Somogyi Néplap, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-05 / 156. szám

1989. július 5., szerda Somogyi Néplap Hol vannak a milliók? Adóellenőrökkel a Balaton-parton Ki kell ábrándítanom a szenzációra éhes olvasókat. Ugyanis a hagyományos „fejvadászat” elmaradt azon a nagyarányú ellenőrzésen, amelyet a somogyi és bara­nyai adófelügyelőség (APEH) 130 ellenőre végzett nemrég a Balaton-parti ma­gánkézben levő vagy bérelt kereskedelmi és vendéglátó egységeknél. Az ellenőrök eligazításakor is hangot ka­pott: a vizsgálat fő célja ta­pasztalatokat gyűjteni ar­ról, hogy az adózók hogyan tartják be a bizonylati fe­gyelmet, amely természete­sen alapja az adóbevallás­nak és adóellenőrzésnek is. — Mindezt úgy akarjuk tenni, hogy senkit meg ne bántsunk, az adózó állam­polgár azt érezze, segíteni akarunk neki — mondta Szálinger Ferenc, a Somogy Megyei Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal igazga­tója, akinek társaságában al­kalmunk nyílt némi helyszí­ni tapasztalatcserére is. Mindennek ellenére sem volt izgalom nélküli az el­lenőrzés. A számítások sze­rint ugyanis mintegy 2,5 milliárd forint jövedelem- adót kellett volna Somogy­bán a múlt évi tevékenység után befizetni, s mindössze 1,4 milliárd forint folyt be. Emellett érdekes adat, hogy a magánvállalkozók körében az egy személyre jutó befi­zetés nem haladta meg a 70 ezer forint jövedelemnek megfelelő adót. Vajon hihe- tő-e, hogy valaki ennyi pén­zért vállalkozik? Ha arra nem is volt alkalmas az el­lenőrök Balaton-parti akció­ja, hogy megnyugtató vá­laszt adjon, hol van a hiányzó egymilliárd, a ten­nivalókat illetően szolgált felvilágosítással. Ez a kérdés nem csupán a költségvetéssel foglalko- 'zó szakembereket, hanem a somogyi polgárokat is érde­kelheti, már csak azért is, mert az ígéretek szerint az adót „visszaosztják” oda, ahol befizették, ami termé­szetesen azt jelenti, hogy ebből támogatják a helyi fejlesztéseket is. Az ellenőrök vendéglőt, zöldségest, eszpresszót, di­vatáruüzletet vizsgáltak. Volt közöttük egész évben üzemelő, és olyan is, amely csak a szezonban tart nyit­va. Az eredményt a késő esti órákban összegezték Ka­posváron, az APEH-nél. Szálinger Ferenc így som­mázta a tapasztalatokat: — Sok a számla nélküli árubeszerzés, nem naprakész a könyvvezetés és számlá­zás. Igen nagy szükség van tehát a vállalkozók és az adóellenőrzési hivatal to­vábbi együttműködésére. Ez az értékelés az ellen­őrök által valóban minde­nütt tanúsított kulturált magatartás és segíteni aka­rás szellemét tükrözi. Ám ez — ahogy mondani szok­ták —, a jéghegy csúcsa és senki sem gondolhatja baga­tellnek mindazt, amit meg­állapítottak. Az egyik siófoki divatáru- üzletben a bizománybán vállalt áruértékesítést úgy végezte a tulajdonos, hogy csak szállítólevelet tudott felmutatni, ami köztudott, csak arra szolgál, hogy a termelőktől az üzletig vi­gyék el az árut. Semmi tám­pontot sem ad ahhoz, meny­nyi a tényleges készlet és mit forgalmazott a bolt. Azaz: egy ilyen — egyéb­ként el nem fogadható — szállítólevél a rajta feltün­tetett mennyiség többszörö­sének eladását is „fedezhe' ti". Más. Az egyik balaton- földvári nagy étterem rak­tárában annyi számla nél­küli sört és bort találtak az ellenőrök, hogy ha azt tör­ténetesen a vezető az ABC- ben vette, csekély 30 ezer forint többletre tehet szert, úgy, hogy annak nincs nyo­ma a forgalmi dokumentu­mokban. A vezető ezt egy kis bakinak minősítette csu­pán, mondván: majd utólag beszerzi a számlát. Nem­csak az ő magatartása volt kicsit meglepő a saját hibá­jával kapcsolatban. Ilyen elnéző volt maga iránt az egyik siófoki divatáruüzlet vezetőnője is, aki azzal in­dokolta mulasztását, hogy „neki ugyan nincs ideje könyvelgetni”. Egy másik siófoki divatáruüzlet vezető­je kedélyesen mosolyogva közölte az ellenőrökkel, hogy azért nem hozta be a pénz­tárkönyvet, mert még nem számított az ellenőrök érke­zésére. Egyébként ez a mu­lasztás is sokféle machiná­cióra ad lehetőséget. De ne gyanúsítgassunk, mert ellentétbe kerülnénk az ellenőrzés szellemével (ezért nem neveztük meg a pénzügyi fegyelmet megsér­tőket). E helyett hadd em­lítsünk egy úgynevezett „po­zitív példát”. Éppen, mert követhető, nevezzük nevén őt. A balatonszárszói Ro­mantika vezetőjéről, Neu- holdné Kapitány Ilonáról van szó, aki férjével „gyö­kerezett le” Balatonszár­szón. Nála az ellenőrök semmiféle lényeges hibát nem fedeztek fel. Ez főként három okra vezethető visz- sza. Az egyik: Kapitány Ilo­nának — ahogy mondta — szerelme az üzlet. Mielőtt vállalkozott volna, végigjár­ta azt a bizonyos szamárlét­rát a vendéglátásban, hogy — úgymond — tisztában le­gyen ezzel a szakmával. A másik: tiszteli a törvényt és be is akarja tartani, éppen ezért időt és fáradságot nem kímélve (tanfolyamokon és az APEH dolgozóinak kész­séges segítségével) megis­merkedett az adózás minden csínjával-bínjával, hogy még tudatlanságból se kö­vessen el hibát. Harmad­szor: a vendéglátást nem át­menetinek tekinti, ezért nem tűzte ki a gyors meggazda­godást. (Az ősszel egészen alacsony árakkal várja ven­dégeit, a tanács elismerése is bizonyára kifejeződött abban, hogy egy ízben adó- kedvezményre javasolták.) Ennyi az egész. Az ered­mény azonban egy boldog és megelégedett házaspár, a kétkezi munkával is széppé varázsolt Romantikából elé­gedetten távozó vendégek és adószakemberek. A mai adózás a bizalom­ra épül. A bevallást mind­addig el kell fogadni, amíg az ellenkezője be nem bizo­nyosodik — mondták az APEH-nél. Az okos ember pfirsze nem él vissza a biza­lommal, hosszú távon ugyanis nem éri meg. Van- “hak persze kemény hibái is az adótörvénynek, de a kor­mányban megvan a szán­dék a változtatásra. Amikor az ellenőrzésről hazaértem, éppen akkor je­lentette a rádió, hogy az Országgyűlés elhatározása folytán korszerűsítik a je­lenlegi adótörvényt. Ügy vé­lem, hogy azok, akik egy elfogadhatóbb adózást sür­gettek az ellenőrzés során is, reménykedve vehették ezt tudomásul, hiszen az új adó­törvény az eddiginél jobban segíti majd a vállalkozáso­kat is. Szegedi Nándor Mint azt már hírül adtuk, megkezdték Kaposváron a déli mentesítő út építését. Lebot a régi vasúti felüljárót. (Képünkön!) A munka a forgalom fenntartása mellett két üten, készül. Az új út négysávos lesz SZAKSZERVEZETI ÁLLÁSFOGLALÁS A bányászok érdekében Tegnap ülést tartott a Bányaipari Dolgozók Szak- szervezetének elnöksége. A testület áttekintette a Héví­zi-tó védelme érdekében hozott kormányzati döntés­sel, a nyírádi bauxitbánya bezárásával összefüggő gaz­dasági, foglalkoztatási és ökológiai problémák meg­oldására tervezett intézke­déseket, s véleményét állás- foglalásban rögzítette. Az Ipari, valamint a Kör­nyezetvédelmi és Vízgazdál­kodási Minisztérium a Mi­nisztertanács részére készí­tett közös előterjesztésben foglalta össze a szükséges intézkedéseket, s ezekről kért véleményt a szakszer­vezettől is. Amint a részle­tes vizsgálatokból kitű.ir, a bezárandó nyírádi bauxit­bánya dolgozóinak további foglalkoztatása lényegében megoldott. Jelentős részük ugyanis új bányák kialakí­tásán dolgozhat tovább. Így csak mintegy száz idősebb bányász korengedményes nyugdíjazására kerülne sor. Ezért az elnökség — a Ba­konyi Bauxitbánya szak- szervezeti bizottságának vé­leményét támogatva — szük­ségesnek tartja, hogy a szénbányászok korenged­ményes nyugdíjazásról szóló rendeletet a kormány terjessze ki a bauxitbányá­szokra is. Az előterjesztés-tervezet összefoglalja a bányabezá­rás gazdasági hatásait, amelyek szerint az új bá­nyanyitások előrehozása és meggyorsítása, a kieső bau- xit egy részének pótlását szolgáló import beszerzése, a leállás következtében a föld alatt maradó mintegy 2 millió tonna bauxitkincs el­vesztése, valamint más ha­laszthatatlan munkálatok többletköltsége több milli­árd forintra rúg. A Magyar Alumíniumipari Tröszt és a hozzá tartozó Bakonyi Bau­xitbánya megfelelő feltéte­lek esetén a többletköltsé­gek ellenére is biztosított­nak látja a gazdaságos és eredményes működést az 1989—1992 közötti években. Ennek fontos feltétele az, hogy a kormány a jelenle­gieken felül további elvonást ne alkalmazzon, a ki nem termelhető bauxit arányá­ban írja le a meg nem térü­lő vállalati vagyont, és ezekben az években felmen­tést adjon az állami alap­juttatásból finanszírozott járadékfizetés alól. A sokból is megárt a sok HELYZETKÉP A TABI GYÜMÖLCSFRONTRÓL (Tudósítónktól) Az idén a kistermelők örül­tek, mert a gyümölcsfák ros­kadoztak a bő termés alatt. Mostanában azonban szitko­zódnak, mérgelődnek és bosz- szankodnak ... Tab térségében is javában tart a gyümölcsháború, ál­datlan a felvásárlás helyze­te. A bőség zavarával küsz­ködő gyümölcsfelvásárlási szezont a térségben előre je­lezte a termésbecslés ered­ménye, valamint a feldolgo­zóegységekkel történő szer­ződéskötési tárgyalások el­húzódása és néhány korábbi, kedvezőtlen tapasztalat. Ám ilyen drasztikus „megoldá­sokra” — hallottam Tabon az illetékesektől —, nem szá­mítottak. A megyei Zöldért és a tabi áfész felvásárlási betéti társaság 16 községben 17 felvásárlótelepen vette (volna) át a gyümölcsöt, de Tanon és négy társközségé­ben a Béke Tsz felvásárló- telepein is leadhatták (vol­na) portékáikat a kisterme­lők. A tsz és a Szigetvári Konzervgyár azonban csak pándimeggv felvásárlására kötött szerződést, ugyanis a gyárnak a cigánymeggy egy­általán nem kellett. Itt a fo­lyamatos átvételt esetenként ládahiány akadályozta. A betéti társaságnál tavaly még 65 forintos málna az idén 30—32 forinttal indult, ám a feldolgozóipar fogadó- készsége fokozatosan csök­kent, s mára már bedugul­tak az értékesítési csatornák. A Zalaegerszegi Hűtőház minőségi kifogások miatt megszüntette az átvételt. — Kapcsolatban álltunk még a Dunakeszi Konzerv­gyárral és az albertirsai hű­tőházzal is — magyarázza Ratalics Árpád, a betéti tár­saság vezetője —, ám Duna­keszi a piac telítettségére hi­vatkozva, Albertirsa pedig göngyöleghiány miatt nem fogadta a málnát. így a ko­rábbi háromvagonos térségi felvásárlás helyett csupán 1 vagonnal tudtunk átvenni. A zalaegerszegi visszamondás miatt a már felvásárolt, mintegy tizenhárom mázsa málnát lének kell feldolgoz­ni. De hogy mi lesz vele, azt még nem tudni . . . A cseresznyéből is össze­sen mintegy 600 mázsát tud­tak csak Tabon és térségé­ben felvásárolni a telephe­lyeken, mert az albertirsai hűtőház minőségi kifogáso­kat tett. Állításuk szerint hol túl érett, hol pedig éret­len volt az eltenni való gyü­mölcs. így aztán a gazdasá­gilag elmaradott körzetben egy vagonnál is több cse­resznye veszett kárba, azaz maradt a kistermelők nya­kán. De nem kevésbé zökkenő- mentes a meggy átvétele sem. Naponta folyik a „cir­kusz” a termelő, a felvásárló és a feldolgozó között. A ci­gánymeggy felvásárlását alig kezdték meg Tabon, amikor a partner, kamion hiányára hivatkozva, leállíttatta a fel­vásárlást. Ebből a fajtából két alkalommal összesen tíz vagont adtak át a tabiak a pécsi Agentura Kft.-nek, de további 35—40 vagonra való van még a kistermelők kert­jeiben. Hogy mi lesz vele, a jó ég tudja ... Hétfő délelőtt, fél kilenc vafi az átvevőtelepen. Nincs ládaprobléma. Ügy tűnik, za­vartalan az átvétel. Alig ne­gyedórája „vesézzük" a fel­vásárlás helyzetét, amikor újabb telex- és telefonüze­netet kap Ratalics Árpád. — Ismét rossz hírt kap­tam — mondja. — A pándi- meggy további fogadását az albertirsai és a székesfehér­vári hűtőház visszamondta. Pedig ez a piac június 26-án kedvezően indult. Térségünk­ből eddig egy vagon pándi- meggyet szállítottunk és 16 forintot fizettünk kilójáért. Mintegy 5 vagon termésre lenne még kilátás, de nem kell. Nem tudom, mi lesz. Minden bizonytalan, így nem lehet dolgozni ... Gyümölcs tehát van bő­ven, ám úgy tűnik „a ku­tyának sem kell”. A málna és a meggy magas piaci ára joggal irritálja a kisterme­lőket. A gazdák komoran és mind többet azon gondol­kodnak: jövőre nem szednek gyümölcsöt, inkább kivágják a fákat. Ez lenne a megoldás?! Krutek József „MÁSODSZORRA, ELSŐ KÉZBŐL” A dél- és nyugat-dünántúli reformkorok képviselőinek harmadik regionális tanácskozására a múlt szombaton, Pé­csett került sor. A résztvevők három szekcióban vitatták meg a kongresszusi felkészülés feladataival, a párt szerve­zeti felépítésével és működési rendjével, valamint a reform­korok platformjainak gazdasági összefüggéseivel és a régió gazdasági adottságaival kapcsolatos kérdéseket. Az a körülmény, hogy a három szekció párhuzamosan ülésezett, bizonyára nem könnyítette meg a tanácskozásról tudósító újságírók feladatát. Valószínűleg ez az oka annak, hogy a hétfői lapokban megjelent cikkek részben hiányos, résziben hibás képet közvetítettek a rendezvényről. A Nép- szabadság teljes terjedelmében közölte a készülő szerveze­ti szabályzattal kapcsolatos állásfoglalásunkat, de meg sem említette a kongresszus előkészítésének feladataira, módjá­ra vonatkozó felhívásunkat. A Somogyi Néplap július 3-i számában (3. old.) „Felhívás és állásfoglalás” címmel meg­jelent írás is tartalmaz két olyan — nyilvánvalóan félreér­tésből adódó — tévedést, amelynek helyesbítését feltétlenül szükségesnek tartjuk: A cikk írója szerint „Kifejeződött, hogy a párton belü­li reformerők elítélik egyes vezetők részéről a párt megosz­tásának törekvéseit, melyet szerintük (mármint a reform­korok szerint) az új mozgalmak — Üj Márciusi Front, De­mokratikus Magyarországért Mozgalom — jeleznek”. Ezzel szemben leszögezzük, hogy e két említett mozgalmat meg­indító pártvezetőket nemhogy nem ítéljük el, hanem éppen őket tekintjük a párton belüli reformerők legmarkánsabb személyiségeinek. A Demokratikus Magyarországért Mozga­lom születése kifejezetten a reformkörök bázisán történik, abban a saját mozgalmunk kongresszus utáni továbbfejlődé­sének, a demokratikus szocializmus MSZMP-n kívüli tábo­rára is kiterjedő keretét látjuk. A cikk szerint a kaposvári reformkor képviselőjeként azt hangsúlyoztam, hogy „vannak már szép sikerek is, de a pártapparátussál a kulisszák mögött továbbra is folynak a harcok”. A tanácskozáson valóban esett szó ilyen jellegű konfliktusokról, de nem az én felszólalásomban. Abban ugyanis éppen arról a megyei és a kaposvári pártvezetés és reformkörünk között kibontakozó konstruktív és egyre eredményesebb — s mindkét oldalról igényelt — együttmű­ködésről számolhattam be, amely régiónkban ma még — sajnos — kivételesnek számít. Küzdelmeinket mi nem ku­lisszák mögött, hanem nyíltan és nyilvánosan vívjuk s ha harcolunk, azt nem valami (pl. pártapparátus) ellen, hanem a megújulást szolgáló célokért tesszük. Pécsi tanácskozásun­kon is az ehhez vezető utat kerestük, s szívesen működünk együtt azokkal is, akik a közös célokat más úton látják el­érhetőnek. I)r. Mé s Balázs

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents