállalkozik. Legutóbb még az a négy-ötezer forint, amit összespóroltak az asszonnyal az üdülésre, elegendőnek bizo­nyult. No, nem rázhatták a rongyot, mint például a főosztályvezető elvtársék, akik min­den évben kaptak SZOT-beutalót és mindig ugyanabban az apartmanban laktak, közben a parti villájukat jó pénzért bérbe adták nyugati vendégeknek — de nem kellett a fogukhoz verniük a garast. A szűkén mért ebédet kiegészíthették némi felvágottal, vagy egy-egy jókora adag sült hurkával, amit ko­vászos uborkával fogyasztottak el a pecsenye- sütő pavilonja előtt, s ha drágábban is, mint otthon, de mindennap vásárolhattak a piacon zöldpaprikát, paradicsomot,’ gyümölcsöt. Né­ha még azt is megengedhették maguknak, hogy beüljenek egy harmadosztályú vendég­lőbe, ahol rántott májat rendeltek vegyes sa­vanyúsággal és palackozott kéknyelűt ittak rá. Vendéglő?! Kéknyelű?! Fröccsök a badacso­nyi .kimérőben?! Hol van az már... Az a kis pénz, amit magukkal hoztak, két napra sem lenne elég, ha nemcsak az élelmiszer- boltot látogatnák, hanem például a szabad­strand pavilonjaiban vernék el éhüket, szóró­jukat, fürdőzés, napozás közben, kényelme­sen. Mint olyan sokan mások a parton ... Kisemberünk (egyébként tagbaszakadt, egye­lőre még jó húsban lévő férfiú, aki feltehe­tően nem gezemicékhez, hanem erős pörköl­tekhez szokott az elmúlt évtizedekben, s a fehér nagyfröccsből is könnyedén felhajt har­mat-négyet vacsora után) egyre keserűbb szájízzel nézegeti az ár- és étlapokat, amelye­ket most már (noha magyarul is olvashatók), nyilvánvalóan csakis a nyugatiak számára készítettek, kalkuláltak, s némi járkálás, to­longás, sorbanállás után kénytelen tudomá­sul venni, hogy neki itt semmi keresnivalója. Öt itt senki sem várta, őrá itt senki sem szá­mított ... Ha viszont idevalósi polgár az illető, ak­kor meg egészen biztos, hogy azok közé tar­tozik, akiknek nincs hasznuk az idegenforga­lomból. Nincs mit eladnia, kiadnia, kölcsö­nöznie, de még a kibicnek méltányos apró­pénz sem hull a kalapjába a 40—50 napig dúló kórtyacsata végén. A nyertes itt rész­ben az állam, részben — egyre nagyobb rész­ben — a' magánszféra, az úgynevezett „tu­lajok” kasztja. Neki nem sikerült „tulajnak” lennie, s ha eddig nem sikerült, ezután még kevésbé lesz rá esélye. Pedig ha tulaj len­ne, még a főszezon kellemetlenségeit is köny- nyebben viselné el. A zsúfoltságot, a bábeli hangzavart, a szelídnek éppen nem nevezhe­tő motoros fenegyerekek tobzódását, az éj­szakánként menetrendszerű pontossággal érkező kloákaszagot. A drágaságra csak le- •gyintene, hiszen ő is legalább 400 százalék haszonkulccsal dolgozna, ha teszem azt, egy idényjellegű étterem tulajdonosa lenne. Csak hát nem az! Lehetséges, hogy épperf most itt a Csemege bolt és a zebra között, a ir.ur- már elviselhetetlen tumultusban döbber rá, hogy valamiből végképp kimaradt, hogy hi- szeműsége, tisztessége, balektermészet' ,,iván valamit valamikor végzetesen elmulasztott...? Lopva a' gyerekekre néz, a fogát csikorgatja, és tehetetlenül, dühtől fuldokolva hörgi: tetű város! Sí ipudi András

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents