Somogyi Néplap, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-02 / 180. szám
1989. augusztus 2., szerda Somogyi Néplap 5 Fiatal történelemkutatók tábora elsődlegesnek, míg a tanítás során a szabad vitaszellem megteremtésére törekszik. A fiatal történelemkutatók táborában részt vevők száma ezen a nyáron megcsappant: az eddigi 600 forintos részvételi díjat 2000 forintra kellett felemelni. Am Kovács Ferenc, a TIT Tolna megyei szervezetének szaktitkára most is élénken figyeli az előadásokat. A TIT Tolna megyei szervezete eddig is nagymértékben támogatta a tábjart, a szak- titkár elmondása szerint az itt hallottak alapján a megyében az ismeretterjesztő előadásokon is megfogalmazták azokat a gondolatokat, amelyekről a legújabb kutatások adnak számot. A hallgatóságot elsősorban azok az előadások érdeklik, amelyek közelmúltunk történelmét értékelik újra. Tolna megyében jelentős számban élnek német nemzetiségűek, akik szívesen hallgatnak előadásokat a kitelepítések újraértékeléséről. A fiatal történelemkutatók balatonfenyvesi táborában a napokban újabb, nagy érdeklődésre számot tartó előadás hangzik el, a kaposvári születésű Vadász Sándor, az Eötvös Loránd Tudományegyetem docense a francia forradalom legújabb kutatási eredményeiről ad számot, Párizsból való hazatérésének másnapján. Horányi Barna Művelődés, szolgáltatás Gazdasági vállalkozásokat is folytató, sokoldalú kulturális intézménnyé alakítja központi könyvtárát és a hozzá tartozó száztizenegy könyvtár alkotta hálózatot a Szakszervezetek Baranya Megyei Tanácsa. A „•Fúzió” kultúra és szabadidő szakszervezeti központ a munkahelyekre és a munkavállalókra összpontosító tevékenységet folytat, s az eddigi könyvtári működést sokszínű művelődési-szolgáltató kínálattal bővíti. A pécsi központi szak- szervezeti könyvtárban kommunikációs központot állítanak föl, amely különféle szakirodalmak tematikus bibliográfiáinak összeállítására is vállalkozik. A könyvtárhálózat olvasóköröket szervez az odajárók igényei alapján, videóparkját kölcsönzésre is felkínálja. Már 'megkezdték a könyvkereskedés, illetve könyvaukciók szervezéséhez szükséges jogosítványok beszerzését is. Szolgáltatásait a szakszervezeteken kívül más szervezeteknek és egyéneknek is felkínálja. Az idegenforgalmát fejlesztő Baranyában például szakmai nyelvtan- folyamokat szervez a különféle kereskedelmi szervezetek, taxisok, vendéglátók számára. A Baranyai Megyei Munkaügyi Szolgáltatóirodával közösen átképző tanfolyamokat indít, megjelenteti a munkavállalók megyei lapját, amely a munkaerő- piaci és munkajogi tájékoztatást segíti, és „Ki-ki” címmel gyermekek írta és szerkesztette újságot is kiad majd. A közelmúltban épült korszerű pécsi könyvtár monodrámáik rendszeres bemutatóhelye lesz, számos más program megrendezésére is vállalkozik. Az új típusú — de a hagyományos szakszervezeti önművelődést is fontos céljának tartó — kulturális intézmény munkáját szakmai és társadalmi- felügyeletet gyakorló igazgató tanács irányítja. Logopédiai konferencia FELVONTÁK TISZTELETOKRE A MAGYAR ZÁSZLÓT Fonyódi fúvósok Svédországban Harminc ország mintegy 150 szakembere részvételével háromnapos íoniátriai és logopédiai konferencia kezdődött tegnap Budapesten a TOT-szállóban. A Nemzetközi Logopédiai és Foniátriai Társaság (IALP) augusztus 5-én Prágában kezdődő 21. világkongresz- szusához kapcsolódó szim- pozionon egy sajátos rendellenességgel, az ajak-, illetve szájpadláshasadékkal születettek gyógyításával és gondozásával, illetve e betegek beszéd- és hangképzésének javításával foglalkozó szakemberek folytatnak eszmecserét. A Magyar Fonetikai, Foniátriai és Logopédiai Társaság által szervezett budapesti szimpozionon mintegy félszáz előadás hangzik él; ezek elsősorban a műtét utáni beszéd- és hallásjavítás módszereivel, fejlesztésével, terápiájával foglalkoznak. Hazánkban évente mintegy 600 ilyen jellegű műtétet végeznek: az egymás után több orvosi beavatkozást is igénylő elváltozással ugyanis évente átlagosan 250—300 gyermek születik. A külső szemlélő bizonyára önsanyargatásra gondolt amikor azt látta, hogy forró nyári délután mintegy százan beültek a fonyódi pártbizottság nagytermébe televíziót nézni. Néhány perc után a dolog azonban érthetővé vált: a képernyőn ugyanazok zenéltek, nevettek, kirándultak, akik most megtöltötték a termet. A fonyódi ifjúsági fúvós- zenekar svédországi útjáról háromórás videófelvételt készített Erdélyi Ernő, a művelődési ház igazgatója. Sokan vannak, akik most látják magukat először filmen, néhányan hangosan kommentálják az eseményeket. Varga Ferenc, a zeneiskola tanára, a zenekar vezetője, inkább csak akkor szólal meg, amikor hamis hangra figyel fel, . s már mondja is a „bűnös” nevét. — Osby Svédország déli részén fekvő kisváros. Tavaly kerültünk közelebbi kapcsolatba a zeneiskolájukkal, az intézmény zenekara ekkor egy hetet töltött Fonyódon, s ezt viszonoztuk most. Magyarországi tapasztalataikról, a vendéglátók kedvességéről, figyelmességéről egy év után is szinte csak szuperlatívuszok- ban beszéltek házigazdáink, s ez határozta meg svédországi programunkat is. Három koncertet szerveztek a svédek. A két zenekar közös hangversenyét a város főterén a lakosság nagyobb részének jelenlétében tartották meg. Nemcsak a gyerekek, a kisérő szülők és tanárok részére is felejthetetlen élményt jelentett, amikor ünnepélyes külsőségek között felvonták a magyar zászlót. Szerepeltek egy csodálatos szigeten, ahol üdülőknek adtak műsort. Szerepeltek az Európa-szerte ismert Oreforrs-i üveggyár múzeumának több száz hazai és külföldi látogatója előtt is. Varga Ferenc mondta: — Részt vettünk a Szent Iván-éji ünnepségen, ami tulajdonképpen a napfordulóhoz kapcsolódik. Svédországban ez jeles ünnepnek számít, s a népélet számos rítusa, hagyománya kapcsolódik hozzá. Osby-ban például egész éjjel tartott az ünneplés egy szalmából font fa körül. Ekkor láttunk először svéd néptáncot, melyet házigazdáink lelkesen tanítottak nekünk is. Voltunk a népművészeti szalmafonó múzeumban, a BRIO játékgyárban, és ennek múzeumában, megnéztünk egy fagylaltgyárat, részt vettünk hajókiránduláson, polgármesteri fogadáson és grillsütésen. Őszintén remélem, hogy ez a kirándulás még több és jobb munkára ösztönzi a zenekar tagjait. Szükség is lesz erre, hiszen az együttes előtt még ezen a nyáron is több fellépés van. Szerepelnek a Katamaránon, a fonyódi nép- művészeti vásáron, térzenét adnak a fonyódi és bogiári kikötőben — és jövő nyáron ismét egy külföldi út — a szimfonikus zenekaráról világhírűvé lett bajor város, Bamberg vendégei lesznek. (Süli) (Munkatársunk telefonjelentése) » Évszázadok történelmi tanúsága pereg le a dél-dunántúli fiatal történelemkutatók balatonfenyves alsói táborában a hallgatóság előtt. Tegnap délelőtt — a 18—19. századi francia kihívás magyar válaszával foglalkozó előadás után — Vo- nyó József pécsi egyetemi adjunktus, a közelmúltról fejtette ki véleményét: a pártdiktatúrákról, illetve a diktatórikus pártokról szólt. Mondandóját így összegezte: — A magyar kommunisták pártja erősen centralizált: a demokratikus centralizmus pusztán deklaráció maradt, csak a centralizmus garanciáit teremtették meg, a demokratizmus feltételeinek intézményes biztosítása elmaradt. Ezért vált lehetővé, hogy a gyakorlatban nem a demokratikus, hanem a bürokratikus centraliz- - mus érvényesült, amely a proletárdiktatúra jelszava alatt a személyi diktatúra kialakulására is módot adott. Az MDP, illetve az MSZMP szervezete akadályozta a hatalométól eltérő, friss gondolatok gyakorlati alkalmazását, a párt politikájának a valóság változásait követő, folyamatos megújulását. A két pártpolitikai gyakorlata, illetve az általuk fémjelzett korszak között ugyan jelentős az eltérés, de semmiféle lényeges változás nem ment végbe a hatalom szerkezetében, a párt belső struktúrájában, és működésében. Késik az általános iskolai 7—8. osztályos történelemtankönyv kiadása. Ezt az a pécsi pedagógusnő mondta, aki alapító tagja a fiatal történelemkutatók balatonfenyves alsói táborának. A történelemtanárnő dilemmája az a kettősség, ami a tankönyvekben megfogalmazott az új kutatási eredmények között húzódik meg. A balatonfenyves alsói táborban hallottak vértezik föl azokkal az új ismeretekkel, amelyeket bátran tárhat fel tanulói előtt, hiszen a tanári szabadság biztosítva van. Elmondása szerint az általános iskolásokban fokozódott az érdeklődés a XX. jizázadi történelem iránt. A tanulmányi munka értékelésénél is ezt tekinti A sümegi vár állaga az utóbbi 40 évben igen sokat romlott. A helyi tanács ezért az idén a korábbi gazdától — az idegenforgalmi hivataltól — átvette a várat, s egy magán- vállalkozónak adta haszonbérletbe, azzal a feltétellel, hogy bevételének legkevesebb kétharmadát a vár rendbetételére kell fordítani. A vállalkozó terve, hogy Sümegből egyedülálló, vonzó idegenforgalmi helyet csinál. Képünkön: a „várúr” és a vár. ZSOLNAI HÉDI: Johanna a kocsmában (9.) Az utolsó dal A népszerű művésznő pályája az ötvenes évek végén felfelé ível; a közönség szereti, ő azonban mellőzött- nek érzi magát; nem képes megbékülni bizonyos körülményekkel. Új házassága — Téri Árpáddal — ajándékozza meg élete nagy boldogságával, egy fiúgyerekkel: Attilával. Térivel való viszonya azonban korántsem felhőtlen, ellentmondó érzelmek kavarognak benne. Zsolnai — mint könyvében mindvégig — mély őszinteséggel ír magánélete és művészi pályája újabb és újabb fordulatairól, amelyek végül is — épp kitüntetését követően — vezetnek (1977-ben) a végleges távozáshoz. Az ezt megelőző hónapokat, heteket idézi föl a Magyar Világ gondozásában az őszszel megjelenő önéletrajz következő részlete. (Maga a könyv egy 1987-es naplóbejegyzéssel zárul.) A Zsolnai-esten zsúfolt a nézőtér. Állnak még erkélyen is ... Valósággal tüntető ünneplésben részesítik. Persze a rádióhallgatók erről nem sokat tudhattak. A rádió ugyanis alaposan meglékelte az estet. A „Zsolnai-csevegések” és SOS-son- gok, a „kiáltványok” mind egy szálig kimaradtak. A rádió mellett ülők joggal mondhatták: mi volt ebben az új...? Hajnal. Megint vidékről érkezik. Képtelen elaludni. Nem ez, már sok! Hogy már vidéken se legyen nyugta. Hogy ez a kisszerű zongorista, L. P., hogy már ez is ki merjen vele tolni, össze- játsszva a kis mosolygós kul- túr-igazgatónővel. Atti felébred. — Mi van, mi történt, anya? — Semmi, semmi, Attikám. Fáradt vagyok. — Te nem szoktál ilyenkor fáradt lenni. Sőt. Látom, hogy valami baj van. Rossz volt a közönség? Bántott valaki? Megint eltolta az a tö- ketlen valamelyik számodat? Mondd már, mi van? — Attikám, nem tudok most beszélni, majd, majd elmondom, de ne most! Üjra kiborít. Olyan undorító az egész... Egymás nyakába borulnak. Zokognak. — Anya, nem fogom hagyni, hogy te is, mint a Lati- novits. Látom, hogy kicsinálnak. — Attikám, Latinovits beteg volt. — Majd te is az leszel... Igen, Latinovits halálára volt alibije az országnak, mert Latinovits valóban lelki beteg volt. De hogyan számol el az ország azokkal, akik nem voltak, nem lettek betegek... Kik lopták el a vitamint a napi eledelből? Kik zabál- ják fel a vitamint a másik adagjából? Kicsodák osztogatják széjjel a vitamint? És hol a központi elosztó? És ki a felelős? Részlet Zsolnai Hédi naplójából, Budapest, 1977. december 18. „Vasárnap — búcsú a pesti közönségtől” ... Hollán utca. Most Fürst Sándor vagy Sallai Imre? kolléga még a gyermekszínházból, mint Éva.) Színpad! Első dalom héber népdal, az utolsó: „Isten veled, Budapest, te édes...” * A nézőtér világos. Kik ülnek ott?! Tisztán látom, az ott a középen Viola, az meg az a néni, aki mindenhova utánam jön. Nagy ég! Az ott Baby, a Teleki tér 3- ból. Azóta sem láttam. Baby rohan utánam: — Hédikém, emlékszel? 1944—45... Teleki tér. — Hát persze hogy emlékszem. Barátok voltunk. A kultúros néni: — Ugye, jövőre is számíthatunk a művésznőre? Virág. Felföldi Ancsának adom. Nem szeretném, ha egyedül hervadna a lakásban ... Ancsáék hazavisznek. Kár. Jobb lett volna gyalog menni.” (Vége) Zsolnai Hédi fiával, Téri Attilával Képtelen vagyok megjegyezni. Tehát Hollán utca! A szokott, minden évi előadás a Zsidó Fiú Árvaház javára. Délután öt óra. A nézőtér, az öltöző zsúfolásig tele. Reszketek, mint életem legelső fellépésén. Holnapután utazunk. Ruttkai Éva: — Ö, Hédiké, tudom, régen nem jelentkeztem nálad! Jaj, ugye, megérted? Tele vagyok mindennel, próba, premier, próba ... Majd hívlak. Puszi! Rohanok! . Hajdú Jucika: — De régen láttalak. (Pedig ő is a Pozsonyi úton lakott.) Lorán Lenke, a drága kolléga: Bilicsi Tivadar, Kishegyi Árpi... (Ö régi barát, A tanárnő dilommája
