Somogyi Néplap, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-19 / 195. szám

1989. augusztus 19., szombat

Somogyi Néplap

3

Kérdéseinkre válasio!: dr. Ádám Antal alkotmányjogísi, egyetemi tanár

ALKOTMÁNYOZÁS ÉS KÖZMEGEGYEZÉS

Dr. Adám Antal alkotmányjogász, a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem tanszékvezető professzora, a Hazafias Népfront alkotmányjogi bizottságának elnöke. Hivatása és társadalmi tisztsége révén is részese az új alkotmány előkészítésének. Tőle kérdeztem:

— Melyek ma a magyar al- kotmányozás főbb jellemzői?

— A történelem során az alkotmányozásnak két nagy típusa alakult ki — mondta. — Az elsőben az új alkotmány elfogadása társadalmi és politikai rendszerváltozáshoz kapcsolódik. Ebben az esetben az alkotmány kettős rendeltetést hivatott betölteni: a társadalmi rendszer megdöntésének alkotmányi megerősítését és a visszarendéződés tilalmát, másrészt az új társadalmipolitikai berendezés alaptörvényi elismerését, az új intézmények sérthetetlenségét, illetve alkotmányos védelmét. Az alkotmányozás második típusa az azonos társadalmi-politikai berendezkedés továbbfejlesztését szolgálja. Természetes, hogy a napirenden levő magyar alkotmányozás alapvető kérdése, hogy a vázolt két típus közül melyiket testesíti meg. Megítélésem szerint erre a kérdésre ma még nem adhatunk végleges választ. Az érzékelhető, vagy a tényleges politikai tényezők beállítottságától függően mindegyik megoldás mögött jelentős politikai erők tömörülnek. Sókan vallják azt, hogy a szocialista társadalom építés fogyatékosságai, illetve sikertelensége e társadalmi rendszer életképtelenségét bizonyítja. Ezért vissza kell térni a polgári társadalmi rendszer bevált megoldásaihoz. Nem jelentéktelen azonban azoknak a száma és politikai eltökéltsége, akik azt vallják, hogy a valóságos szocializmus pozitív és negatív tapasztalatait értékelve és hasznosítva új típusú szocialista forradalommal eddig nem létező, magasabb ren,- dű szocialista társadalmi és politikai berendezkedés létrehozását kell megalapozni. Ebben hasznosítani kell az emberiség minden jelentős, vívmányát, közöttük a munkásmozgalom elért eredményeit, a szocialista' társadalomépítés tapasztalatait és a korábbi társadalmi rendszerek egyetemesnek bizonyult értékeit is.

Azt, hogy a két koncepció közül melyik valósul meg, a politikai erők küzdelmének kimenetele dönti el.

A vázlatokon kívül a magyar alkotmányozásnak természetesen már ma is megjelölhető több eljárásrendi és tartalmi vonása; Mindannyian érzékeljük, hogy a mai alkotmányozás nem rövid szakmai előkészítésen nyugvó, egyetlen parlamenti döntésben nyilvánul meg. Az alkotmányozás hazánkban hosszabb ideig tartó társadalmi folyamat. A tudatos politikai erők és a társadalom széles rétegei egyaránt halaszthatatlannak ítélik meg mind a gazdálkodás eddigi rendjének, mind pedig a politikai intézményrendszernek az átalakítását. Széles körben felismertté vált, hogy csak az önszerveződő, vállal*- kozó és magát folytonosan megújító civil társadalom kialakulásának bázisán jöhet létre az új politikai struktúra; A valóságos társadalmi' átalakulást az új alkotmány kidolgozásán kívül olyan

sarkalatos törvények fejezik ki 'és siettetik, mint a gazdasági társaságokról, az egyesülési és gyülekezési jogról, a köztársasági elnöki intézményről, az alkotmány- bíróságról, a pártokról, a választási rendszerről, a települési önkormányzatokról, az egyházak jogi helyzetéről, a nemzetiségekről elfogadott, illetve előkészítés alatt álló törvények.

— Manapság Icevás szó esik az új alkotmány előkészítéséről. A kívülállónak olyan érzése támad, mintha lekerült volna a napirendről. Megítélése szerint mi ennek az oka?

— Ezt a jelenséget szerintem azzal magyarázhatjuk, hogy az új alaptörvény kimunkálásának több kritikus kérdése a szakmai fórumokról átkerült a jelenleg kulisszák mögött folytatott politikai küzdelem színterére.

— Melyek tekinthetők ilyen kritikus kérdéseknek;

— Ilyenné vált a köztársasági elnöki intézmény, és az alkotmánybíróság bevezetőnek, illetve működése megkezdésének időpontja. Bizonyos ellenzéki erők azzal az érveléssel ellenzik a két intézménynek az alkotmány elfogadása előtti bevezetését, hogy az MSZMP — kihasználva jelenlegi pozícióját — saját erőit juttatná ezekbe a közjogi funkciókba.

— Mi az ön véleménye, a Demlsznek arról az ellentétes előjelű kezdeményezéséről, hogy az új parlamenti választások előtt indokolt volna a köztársasági elnöki tisztség betöltése?

— Ezt a kezdeményezést valóságos nemzeti érdekeket szolgáló, reálpolitikai fellépésnek tartom, és bízom széles körű társadalmi támogatásában!.

— Abban is, hogy * előbb lesz köztársasági elnök, mint új alkotmány?

— Igen, erre gondoltam. A felhozott érvek közül kettőt emelek ki: a köztársasági elnök többpártrendszerű választása hasznos tapasztalatokat szolgálhatna a parlamenti választások későbbi lebonyolításához. A választók többségének bizalmát élvező államfő pedig valóban mellőzhetetlen szerepet tölthetne be bel- és külpolitikai téren egyaránt az új típusú parlamenti választásokon nyugvó egyéb kormányzati szervek létrehozása előtt is.

— Térjünk vissza az alkotmány előkészítésére: mi az a nagy munka, ami hátra van még, és az Ön megítélése szerint milyen az a politikai környezet, amelyben el kell végezni ezt?

— Mielőbb meg kellene alkotni a pártokról, a választási rendszerről és az önkormányzatokról szóló törvényeket. Ennek alapján válna egyértelművé, hogy a pártok milyen közjogi jogosítvánnyal rendelkeznek és milyen módon vehetnek részt a társadalom politikai akaratának formálásában, a népképviseleti és egyéb állami szervek létrehozásában, valamint működésének befolyásolásában. Remélhetően a közeljövőben napvilágot lát az alkotmány szövegének tervezete: a legalizált pártok és természetesen' más társadalmi szervezetek, valamint a polgárok is nyilvánosan fejthetik ki véleményüket, kiegészítő és módosító javaslataikat az alaptörvény tartalmával összefüggésben. Feltételezhető, hogy az alkotmányozásnak ez a szakasza nagyon élénk, színes és eredményes lesz. A nyilvános politikai küzdelem, a társadalmi vélemény- csere hozzájárulhat a nézetek közeledéséhez, a korszerű megoldásokat elfogadó nemzeti köz megegyezésihez. Az újonnan megválasztott parlament kifejezve a társadalom tényleges érdek- és értékorientáltságát, véglegesíthetné az alaptörvény szövegét. Ilyen társadalmi és politikai megalapozás után mál'tán várható, hogy az alkotmányról szóló népszavazás keretében a választópolgárok többsége egyetértéssel adja szavazatát a magyar társadalom új alaptörvényére.

— Amely minden bizonnyal alapvetően különbözik az ISIS. évi XX. törvénytől. Melyek azok a legfőbb különbségek, amelyeket külön is érdemes megemlíteni?

— Erre a kérdésre természetesen nem adhatok kimerítő választ. Emlékeztetek azonban a következőkre: lehetővé teszi a tulajdonviszonyok újszerű rendjének kialakulását, biztosítja a tulajdonformák egyenrangúságát, a vállalkozási és versenyszabadságot, az esélyegyenlőséget, a szociális biztonságot, a nemzetközi jogilag is elismert emberi és állampolgári jogokat. Meghatározza a jogállamiság elveit és alapintézményeit. Az eddigi egyközpontú hatalmi rendszert feltehetően hat vagy hét hatalmi pólus egyensúlyozó mechanizmusa váltja fel: a köztársasági elnök, a parlament, a kormány, az alkotmánybíróság, a független bíróságok, a települési önkormányzatok egymás irányában ellenőrző, egyensúlyozó, támogató tevékenységet fejthetnek ki. Fokozódik a civil társadalom, a települési, a nemzetiségi, az egyházi, a munkahelyi és más társadalmi közösségek autonómiája, vállalkozó- és alkotókészsége, valamint ellenőrzése és befolyása a hatalom gyakorlására.

— Lesz-e olyan „tartói” az új alkotmány, mint elődje — a jelenles még hatályos — volt?

— Ennek a kérdésnek a megválaszolására nem vállalkozom. Azt azonban hangsúlyozom: az új alkotmány arra hivatott, hogy lehetővé' tegye a magyar társadalom önálló alkotó, szabad fejlődését, integrálódását Európa, illetve az emberiség nagy fejlődési folyamataiban. Valószínűsíthető, hogy közvetlenül az alkotmány elfogadását követően újabb jelentős sarkalatos törvények szü - letnek, és számolhatunk az új alkotmány gyakori módosításával, kiegészítésével is. Korszakunk egyik általános jellemzője ugyanis az alaptörvény! szabályozás tárgyadnak szaporodása, az alkotmányi rendezés folytonos korszerűsítése. Ebben nyilvánul meg az alkotmányozás felértékelődése, hiszen a társadalom közösségi és politikai erői folyamatosan törekszenek érdekeik és céljaik alaptörvényi biztosítására.

— On szerint mikor lesz úl magyar alkotmány, figyelembe véve, hogy sok még az elvégzendő feladat?

— Úgy látom, hogy a nemzeti kerékasztal résztvevői és a társadalom tagjai körében is egyre többen vallják a Hazafias Népfront alkotmányjogi bizottságának azt az állásfoglalását, hogy az új alkotmányról az újonnan megválasztott parlament döntsön, 1990 második felében. Remélem, így lesz.

— Köszönöm a véleményét.

Kercza Imre

ÜNNEP. ÖRÖKSÉG, TEENDŐ

írta: Gyeieset István, a megyei tanács elnöke

Ünnepünk — augusztus húszadika — évszázadok óta nem veszített jelentőségéből, s lepergett róla újabbkori történelmünk feledtető, elhallgató akarata is. Nincs nála gazdagabb hagyományú; múltat, jelent s jövőt összekapcsoló ünnep. Ki-ki — hite szerint — talál magának emlékezni valót, s belőle fakadó' új teendőket egyaránt. Az élet s nemzeti létünk ünnepe e nap, hiszen sorsunk múlott első királyunk történelmi tettén, az államalapításon.

Nemzeti hagyománnyá válva ma köszöntjük — a sajnos sokak asztalán egyre fogyóban levő — új kenyeret. Emlékezünk alaptörvényünk, az alkotmány megalkotására, ugyanakkor ünnepélyes határozottsággal fogalmazzuk meg újjászületésének igenlését is.

A magyarság tudata szerint augusztus 20-a elsősorban Szent István ünnepe, amikor az államalapítóra, a kereszténység honositójára emlékezünk. Portréja egy évezred távlatából csak művén keresztül rajzolható meg.

Kusza korban nyiladozott értelme, s lett atyai öröksége az eligazodás kényszere. Akkor, amikor a bomladozó ősi köztulajdon és az alakuló feudális magántulajdon birkózott.

Az egyház jó okkal avatta szentté, de amíg élt, valódi ember, hite által vezérelt reálpolitikus volt. Ha kellett — s gyakran kellett — kemény és kíméletlen tudott lenni. Ha a körülmények engedték, nem csupán hirdette, gyakorolta is a megértés erényét. Vallásos meggyőződése, keresztényi kö- nyörülete szerint.

Államférfiként, minden egyéni sorscsapás ellenére vitte véghez művét. Egyszerre rombolt és épített. A magyarságot és Európát, az államot és a haladást kapcsolta össze emberfeletti erővel. Ezért emlékezhet minden magyar kegyelettel és tisztelettel első királyára.

Mi, somogyiak sajátos módon kötődünk emlékéhez. „Somogyország” Koppány vezér birtoka volt, aki Géza fejedelem halála után, az ősi öröklési rend szerint magának követelte az Istvánnak juttatott hatalmat.

Az élénk fantáziájú ember eltűnődhet akár azon is, mi lett volna, ha a veszprémi csatában István marad alul... De a történelem nem ismeri a „mi lett volna, ha ..kezdetű gondolatokat. Mi viszont, akik ezen a földön — Koppány vezér egykori „Somogy- országában” — élünk, dolgozunk, tudjuk, hogy magyarságunkat, évezredes történelmünket és kultúránkat köszönhetjük a győztesnek, államalapító királyunknak, István- nak.

Mindennapi életünk legmeghittebb szereplője a kenyér. Ha szánkba vesszük, az élet ízét érezzük. Az idősebbek faluhelyen a búzát ma is életnek nevezik. Sokak számára a fennmaradás, a családról való gondoskodás jelképévé vált. Nem véletlen tehát, hogy imában is megfogant a fohász, a „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma” elvárása, reménye, kívánsága.

A kenyerünkért érzett aggodalom bennünk él ma is, amikor félve kémleljük az eget, hogy lesz-e fagytól óvó hótakaró a sarjadó vetésnek, a tavaszi langyos esők adnak-e elegendő táplálékot a szárba szökkenő gabonának, aszály vagy jégverés nem tlze- deli-e meg a termést.

Am akkor Is, amikor a világpiaci hírek árfolyamait böngésszük, vagy amikor a termelés, a kereskedelem, az áruellátás visszásságait, a szervezetlenség, a lazaság példáit soroljuk dohogva.

Ma már nem a kenyér nélkül maradás, az éhezés gyötrő félelme vezérli gondolatainkat, hanem o tisztes emberi körülményekre vágyás cselekvésre kész felelőssége! De azt se feledjük, hogy jelentős társadalmi rétegek ma is jogosan fájlalják az átlagosnál nehezebb megélhetést. Gazdasági körülményeink alakulása mindannyiunk pénztárcáját apasztja. A nagycsaládosok, a pályakezdő fiatalok, az alacsony nyugdíjjal rendelkezők, a gyermeküket egyedül nevelők fokozottan megérzik az utóbbi évek áremelkedéseit, a társadalomban és a gazdaságunkban meglevő válságot.

Kell, hogy legyen megoldás! Ám ezt akarni, s érte tenni sokaknak, valamennyiünknek kell. Akik pedig nem hajlandók vagy nem képesek tenni a változásokért — holott ez feladatuk lenne —, azok helyébe mielőbb meg kell találnunk a megoldást ismerőket s a megvalósítást vállalókat.

Ennek kereteit is biztosítja, biztosíthatja a jogállamiság, melynek alapja a mindenkori alkotmány lehet. A jelenlegi, túlhaladott alaptörvényünket 40 évvel ezelőtt fogadta el az Országgyűlés. Ma, mikor az alkotmányt is ünnepeljük, egy új, születendő alkotmány legyen figyelmünk középpontjában, meghajtva fejünket a létrejötte idején számtalan pozitív vonást tartalmazó régi alkotmánytörvény előtt.

Egy alkotmány jogot, biztonságot, emberi tartást ad a népnek, s megfogalmazza az alapvető elvárásokat A mindennapok során e jogok és kötelességek együttes kezelése szenved leggyakrabban csorbát. Egyik oldal túlhangsúlyozása sem vezet eredményre. Sőt! Semmi sincs, ami ennél jobban veszélyeztetné a nemzeti közmegegyezést.

Napjaink színesedő politikai palettája, a különböző pártok, érdekcsoportok megjelenése merőben új helyzetet teremt. Az alkotmányozási folyamatot csak együttesen és egymásért, a közös megegyezést, a nemzeti konszenzust szem előtt tartva vihetjük sikerrel véghez.

E munkában mindenkinek kellő önmérsékletet kell tanúsítania, hiszen egy alaptörvény nem lehet tiszavirág-életű. Nem szabad pillanatnyi, rövid távú érdekeknek alárendelt alkotmányt létrehozni, mert akkor az — szükségszerűen — múló gazdasági, politikai, társadalmi és kulturális viszonyokat tartósít.

Értékeket, alapelveket kell megfogalmaznunk, azok garanciáival együtt! Olyanokat, melyek az európai alkotmányfejlődésben bebizonyították haladást ösztönző voltukat, mint az államhatalmi ágak megosztásának tana, az emberi jogok garanciáinak megteremtése, az önkormányzatiság elve.

Önkormányzatot említettem, hiszen a jog- államiság nem képzelhető el a mindenkit megillető helyi önkormányzathoz való jog nélkül. De ez valódi jog legyen, s ne puszta deklaráció! Ezáltal a hatalom tényleges gyakorlójává válhatnak az önkormányzatok, s így szolgálhatja az állam is a törvénytisztelő állampolgár érdekeit. Higgyük el, rajtunk, állampolgárokon múlik, teremtünk-e igazi önkormányzatokat.

A kétkedőknek szóljon, hogy ma sem a vesztés, hanem a keresés és rátalálás szükségességének idejét éljük. A gondolkodó ember mindennapjaiban a remény és kétség gyakran ütközik egymással. A hitevesztett- ség, a siránkozás és az események egyoldalú megközelítése sosem vezethet megoldáshoz.

A társadalom már nem vár csodákat, de a sirámok és az ígérgetés helyett változást hozó tetteket követel. Ezért ma mindany- nyiunknak, akik ebben az országban élünk, el kell szánnunk magunkat az összefogást a, a határozott cselekvésre. A sokféle politikai törekvésnek egy és ugyanaz lehet a célja: a magyarság gazdasági, társadalmi megerősítése, felemelése. Ez a munka annyiban hasonlít első királyunk tevékenységéhez, hogy rombol és épít, sebeket okoz és sebeket gyógyít.

S, hogy a tettek, a cselekvés meghozza gyümölcsét, ahhoz bölcsességre, józanságra, méltóságra és mértékletességre van szükség. E mostani, gondokkal terhes időben egymásra figyelve, egyezségre jutva kell megtalálnunk a válságból kivezető utat. Azt az utat, melyet az istvánl életmű mutat nekünk. Hiszen teendőink emlékeztetnek az ezer év előtti tennivalókra. A második évezred végén a magyarság előtt ismét az Európához tartozás, az Európához való felzárkózás elkerülhetetlen feladata áll. Bebocsátást kell nyernünk a közös európai házba, hogy ne váljon végzetessé lemaradásunk.

Ezt a munkát természetesen más körülmények között, más eszközökkel kell elvégeznünk. Ahhoz azonban, hogy befogadjanak bennünket, komoly, határozott lépésekre, gazdasági és politikai változtatásokra van szükség. Nagy a kísértés tehát, hogy valami, féle párhuzamot vonjunk az ezer éve történtek és a ma között. Am ne hasonlítgas- sunk! Csak a tanulságokat vonjuk le.

Igazat kell adni a gondolkodónak, aki ekképp fogalmazott: „A nép, amely nem ismeri saját történetét, olyan, mint egy ember, aki elvesztette emlékezőképességét, s céltalanul kóborol, míg bajba nem sodorja magát:•

A nemzetek kollektív emlékezetének része a vallás is. Nálunk az egyház és a hit ereje az államalapítástól kezdve a XX. század közepéig meghatározó erővel volt jelen. Az elmúlt négy évtizedhen — bár a lelkiismereti szabadság alkotmányos joga volt minden állampolgárnak — a hit vállalásának mégis hátrányos következményei voltak. Az ateizmus erőszakolása, felszínes hirdetése következtében felnőtt több olyan nemzedék, amelyik az emberi kultúra egyik alapkönyvét, a Bibliát sem ismerte meg.

A vallásosság és az egyházak napjainkra ismét szabad utat kaptak, s ma már minden ember nyíltan vállalhatja hívő voltát is. Egyházaink pedig egyre sokoldalúbb, tevékenyebb szerepet kapnak a társadalomban.

Van tehát min eltűnődnünk államalapító királyunk ünnepén. S akár elmerengünk a múlt dicsőségein, akár sajnálkozunk kudarcainkon, tudnunk kell: nincs ki helyettünk a magyarságot megőrizné!

Sem Kelet, sem Nyugat nem tesz többet értünk vagy ellenünk, mint amennyit a maga érdekei megkívánnak. Felelősségünket csak fokozza, hogy a földet, amelyen élünk, nem csupán őseinktől örököltük, sokkal inkább utódainktól vettük kölcsön. Gondoljunk erre az új kenyér megszegése közben Somogybán is, mert erre figyelmeztet valamennyiünket a kemény hétköznapok során megtermelt mindennapi kenyerünk.