Somogyi Néplap, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-23 / 198. szám

1989. augusztus 23., szerda Somogyi Néplap 5 A beszélgetés ideje alatt irányítás nélkül folytatódik a próba. A társulat ismeri feladatait, Zoltán Gábor Rozsdásodó vasszigor Sászisüsző, soszésusza, sá- szisüsző, soszésusze ... Rej­telmes szószörnyetegek hal­latszanak ki hol halkabban, hol hangosabban a gyéké- nyesi állomásfőnökség mű­velődési házának ablakaiból. A magyar—jugoszláv határ­sáv közelében álló, s a vasutasok adományaiból épített félszázéves épület, az egykori „pengős ház” falai közé napbarnított lányok és fiúk loptak életet. A színházteremben egy vándortábor vaságyai i sora­koznak, s a falakról sem kerültek le még az idei vasutasnap dekorációi. A ta­valy ősszel alakult, s a Ka­posvári Tanítóképző Főisko­la és az Agrártudományi Egyetem állattenyésztési ka­ra fenntartásában működő Csokonai színkör társulata itt készül a következő évad­ra. — A színkörtagok( két­harmada jött el erre a gyé- kényesi két hétre — mond­ja Zoltán Gábor rendező, aki a fővárosból került Ka­posvárra. A feszített I napi­rend sokunkat kifáraszt, hi­szen gyakran éjjel kettőig is eltart egy-egy próba. — Mire készülnek? — Jelenleg Shakespeare Lear királyát próbáljuk, de szeretnénk színre vinni az Emil és a detektívek! című gyermekdarabot is. Óráinkat azonban a különféle beszéd-, légzés-, mozgás- és olvasás- gyakorlatok, szituációs játé­kok töltik ki. Természetesen lazító gyakorlatokat is köz­beiktatunk; pantomirmjnal és néptáncelemekkel vegyül­nek a fárasztóbb felapatok. A vidám tábori egküttlét adta az ötletet, hogy 'felké­szülésünk „melléktermékei­vel” is színpadra lépjünk az ősz folyamán. Sásjjisüsző soszésusze címen a tanító­képző gólyabemutatóján lé­pünk fel, ahol felvillantjuk a különböző tréningek és reflexgyakorlatok intimitá­sait, játékos-kedves pillana­tait, valamint néhány neve­zetes cikk is elhangzik majd. egy-egy gyakorlat befejezté­vel ad csak tanácsot. A he­lyes hangsúly, dallam és beszédtempó feladatai között néhány Montágh-gyakorlat- ra figyelek fel, olyanokra, melyekkel mi is szívesen foglalkoztunk a főiskolás évek beszédnevelés óráin... — Valóban, jó néhány gyakorlat az ő könyveiből került tematikánkba — mondja a fiatal rendező. E két hetet Montágh Imre tiszteletének és emlékének szenteltük. E zseniális em­ber szerencsére még engem is tanított. Montágh tanár úr azt vallotta, hogy a ver­set és bármilyen szöveget nem megszentelt kulturális értékként kell kezelnünk, hanem a forma felépítésére kell koncentrálnunk. Miköz­ben erre figyelünk, valami megváltozik belülről... A szavak gyors-lassú, hangos- halk váltakoztatásával a lé­lekre irányítható a figye lem. E folyamat gyakorlásá­ra kiválóan alkalmasak — többek között — a Weöres- és a Babits-versek. — Jól felszerelt parányi konyha, hideg-meleg víz, kel Merész Katalin, az ál­lattenyésztési kar közműve­lődési titkára lep meg ben­nünket, aki itt, Gyékénye­sen, édesanyjánál tölti sza­badságának napjait — tájé­koztat Zoltán Gábor. Távolodunk a „pengős háztól”, s a szúnyogokkal viaskodva az egyre erőseb­ben felhangzó mókás sorok­ra fülelünk: Erdő szélén három ház Fegyház, kórház, hullaház. Mindben egy-egy kedvesem, Csak velem nincs senkisem. Senkisem! Lőrincz Sándor étkező. Kellő kényelem. Ki finanszírozza az ittlétet? — Sokat köszönhetünk a gyékényesi vasutasoknak, hiszen az ő jóvoltukból le­hetünk a művelődési ház­ban. Reggeliről, vacsoráról magunk gondoskodunk: az előfizetett ebédet pedig az állomás étkezdéjében fo­gyasztjuk el. Természetesen néha jólesik pár szelet fi­nom almáspite, s néhány szem fekete szeder. Ilyen, s ehhez hasonlóűnyencségek Árpád-kori emlékek után kutat Babócsán dr. Magyar Kálmán régész. Az évek óta folyó ásatás az idén is újabb meglepetésekkel gazdagítot­ta a település históriáját, írásos emlékek nincsenek a legkorábbi építményekről^ a földben rejlő maradványok azonban hiteles forrósul szolgálnak, milyen is lehe­tett az itt lakók élete. A tö­rök kori leg^jdák szájról szájra járnak, ezek hitelesí­tése szintén a régész felada­ta. — Elsőként egy tizenegy és fél méterszer tizenhárom méter alapterületű középko­ri épület maradványaira bukkantunk — mesélte, — A nárciszos természetvé­delmi terület. A lehető leg­kevesebb természeti kárt okozva haladtak az idén is a kutatott területen a tör­ténelmi múlt kutatói. Dr. Magyar Kálmánnak föltűnt, hogy a basakert kelleti ré­szén nem nyílik a különle­ges virág. Vajon miért? Egy utcasor a babócsal középkorból A GYÉKÉNYESI „PENGŐS HÁZBAN" Középkori utca nyomaira bukkant Babócsán VISSZHANG Lehetett volna ésszerűbb is címmel augusztus 18-án cikk jelent meg a Somogyi Néplapban az alsó tagozatos diákok füzetcsomagjainak megvásárlásához nyújtandó helyi tanácsi támogatásról. Bízom benne, hogy a Demisz kezdeményezése végül is eléri célját, és az alsó tago­zatos diákok támogatásban részesülnek. Az idézett cikkben közölt merev vég­rehajtásról annyit: ezt a támogatást szeptemberben az ingyenes füzetcsomagok osztása helyett a tanköny­vek megvásárlásakor kí­vánjuk felhasználni. Így te­rületünkön minden alsó ta­gozatosnak 75 forinttal ol­csóbban adjuk a tanköny­veket. Ezúton értesítem az érintetteket, hogy az elsősök ingyen kapnak ^tankönyvet. Reméljük, hogy a feszült­ségteljes napjainkban ezzel az intézkedésünkkel nem borzoljuk tovább az idege- ket< és nem lesz két garni­túra füzetcsomagja senki­nek. Rendkívüli ülés össze­hívása nem volt indokolt, a tanács-vb augusztus 3-án dönthetett ebben az ügyben. Horváth Ferenc a tabi általános iskola igazgatója Amikor a lemezlovas hal­kabbra vette a zenét és éneklő hangon a mikrofon­ba duruzsolta, hogy „fiúk, •ideje lenne, ha abbahagyná­tok a lökdösődést”, a terem­ben egyszeriben minden szempár a parkett közepén rendetlenkedőkre tapadt. Azoknak ott, egy hang sem sok, annyi sem jött ki a tor­kukon, mert a diszkós—im­már kissé hangosabban és vidámabban — folytatta a mondókáját: „Ez az, gyere­kek; tapsoljuk meg őket!” A következő pillanatban már a „rendbontók” is mo­solyogva tapsoltak, bűnbá­nóan integettek a lemezlovas felé, s már a lebukásuk pil­lanatában gedjedt haragjuk­nak sem volt nyoma. Ilyen egyszerű lenne ele­jét venni mindennemű rend­bontásnak, heves lökdöső­désnek, amiből könnyen du­lakodás, verekedés kereked­het? Mi múlhat a közönsé­ge nyelvén értő, s azzal kap­csolatot teremteni tudó le­mezlovason ? A rend. De mondhatnánk, a tinik nyugalma, valóban nyugodt és gondtalan hétvé­gi, nyárideji szórakozása — egyszóval: minden. Persze még sokan nem feledtük azokat az éveiket, amikor kedvenc diszkóinkat csapatostul szállták meg a rend őrei, hogy úgymond az érdekünkben ellenőrizzék a rendet és a fegyelmet. Fel­kapcsoltatták a lámpákat, a zenének is csendet paran­csoltak és igazoltatták az egybegyűlteket. Szigorúak voltak, ahogy az felnőttek­hez, a hatalom embereihez illik. És mit értek el a lát­ványos vasszigorra! ? Egye­sek féltek tőlük, néhányan még a diszkóról is leszok­tak, mások meg a nyelvüket köszörülték rajtuk, szenivte- lenül, amúgy kamaszosan. Igaz, ők csak a dolgukat tették, végrehajtották a ka­pott parancsot. Olyan ren­det akartak tartani a disz­kóban is, majd később az aluljárókban s a koncerte­ken, amilyen á nagykönyv­ben írva vagyon. Ma már elismerik, az említett helye­ken csak a legritkább ese­tekben fogtak el körözött fiatalokat. Többet ártottak tehát maguknak a folytonos razziázgatással, mint ameny- nyi hasznot az intézkedések hoztak. Mégis sokan vannak még a kemény vonal híveinek táborában, akik nagydarab fogdmegeket szeretnének látni valamennyi ifjúsági klub rendezőgárdájában. Mintha nem akarnák meg­érteni, hogy ez felesleges. Hiszen a rendező nem iga­zoltathat, pláne nem üthet, akkor meg minek legyen nagydarab? Hogy több he­lyet foglaljon? Miért baj az, ha valaki szép szóval is rendet tud tartani anélkül, hogy feltűnősködne vagy erejét fitogtatná? Rozsdásodik a korábbi vasszigor. Mind többektől hallani, hogy ez meg az a rendőr jó fej, ha nem lenne fakabát, talán még egy sör­re is meghívnák — és ez jelenthet már valamit. Pél­dául azt, hogy a testület ve­zetői, és mind több tagja kezdi belátni: ami fiatalos, bohém, az még hem feltét­len maga a fertő, ahogy azt hosszú ideig a koncertekről és a diszkókról is tartották. És hogy sokkal jobban ren­det tartanak maguk között a fiatalok — feltéve persze, hogy ezt megengedik nekik —, mint a rendszeresen megjelenő járőrök. Félreértés ne essék, a rendőrség munkájára, rend­szeres megjelenésére a klu­bokban igenis szükség van, és lesz is. Csak ne ők dönt­sék el, hogy mikor van egy helyen rend, és mikor kell intézkedni. Ézt — már megr bocsássanak — náluk job­ban el tudják dönteni a ren­dezők, vagy a diszkós le­mezlovasok, akik naponta találkoznak közönségükkel. S csak akkor kiáltanak rend­őrért, ha már nincs más megoldás, ha a mikrofonba dalolt intelmek hatástala­nok maradnak. Számukra ugyanis mást jelent a rend, több mindenféle belefér, mint a hatóság hivatalból ott lévő embereinek. Csak bízni kellene ben­nük ... F. Gy. A. Nagy Gergely ilyennek álmodta meg a műemléki .rekonstrukció tervét A föltárás során újabb és újabb épíiletmaradványokat fedeztünk fel, így kirajzoló­dik előttünk egy középkori utcasor képe. Egy díszes bronzlapocska pedig arról mesél, hogy a finom ötvösmunka rene­szánsz könyvdíszül szolgált. Tulajdonosa tehetős ember lehetett. A házakat nemcsak építőanyaguk minősíti, ha­nem a föld mélyéből előke­rült leletanyagok is — ma­gyarázta tovább a középkor; kutatója. A belső vakolato­kon gazdag díszítéseket ta­láltak. Csillag- és kazettás díszítést alkalmaztak a kö­zépkor építő- és díszítőmű­vészei. — Ahol megszakad a ba­sa-kerti nárciszos, ott talál­tuk meg a középkori tele­pülést, ez ad magyarázatot arra, hogy nem tudott e he­lyen szárba szökkenni a basa virágoskertjének pompás nö­vénye. Törökkori épületek marad­ványaira könyebb bukkanni Babócsán, mint korábbiakra, ezért nem is csodálkozha­tunk már azon, hogy gz idei ásatás eredményeként ezek közül is újabbak kerültek felszínre. Ám a tavaly meg­talált fürdőnél jelentősebb épületcsoport falait sikerült az elmúlt hetekben föltárni. Egy karaván szeráj mesés képe rajzolódik ki előttem a régész elbeszélése nyomán, látván a fürdő, a fogadó épen maradt téglafalait. Me­sés kincseket ugyan nem ta­láltak, ám a kerámia ma­radványokból, kályhasze­mekből, a konyhai eszközök darabjaiból képzeletünkben kirakhatjuk az egykori ba­sakert képét. Nemcsak a föld mélyét vallatják Babócsán. A ko­rábbi években föltárt közép­kori épületek műemléki helyreállítása is megkezdő­dött most nyáron. Nagy Gergely építész álmodta meg, milyen is lehetett egy­koron a település. Megkez­dődött az Árpád-korban ala­pított templom műemléki helyreállítása, folytatódni fog a munka az arborétum ren­dezésével. A török fürdő, il­letve a Szent Miklós nevét viselő monostor 1994-ben gyújthatja meg képzeletünk mécsesét. A régész reménye: addigra sikerül teljesen föl­tárni a középkori utcarend­szert. is. Horányi Barna Fotó: Csobod Péter CímképUnkön: dr. Magyar Kálmán régész az újonnan föltárt szeráj bejáratánál Két hét Montágh szellemében

Next

/
Thumbnails
Contents