Somogyi Néplap, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-08 / 159. szám

4 Somogyi Néplap 1989. július 8., szombat A hamu alatt izzik még a parázs? Bedegkér teret kér Bedegkérre csak egy műút vezet. Ahol véget ér a házak sora. véget ér az út is. Község a megye peremén, Tolnával határosán. Egyesek szerint elhaló, sorvadó falu. Ahol pedig már az 1200-as években is éltek emberek. La­kóinak száma 1940-ben volt a legtöbb: 1510. Bedegkéren ma (1988-as adat) 657-en élnek. Folyamatos nyomon BÜNTETÉS PANNÓNIA: MÓDRA „Csodálkoztunk azon, hogy fölfele bukik” A házak javát megszag­gatta az idő. Málló vakolat, omló falak között csak ke­vés portán fedezni fel a to­vábbélés fényeit. Bedeg, Kér, Csaba, Rózsás, Mecsek... szinte önálló életű lüktető részek a község testében. 1939-ben egyesült Bedeg és Magyar (korábban: Tót)-kér, 1950-től tartozik Somogy megyéhez. A csabai részen ma már igen sok a cigány család. A Mecsek pedig? Akár bedegi „Rózsadomb­nak” is nevezhetnénk! Egy­re többen vesznek itt háza­kat Budapestről, vagy más, távoli városokból... — Bedegkér rendkívül ve­gyes képet nyújt — mondja Farkas István, Tab város ta­nácselnöke. — önálló ta­nácsa 1950-ben alakult, ame­lyet 1970-től a kányái, majd 1984 januárjától a tabi ta­nácshoz csatoltak. Közleke­dése viszonylag jó, de csak Tab felé. Foglalkoztatási gondjai nincsenek, a tsz alaptevékenysége, mellék­üzemága, a Tabi Kemping­cikk varrodája, valamint Tab üzemei, vállalatai az egész térség munkalehető­ségét biztosítják. A volt tanácsház emeleti részén lakik a 76 éves, egy­kori tanácstikár, Lacfi Já­nos. — Nem akarok én mon­dani semmit — hárítja el a Az óriási méretű 1937— 1938. évi terror egyre érez­hetőbb hatással volt az or­szág politikai hangulatára. Valamennyi börtön és tábor elképesztően zsúfolt volt, a belügyi szervek személyi ál­lománya nem győzte a ki­hallgatásokat, de a több mil­lió fogoly őrzésével sem bol­dogult Sztálin már elérte a terror kibontakoztatásakor maga elé kitűzött célokat. Változásra volt szükség, hogy az eredmények megszilár­kérdezőt, de végül mégis­csak kikerekedik szavai nyo­mán „a Történet”. A törté­net arról, hogy az ötvenes években micsoda magasszin­tű állattartás volt még a községben, hogy évente 1200 hízott sertést szállítottak el a háztájikból, hogy 700 szarvasmarha kérődzőit az istállókban, s mintegy ezer liter tejet gyűjtött be a tej­csarnok. A falu népe 1952- ben saját erőből épített kul- túrházat (azóta italbolt), s három színjátszó csoport is működött felnőtteknek, fia­taloknak, diákoknak. Most pedig mi van? Egy tsz, a háztáji szinte teljesen el­halt, a falu lakossága jórészt kicserélődött. A kulturális élet gyakorlatilag megszűnt, csupán az iskolások „mozgo­lódnak” néhanapján. János bácsi szomorúan áll a községháza falára kifüg­gesztett régi okirat előtt és kívülről mondja a szöveget: ,,My Isten Kegyelmébül Szerencséges Romai Impe­rium béli Herczeg Galanthai Esterás Pál Frakno várának örökös Groff Ura... Be- deghy Tott Györgynek ado­mányozta (Nemes Tolna Vár­megyében) lévő Bedegh ne­vű Pusztánkat Koppány Jó­szágunkhoz tartozandót. 1701. jun. 14. Paulus Esterás.” Ágyik Lajos községi elöl­duljanak. Sztálin, aki mes­tere volt a politikai villám- hárításnak, tisztában volt ezzel. Fokozatos kegyvesztettség Nyikolaj Jezsov belügyi népbiztost 1938 áprilisában kinevezték „másodállásban” vízi közlekedési népbiztossá. December 8-án viszont a központi lapok utolsó olda­lain, a Krónika rovatban rö­járó már a közelebbi múlt­ról emlékezik: — 1985-ben, az elöljáró­ság megalakulásakor főleg négy célt tűztünk magunk elé. Az ivóvízprogramunk je­gyében közel másfél millió forintért megfúrattuk a ku­tat, s további egymillióból még idén őszre szeretnénk egészséges ivóvízzel ellátni a közintézményeket, illetve a lakosságot három közkifo­lyón keresztül. Ez év ele­jén sikerült sok-sok társa­dalmi munkával, tanácsi és tsz-segítséggel felépítenünk, s üzembe helyeznünk a gáz­cseretelepet. Nagyon hiány­zik a faluban egy közösségi ház, egy kultúrterem. Most a tsz-iroda mellett építünk egy közös hasznosítású nagytermet, hiszen a fiata­lok „kulturálódni” jelenleg csupán a kocsmába mehet­nek. Igen nagy gondunk, hogy nálunk véget ér a mű- út. Zsákutcában vagyunk! Pedig Törökkoppány felé mindössze öt .kilométeres szakaszt kellene elkészíteni! Kaposvárra jelen pillanat­ban 26 kilométeres kerülő­vel juthatunk el. A sorvadás, a „haldoklás” — reméljük — talán látszó­lagos, s a hamu alatt izzik még parázs! Mert Bedegkér népe teret kér! Teret az életre, a fejlődésre. — Mintegy 15 év „kiesett” a falu életéből — mondja az elöljáró. — 1952-ben elván­dorlási hullám kezdődött, ez a hatvanas években tetőzött: a rossz lehetőségek, a kiáb­rándultság, a termelőszövet­vid hír jelent meg arról, hogy Nyikolaj Jezsovot sa­ját kérésére felmentették a belügyi népbiztos tisztségé­ből, de megmaradt vízi köz­lekedési népbiztosnak. Je­zsov helyett a Szovjetunió belügyi népbiztosa Lavren- tyij Bérija lett! Közvetlenül Jezsov levál­tása után a belügyi szervek­ben letartóztatási és levál- tási hullám indult meg. Le­tartóztatták és főbe lőtték Jezsov valamennyi helyette­sét és közvetlen munkatár­sát. Másokkal együtt letar­tóztatták és hamarosan főbe lőtték Sz. Regyenszt, Sztálin sógorát. Regyensz felesége Sztálin második feleségének — Nagyezsda Allilujevá- nak — volt a testvére. 1937- ben Regyensz irányította a belügyi népbiztosság főváro­si főnökeként a tömeges megtorlásokat Moszkvában. Nyikolaj Jezsov eközben még néhány hónapig sza­badlábon volt. 1939. január 21-én Sztálin mellett ült annak az ünnepségnek az elnökségében, amelyet Lenin halálának 15. évfordulója al­kalmából rendeztek a Nagy­színházban. Jezsov az SZK(b)P Központi Bizottsá­gának tagjaként részt vett a XVIII. pártkongresszuson, s az első üléseken az elnök­ségben ült. Az újonnan vá­lasztott Központ Bizottság­ban azonban már nem ta­láljuk ott a nevét. Nem tör­kezet háromszori szanálása mind hozzájárult ahhoz, hogy a bedegkériek úgy vél­ték: másutt jobban boldo­gulhatnak! Aztán 1980 óta megerősödött a szövetkezet, megszülettek a melléküzem- ágak, s a szabad házakhoz szinte fillérekért hozzá le­hetett jutni. Emiatt sokan — a csabai részen olykor nem kívánatos életvitelű szemé­lyek is — ide települtek. A Mecsekbe pedig sok buda­pesti költözött, hétvégi ház- tulajdonosnak. A horhosban szinte össze­ér a fejünk fölött a partol­dal, az autó vízmosta baráz­dákat kerülgetve lassan, ara­szolva jut előre, öreg épü­letek lapulnak a bokr ik mögött, a kapukhoz vezető meredek bejárókat fűvel ke­vert gaz borítja. Néhány há­zon azonban látszik, Hogy hétvégeken gondos kezek keltik életre. A völgyben az egyik porta udvarán Lada parkol. — Csepelen lakunk — me­séli látható örömmel Egri László —, de már május kö­zepén leköltöztünk ide. A környéken vagy húszán va­gyunk „máshonnan érkezet­tek”. Mi 1986-ban vettük ezt a házat47 ezer forintért; két szoba, konyha, gazdasági épületek, egy hold föld. Cso­dálatos itt élni! Gyönyör­ködni a tájban, szívni a friss levegőt, hallgatni a csendet, vagy a madárcsi­csergést. Életünkben sosem volt, és most van 30 csir­kénk. Van kemencénk is, amelyben akár kenyeret is süthetnénk. Nem véletlenül említi épp ez utóbbit Egri László. Mes­terségére nézve ugyanis pék, de taxisként dolgozott Bu­dapesten. — Manapság kegyetlen, s egyre kegyetlenebb dolog városban lakni. Elegünk volt belőle! Amíg jó idő van, itt akarunk élni. Az asszony is megtanulta a kukoricakapá­lást, én is otthagytam a taxizást. Csak megélünk va­lahogy ... Fekete ruhában a 67 éves Nagy Józsefné érkezik a szomszédból: — Ha esik az eső, teljesen elzár bennünket a külvilág­tól — mondja Mariska né­ni. — Régóta ígérik már, hogy megcsinálják az utat, de csak nem akar elkészül­ni. Ez is az oka annak, hogy sokan bemenekültek innen a faluba, a műút mellé. — Nem baj, hogy egy ki­csit kiesünk a forgalomból — szól közbe Egri László-»-, jót tesz a nyugalom. Persze, azért nem ártana, ha meg­csinálnák az utat, s ha a boltban mindig lehetne ke­nyeret kapni... Gyarmati László ténik róla említés a kong­resszus gyorsírói jegyző­könyvében sem. A XVIII. kongresszus egyik küldötte — aki tagja volt annak a bizottságnak, amely a hagyományok szerint meg­vitatta a megválasztandó Központi Bizottság összeté­telét — a következőket írta barátainak az ülésről: „Ami­kor a kongresszus a Kreml­ben a vége felé közeledett, az egyik teremben összeült ez a bizottság. A résztvevők­kel átellenben a hosszú asz­talnál, akár a színpadon, ott ült Andrejev, Molotov, Ma­lenkov. Mögöttük a sarok­ban telepedett le Sztálin, és pöfékelt a pipájából. And­rejev közölte, hogy a kong­resszus a végéhez közeledik, ezért jelölteket kell javasol­ni a v megválasztandó Köz­ponti Bizottságba. Elsősor­ban az előző Központi Bi­zottság tagjait vették fel a listára, kivéve azokat, akik valamilyen oknál fogva ki­maradtak. Jezsovre került a sor. Kinek mi a véleménye? — kérdezte• Andrejev. Rövid hallgatás után valaki azt mondta, hogy Jezsov sztáli­ni népbiztos, mindenki is­meri, bent kell hagyni a Központi Bizottságban. Nincs ellenvetés? Mindenki hall­gatott. Ekkor Sztálin kért szót. Felállt, odament az asztalhoz, és még mindig pöfékelve megszólalt: Lapunk olvasói folyama­tosan nyomon követhették a siófoki szállodasor éttermé­ben történt ételmérgezés fej­leményeit. Mint beszámol­tunk róla, több száz vendég betegedett meg az elfogyasz­tott majonézes halsalátától. A köjál vizsgálata rendkí­vül rossz állapotokat talált az étteremben, s annak tel­jes vezetését pénzbüntetésre ítélte. Dr. Vida Kocsárd, a Pannónia Szálloda és Ven­déglátóipari Vállalat területi igazgatója akkor azt nyilat­kozta: felelősségre vonja a vétkeseket. „A büntetés”: a konyha­főnök helyettese vezetői megbízást kapott, a főnököt pedig a város egyik legrep- rezentánsabb vendégváró helyének, a Kálmán cuk­rászda konyhafőnökévé ne­vezték ki. Dr. Vida Kocsárdot nem sikerült megkérdeznem: ilyen formában történnek-e a felelőségre vonások a vál­lalatnál? Külföldön tartóz­kodik. Fele László kereskedelmi igazgatóhelyettes arról tá­jékoztatott, hogy Cirkos Gyula (az eddig meg nem nevezett konyhafőnök) elis­mert mesterszakács, akivel meg kellett erősíteni a nyá­ri szezonra a Kálmán cuk­rászda személyzetét. Vele az üzlet napi 100 ezer for- rint feletti forgalom lebo­nyolítására is képes lesz. — Igaz — mondta —, higiéniai téren már többször kelle­metlen helyzetbe került, mert lezser, de új munka­helye híres a tisztaságról, majd tanulnak egymástól. Odahelyezésével kapcsolat­ban egyeztettem a gazdasági komplexum vezetőjével is. Hetesi Istvánná, a cuk­rászda vezetője tagadja ezt. Nem titkolja: nem ért egyet — Jezsov! Hol vagy? Gye­re ide! A hátsó sorok valamelyi­kéből felállt és az asztalhoz ment Jezsov. Kínos párbeszéd — Nos, hogy gondolod? — kérdezte Sztálin. — Tagja maradhatsz a Központi Bi­zottságuk? Jezsov elfehéredett, és el- csukló hangon azt felelte, hogy egész életét a pártnak szentelte, Sztálinnak adta, hogy az életénél is jobban szereti Sztálint, és nem tud­ja mi adhat okot egy ilyen kérdésre. — Igen? — kérdezte gú­nyosan Sztálin. — És ki volt Frinovszky? Ismerted? — Természetesen ismer­tem — felelte 'Jezsov. — Fri- novszkij a helyettesem volt. O... Sztálin közbevágott, és azt kérdezte, ki volt Sapiro, ki volt Rizsova (Jezsov titkár­nője), ki az a Fjodorov és még valaki. (Addigra ezeket az emberedet már mind le­tartóztatták.) ‘ — Joszif Visszarionovics! De hiszen én — én magam! — fedtem fel az összeeskü­vést, én mentem Önhöz és jelentettem, hogy ... Sztálin nem engedte, hogy folytassa. — Igen, igen! Amikor érezted, hogy elkapták a ka­rod,\, akkor jöttél, siettél. De a döntéssel, és furcsának ta­lálja azt. Hiszen alig két hónapja nevezték ki kony­hafőnökét, akinek munkájá­val teljes mértékben elége­dett. — Csak fegyelmi eljárás­sal lehet visszaminősíteni. Kíváncsi vagyok, meg me­rik-e ezt csinálni? — mond­ta. — Üzletünk jövedelem­érdekeltségű, így jogom van megválasztani a munkatár­saimat. Kriska lmréné volt kony­hafőnök ellen nem indítot­tak fegyelmi eljárást. Fize­tése meghagyása mellett mi­nősítették vissza, és meg­ígérték neki: október 1-jétől (amikor Cirkos Gyula visz- szamegy Budapestre dolgoz­ni) újra ő lesz a séf. A személyzet nem ismeri az új konyhafőnököt. Szinte családias légkörben dolgoz­tak eddig, most bizonytala­nok. A részlegvezetőkkel ar­ról beszélgettem, milyen ne-' héz ilyenkor, már a nyári szezon közepén munkahe­lyet találni... Néhány véle­mény az érdekeltek szájá­ból: Cirkos Gyula: — Nyilván itt volt rám szükség. Én a vállalat dolgozója vagyok, utasítást hajtottam végre, amikor ide jöttem. Völgyi Józsefné vezetőhe­lyettes: — Mi megvoltunk elégedve a régi konyhafőnök munkájával. Salekovicsné Sáry Ágota; a megyei köjál munkatársa: — Csodálkoztunk azon, hogy fölfelé bukik. Bárdi János megbízott ve­zető: — A központ szerin­tem a konyhafőnök áthelye­zésével a kedélyeket akarta lecsillapítani a szállodaso­ron. Ott sikerült! Czene Attila addig? összeesküvést szőt­tél? jMeg akartad ölni Sztá­lint? A belügyi népbiztos­ság vezető munkatársai összeesküvést készítettek elő, te pedig úgy lettél, mintha semmi közöd nem lenne hozzá! Azt hiszed, semmit sem ,látok? —folytatta Sztá­lin. — /Jusson csak eszedbe, ekkor és ekkor kit küldtél Sztálinhoz ügyeletbe? Kit? Revolverrel? Sztálin mellett mi szükség van revolverre? Sztálint megölni? És ha nem vettem volna észre? He?! Ezután Sztálin azzal vá­dolta meg Jezsovot, hogy túlságosan buzgó volt, sok ártatlan embert letarózta- tott, akiket pedig le kellett volna tartóztatni, azokat bújtatta. — Nos? Eredi! Nem tu­dom, elvtársak, meghagy­ható-e a Központi Bizott­ságban. Nekem kétségeim vannak. Természetesen gon­dolják meg ... Ahogy jónak látják ... Nekem azonban kétségeim vannak! Jezsovot természetesen egyhangúlag törtölték a ké­szülő listáról. A szünet után Jezsov nem tért vissza a te­rembe, és a kongresszuson sem vett részt a későbbiek­ben.” 1940. július 10-én végezték ki. (A nép körében pedig az a hír járta, hogy Jezsov megőrült, bolondokházában tartják.) VII. Sztálin elbeszélget ]ezsovval

Next

/
Thumbnails
Contents