Somogyi Néplap, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-05 / 156. szám

1989. július 5., szerda Somogyi Néplap 5 Nyit a nyári színház Bogláron Groteszk a mészáros és vidám a hentes r­Uj tehetség Keresztes Ildikó és a Rózsaszín Bombázók A bogiári Vörös Kápolna előtti szabadtéri színpad va­rázsát tíz éve fedézte föl a kaposvári Csiky Gergely Színház társulata. Azóta min­den nyári szezonban rang­jához méltó „veretes” dara­bok bemutatásával építi föl újra meg újra a bűvkört. A cédrusok közé szorított szűk terület intenzív kapcsolatte­remtést tesz lehetővé a mű­vész és a rácsodálkozó néző között. A Baláton déli partjának izgalmas színfoltja lesz az idei előadássorozat. Slawo- mir Mrozek: Mészárszék cí­mű drámáját július 20—31. között tíz alkalommal viszik színre Lukáts Andor rende­zésében. A modern művésze­teket minden korábbi irány­zatnál jobban fenyegeti az Közlekedéspedagógiai nyá­ri akadémia otthona ’Ka­posvár. A négynapos — ma záró — események helyszí­ne — a Tanítóképző Főis­kola. A vándorló akadémia 1984-ben nyitotta meg, kapu­it, s Kaposvár másodszor házigazdája a közlekedéssel foglalkozó szakembereknek, pedagógusoknak. A szerve­zők között találjuk az Or­szágos Közlekedésbiztonsá­gi Tanácsot, a Művelődési, valamint a Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztériumot. Az ország minden tájáról érkező pedagógusok, szak- referensek, közlekedési koordinációban részt vevő szakemberek előadásokat hallgatnak meg, útmutatót, tanácsot kapnak munkájuk­hoz. A rendezvény legfontö1- saibb célja, hogy a közle­kedéssel foglalkozók, első­sorban a pedagógusok, érte­süljenek a legújabb infor­mációkról. a legfontosabb változásokról. Előadást elembertelenedés veszélye — figyelmeztet az író, s a gro­teszk, az allegória meghök­kenti asszociációival figuráz­za ki a képtelen paradoxont: az igazi művészet az öldök­lés. Akik a jellemekről alko­tott véleményüket eljátsszák: a hegedűművész szerepében Sztarenki Pált láthajjjj*ik. Ő a mama, Pogány Judit ked­vence. Csákányi Eszter, Kol- tai Róbert, Gyuricza István, és Tóth Béla alakítása segít­het még bennünket elsősor­ban, hogy megértsük Mrozek üzenetét. Budapest. Városliget. Ma­jális. Omnibusz járt még Budára. De csuda volt... A századelő világát a kecske­méti Katona József Színház vendégjátéka hozza Boglár­ra. Zerkovitz Béla „Csókos hallgattak meg többek kö­zött a gyermekbalesetek megelőzéséről Magyaror­szágon és külföldön. Vár­hegyi Sándor rendőr alezre­des, OKBT-titkárhel.vettes beszámolójában' szó volt a központi és a helyi progra­mok megvalósításának le­hetőségeiről az általános is­kolai tanulók közlekedésre nevelésében, s megvitatták a közlekedésnevelési prog­ram tapasztalatait is. Új színfoltot jelentett az akadémián, hogy — az idén először — a közlekedési szakemberképzés tovább­fejlesztésének lehetőségeit is elemezték, s ezen részt vettek az ATI, az MHSZ képviselői is. Az előadások után ked­den szekciókban folytató­dott az akadémia. Az utol­só napra már csak az ösz- szegzések maradtak, az ajánlások, javaslatoik el­fogadása, melyeket az OKBT továbbít az illetékes minisztériumoknak. (Széki) asszony” című operettje kel­lemes kikapcsolódást ígér a szórakoztató muzsikájú, ro­mantikus színpadi művek kedvelőinek. A közismert slágerek július 6-án csendül­nek fel és egyben a nyári színházi évad nyitányát is hirdetik. Az 1926-os ősbemutató szereposztásában Honthy Hanna, Kabos Gyula vállal­ta a „legkönnyebb” múzsa szolgálatát. Pünkösdi Kató és barátai, a csélcsap zene­szerző, az örökké éhes kup- léíró, a jókedélyű hentes, va­lamint az Orfeum táncosnő­je most a bogiári éjszakában éneklik majd vígan: „Nahol legjobb a sramli?... Na ja, in der Josefstadt”. ETRUSZK LELETEK Etruszk ősanyáink is ad­tak magukra ... Használtak bronz szemöldök-csipeszt, apró spatulákat az arcfes­téshez, csinos hajcsatokat, és miniatűr fogadalmi edé­nyekkel áldoztak Mater Ma- tutának, az ősi anyaisten­nőnek. Divat az etruszk -ki­állítás, Budapesten is éppen megtekinthető egy. Ám más, ha mindjárt a lelőhely kö­zelében sorakoztatják fel azokat a tárgyi emlékeket, amelyekből kiderül: hogyan teltek a mindennapok 2600 éve, az etruszk királyok le­gendákba vesző korában. Ez utóbbi kiállítás színhelye Rómában, a Capitolium- domb közelében van. Nagy felfedezésnek számít a kiál­lítás két „gyöngyszeme”: az i. e. 7. századiból származik etruszk nyelven az „Uqnus” az a kerámiadarab, amely feliratot viseli — ez talán a Tiberis-folyóisten fiának, talán Szardínia szigetének neve —, továbbá a vendég­szeretetet jelképező kicsony elefántcsont oroszlán, amely­be egy etruszk és egy szar­díniái ember nevét vésték. Ezek az legrégebbi etruszk feliratok Rómában. Egyrészt azt bizonyítják, hogy az et­ruszkok már a 7. században megtelepedtek az ősi város­ban, másrészt azt, hogy a marhavásártér „kereskedel­mi központjában" nemzet­közi kapcsolatok szövődtek a történelem hajnalán. A múlt héten Kaposváron, az Ifiparkban láttuk-hal- lottuk Keresztes Ildikót, a Rózsaszín Bombázók együt­tes énekesnőjét. A Polip rockmagazin meghívott vendégeként érkezett. Mű­sora után kérdeztem eddigi sikereiről és terveiről. — iNem sokat tudunk Ke­resztes iIldikóról... — Erdélyben, Marosvá­sárhelyen születtem. Gyer­mekkoromban sokat spor­toltam, tagja voltam a rit­mikus sportgimnasztika-vá- logatottnak. 1982-ben édes­anyám Magyarországon, ment férjhez, így kerültem én is Magyarországra. — Hogyan került kapcso­latba a magyar könnyűzenei pipitől 9 — 1985-ben a VIT alkal­mából készült egy kisle­mez, amelyre két sort éne­keltem. Ügy látszik, ez föl­keltette a szakmabeliek ér­deklődését, hiszen több nagylemez elkészítéséhez hívtak háttérénekesnek. A VIT-es kislemez óriási él­ményt jelentett számomra, hiszen ekkor találkoztam először Varga Miklóssal és a többiekkel. A következő években a Kormorán együt­tes „karolt fel”, az 1987-ben megjelent Szerelmes énekek című lemezükön énekeltem először szólót. — Mikor dlakult meg a Rózsaszín Bombázók? — Az együttest 1987 ta­vaszán hoztuk létre. Nyáron a Hajdúszoboszlón rende­zett amatőr pop-rock-jazz- fesztivált megnyertük, majd a következő évben megje­lent kislemezünk napok alatt elfogyott. Ezt rögtön követte az angol nyelvű változat is, amelyet Nvugat- Európában terjesztettek. Részt vettünk egy rangos nemzetközi fesztiválon, a Grand Prix című számunk­kal jó helyezést értünk el. Nem a véletlen műve, hogy e szerzeményből videoklip is készült. 1988 nyarán sze­repet kaptam A költő visz- szatér című rockoperában. Az együttessel szerepeltünk A rock gyermekei című műsorban, ahol sokáig a második helyen álltunk. így a Rózsaszín Bombázók egyik dala helyet kapott A rock gyermekei című nagyleme­zen. Majd Siófokon, az In- terpop fesztiválon különdí- jat kaptunk. Ennek eredmé­nye, hogy az idén megjele­nik első nagylemezünk. A tervek szerint július 20-a környékén kerül a boltok­ba Svédasztal című leme­zünk. Szeretnénk egy élő lemezbemutatót Budapes­ten és az ország vidéki vá­rosaiban. A címadó dalból videoklip készült, hamaro­san látható lesz a Magyar Televízióban. — Milyen zenét játszik a Rózsaszín Bombázók? — Mi nem az annyira közkedvelt diszkó műfajá­hoz tartozunk. Olyan jazz- rockos funky zenét ját­szunk, amely európai és így természetesen magyar, füllel is kicsit talán nehezen emészthető. Nekem az a véleményem, hogy egy ze­nész adjon ki magából min­dent, ne hagyja magát az árral sodortatni. — A közeljövő tervei? — A nyáron, Rostockban egy meghívásnak teszek eleget, majd Mongóliába utazom. Az utóbbi időben sók fölkérést kapok. Jövő­re mutatják be Rózsa Lász­ló — Bella István „Dózsa” című rockoperáját, ahol az egyetlen női főszerepet, Krisztinát alakítom. Szin­tén 1990-ben a Szegedi Sza­badtéri Játékokon kerül fel­újításra az István a király. Valószínűleg Koppány egyik feleségeként láthat majd a közönség. Legfontosabb fel­adatomnak a Rózsaszín Bombázók együttes további munkáját tartom. Szeretnék egy Varga Miklóssal közö­sen készített lemezt. kiadni. A távlati célom pedig az, hogy szólólemezt készíthes­sek. Ügy érzem: az eltelt pár év alatt már jó néhány kisebb-nagyobb sikert elér­tünk, sokan megszerették a zenekarunkat. Érdeklődve olvassuk rajongóink leveli* it. Sajnos azonban csak ke­vesen- ismerik a címünket. Tehát: tisztelt somogyi Rózsaszín Bombázók hívei: Az együttesnek a következő címre lehet írni: Budapest 1675, pf. 83. Fenyő Gábor Fotó: Klcncsár Gábor (Czene) SZAKEMBEREK, PEDAGÓGUSOK TANÁCSKOZTAK Közlekedéspedagógiai akadémia Kaposváron Első csevegés FECSEGJÜNK A NŐKRŐL Csak úgy általában fecse- résszünk, csevegjünk, ho­gyan öltözködtek, miként di- vatoltak, viselkedtek hajda- nában-danában, amikor még nem találták föl a két mű­szakot, nőnap tájékán nem olvasgatták az újságokban, hogy „ne csak nőnapkor, hanem az év minden napján figyeljünk rájuk, becsüljük meg őket”, nem vették át a szakszervezettől a hóvirá­got, a bonbont, mert még nem találták föl a szakszer­vezetet, nem volt nőnap sem. Csak nők. Azok per­sze voltak mindennap. Kü­lönben most hol lennénk? Az arannyal majd még a későbbiekben is találkozunk, úgy tűnik, ez örök divat. A kevés költőpénzt egyébként kár volt Bíró szép Annának magával vinnie, mert a há­rom egyén, kivel útnak in­Induljunk hát az időben visszafele, azzal a hátsó gon­dolattal, hogy csakis a szé­pet villantgatjuk föl, min­denfelé sanda megjegyzések nélkül. Az akkori tudósítók­tól, hírlapíróktól (csak még nem így nevezték őket) kob­zosoktól, regölőktől, írástu­dóktól szemelgessünk ezt- azt. Hátha kicsikét többet értünk meg a maiakból. Kezdjük a székely népbal­ladák egyik gyöngyszemével, a Bíró szép Anna cíművel. Miként öltözött fel szépre Anna? íme: dúlt vala, éppen emiatt meg- ölé. Nem beszélve arról, hogy útnak indulni is veszé­lyes volt három idegen fér­fiemberrel. Otthagyni maga mögött mindent. Ma már szerencsére ilyesmi nem for­dul elő. Sem az, hogy vala­kit megöljenek költőpénzéért, sem az, hogy egy nő útra­keljen idegen férfiakkal. Menjünk kicsinység mész-, szebbre időben, térben, menjünk a mi rokonaink­hoz, édes testvéreinkhez, a finnekhez, nézzünk bele cso­dás-irigyelt eposzukba, a Kalevalába, miként öltöztek, viselkedtek akkortájt a höl­gyek. Mármint az eposz szü­letésekor. Azért is érdekes ez, hiszen majd hogy nem azt is mondhatnék: akár­csak magunkat látnánk! Szükséges annyit elmondani, hogy minden idők nagy ko­vácsa, Ilmarinen feleségért indul Pohjolába, Észak Úr­asszonyához, méghozzá ho­gyan! Ilmarinen, minden idők nagy kovácsa szél fú- vásán, Holdnak hátán, Nap­nak alján, Göncölszekér ol­dalában érkezett Pohjola udvarára, úgy, hogy „nem hallották őt kutyák sem, nagy ugatok nem figyelték". Erre is kellett hát ügyelnie, amiről néhány nótánk is említést tesz. Mármint a ku­tyákról, meg irigyekről. ilyesmikről. De maradjunk csak Észak Úrasszonyának udvarában, aki a legény jöt­tét látva emígy szól kislá­nyához: „Vedd most a jobbik ruhádat, vedd fel a fehér ruhádat, a melledre fényesebbet, a kebledre ékesebbet, nyakadba szépségesebbet, homlokodra díszesebbet, pirosodjék most az arcod, szépsége megmutatkozzék!” A lánynak persze nem kell kétszer mondani, mert: „Akkor Észak ékes lánya, földnek, víznek híressége veszi választott ruháit legragyogóbb öltözetét; öltözködik, cifrázódik, fejékével ékeskedik, rézszalagot köt magára, aranyövet ölt magára. Jön a házba kamrájából, a járása ringatózó, szép a szeme csillogása, füle íve felnövése, orcája gyönyörűsége, meg is megpirosodása; fényes arany függ a mellén, ezüst villog a hajában.’’ Hát bizony! Nem csodál­ható, ha Ilmarinen, minden idők nagy kovácsa még a Göncölszekért is igénybe vette, hogy elérjen ebbe az udvarba!... Dehát nem eszik olyan forrón a kását! Észak Úrasszonya, miután bemutatta gyönyörűséges lányát, megkérdé Ilmari- nent, vajh' tudna-e szampót ácsolni? Mármint azt a cso­damalmot, mely mindenféle jókat őröl. Még hogy ő ne tudna? Húzhatta ki magát minden idők nagy kovácsa. Ha egyszer ez az ára a lány­nak! Csak nézzék meg azt a szampót! Meg is csinálta (aki nem ismeri, olvassa már el a Kalevalából, mert csodás, és itt nincs hely az idézésére), és ment a lányért. Aki elámult. Ha ő innen el­menne, hogy is lenne? És rákezdi: * „Már akkor nálunk jövőre, jövő nyárra, harmadévre kakukkmadár kinek szólna, kis madár kinek dalolna, ha én más vidékre mennék, bogyó, idegenbe jutnék! Ha a kis tyúk útra kelne, boldog madár elrepülne, elmenne anyám gyümölcse, kicsi piros áfonyája: minden kakukk útra kelne, minden madár elrepülne, mind elhagyná ezt a dombot...’’ Hát ekkora katasztrófa köt vetkezne, ha elmenne a szampó megkovácsolójával! így hát Ilmarinen a szép lány helyett csak búslakodá- sát vitte haza, miután a pohjolai asszony etette, itat­ta, majd csónakba ültette, és rábízta a szelekre. Minden idők nagy kovácsára mai, ordenáré kifejezéssel azt mondhatnánk: át lett verve. Átdobták. Minő szerencse, hogy már ez is csak a régi időkben történhetett meg! Priska Tibor „...felöltözködöm innepi gúnyámba, Innepi gúnyámba, vont-arany szoknyámba, Kajszén katrincámba, szép piros csizmámba. Fátyolkeszkenőmet kössem a fejemre, Kevés költőpénzem tegyem a zsebembe."

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents