Somogyi Néplap, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-07 / 158. szám

2 Somogyi Néplap 1989. július 7., péntek Kádár János éfetrajza ÜE Kádár János 1912. má­jus 26-án született Fiúmé­ban (ma Rijeka). Eredeti oglakozása műszerész. Ti- enhét éves korában kap­csolódott be az ifjúmunkás mozgalomba. Kezdetben a vasas ifjúmunkások kö­zött tevékenykedett. 1931- ben belépett a Kommu­nista Ifjúmunkások Ma­gyarországi Szövetségébe — KIMSZ-be —és a Kommunisták Magyaror­szági Pártjába; 1931 novemberében le­tartóztatták. 1932 február­jában szabadult, s a KIMSZ egyik kerületi bi­zottságának, majd még ebben az évben a KIMSZ titkárságának tagja lett. 1935-ben ismét letartóz­tatták, s kétévi börtönbün­tetésre ítélték. Kiszabadu­lása után a Magyar Szo­ciáldemokrata Párt buda­pesti VI. kerületi szerve­zetének munkájába kap­csolódott be, és a szerve­zet ifjúsági csoportjának egyik vezetője lett. 1940—41-ben részt vett az illegalitásban működő Kommunisták Magyaror­szági Pártjának újjászer­vezésében; 1941-ben a párt budapesti területi bizottsái, gának, 1942 májusától a párt Központi Bizottságá­nak tagja, 1943 elejétől titkára volt. Magyarország német megszállása után — 1944 áprilisában — megkísérel­te, hogy a határon illegá­lisan átjutva, a jugoszláv népi hadsereg segítségével kapcsolatot teremtsen a Szovjetunióban élő ma­gyar kommunista vezetők és az illegális KMP Köz­ponti Bizottsága között. A magyar—jugoszláv hatá­ron elfogták. Kilétét sike­rült eltitkolnia, ezért csu­pán szökési kísérlet címén emeltek vádat ellene és kétévi c fegyházbüntetésre ítélték. 1944 őszén — a büntető intézmények eva­kuálása során — Nyerges­újfalunál megszökött. Bu­dapesten folytatta az ille­gális munkát, mint az an­tifasiszta ellenállási moz­galom egyik irányítója. A felszabadulás után a Magyar Kommunista Párt Központi Vezetőségének és Politikai Bizottságának tagjává választják. Tagja volt az Ideiglenes Nemzet- gyűlésnek, s rövid ideig budapesti rendőrfőkapi­tány-helyettesként dolgo­zott. 1945 áprilisától a Magyar Kommunista Párt budapesti területi bizott­ságának titkára. 1946-ban — a Magyar Kommunista Párt III. kongresszusa után — a Központi Vezetőség főtitkár-helyettessé vá­lasztotta. 1948 augusztusá­tól 1950 júniusáig belügy­miniszter, majd a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének párt- és tö­megszervezetek osztályát vezette. 1951 tavaszán koholt vá­dak alapján letartóztatták. 1954-ben rehabilitálták. 1954-től 1956-ig a buda­pesti XIII. Kerületi Párt- bizottság, majd a Pest Megyei Pártbizottság tit­kára. 1956 júliusában a Ma­gyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetősége kooptál­ta tagjai sorába, megvá­lasztották a Politikái Bi­zottság tagjává és a Köz­ponti Vezetőség titkárává. 1956. október 31-én a Magyar Szocialista Mun­káspárt Ideiglenes Köz­ponti Bizottságának első titkára lett, egyúttal a Nagy Imre-kormány ál­lamminisztere. 1956. november 4-én ve­zetésével megalakult a Ma­gyar Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány. 1957 júniusában az országos pártértekezlet megerősí­tette első titkári funkció­jában. 1985-től az MSZMP főtitkára, 1988. május 22- től 1989. május 8-ig az MSZMP elnöke volt. Az MSZMP Politikai Bizottsá­gának 1988. május 22-ig volt a tagja. 1989. május 8-án felmentették KB-tag- sága alól is. 1958-ban — kérésére — felmentették miniszterel­nöki teendői alól. 1961- ig államminiszter, 1961 szeptemberétől 1965 júniu­sáig újra a Miniszterta­nács elnöke volt. 1957 óta tagja a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsának. 1958-tól ország- gyűlési képviselő, 1965-től a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja. Kitüntetései: Munkás— Paraszt Hatalomért Em­lékérem, a Magyar Nép- köztársaság Érdemrendje, a Szocialista Munka Hőse, a Szocialista Hazáért Ér­demrend. Háromszor kap­ta meg a Lenin-rendet, 1977-ben nemzetközi Le- nin-békedíjjal tüntették ki. Több más magyar és kül­földi kitüntetéssel ismer­ték el érdemeit. Nyilvános ülésen tárgyalta a Legfelsőbb Bíróság Nagy Imre és társai nem követtek el bűncselekményt A Legfelsőbb Bíróság El­nökségi Tanácsa tegnapi nyilvános ülésén tárgyalta a Nagy Imre és társai ellen folytatott büntető ügyben a legfőbb ügyész törvényes­ségi óvását. A héttagú testü­let az óvást alaposnak talál­ta, s annak helyt adott. Ha­tározatában megállapította, hogy a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsának 1958-ban hozott ítéletei tör­vénysértők, ezért ezeket ha­tályon kívül helyezte; Nagy Imrét, dr. Donáth Ferencet, Gimes Miklóst, Tildy Zol­tánt, Maiéter Pált, Kopácsi Sándort, dr. Szilágyi Józse­fet, dr. Jánosi Ferencet és Vásárhelyi Miklóst az elle­ne emelt vádak alól felmen­tette. Az Elnökségi Tanács ülé­sét — a hazai és külföldi sajtó tudósítóinak élénk ér­deklődése közepette — dr. Szilbereky Jenő, a Legfel­sőbb Bíróság elnöke nyitot­ta meg a Legfelsőbb Bíróság dísztermében. A széksorok­ban helyet foglaltak a per­ben halálra ítélt és kivég­zett, illetve a szabadulásuk után elhunyt személyek hoz­zátartozói. A per ma még élő két szereplője, Kopácsi Sándor és Vásárhelyi Mik­lós számára előlkészített két szék azonban üresen, ma­radt. Elsőként dr. Czili Gyula, a Legfelsőbb Bíróság elnök- helyettese ismertette a leg­főbb ügyész törvényességi óvását, amely az eredeti íté­leteket is tartalmazta. Bizottság alakult Kádár János temetésére A Magyar Szocialista Mun­káspárt Elnökségének dönté­se alapján bizottság alakult Kádár János temetésének megszervezésére. A bizott­ság elnöke Grósz Károly, az MSZMP főtitkára. A bizott­ság tagjai: Nyers Rezső, az MSZMP elnöke, Németh Miklós, a Minisztertanács el­nöke, Pozsgay Imre állam­miniszter, Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke, Szűrös Mátyás, az Ország- gyűlés elnöke. A bizottság a temetés időpontját, helyét és a kegyelet nyilvánításának módját nyilvánosságra hoz­za. Magyar küldöttség utazott a VSZ tagállamainak csúcstalálkozójára Nyers Rezsőnek, az MSZMP elnökének vezetésével csü­törtökön Bukarestbe utazott a Magyar Népköztársaság küldöttsége, hogy részt ve­gyen a Varsói Szerződés Tagállamai Politikai Tanács­kozó Testületének ülésén. A delegáció tagja Németh Miklós, a Minisztertanács el­nöke, Horn Gyula külügy­miniszter és Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter. Búcsúztatásukra a Feri­hegyi repülőtéren megjelent Lukács János, az MSZMf Központi Ellenőrző Bizott­ságának elijöke, Kótai Géza, az MSZMP KB osztályveze­tője, Maróthy László kör­nyezetvédelmi és vízgazdál­kodási miniszter, Somogyi Ferenc külügyminisztériu- mi államtitkár. Jelen volt Traian Pop, a Román Szo­cialista Köztársaság magyar- országi nagykövete. (MTI) Olcsón — divatosat! Ismét érkeztek import bálás ruházati cik­kek a Kaposvár, Május 1. utcai CSIBI KISÁRUHÁZBA! Keresse fel, érdemes! (106085) GORBACSOV STRASBOURGBAN A „Közös Európai Házunk" Mihail Gorbacsov, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak elnöke az átfogó euró­pai egység megteremtését, „Közös Európai Házunk' felépítését szorgalmazta Strasbourgban az Európa Tanács parlamenti gyűlése előtt. Gorbacsov részletesen kifejtette az új szovjet kül­politikai gondolkodás alap­elveit és közölte, hogy a Szovjetunió kész csatlakoz­ni az Európa Tanács több konvenciójához. A fennállásának 40. év­fordulóját ünneplő Európa Tanács, a legrégibb nyugat­európai politikai szervezet most először üdvözölte szo­cialista ország eLnökét az Európa Palotában. A parla­menti gyűlés — a 23 tagor­szág törvényhozásaiból de­legált testület — svéd elnö­ke, Anders Björck méltatta e premier jelentőségét, és em­lékeztette a képviselőket, hogy a gyűlés nemrég kü­lönleges meghívotti státuszt biztosította a Szovjetunió­nak, Lengyelországnak, Ma­gyarországnak és Jugoszlá­viának. Hangoztatta, hogy az Európa Tanács alapelvei a törvényesség, a politikai plu­ralizmuson alapuló parla­menti demokrácia és qz em­beri jogok biztosítása. A rendkívüli ülésen meg­jelent Catherine Lalumiere asszony, az Európa Tanács nemrég megválasztott főtit­kára, és Thorvald Stolten­berg, az Európa Tanács brüsszeli bizottságának el­nöke. A magyar országgyű­lés képviseletében dr. Hor­váth Jenő, a parlament Jo­gi, Igazgatási és Igazságügyi Bizottságának tagja, az IPU magyar tagozatának ügyve­zető alelnöke vett részt. A szovjet államfő mint­egy félórás. beszédében egye­bek között leszögezte: — A Közös Európa Há­zunk fogalma kizárja a fegv­A hivatalos látogatáson Franciaországban tartózkodó Mihail Gorbacsov államfő, az SZKP KB főtitkára beszé­det mondott július 6-án az Európa Tanácsban veres öszecsapás minden es­hetőségét, az erőszakhoz, vagy azzal fenyegetéshez va­ló folyamodást, nevezetesen azt, hogy egyik szövetség ka­tonai erőt alkalmazzon akár a másik ellen, akár a saját szövetségén belül, akár má­sutt. E fogalom azt sugall­ja, hogy az elrettentés dokt­rínáját a mérséklet doktrí­nájával kell felváltani. Gorbacsov felvetette az Európa Tanács parlamenti gyűlése előtt, hogy egy-más- fél éven belül hívjanak ösz- sze újabb helsinki típusú ér­tekezletet, mert ideje, hogy „az európai államférfiak mai nemzedéke az amerikaiakkal és kanadaiakkal együtt meg­vitassa, miként képzelik el a XXI. század európai közös­sége felé vezető út követke­ző szakaszait”. A nagy tetszéssel fogadott beszéde után Gorbacsov rö­vid megbeszélést folytatott Lalumiere asszonnyal, majd elutazott Franciaországból. A Legfelsőbb Bíróság dísztermében .-július 6-án megkezdő­dött az elnökségi tanács ülése. A testület — dr. Szilbereky Jenő, a Legfelsőbb Bíróság elnöke vezetésével —, azt az óvást tárgyalja, amelyet a legfőbb ügyész Nagy Imre, dr. Donáth Ferenc, Gimes Miklós, Tildy Zoltán, Maiéter Pál, Kopácsi Sándor, dr. Szilágyi József, dr. Jánosi Ferenc és Vásárhelyi Miklós javára emelt A Népbírósági Tanács 1958. június 15-i ítéletében Nagy Imrét, dr. Donáth Fe­rencet, Gimes Miklóst, Til dy Zoltánt, Maiéter Pált, Kopácsi Sándort, dr. Jánosi Ferencet, Vásárhelyi Mik­lóst, illetve április 22-én kelt ítéletében dr. Szilágyi Jó­zsefet a népi demokratikus államrend ellen irányuló szervezkedés, ezen felül Nagy Imrét hazaárulás, Ma­iéter Pált és Kopácsi Sán­dort zendülés bűntettében mondta ki bűnösnek. Ezért Nagy Imrét, Gimes Miklóst, Maiéter Pált és dr. Szilágyi Józsefet halálra, Ko­pácsi Sándort életfogytig tartó börtönre, dr. Donáth Ferencet 12 évi, Tildy Zol­tánt 6 évi, dr. Jánosi Feren­cet 8 évi, Vásárhelyi Miklóst 5 évi börtönre ítélte, és mel­lékbüntetéseket is alkalma­zott. Nagy Imre, Gimes Miklós és Maléter Pál halálbünteté­sét 1958. június 16-án, dr. Szilágyi József halálbünteté­sét 1958. április 24-én végre­hajtották. A szabadságvesz­tésre ítélt dr. Donáth Fe­renc, dr. Jánosi Ferenc és Vásárhelyi Miklós bünteté­séből 1960. április 1-jén egyéni kegyelem folytán, Tiídy Zoltán 1959. április 3- án feltételes szabadságra bo csátással, míg az életfogy­tiglani börtönre ítélt Ko­pácsi Sándor 1963 március 25-én közkegyelemmel sza­badult. Dr. Donáth Ferenc, Tildy Zoltán és dr. Jánosi Ferenc szabadulását köve­tően időközben elhunyt. Dr. Czili Gyula — az óvás alapján — ismertette a fel­tárt tények és adatok érté­kelését, valamint a lényegi következtetéseket, amelyek alapján a legfőbb ügyész ar­ra a megállapításra jutott, hogy az ítéletek megalapo­zatlanok, törvénysértőek. Idézte az óvásból — egye­bek között — azt, hogy a Népbírósági Tanács Nagy Imrét és társait olyan ma­gatartásokért tette felelőssé, amelyek az akkor hatályos jogszabályok szerint sem mi­nősültek bűncselekmény­nek. A bizonyítás egyolda­lúan csak a terhelő körül­ményekre koncentrált, en­nek folytán a népbíróság ítéleteinek egyes ténymegál­lapításai tévesek. A vádlot­taknak védekezésre nem volt módjuk. Az ügyben népbíró­ként mindkét ügyben közre­működött egy olyan asszony is, akinek férje a Köztársa­ság téri események egyik áldozata volt. Ugyancsak el­járási szabályt sértettek az­zal, hogy aiz eljárás teljes idejére, az ítélet kihirdetésé­re is zárt tárgyalást rendel­tek el. A legfőbb ügyész óvásá­ban szükségesnek tartotta, hogy az Elnökségi Tanács elvi tételként állapítsa meg: hogy valamely, akár hatal­mon lévő, akár más párt te­vékenységének bírálata, ideológiai vagy politikai né­zeteinek megvitatása, a pár­tok közötti viták értékelése nem a büntetőjog feladata. Ugyancsak nem büntetőjogi kérdés — különösen rend­kívüli körülmények közö+* nem — egy adott kormány tevékenységének megítéléoe Az óvás végezetül utalt a magyar és a jugoszláv kor­mány .közötti, 1956. novem­ber 21-én kötött egyezmény­re. Ebben a magyar kor­mány garanciát adott arra, hogy a jugoszláv nagykö­vetségen tartózkodók—Nagy Imre, dr. Donáth Ferenc, dr. Jánosi Ferenc, Vásárhelyi Miklós és dr. Szilágyi József — büntetőjogi felelősségre vonására korábbi magatar­tásuk miatt nem kerül sor. Mindezek alapján a leg­főbb ügyész indítványozta, hogy az Elnökségi Tanács helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéleteket, s az elítélteket mentse fel az eb lenük emelt vádak alól. A védőbeszédek elhangzá­sa után az Elnökségi Tanács összeült. A határozatot -- amely hatályon kívül helye­zi a törvénysértő ítéleteket s az érintetteket felmenti az ellenük emelt, vádak alól — délután dr. Szilbereky Jenő hirdette ki, s indokolta meg. Hangsúlyozta: valamely kormány alkotmányos ke­retek közötti hivatali mű­ködésének megítélése nem büntetőjogi kérdés, a kor­mányzati tevékenység során elkövetett hibák, a működés­re vonatkozó szabályoknak a szükséghelyzet miatti, vagy enélkül való megszegése nem állam elleni bűncselekmény. Emlékezteti arra, hogy Nagy Imre október 24-től az or­szág törvényes miniszterel­nöke volt, s a per több sze­replője tisztséget viselt kor­mányában. A számos eljárási szabály­sértésen- túl utalt a magyar —jugoszláv egyezményre amelyben a magyar kormány ígéretet tett arra, hogy Nagy Imre és társai ellen nem in­dítanak büntetőeljárást. * * * A koncepciós perek áldo­zatainak anyagi kártérítésé­ről az a készülő új törvény rendelkezik majd, amely átfogóan szabályozza az ak­kor elítéltek anyagi és er­kölcsi rehabilitációjának -részleteit.

Next

/
Thumbnails
Contents