Somogyi Néplap, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-15 / 191. szám
1989. augusztus 15., kedd Somogyi Néplap 5 FMitfvAkoiiewtok Nemzetközi rézfúvós kamarazenei tábor Barcson Barcson szerte a városban hallatszik a rézfúvósok muzsikája. Tegnapig száznyolc* van vendég érkezett a negyedik alkalommal megrendezett és az angol Philip Jones világhírű előadóművészről elnevezett nemzetközi rézfúvós kamarazenei táborba, ahol a hazai oktatókon kívül amerikai, NSZK, NDK, belga tanárok kurzust szerveztek a fiatalok számára. Ma még több együttes érkezik a városba, s ugyancsak mára várják a nemzetközi zsűri tagjait Philip Jones vezetésével. A negyedik nemzetközi rézfúvós kamarazenei tábor lakói egyben a verseny résztvevői, a fesztivál keretében több hangversenyt is adnak. Egyaránt súlyt fektetnek az oktatásra, a versenyre és a zenei pálya művelőinek a bemutatkozására. Tegnap a magyar Akadémia Rézfúvós Quintett és az NSZK-beli Bielle Feldi, a három évvel ezelőtti két első díjas együttes adott hangversenyt. Tizenkilenc együttes jelezte részvételét a negyedik nemzetközi rézfúvós kamarazenei versenyre, amelyet ma este ünnepélyesen nyitnak meg a barcsi sportcsarnokban. A hazai rézfúvós együttesek között találjuk azt a két quintettet is, amelyik a hazai versenyen bizonyította: a debreceni zeneművészeti főiskola zenészein kívül hallhatjuk majd a miskolci zeneművészeti szakközépiskola tanulóiból alakult nagyszerű rézfúvós kamarazenekart is. Bolgár, svájci, csehszlovák, NSZK, NDK, spanyol, francia, norvég, holland, svéd, szovjet és amerikai együttesek tesznek tanúbizonyságot arról, amit a verseny névadója így fogalmazott meg: — Az elmúlt huszonöt évben a rézfúvós kamarazene mind a zeneszerzés, mind az előadóriűvészet területén igen örvendetesen fejlődött. Barcsi nemzetközi fesztiválunk kiváló lehetőséget biztosít arra, hogy ezeket a zenei gondolatokat továbbfejlesszük, és sok ország rézTANULSÁGOS ESETEK Ingatag bizalom A történet jól kezdődött. Máriának, az elvált fiatal- asszonynak, aki egyedül neveli gyermekét — tartásdíj nélkül —, a jó sorsa hozta útjába az „S” butik tulajdonosát Fonyódon. „1988-ban költöztünk Fonyódra. A jobb anyagi lehetőség reményében vállaltam munkát a butikban. A tulajdonosnő a másodállásos takarítást is felmondatta velem, mivelhogy erőmre, energiámra a főállásban lesz szükség. Május 1-jétől szeptember 15-ig kellett nála dolgoznom. Vállalta, hogy ezt követően — a következő szezonig — átalányt és SZTK-t fizet, így nem leszek létbizonytalanságban. Néhány hét után olyan bizalmas kapcsolat alakult ki közöttünk, hogy egyedül intézhettem az üzleti ügyeket, tehát megbízott bennem. Ahogy növekedett a forgalom, fölvett még két fiatalt, egy 21 éves lányt és egy 17 éves fiút. Ügy alakult, hogy ők ketten a bolt előtt árultak, s ha sokan voltak az üzletben, akkor valamelyikük nekem besegített. Július első hetében a lányt és engem azzal gyanúsított meg, hogy a kasszából loptunk. Később — úgymond — rájött, hogy ő nyúlt a pénzhez és a gyanúsításért bocsánatot kért. Ennek ellenére romlott a légkör. Kiűzetés a butikból — Néhány nap múlva azt állította, ötezer forint hiányzik az erszényéből. Mi nem tudtuk, mennyi volt benne eredetileg, így hát nem is ellenőrizhettük, igaz-e, amit állít. Hiába kértük a motozást és azt, hogy hívjon rendőrt. Az idegeim kezdték felmondani a szolgálatot és a munkába indulás előtt nyugtatót kellett bevennem, mert nem tudtam, mi következik aznap. De aztán elütötte az ügyet azzal, hogy megint ő tévedett. Velem a lányt, a lánnyal engem figyeltetett és a környéken kezdte „jó” hírünket terjeszteni. Két-három nap múlva már előbb tíz-, aztán tizenhétezer forint eltűnéséről kezdett beszélni. Egyszer csak teljesen váratlanul kiadta a munkakönyvünket „közös megegyezés bejegyzéssel.” Lopják a pénzemet AZ „S” butik tulajdonosa meglepetésünkre nem cáfolta Mária levelének lényeges megállapításait. — Eleinte tényleg azt hittem, én számoltam el magamat. Később azonban meggyőződtem arról, hogy lopják a pénzemet, őszintén megmondom, ma sem tudom, hogy kettőjük közül ki a tolvaj. Arra nekem ugyanis nincs lehetőségem ilyen forgalom mellett, hogy alkalma- zottaim után nyomozzak. Én csak egyet tudok: ha meginog a bizalom, nincs más megoldás, mint a gyanúba keveredetteknek felmondani. — Vagyis hát — ahogy mondani szokták — nyulat bokrostól ütött, nem törődve azzal, kinek a becsületébe gázol? — Lényegében igen. De ne higgye, hogy ez számomra könnyű döntés volt. Hetekig őrlődtem, öt kilót lefogytam, mire elszántam magam. — Nincs lehetőség arra, hogy a butik pénzforgalmát, az egyéni felelősséget nyomon lehessen követni? — Nincs. Itt minden a bizalomra épül. írjanak, amit akarnak, én nem tehettem mást. Erkölcsileg tönkretettek Máriát az egyik állami vendéglátóipari egységben találom. Elkeseredett. — ördögi csapdába estem. Emberi méltóságomat megtaposták, erkölcsileg, anyagilag tönkretettek. Nagy- nehezen sikerült itt munkát kapnom. De csak a szezon végéig. Már akadtak, akik a hátam mögött megkérdezték, a butikban viselt dolgaim után hogyan kerülhettem ide? Hogy mi lesz a szezon után, azt nem tudom. Azt hiszem, a jövő nyárig vissza kell mennem Nagykanizsára és ott valami munka után nézni — mondta többek között. Kutattam, hogyan lehetne igazságot szolgáltatni a „paradicsomból” kiűzöttek- nek, továbbá miként lehetne az ilyen és hasonló munkahelyeken ellenőrizhetővé tenni a munkát minden szempontból. De hiába. Néni jutottam messzire. Legföljebb a tanulságos esetek számát gyarapíthattam azzal, hogy elmondtam a történetet. Talán Mária is erre gondolt, amikor levele végén leírta: „ ... A történteket azért hoztam nyilvánosságra, hogy az esetből mások is okuljanak.” Amikor az utolsó betűt is leütöttem az írógépen, akkor döbbentem rá, hogy sem Mária, sem a butikos nem beszélt annak a fiúnak a szerepéről, viselt dolgairól, aki — ahogyan a panaszos írta — a külső standon dolgozott. Vagy ez már egy másik tanulságos bizalomtörténet lenne? Szegedi Nándor fúvós muzsikusainak eszmecserére ad lehetőséget. A zenei versenyek sorában három arról nevezetes — ezek egyike a barcsi —, hogy élő zenei nagyságról nevezték el. Pablo Casals- nak és Maurice Andrénak jutott ki a megbecsülés Philip Jones mellett. A barcsi rendezvény egészére rányomja bélyegét az angol zenész szellemisége, akiben együtt munkálkodik az előadóművészet magas színvonalú művelése és az oktatás fontossága. A fesztiválkoncertek sorában új a templomi hangversenyek megszervezése, amit a város kért a résztvevőktől. Tegnap este első alkalommal adtak hangversenyt a római katolikus templomban; a mai Nagyboldogasz- szony-napi szentmisén délelőtt tíz órakor szintén hangverseny lesz. Tervezik, hogy a héten még több alkalommal és más templomokban is bemutatkoznak a találkozó résztvevői. A verseny szombaton délelőtt fejeződik be, az ünnepélyes díjkiosztás 24-én lesz. Ekkor adják át az első alkalommal meghirdetett rézfúvós kamarazenei együttesek számára írott új zeneműveknek kijáró díjakat is. (Horányi) TV-NÉZŐ Szem-forgatás Utólag büszke lehetek magamra, amiért én már kamaszkorom hajnalán fölfedeztem, hogy a szemünk akár kameraként is működ- het(ne). Akkoriban írt „költeményeimben” előszeretettel használtam a „kék- szem-kamera” kifejezést, amit saját szóleleményemnek véltem... A vasárnap este látott film, a Halál egyenes adásban azután meggyőzött róla: amit utóbb gyermekien szürrealisztikus ötletnek véltem, az a tudomány segítségével megvalósíthatóvá válhat: az operatőr kísérleti alany szemébe mikrolencsét ültetnek, ami által a pupillája kameraként működik. Az effajta eljárás kétségtelenül hatalmas és beláthatatlan távlatokat nyithat a hiperrealista valóságfeltá- ras útján! A (szem)forgatás költségei a minimálisra csökkennek majd, s a kritikusok részéről egyetlen alkotót sem érhet az a vád, hogy műve nem eléggé hiteles, életszerű- Hogy kissé unalmas? Mert percekig elidőz a kép mondjuk egy karcsú női bokán, egy kilincsen a mellékhelyiségben, vagy például nyugtalanul lengedez a pókhálós sarok és az előadó között egy túlságosan hosszúra nyúló értekezleten? Hogy a „kame- ramann” magánéletének legintimebb pillanatait (feltéve, ha közben le nem hunyja a szemét az illető) igencsak groteszk képsorok örökítenék így meg? Csupán ügyesen kell megvágnunk a filmet, akkor semmi gond! Megeshet persze, hogy akár heteket, hónapokat, sőt olykor még éveket is snittelnünk kejl majd életünk filmjeiből, mint művészi szempontból hasznavehetetlen anyagot. A „végtermék” azonban kárpótolni fogja az alkotót a veszteségért: fordulatokban bővelkedő, cselekménydús lesz majd az így elkészült film, olykor kacagtató, máskor már-már tragikus, de végül is majdnem egészen olyan, mint a mi saját életünk. Igazi kasszasiker: hiperrealista mélabú. Hogy eközben például Balzac, Thomas Mann, Móricz Zsigmond megfordulna néhányszor a sírjában? Hogy Isten óvjon attól, hogy a tudomány segedelmével a szembe ültethető kamera elvadult ötlete valaha is megvalósuljon? Hogy a személyiség a technika apró, ám annál zseniálisabb „csodái” révén már így is — legalábbis elvben — úgyszólván totálisan ellenőrizhető? Ez már más lapra tartozik. A tíz évvel ezelőtt, francia—NSZK koprodukcióban készült film, a Halál egyenes adásban időnként már- már giccsbe hajló, érzelmes sztoriját talán könnyedén elfelejtenénk, ha nem kísérné végig az elevenünkbe vágó tanulság: a szenzációéhség ördögi erőket szabadíthat fel, s ez — bár a filmbeli módszer fantasztikus — reális veszély. Bizonyára sokunk. számára emlékezetesek maradnak azok a képsorok, amelyekben a „menekülő életű”, haldokló írónőt látjuk, amint gyanútlanul a bizalmába fogadja a (szem)forgató operatőrt ... Gondolom, akadt néhány' néző, aki a film minden egyes kockáját rögzítette. No nem szemkamerájával: arra a video is elégj Imhdenesetre már most nem árt az éberség, ha valaki — miközben hosszasan a szemünkbe néz — egyetlen egyszer sem pislant: hátha filmez ... Fodor Tamás Magyarok a repülés történetében Korunk — századunk — már meghódította a levegőt, sok-sok munka, , kockázat, .találékonyság és áldozat árán. Ennek az útnak néhány állomását jelentő repülő eszközt gyűjtött össze a Közlekedési Múzeum a budapesti Városliget Petőfi- csarnokában. Egészséges nemzeti tudatunk megerősítésére is alkalmas ez a hely, hiszen kevés % nemzetnek vannak gazdagabb hagyományai a tudomány-technika és a műszaki haladás területén éppen a repülés hőskorából, mint nekünk, magyaroknak. Érdemes a mesébe illő résszel kezdeni, ezért jegyezzük fel magunknak egy magyar tudós nevét: Martin Lajos egyetemi tanárét. Csaknem 400 oldalas dolgozatot hagyott az utókorra, melyben a repülés tárgykörével foglalkozik, öt örökítette meg Jókai Mór a Jövő század regényében a repülőgép feltalálójaként. A tudós professzor úgynevezett „lebegő kerék” konstrukciója föl is emelkedett Kolozsvár csodálatára, de a nyakas, szabadságharcpárti professzor nem kapott támogatást Bécstől, hiszen még a császári látogatás alkalmával is szemére merte vetni őfelségének a császárság magyarellenes bűneit. A lebegő kerékkel való kísérlet 1896- ban nagy feltűnést keltett, igazi hatása azonban csak az említett műben teljesedett ki, a tényt akkor még nem jegyezték be a tudomány aranykönyvébe. Nem' scdOp Martin Lajos kísérlete után új nevet jegyezhetünk föl magunknak a repüléstörténet előfutáraként, a keszthelyi származású Schwarz Dávidét, aki 1897- ben a léggömbökkel történt kísérlete sorában az alumínium vázas szerkezet megtervezésében fejtett ki úttörő munkát. Még az első világháború előtt föllendültek hazánkban is a motoros repülőgép gyártására irányuló kísérletek. 1913-ban, július 13-án Szat- máron mutatták be tudásukat az első magyar motoros repülők a pesti, illetve a Rákos-mezei kísérletek után. Blériot, a világhírnevet szerzett pilóta is eljött Budapestre bemutatót tartani, és a történelmi örökséget hordozó Rákos-mező térsége egyik gyakorló- és felszállóhelye lett hazánknak. Zsényi Aladár, Kvasz András kísérletei lázba hozták Magyarországot, és mindehhez járult már 1916-ban, hogy az úgyneVezett Lloyd CV típusú gépeket Aszódon gyártották. Külön fejezet a helikopterek, majd vitorlázó gépek története e kiállításon, s ebben a részben is olyan neveket kell megtanulnunk, mint Kármán Tódorét, aki a tudományos munka mellett 1918-ban a forradalom szervezésében is szerepet vállalt. Rotter Lajos a vitorlázó gépek építésével írta be nevét a levegő birtokbavételének a történetébe. 1925-ben figyeltek fel munkásságára első ízben, majd 1936-ban, amikor magassági világrekordot állított fel vitorlázó repülőgépével. Kihagyhatnánk-e Asbóth Oszkárt e' rövidre fogott összefoglalásból, a magyar helikopter altyját, aki ismét csak szegény maradt ahhoz, hogy találmánya tökéletesítésével a hazai repülésügyet szolgálhassa.- Fábián Gyula
