Somogyi Néplap, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-23 / 198. szám
w Somogyi Néplap 1989. augusztus 23., szerda Oswiecim, Lengyelország: izraeli parlamenti képviselők és az úgynevezett „Mengele-ikrek” távoznak az egykori auschwitzi koncentrációs táborból, ahol megemlékeztek a fasizmus zsidó áldozatairól Papokat vertek meg Az utóbbi napokban újabb négy ortodox papot vertek meg Bukarestben — közölte kedden Párizsban az emberi iogok védelmére alakult liga. A papokat a nyílt utcán vagy lakásukban támadták meg, hivatalos közlés szerint cigányok. A legsúlyosabb ilyen bukaresti eset májusban történt: ismeretlen tettesek akkor agyonvertek egy idős papot, Ionescu atyát, több más lelkészt pedig megvertek. Szintén kedden közölte a Liga, hogy a román hatóságok kiutasítottak két olasz újságírót, Rosella Siomonet és Simona Massaia-Lamber- tit, akik ellenzéki személyekkel akartak interjút készíteni. Kilenc magyart tartóztattak le (Folytatás az 1. oldalról.) jadt, valamint K.erényi Györgyöt, a Munkás Szolidaritás képviselőjét. A három szervezet nemcsak a tagjait ért jogtalanságok és bántalmazások miatt tiltakozik, hanem a fokozott hatósági agresszivitás miatt is. Meggyőződésük, hogy a hatósági önkény nem képes megakadályozni szolidaritásuk kifejezését. A csehszlovák közbiztonsági szervektől kapott hivatalos tájékoztatás szerint az ügyész a közrend súlyos megsértése miatt előzetes letartóztatásba helyezte azt a kilenc magyar állampolgárt, akit hétfőin vett őrizetbe a Vencel téri tüntetésen a rendőrség. A csehszlovák szervek tájékoztatták erről a magyar nagykövetséget. A kilenc személy neve: Lantos István, Pesti László, Herényi ' György, Deutsch Tamás, Németh László Ákos, Huber Pál, Bodó. Gábor, Pataki Gábor és Kubinyi Gergely. A Rudé Právo egyébként a hétfői tüntetésekről tudóMegtámadta a határőrt Augusztus 21-én, hétfőn 22.40 órakor halálos kimenetelű fegyveres baleset történt a Vas megyei Rép- cevis—Peresznye községek közötti magyar—osztrák határszakaszon. A határvonal közeliben szolgálatot teljesítő két határőr felszólítással és figyelmeztető lövések alkalmazásával három személy Ausztriába irányuló tiltott határátlépését Igyekezett megakadályozni. Schulz Kurt-Werner NDK-állampol- gár a határvonal közvetlen közelében az őt feltartóztatni akaró határőrt táskájával megütötte, s miután a katona a földre esett, fejbe rúgta. Dulakodás kezdődött közöttük. Ennek során 10—12 méterre osztrák területre sodródtak át; ott az NDK-ál- lampolgár a határőrtől el akarta venni a fegyverét. A birkózás, a fegyver rón- gatása közben a figyelmeztető lövés során már korábban kibiztosított és csőre töltött géppisztoly elsült, s az NDK-állampolgárt halálosan megsebesítette. A járőrök a sérültet segítségnyújtásra alkalmas helyre szállították, de a gyors orvosi beavatkozás sem járt eredménnyel. Az NDK-ál- lampolgár élettársa és hatéves gyermeke nem sérült meg. . Az ügyben a vizsgálatot a Győri Katonai Ügyészség folytatja, és az eddigi előzetes megállapítások szerint baleset történt. Halálos sebesülés A Magyar Népköztársaság Külügyminisztériuma az eseménnyel kapcsolatban kérte „a határeseményeket kivizsgáló osztrák—magyar vegyes bizottság” soron kívüli összehívását. A kópházi határátkelőhelynél által elhagyott személyautók az NDK-beli állampolgárok sítva azt írta, hogy a megmozdulásokat a magyar fiatalok kezdeményezték a „Mi virágokkal jöttünk, nem tankkal” feliratú transzparens kibontásával. A lap szerint ez jelzés volt a demonstrációra, amelyen csehszlovákokon kívül külföldiek is részt vettek, köztük a magyar Fidesz, a lengyel Szolidaritás képviselői és olasz állampolgárok. Egyetlen jelzésként a csehszlovák sajtóban, a CSKP KB lapja megemlítet-‘ te, hogy a tüntetések az esti órákban is folytatódtak, és a rendőrség oszlatta fel az újság szerint néhány száz fős tömeget. A Rudé Právo egyébként kedden éles hangú kommentárban külön is foglalkozott a hétfői prágai tüntetésekkel. A lap a csehszlovákiai és külföldi ellenséges erőknek tulajdonította a megmozdulást. A Rudé Právo a csehszlovák hírszolgálati iroda helyzetértékelésével egybehangzóan azt hangsúlyozta, hogy a hétfői eseményeket külföldről szervezték: a megmozdulások „bizonyítékkal szolgálnak a provokáció szélesebb internacionalizálásá- ra”. Alois Mock osztrák külügyminiszter elítélte a csehszlovák biztonsági erők hétfői prágai agresszív föllépését a tüntetők és az újságírók ellen. Keddi sajtónyilatkozatában megbélyegezte a külföldi újságírók, köztük az Osztrák Televízió forgatócsoportjának súlyos akadályoztatását. A helyszíni beszámolók szerint a csehszlovák biztonsági emberek durván bántalmazták az Osztrák Televízió operatőrét, és kés; elvágták kamerája kábel A Saijtószak szervezet vezetősége felháborodottan tiltakozik amiatt, hogy magyar újságírókat, fotóriportereket, a tv-híradó munkatársait, aiklk tudósítói feladatuknak kívántak eleget tenni, munkavégzésükben akadályozták, személyiségi jogaikban megsértették, amikor a prágai hatóságok őrizetbe vették őket. A szakszervezet vezetősége követeli azonnali szabadon bocsátásukat és teljes erkölcsi, anyagi kártérítésüket. Az előzetes letartóztatásba helyezett kilenc magyar állampolgár közül akit hétfőin vett őrizetbe a Vencel téri tüntetésen a csehszlovák rendőrség, a televízió-, illetve fibnoperatőröket — a hírek szerint — rfia szabadlábra helyezik. Félévszázados évforduló A paktum és következményei Ma egy olyan kétoldalú szerződés megkötésének félévszázados évfordulójáról emlékezik meg a világ, amelyről túlzás nélkül állítható, hogy még ma is érezteti hatását, s a feszültségek táptalaja Európában. Az 1939. augusztus 23-án Moszkvában aláírt szovjet— német megnemtámadási szerződésről, pontosabban annak titkos záradékáról van szó, amely a nagyhatalmi diktatúrák más népek fölötti nem mindennapi ku- f árkodásának egyik XX. századi jelképévé vált. Ama bizonyos titkos záradék ugyanis önkényesen döntött Lengyelország és a balti államok sorsáról. Történelmi tény: a Szovjetunió és a Német Birodalom megnemtámadási szerződése, vagy ahogy másként nevezik, a Molotov—Rib- bentrop paktum átrajzolta térség határait. Igaz, az augusztus 23-i „első leosztás” még nem a mai határokat jelölte ki, hiszen az akkori záradék értelmében Litvánia Németországhoz került volna és a Szovjetunió kiterjeszthette volna befolyását Lengyelország keleti részére, majdnem Varsóig. Mintegy hónappal később döntöttek úgy, hogy mindhárom balti köztársaság: Észtország, Lettország és Litvánia a Szovjetunió részét képezi, míg a náci Németország bekebelezi Lengyelországot Breszt-Li- tovszkig. A paktum titkos záradéka az utóbbi évekig tabutémának számított Európa keleti felében. A hivatalos szovjet propaganda úgy állította be a dolgot, hogy Moszkva „nemes gesztusként” fogadta a Szovjetunió testvéri közösségébe a balti államokat, hiszen ők maguk kérték, hogy a fokozódó német ag- ressziós láz miatt az erős Szovjetunió oltalma alá kerüljenek. Ezen az állásponton Sztálin halála után sem változtattak. Bár Hruscsov és Brezsnyev elítélte a sztálini belpolitika egyes elemeit, de Sztálin külpolitikáját, így a balti államok bekebelezését és Lengyelország kiárusítását elfogadták. Sőt: nem tettek semmit az ellen sem, hogy a Baltikumban kialakult kedvezőtlen folyamat, mint például az eloro- szosítás, megálljon. Így a ma'kialakult helyzet a szovjet peresztrojka ## Jönnek, mint 56-ban..." Többen; zokogásban törtek ki, mások" hangosain nevettek, táncra perdültek, a többség azonban csak azt kiáltozta: „Sikerült, sikerült !... Osztrák területre jutását ünnepelte így az a több száz NDK-beli állampolgár, akik a magyar—osztrák határnál rendezett „páneurópai pikniket” használták fel a szökésre. Minit ismeretes: az osztrák Páneurópai Mozgalom és a Magyar Demokrata Fórum rendezvénye alkalmából az osztrák és magyar határőrizeti szervek a St. Margarethen (Szenfmargit- bánya) és Sopronkőhida közötti út egyébként zárva levő kapuját jelölték ki átkelőhelynek. A piknik kezdetére a határ mindkét oldalán több ezren gyűltek ösz- sze. A határőrök már leszedték, a zárat a fakeretes szögesdrót-kapuról, amikor keletnémetek^ nyomultak a kapuhoz, kinyitották, és átrohantak osztrák területre, elsodorva az ott várakozókat. Az osztrák sajtó helyszíni beszámolói szerint még vagy két óra hosszat bárki szabadon sétált oda és vissza a határon, a határőrök nem tudták ellenőrizni a tömeg mozgását. Több bécsi lap úgy véli: a magyar határőrök nem is igen akarták megakadályozni a keletnémetek tömeges szökését. A piknik révén legalább hat- hétszáz NDK-beli állampolgár — köztük a legfiatalabb egy tízhónapos baba — jutott át Ausztriába. Az osztrák újságoknak nyilatkozók szinte mind már több ízben kísérletet tettek a „zöld határon” való átjutásra. Legtöbben Magyarországon hagyták hátra autójukat, csomagjaikat. S valamenyniyien hangoztatták: bíznak a sikeres újrakezdésben. Elmondták, hogy az MDF röplapjaiból értesültek a rendezvényről, de határozottan cáfolták, hogy magyarok vagy nyugatnémetek előzetesen szervezték volna a tömeges szökést. Az egész Nyugat-Berlint körülvevő, valamint az NDK-t nyugatról határoló fal 1961-es fölépítése óta a szocialista német állam polgárainak ilyen tömeges szökésére még nem volt példa. Az NDK nyugati határát lezáró, riasztó berendezésekkel fölszerelt kettős falrendszeren való átjutást mind a mai napig sokan' próbálják meg. de a dolog nehézsége s főleg veszélyessége miatt egyedül vagy párosán sem mindig sikerül1. A magyar- országi „vasfüggöny” leszerelésével adódó lehetőséget a jelek szerint keletnémetek ezrei próbálják kihasználni. Az osztrák adatok szerint július vége felé naponta átlagosan mintegy 20—30, a határon átszökött NDK-beli állampolgár jelentkezett az NSZK bécsi nagykövetségén. Augusztus közepe után ez a szám már megközelítette a százat. A szombati tömeges szökés 6ikere — a jelek szerint— az eddig bizonytalankodókat is fölbátorította. Vasárnap majdnem kétszázan, míg hétfőn legalább kétszer ennyien jutottak át illegálisan osztrák területre, s az osztrák . csend őrség adatai szerint egyre többen jönnek családostul, kisgyerekekkel. 1956 óta nem éltünk át ilyet, legutóbb akkor jöttek ennyien — nyilatkozta a Fertő-tó melletti Mörbisch (Fertőmeggyes) egyik szőlősgazdája. Azt is elmondta, hogy ő maga számos keletnémet családnak mutatta meg az utat. Már nemcsak éjszaka, hanem világos nappal' is sokan nekivágnak. Bár a magyar határőrök lövésétől nem kell tartaniuk a menekülőknek, a dolog azonban így seen veszélytelen, hiszen több kilométert gyalogolnak úttalan utakon, az utóbbi napok esői után gyakran térdig érő sárban. Hétfőn történt, hogy egy házaspár miután sikeresen osztrák területre ért a negyvenéves férfi szívrohamot kapót és a helyszínen meghalt. A testileg, lelkileg elcsigázottakat a burgenlandiak sietnek segíteni. Vasárnap óta sátrakat és tábori konyhát állítottak föl több településen1, s ruhaneműt, cipőt gyűjtenek a megviselt menekülőknek, akik rövid pihenő után folytatják útjukat az NSZK-ba. P. F. egyik legveszélyesebb „közellenségévé” vált. Egy részről a három balti köztársaság mind nagyobb önállóságot követel magának, sőt egyes hangok a Szovjetuniótól való elszakadását is sürgetik már, másrészről viszont a szovjet vezetés számtalan olyan problémával áll szemben, amely — legalábbis egyelőre — irreálissá teszi az észtek, a lettek és a litvánok jogos követeléseinek teljesítését. Mindenekelőtt az etnikai kérdés: a főként oroszajkú lakosság betelepítése következtében az 1,6 millió lakosú Észtország negyven százaléka nem észt, a 2,7 millió lelket számláló Lettországban a lakosság fele orosz vagy más (nem lett) nemzetiségű. Még a 3,7 milliós Litvániában a legjobb a helyzet: ott „csak” húsz százalékra duzzadt a Szovjetunió más részeiből érkezett lakosok száma. Felvetődik a kérdés: a balti önállóság megvalósítása révén az ő sorsuk vajon mi lesz? Kitelepíteni aligha lehetne őket, mert ez megint durva adminisztratív intézkedéseket vonna maga után és a Szovjetunióban sem lehet máról holnapra embermilliókat más lakóhelyekre költöztetni. A feszültség rpáris kézzelfogható: Észtországban ebben a hónapban az orosz nemzetiségű munkások egy héten át sztrájkoltak amiatt, hogy a tallinni parlament olyan választási törvényt hozott, amelyet sérelmesnek tartanak magukra nézve. Az etnikai problémák mellett azonban sorolhatjuk a gazdasági és katonai akadályokat. A három balti köztársaság termelési kultúrája a Szovjetunióban a leghatékonyabbak közé tartozik és ezernyi szállal kapcsolódik az egész ország gazdasági vérkeringéséhez. Ezeket a szálakat rövid időn belül nem lehet széttépni. A katonai megközelítésnél pedig elég említeni a szovjet balti flottát, amelynek kikötői zömmel a Baltikumban van. A Szovjetunió, mint katonai nagyhatalom, nem hatástalaníthatja a térségben haditengerészetét. Ezek a példák elég érzékletesen mutatják a helyzet fonákságát. Márpedig a három köztársaság őshonos lakosai nem tágítanak. A szerződés évfordulóján például Vilniusból induló, Rigán keresztül haladó és Tallinnig tartó, 560 kilométer hosszú élőláticcal kívánják demonstrálni tiltakozásukat függetlenségük 50 évvel ezelőtti elvesztése ellen. Moszkvában mit lehet erre tenni? Annyit máris mindenképpen, hogy elismerik, amit eddig tagadtak: a záradék létezik, és az — úgymond — eltérést jelent a lenini külpolitikától. Ezt az ismert reformer, Alekszandr Jakovlev által vezetett parlamenti különbizottság jelentette ki a hónap elején. Mihail Gorbacsov pedig ígéretet tett arra, hogy január elsejétől a balti államok gazdasága önállóbb lehet az eddiginél. Hogy mi lesz a három „ellenzéki köztársaság” sorsának további alakulása, ma még nehezen megjósolható. Mindenesetre egy biztos: az összes érdekelt fél nyugalmára, a másik érdekeinek tiszteletben tartására van mindenek előtt szükség, és akkor remélni lehet, hogy a balti kérdés — és egy 50 éves paktum — lekerül a napirendről. Hegedűs György Helyzetkép az osztrák oldalon
