Somogyi Néplap, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-29 / 177. szám

4 Somogyi Néplap 19&9. július 29., szombat VISSZHANG A somogyi szálak visszahúznak A vállal­kozóról A Somogyi Néplap július 12-én megjelent, „Tsz-elnök- ből farmergazda'' című cikkhez szeretnék véleményt fűzni. Nincsenek előítéleteim, de számítok rá, hogy a követ­kező gondolataimért külön­böző divatos címkékkel lát­nak el. Előrebocsátva mesz- szemenően támogatom az egyén önmegvalósítását, a vállalkozói szellemet, de tár­sadalmi méretekben alapo­san elkéstünk a vállalkozói típus népszerűsítésével. A cikkben szereplő vállalkozó a közelmúltban 7—8. osz­tályt •Végzett diákokat to­borzott nyári munkára. A feltételek: nyolcórás munka­nap, szállítás biztosítása és 300—400 forintos napi bér. A feladat: bálából kazalra­kás. A tények: 12 órás mun­kanap, a bála mérete az ígértnél sokkal nagyobb — csak két gyerek tudta moz­gatni —, az esti hazaszállí­tás pedig elmaradt, és fize­tésképpen a kenyéradó 200 forint bért fizetett naponta, mert neki csak ennyit ért a munka. Fentebb azért mondtam, hogy elkéstünk a vállalko­zói típus népszerűsítésével, mert ha ezt korábban tesz- szük, talán korábban lett volna vállalkozó a cikk sze­replője is, „s nem kénysze­rült volna1' a közelmúltban számot adnia a termelőszö­vetkezetben végzett tevé­kenységéről. Vállalkozzunk? Vállalkoz­zunk, de az adott szó, a megállapodás a piacon is szent! Sőt, igazán ott szent. Csak megjegyzem: más­nap nem mentek a gyere­kek dolgozni; ez is a piac megnyilvánulása. Bajkó László Tab. Lenin u. 28. Ütőn lakó óm Vancouver között Miklós Villanyi, az egyko­ri jákói kántortanító, aki 1947-től országgyűlési kép­viselő is volt, Kaposváron tölti a nyarat. — Negyven éve hagyta el az országot. Milyen út ve­zetett Vancouverig, ahol — úgy tetszik — végleg kikö­tött ? — Igazán regényes az éle­tem — mondta palócős ak­centussal, ám választékos magyarsággal Villányi Mik­lós. — Középtúron szület­tem, Ipolyságon jártam gimnáziumba, és Eszter­gomban szereztem tanítói diplomát. Később Jákóba kerülve a . falu kántortanító­ja lettem. 1949-ben Svájc adott megélhetést, és 1951 óta Kanada több nagyváro­sa. Az utolsó állomás Van­couver. — A British Columbia tartománybeli városában több ezer magyar él. Mi­lyen ma ott, az óceánon túl magyarnak lenni? — Ügy érzem, magyarnak lenni nemcsak az amerikai kontinensen, hanem min­denhol dicsőség. A magyár ifiunka és a becsület az or­szághatárokon túl megtar­totta nemzeti rangját. • A képzett, jó munkaerőt min­denhol szívesen fogadják, és megfizetik. A dicsőségen kí­vül magyarnak lenni üzlet is. Viszonylag sok magyar csárda, mulató működik ná­lünk, s ezáltal kereskedők tucatjai gazdagodtak meg. Én ugyan nem vagyok üz­letember, de nekem sincs okom panaszra. Vancouver­ben, ebbe a kellemes : kií­rná jú városba kerülve — még ha anyanyelvemen kí­vül szlovákul és németül is beszélek — az angolt nem sajátítottam el kellő színvo­nalon’, az iskolától és a ta­nítás örömétől örökre el kellett búcsúznom. Egy gép­gyárban helyezkedtem él, s fizikai munkásként keres­tem a kenyérrevalót 65 éves koromig; akkor nyugdíjba mentem. Kanada — más nemzetiségei mellett — be­fogadta a magyar embere­ket. Kultúrájuk, művészetük megőrzésére és népszerűsí­tésére törekedtek, s jelenleg is az itteni magyar kulturá­lis élet színesítésén, gazda­gításán munkálkodnak. — A városban élő honiig társai mivel erősítik ma­gyarságukat? — Mindenekelőtt a Zsab- ka Katalin elnökletével mű­ködő énekkart említem; en­nek én is tagja vagyok. Ko­rábban 30, most 60 tagot számlál a .kórusunk. A heti próbákon kívül nemzeti és egyházi ünnepélyeken lé­pünk fel, s más, magyar . lakta városok fesztiváljain énekelünk. Vallom, hogy az együtténeklés és zenélés mélyítheti el leginkább a nemzeti érzést. Repertoá­runk. széles, a somogyi nép­dalkincsen kívül Kodály és Bartók művei a legkedvel­tebbek, de a klasszikusoktól is gyakran éneklünk. Kiss Józsej Kaposvárról került városunkba, most ő a cser­készcsapat vezetője. 50 fős táncegyüttesünk a Vadrózsa nevet kapta, s mellette egy gyermektánccsoport is ered­ményesen működik. Kultu­rális egyesületünk, a Ma­gyar Ház fenntart egy szín­játszó társulatot; itt olyan színészek lépnek fel, mint Szűcs András, a Nemzeti Színház volt tagja, Pongrácz Imre, a nagy nevettető vagy a kitűnő szólista, Géczy Éva. — A kortárs irodalom, filmművészet is eljut önök­höz? — Tárogató címen meg­jelenő lapunk főszerkesztő­je, Tamási Miklós, a kiváló író, költő gondoskodik arról, hogy a magyar irodalom je­les alakjai révén az írott szó igaza hozzánk is eljus»­son. Nemrég például Csoóri Sándort láttuk vendégül. A moziban magyar filmeket vetítenek. Gyarmati Sándor videóüzletében beszerezhet­jük a filmújdonságokat. Ví­zi Anna, a rádió magyar műsorainak szerkesztője so­kat tesz azért, hogy a leg­frissebb hazai hírekről mi is tudomást szerezzünk. ' — Milyen érzés itthon lenni? . — Nehéz erről beszélni. Az ember akármilyen, eg­zisztenciát is teremtett kül­földön, örökre magyar ma­rad, s a honvágy folyton kínozza. A somogyi szálak visszahúznak; egykoron én is az anyaföldben szeretnék nyugodni. Három év ütán jó újra itthori lenni — mondta, s nagyon, örült, hogy a kapos­vári strNndon felismerték a jákói emberek ... Lőrincz Sándor REFORMKOR ALAKULT FÖLDVÁRON Az MSZMP-tagok Balatonföldváron is megalakították a reformkort. Kifejezésre juttatták közös véleményüket, hogy „a körzet párttagságának, alapszervezeteinek és párt- bizottságának tevékenysége igen nagy mértékben elmarad a kialakult politikai helyzet által megkívántaktól. E hely­zet megváltoztatására sürgősen jelentős lépéseket kell.tenni.’ A megalakult reformkor nyitott klubrendszerű formá­ban működik, s tevékenységét az MSZMP szervezeti sza­bályzatának figyelembevételével fejti ki. A tagok szüksé­gét látják egy megújuló, korszerű tartalommal gazdagodó politikai gyakorlatnak, amely minőségi változásokhoz s a párt vonzerejének megőrzéséhez vezethet. Kapcsolatot tar­tanak a megye reíőrmköreivel, s párbeszédre törekszenek a helyi alternatív szervezetekkel, mozgalmakkal. „A lányom életére esküszöm, hogy megverlek!” Nyomorék maradt az áldozat ÖTÉVI FEGYHÁZBÜNTETÉS öt év — fegyházban le­töltendő — szabadságvesz­tésre ítélte a Somogy Me­gyei Bíróság Ostrosics Pé­tert, aki ez év márciusában a darányi italbolt előtt le­ütött egy ittas férfit. A sér­tett olyan szerencsétlenül esett el, hogy eltört a kopo­nyacsontja, s a két műtét ellenére is lebénult a fél oldala, és azóta sem tud be­szélni. Ostrosicsnak nem ez volt az első dolga a bírósággal. A 32 éves, foglalkozásnélkü­li darányi férfi eddig össze­sen tizennégy évet töltött börtönben. Fiatalkorúként is elítélték már, három hó­napra. Meglehetősen hányatott gyermekkora volt. Apja szerb cigány, anyja német; sok helyütt megfordultak az országban. Míg felcsepere­dett, több pofont kapott a szüleitől, mint dédelgetést. Aztán saját kérésére állami gondozásba vették, kitanul­ta a kőművesszakmát, de ezt eddig nemigen volt mód­ja gyakorolni. Legutóbb rablás miatt Siklóson csípték el, Bardson pedig önbíráskodásért fo­lyik ellene eljárás. A napok­ban először is a március 12- én történtek miatt kellett felelnie a bíróság előtt. Ostrosics akkor cigány társaival italozott a darányi kocsmában. Meglehetősen sok sör folyt le a torkukon; a vétkes különben is idült alkoholistának minősül. A vádiratok szerint eddigi tet­teinél mindig közrejátszott az alkoholos befolyásoltság. A sértett Vincze Józsej, 32 éves darányi lakos, csak ké­sőbb tért be az italboltba, de már ő is ittasan könyö­költ a pulttá. Nem állhatta a cigányok fenenagy jóked­vét, és félhangosan megje­gyezte: „A piszkos cigá­nyoknak mindig van pénzük a dáridózásra". Ezt persze sokan meghallották; több se kellett Orsós Józsefnek, oda­ment Vinczéhez és lekevert neki két pofont. Vincze vi­szonzás nélkül tűrte a bán­talmazást. Ekkor követke, zett Ostrosics: odaballagott Vinczéhez és megesküdött a lánya életére, hogy hazafelé megveri. A kocsma előtt megvárta Vinczét és tenyéréllel álion vágta a jószerivel magate­hetetlen, ittas férfit. Vincze szerencsétlenül zuhant a földre: súlyos koponyacsont­törést szenvedett. Ostrosicsot ez már nem érdekelte; odébbáll!, hiszen beváltotta, amit ígért. Vincze elvesztette eszmé­letét, kórházba kellett szál­lítani. Azóta kétszer is meg­műtötték, de így is béna maradt a jobb oldala, és azóta sem tud beszélni ... A szakemberek szerint nem valószínű, hogy az állapota később javul. A tárgyaláson a Somogy Megyei Bíróság dr. Ujkéry Csaba bünletőta- nácsa Ostrosics Pétert bű­nösnek találta életveszélyt okozó testi Sértésben s mint többszörös visszaesőt ötévi fegyházbüntetésre ítélte, és öt évre eltiltotta a köz­ügyektől — azzal, hogy fel­tételes szabadságra sem bo­csátható. Elrendelte Ostro­sics kényszerelvonó-kezelé- sét is. Az ítélet ellen a vádlott és védője fellebbezett. (faragó) A nyári vásáron boltunkban KAPOSVÁR, Május 1. u. 15 féláron vásárolhat Színházparki piac Fotó: Csobod Péter

Next

/
Thumbnails
Contents