Somogyi Néplap, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-13 / 163. szám

1989. július 13., csütörtök Somogyi Néplap 3 ÖNÁLLÓSÁGRA ÍTÉLVE A földieper ára május utolsó előtti hetében Buda­pesten 97 forint, Kecskemé­ten 50, Veszprémben 100, Zalaegerszegen 140 forint volt kilónként. Egy héttel . később az árak mérséklőd­tek, de térségenként ugyan­csak különböztek. így van ez hosszú ideje, hiszen a zöldség- és gyümölcsfélék árát a piac az adott pilla­natban felkínált és éppen keresett mennyiség aránya határozza meg. Az árak mértékét persze különböző­képpen ítélik meg a piac szereplői; a termelők keves­lik, a háziasszonyok sokall­ják, de mindkét fél tudomá­sul veszi a helyzetet, igazo­dik hozzá. Irigyelt kertészek Igazodhat is, hiszen a várható irányok és arányok előre tudhatok. A földieper példájánál maradva a kecs­keméti termelő eldöntheti, hogy a helyi piacon, a na­gyobb kínálat miatti nyo­mott árakon értékesíti por­tékáját, vagy a budapesti Bosnyák piacra, netán a za­laegerszegi csarnokba fu­varozza. Megközelítően ki­számolhatja, melyik válto­zat éri meg jobban; eldönt­heti, megtérül-e a fuvarkölt­ség és a szállítással együtt­járó fáradság. Szó sincs róla, hogy a magyar zöldség- és gyü­mölcspiacon valamiféle idealizált állapotok ural­kodnának, hiszen a „maf­fiák” szidalmazásától han­gosaik a termelők és a vá­sárlók, az állami felvásár­lással szembeni kiszolgálta­tottságot visszhangozzák a kertészek. Az agrártermelők körében mégis irigyelt szak­ma a kertészet, a piaci tör­vényekhez igazodó árrend­szer miatt. Az agrárgazdaság általá­nosságiban ugyanis annál hátrább áll. Hivatali funk­cionáriusok a fővárosi flasz­teren döntenék a sorsunk­ról — állítja egy tsz-elnök. Kedvük szerint adnak vagy vonnak meg támogatást, növelik vagy mérséklik az adókat. A kedvük szerinti minősítés nyilvánvalóan túl­zás, ám az elmúlt évek gya­korlata, a föléiről szinte kö­vethetetlenül vezérelt be­avatkozások alapot adnak a haragosabb megnyilatkozá­soknak. A gazdálkodók ugyanis azt érzik, hogy prés alá kerül­tek a felemásan, de szá­mukra mindenféleképpen hátrányosan működő piac miatt. Egyfelől keresleti piacon szerezhetik be a ter­meléshez nélkülözhetetlen ipari termékeket, másfelől kínálati piacon, a szociálpo­litikának alárendelt árrend­szerben értékesíthetik árui­kat. Tagadhatatlan, hogy vannak üzemi tartalékai a mezőgazdaságnak, de ilyen erősen ellentétes irányba hú­zó gazdasági hatásokat csu­pán belső tartalékból nem tudták — nem tudhatták — kiegyenlíteni a gazdaságok. Gazdálkodók prés alatt A következmény ma már nyilvánvaló. Az élelmiszer- gazdaság összes jövedelme 1980 óta változatlan., az üze­mek közötti differenciálódás erőteljesebb lett, a középme­zőnyből egyre többen le­morzsolódtak. A gazdaságok több mint harmada állandó, napi fizetési nehézségekkel küszködik, egy részük meg­kezdte a vagyon felélését. Termelőeszközeik elhaszná­lódtak, a jövőbe vetett hitük megcsappant; s ezek együt­tesen csak a termelés csök­kenéséhez vezethetnek. A jelenlegi helyzetben, a kilá­tások sem kedvezők, hiszen a termelés élénkülését két tendencia, az emelkedő ka­matlábak és a mérséklődő jövedelmezőség feltétlenül akadályozza. Napjainkban az agrártermelés jövedelme­zősége 4—5 százalékos, s ezt a pénzügyileg legyengült gazdaságoknak nehezen hozzáférhető hitelből és an­nak 23—25 százalékos ka- matterhével együtt kellene finanszíroznia. Időnként áltatjuk ma­gunkat, s a kormány is fönntartotta a változások látszatát. A nyolcvanas évek közepén a mezőgazdasági termékek hatvan százaléká­nak árát még központilag állapították meg. Ehhez ké­pest valóban előny, hogy ez az arány mostanáig tíz szá­zalék alá csökkent. A kira­katba illő változásnak tar­talmi gyengéje, hogy a sza­badáras .termékek több mint kétharmada ár be jelentésre kötelezett. Ez persze azt is jelenti, hogy változatlanul nem a termelők döntenek értékesítési áraikról, hanem fölöttük, sajátos szempon­tokból vezérelve határoz­nak, Kétségtelen, hogy a sajá­tos szempontok legerőseb- bike a szociálpolitikai. Nem vitatható, Magyarországon az élelmiszer drága, az át­lagos jövedelmek növekvő arányát költik megélheté­sükre a családok. A drága­ság persze „csak” a szemé­lyi jövedelmekhez képest érvényes, az előállítás költ­ségeihez viszonyítva már „áron aluli” az élelmiszer. Az ellentmondást jól szem­lélteti, ha példaként a szomszédos Ausztriához ha­sonlítjuk magunkat. Egy órai munkabérért a magyar fogyasztó egy harmad meny- nyiségű élelmiszert tud vá­sárolná nyugati szomszé­dunkhoz képest; noha ná­lunk egységnyi élelmiszer megközelítően a felébe ke rül, mint náluk. A működésképtelenség árnyéka Nyilvánvaló, hogy ilyen torzításokkal terhelve csas a működésképtelenséghez vezethet egy ágazat pályá­ja. Az elhibázott gazdaság- és szociálpolitika terheinek egy részét az egy évtizede még viszonylag jól prospe­ráló mezőgazdaságra rak­ták, gyengítve, sok helyütt összeroppantva a prosperi­tást. A gazdálkodás ésszerű szabályait megkerülve lehe­tett boldogulni, de ezt a személyes kapcsolatokon nyugvó érdekérvényesítő képesség rendezte. A mező- gazdaság általános érdekei­nek képviselete elmaradt, az ágazat következetesen ha­nyatlott. A megújuló agrárpolitika keretei elvben lehetővé te­szik a mezőgazdaság talpra- állását, majd fejlődését. A gyakorlati megvalósítás­hoz azonban megkerülhetet­len az ágazat ár- és jöve­delmi viszonyainak felül­vizsgálata, hiszen a mai mélyponton az önállóság, a kezdeményezőkészség nem adhat elé lendületet az emelkedéshez. Változatlan helyzetben az önállóság in­kább ítélet, mint a prospe­ritás kezdete. F. J. A naivak bátorságával... Környezetvédők kémcsövei A barcsi vízügyi szakkö­zépiskola kéttannyelvű osz­tályának nyelvvizsgáján az Egyesült Államok Michigan egyeteméről négy, környe­zetvédelemmel foglalkozó szakember is részt vett: há­rom biológus, egy geológus és egy számítástechnikával foglalkozó. A csoport a work shop (mozgó laboratórium) módszert ismertette és taní­totta meg 10 vízügyi szak- középiskola 18 oktatójával. Az egyhetes programba be­kapcsolódtak a szakközépis­kola kéttannyelvű osztályá­nak tanulói is. Mit is takar a work shop kifejezés? Ho­gyan és milyen céllal jöttek hazánkba a kutatótanárok? Táskában a laboratórium Verőfényes napsütésben a hajójavító vízparti zöld gye­pén dugták össze fejüket a magyar és amerikai szak­emberek. Csak a figyelmes szemlélő tekintete akadt meg egy-egy apró, különle­ges üvegedénykén, ampul­lán, melyet Valerie Taloma ditroiti biológus tartott a kezében. A kézitáskánál nem nagyobb, dobozkában pedig egy „egls% laboratóri­um” kapott helyet. Ezeknek az egyszerű, szinte játék­szernek tűnő felszerelések­nek a segítségével a bioló­gusnő és társai a Dráva víz­minőségét, a folyó biológiai szennyezettségét vizsgálták. Közben pedig gondosan ma­gyaráztak, természetesen angolul. A magyar kollégák feszült figyelemmel hallgat­ták az előadásokat, a moz­dulatokat. Kozma László, a barcsi vízügyi szakközépiskola igazgatóhelyettese magya­rázta az újságírónak: — A kapszulákban kad- miumot tárolnak. Éppen annyit és olyan minőségben, amennyi a mérés elvégzésé­hez szükséges. Figyelje meg, hogy az üres üvegcsét sem dobják el: összegyűjtik egy zacskóban, hogy ne szeny- nyezze a környezetet. Mun­kájuk lényege, hogy egészen egyszerű, zsebben is hord­ható „mini laboratóriumot” konstruáltak: olyan eszköz- készletet állítottak elő, amely bárhol és bármikor a „mellényzsebből is kiemel­hető” és elvégezheti a meg­felelő méréseket a vízminta levétele után akárki. — Tehát bárki, bármikor és bárhol képes a vízminő­ségről pontos információt szerezni ? — Igen, csak egy rövid oktatásra és az eszközökre van szüksége. Ezért ezt a módszert a cselekvő oktatás fogalmába építették be ven­dégeink. Ennek célja olyan korszerű és mindenki által elsajátítható környezetvédel­mi szemlélet kialakítása, amely hosszú távon bizto­sítja Földünk vízminőségé­nek védelmét. — Mit jelent ez a gyakor­latban? — Ha valaki a mérések után azt tapasztalja, hogy a víz a megengedettnél szeny- nyezettebb, érezze köteles­ségének a megfelelő ható­ságnál bejelenteni azt — nálunk mondjuk a tanácsok­nál — és kiharcolni a meg­felelő intézkedést. — Ez szépen hangzik, de honi gyakorlatunkban nehe­zen elképzelhető a megvaló­sítása. Nevelni a fiatalokat — A cél éppen az, hogy erre a szemléletre neveljük a fiatalokat. Mert valahol mindent a nevelésnél kell elkezdeni... Érdekes módon a hazai vízügyi szakembe­rek is ezt a kérdést tették fel az amerikai kollégáknak. Ök pedig nem értették, hogy ez miért lehet egyáltalán kérdés... A mi szakközépiskolánk­ban a gyerekek ezeket a méréseket, sokkal magasabb szintem és bonyolultabb fel­szerelésekkel végzik el és tanulják meg. Az eljárás „tömeges” méretekben nem alkalmazható: ezért találták ki külföldi kollégáink a work shop-módszerét. — Hogyan kerültek egy­mással kapcsolatba? A Michigan állambeli Ditroit egyetemen alakult öt éve ez a kis team. Tudva­levő, hogy a Nagy Tavak vidéke az államok egyik iparilag legszennyezettebb tája. Módszerüket azért dol­gozták ki, hogy enyhítsenek ezen a problémán. Több na­gyobb iparvállalat is spon- zorálta őket, így például a Ford cég. Ök lelkiismereti okokkal is magyarázták me- cénási tevékenységüket, hi­szen kocsijaik nagymérték­ben szennyezik a környeze­tet. Először a Vörös folyó mentén végeztek vizsgálato­kat, aztán kiterjesztették a módszer tanítását az álla­mok egyéb területére, majd az egész világra. Leveleket küldtek a különböző álla­mokba és felajánlották se­gítségüket. A szocialista országok kö­zül mi voltunk az elsők, akik elfogadták ezt. Egy hét múlva Jugoszláviába utaz­nak a mozgó laboratórium­mal. Mérni, cselekedni — Felfoghatjuk ezt egy­fajta missziós tevékenység­nek is? — Igen. Ügy gondolom, hogy az emberek környezet­tel szembeni érzékenysége egyfajta politikai erővé vál­hat ... Ha arról kell dönte­ni például, hogy egy víztisz­títóberendezést, vagy teke­pályát építsenek, akkor — ha a környezetvédelem azt úgy kívánja — inkább az előbbit kell megvalósítani. Lévai Tibor, a győri Ma­yer Lajos Vízügyi Szakkö­zépiskola tanára szerint a hallgatók egyszerre tanulnak meg mérni, értékelni, fel­dolgozni és cselekedni. Al­kotó részeseivé válnak és érzelmileg is azonosulnak munkájukkal. „Megkapta” a tanárokat is a kísérlet egyszerűsége. — A naivak bátorságával kell a laikusokhoz közelíte­ni. Naivan és lelkesen — summázta véleményét Koz­ma László igazgatóhelyettes. A tengerentúlról érkezett kutatók ugyanezzel a naiv- bátorsággal és türelemmel terjesztik a világban „mozgó laboratóriumukat". Nem eredménytelenül! Várnai Ágnes Fotó: Király Béla Hiteles propagandistákat keres Siófokon az MSZMP — Nekem nincs bűntuda­tom a múltat illetően, de mérges vagyok, hogy átver­tek — mondta egy párttag azon a siófoki fórumon' me­lyet az MSZMP kongresszu­sának helyi előkészítése ér­dekében szerveztek. Giay László városi első titkár arról tájékoztatott, hogy a politikai munkában jártas, nagy tapasztalatú és felkészültségű párttagokat hívtak a „módszervásárra". A cél: hiteles emberekből előadói, propagandista­hálózatot szervezni, akik a kongresszusi- előkészületek kapcsán képesek lesznek ak­tivizálni a párttagságot. — A párt most tagsága politikáját kívánja végrehaj­tani, a tagság igényei alap­ján kötelezi el magát — monta Giay László. — Ezárt kell megismernünk azoknak Befejezés előtt a repce betakarítása Nagy gondot oldott meg a kaposvári Agroker Az utóbbi napok zivatarai ugyan zavarokat okoztak a nagy nyári munkák végzésé­ben, ám ez korántsem ne vezhető általánosnak. A fel­hőszakadások, a nagy esők csak helyenként és térségen­ként fékezték a mezőgazda­ság mostani feladatainak végzését. Ahogy országosan, So­mogybán is befejezték a gazdaságok az őszi árpa be­takarítását. Valamivel több, mint tizennyolcezer hektár­ról került raktárakba a ter­més, amely megyei átlag­ban az idén jól fizetett. Vannak térségek — Siófok, Tab környéke —, ahol re­kordnak számító, öt tonna feletti termést kombájnoltak hektáronként. A munkák helyzetét, üte­mezését illetően, megyénk bizonyos mértékig eltér az országos átlagtól. Amíg más vidékeken az árpa után nagy lendülettel a búza ara­tását folytatták, Somogybán a gyors érés miatt, a-repce­betakarítás vált sürgetővé. A csaknem nyolcezer hektárnyi olajos növény learatásának a végénél tartanak a nagy­üzemek, s ha az idő enge­di, egy-két napon belül be­fejezik a munkát. Természe­tesen emellett megkezdődött az étkezési búza aratása is. Az ötvennyolc és fél ezer hektárnyi terület mintegy tíz százalékáról került le ed. dig a termés. Ezen belül ter­mészetesen vannak üzemek, ahol már túl vannak a fel­adat felén, és vannak ahol még el sem kezdték. Jó hír, hogy a kisebb, egyedi problémáktól elte­kintve, jelentősebb és álta­lános alkatrészhiány nem gátolja a munkát. A már ko­rábban tapasztalható gondo­kat a kaposvári Agroker úgy oldotta meg, hogy oszt­rák importból szerzett be ékszíjakat, simeringeket és seeger-gyűrűket. 'Valamivel ugyan drágábbak ezek, de a minőségükkel, üzembizton­ságukkal „meghálálják'’ .a többletköltséget. S ami ta­lán még fontosabb: a káni­kula okozta munkacsúcsban — 'szinte egyszerre ért be az aratnivaló —, ezeknek a fontos alkatrészeknek -a hi­ánya nem okoz fennakadást a betakarításban. a véleményét is, akik „iga­zuk” hangoztatásához addig nem használták fel a szer­vezeti kereteket. Siófokon is megrendült az emberek ele­mi biztonságérzete, az or­szágos vezetés iránt táplált bizalma. Január óta mintegy 150 kilépés volt. A térség gazdasági vezetői párttagok maradtak, de közülük sokan elfelejtették, ki ültette őket székükbe: keveset tesznek mozgalmunk presztízsének erősítéséért. Agitátorainknak nincs hitele. Ehhez, jobban teljesíthető, vagy legalább pozitív irányba elmozduló gazdaságra lenne szükség. Ez a kucskérdés — és nekünk kevés a muníciónk. Az MSZMP akciópártként kí.ván működni a jövőben. S bár — mint megfogalmazó­dott — jelenleg nagyobbak a különbségek az MSZMP- platformok, mint a párt és a Magyar Demokrata Fórum programja között, a tenn.i- készeknek már lehet beszél­getési fonalat adni. Mások megcímkézése, a megújulás kisajátítása mögött egzisz­tenciális érdekek, vagy po­litikai derna8Ógia rejtőzkö­dik. Siófokon most megkez dődött az aktívahálózat bő­vítése, hogy a propagandis­ták munkája nyomán olyan városi programot lehessen írni, melyet az itt élők párt­tagságuk megtartásával hi­telesíthetnek. — Üj erőket, új arcokat kívánunk bevonni a politi­kai munkába — mondta : városi pártbizottság első íit- kára. Legnagyobb erőnk i. demokratizmus lehet. A párttagság akaratérvénye­sítésének lehetőséget keli most teremtenünk. Tudato­sítani akarjuk, hogy itt egy jobb hagyományait megőrző, de lényegében új párt kong­resszusára készülünk. Siófok és vonzáskörzete 3400 párttagját hatan képvi­selik majd a legfelsőbb párt- fórumon. L/c ii''

Next

/
Thumbnails
Contents