Somogyi Néplap, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-29 / 177. szám

2 Somogyi Néplap 1989. július 29., szombat Ülést tartott az MSZMP Központi Bizottsága (Folytatás az 1. oldalról) tartam erre nem biztosítana lehetőséget. A szóvivői tájékoztatón e naiprenddel kapcsolatosan számos kérdés hangzott el. A válaszokból kitűnt, hogy a küldöttek egyéni válasz­tás alapján vesznek részt a kongresszuson; 600 oártta­got képvisel egy küldött. A munkacsoportok már meg­alakultak, s megválasztot­ták szóvivőiket is. A kon­zultációk a kongresszus megnyitása előtt egy hónap­pal megkezdődnek. Az el­képzelések szerint a párt legmagasabb fórumát köve­tően politikai nagygyűlést rendeznek, hogy az MSZMP a nagy nyilvánosság előtt is bemutassa programját, ve­zetőit, arculatát. A tanács­kozás az MSZMP kongresz- szusa nevet viseli. Elhangzott az is, hogy a párton belüli különböző po­litikai áramlatokhoz tarto­zók, amennyiben, hajlandók deklarálni hovatartozásukat, egyforma eséllyel indulnak a küldöttválasztásokon. Nem lehetnek ugyanis senkinek külön jogai; a kisebbség védelmét biztosítani kell a választási rendszerben. A KB- és KEB-tagok egy kis részét egyébként már meg­választották küldöttnek. Az 1276 küldöttnek körülbelül egyharmada titkos szavazás nyomán már megkapta mandátumát. Berecz János, a követke­ző naiprendi' pont előadója ugyancsak röviden összefog­lalta az előterjesztés főbb elemeit. Elöljáróban magya­rázatot fűzve ahhoz, hogy miért őt jelölték erre a fel­adatra, emlékeztetett a téma megtárgyalásának előkészü­letei az ő irányításával foly­tak, s az MSZMP elnöksége úgy határozott: a funkció- változás nem ok arra, hogy más terjessze elő a témát. A napirend jelentő­ségéről szólva utalt arra: a Központi Bizotság még so­ha nem foglalkozott a párt és az egyház, a párttagok és a vallásos emberek viszo­nyával — a Politikai Bizott­ság belső határozata szabá­lyozta ezt a kérdést. Az MSZMP most nyíltan kíván fellépni e kérdésben is. Kijelentette: nem vált előnyére a téma megtárgya­lásának, hogy a sajtó nem volt- jelen a vitánál, hiszen ez is a politika teljes nyil­vánosságához, nyíltságához tartozik. A vitában is megállapí­tották, fordulatra van szük­ség: a párt közvetlenül kí­vánja kapcsolatát kiépítem a vallásos emberekkel és az egyházakkal, lehetővé té­ve, hogy a párttagok ideoló­giai kérdésekben ne az ed­dig' elfogadott elveket tart­sák szem előtt. Hangsúlyozta: nem ateis­ta, hanem a társadalmi ha­ladás mellett elkötelezett pártról van szó. Folytatni kell az eddigi jó hagyomá­nyokat: a szabad vallásgya­korlást teljessé téve, a marxisták és a vallásosok dialógusát a legmagasabb szinten folytatva. Hozzáfűz­te: a párt belső normáit ilyen vonatkozásban át kel­lett alakítani. Berecz János kijelentette: az 1956 előtti egyházpoliti­kát illetően nincs vita a KB-tagok soraiban. 1957-től a párt nyitottabb, a kap­csolatokat építő szövetségi politikát folytatott, s ez egy viszonylag érvényesülő val­lásszabadságot jelentett. A mostani fordulathoz hozzá­tartozik, hogy az állam és az egyház elválasztása tel­jes legyen, hogy minden ál­lampolgár egyenlő, nem le­het különbséget tenni a val­lásos és nem vallásos embe­rek között. Ugyanakkor a párt és a hívők, az egyhá­zak viszonyát a hazához és a haladáshoz való viszony határozza meg. Rámutatott arra is, hogy nagyon sok ateista fenntartással fogadja ezeket az alapelveket. Szá­mítani kell értetlenségre, s attól való félelemre, hogy politikai versengés alakul ki a különböző mozgalmak, pártok között a vallás fel- használásával és kihasználá­sával politikai célokra, a politikai befolyás növelésére. Berecz János végül hang­súlyozta: fel kell oldani a merev szabályokat, és a lel­kiismereti szabadságot a pár­ton belül is biztosítani kell. Mindez együtt azt jelenti, hogy gyökeres - fordulatra van szükség az MSZMP egy­házpolitikája ban. Végül Kimmel Emil tájé­koztatót adott arról, hogy a KB értékelte a bukaresti felsőszintű magyar—szovjet, illetve magyar—csehszlovák találkozót. Tudomásul vette, hogy román kezdeményezés­re magyar—román pártve­zetői találkozót tartottak. A Központi Bizottság beszámo­lót hallgatott meg George Bush látogatásáról. A párt vezetőinek moszkvai megbe­széléseivel összefüggésben a Központi Bizottság kife­jezte reményét, hogy olyan kedvezően alakulnak az eu­rópai folyamatok, a nem­zetközi helyzet, amelynek nyomán lehetővé válik a szovjet csapatok teljes ki­vonása. A testület fontosnak tart­ja, hogy továbbra is szoros legyen az együttműködés és még hatékonyabb, intenzí­vebb tapasztalatcsere bonta­kozzék ki az MSZMP kü­lönböző szervei között. A Központi Bizottság tá­jékoztatót hallgatott meg Fejti György, a KB titkára előterjesztésében a július 22-ei időközi országgyűlési képviselőválasztások tapasz­talatairól. Ennek kapcsán felhívta a figyelmet arra: nagyon fontos, ’ hogy az au­gusztus 5-ei pótválasztáso­kon az MSZMP tagjai ak­tívan működjenek közre a párt jelöltjeinek népszerű­sítésében, elfogadtatásában. Szükségesnek tartja, hogy az időközi választások ta­pasztalatait az általános vá­lasztásokra történő felkészü­lés során dolgozzák fel és hasznosítsák. A beszámoló rámutat: a választások mé­lyebb következtetés levoná­sára nem alkalmasak, vi­szont külön elemzést igé­nyel, hogy az időközi vá­lasztáskon általában is jel­lemző csekély részvételhez, érdeklődéshez képest most még alacsonyabb volt a részvételi arány. Rámutat arra is, hogy a párt helyi szerveinek magatartásában jelen voltak a régi mecha­nizmus elemei. A Központi Bizottság be­ható vitát folytatott a nem­zeti megbékélésre vonatko­zó javaslatról, s úgy dön­tött, hogy a vita figyelembe­vételével az állásfoglalást a Politikai Intéző Bizottság véglegesíti, és tervezett for­májában hozza nyilvános­ságra, hogy a párt tagjai ér­demben kifejthessék ezzel kapcsolatos véleményüket, állásfoglalásukat. A testület ennek nyomán tér vissza a témára következő ülésén. A Központi Bizottság sze­mélyi kérdésekben is dön­tött. A társadalombiztosítási bizottság vezetése alól fel­mentette Berecz Jánost, és a bizottság vezetésével Ba­rabás Jánost, a Központi Bizottság titkárát bízta meg. Az előző testületi ülésen Kovács Jenő KB-tikári kine­vezésével vezető nélkül ma­radt a pártpolitikai osztály; ennek vezetőjévé a Közpon­ti Bizottság Tóth Andrást nevezte ki. HETI ESEMÉNYKRÓNIKA SZOMBAT: Giulio Andreotti vezetésével megalakult a háború utáni Olaszország 49. kormánya. — Mihail Gorbacsov cs Nyikolaj Rizskov kormányfő táviratban kérte fel a donyecki bányászokat a munka felvételére. — Óriási tüntetések az észtországi Tallinnban és a grú- ziai Tbilisziben. — Bamakóban kudarccal végződött Kadhafi líbiai és Habré esádi vezető megbékélési kí­sérlete. VASÁRNAP: A japán szenátusi választásokon veresé­get szenved a kormányzó Liberális Demokrata Párt. — Valentyin Falin, az SZKP KB nemzetközi osztályának vezetője eismeri, hogy a Molotov—Ribbentrop paktum­nak volt titkos záradéka. — Gorbacsov a szovjet tele­vízióban a sztrájk végét sürgeti, de kijelenti, hogy elkerülhetetlen a változások meggyorsítása. — Kohl kancellár teljesen irreálisnak nevezte a lengyelek milli­árdos dollárigépyét. — Testületileg lemondott az indiai parlamenti ellenzék. — Lengyel—csehszlovák ellenzéki találkozó Prágában. HÉTFŐ: Lemondott Szószuké japán kormányfő. — Át­alakították a brit kormányt; John Major az új külügy­miniszter. — Gorbacsov a szovjet parlamentben a pe­resztrojka „legnagyobb próbatételének" nevezte a sztráj­kokat. — Phenjan a „szocializmus elárulásával” vádolta Magyarországot és visszaállította a vízumkényszert. — Megkezdődött az Afrikai Egységszervezet csúestalálko-^ zója Addisz Abebában. — „A kölcsönös egyet nem ér­tés” jegyében ért véget Szihanuk és Hun Sen első pá­rizsi találkozója. KEDD: Gorbacsovval tárgyalt Moszkvában Nyers Re­zső és Grósz Károly. — Jazov szovjet védelmi miniszter Nagy-Britanniába látogatott. — Lech Valesa, az ellen zél\ vezére és Jaruzelski elnök tárgyalásokat folytatott a kormányalakításról. SZERDA: A „higanyhercegnek” keresztelt Szihanuk bejelentette: a kambodzsai fejek mégis folytatják a tár­gyalásokat. — A pápa megerősítette: 1991-ben Magyar- országra látogat. — Új püspököket nevezett ki a Vati­kán Csehszlovákiában. — Véget ért az Afrikaj Egység­szervezet csúcstalálkozója. CSÜTÖRTÖK: FTdel Castro egy beszédében kijelen tette, hogy Magyarországon és Lengyelországban „ve­szélyben van a szocializmus”. — Nyina Andrejeva, aki annak idején közzétette a „konzervatívok manifesztu- mát", ismét támadta a szovjet peresztrojkát. — Elítél­ték Christer Petersson, Olof Palme svéd kormányfő gyilkosát. PÉNTEK: Elnökválasztás Iránban. — Tűzharcok Ab- háziában, tüntetések Tbilisziben. — Az ENSZ BT ha­tározatban szólította fel a világ országait: ne támogas­sák Közép-Amerika fegyveres mozgalmait. A hét kérdése Vasárnap húsz ország részvételével nemzetközi ér­tekezlet kezdődik Párizsban Kambdzsáról. A tét nagy: nemcsak a sokat szenvedett ország népe. szomszédai, ds u nagyhatalmak is szeretnék elkerülni, hogy Kambodzsa olyan elhúzódó háborúsko­dás színtere legyen, mint Afganisztán. A kambodzsai konfliktus azóta is mérgezi Tovább folytatódik az importliberalizálás (Folytatás az 1. oldalról.) zottabb importja verseny- helyzetet teremtett a bevá­sárló turizmussal szemben. A liberalizálás struktúrafor­máló, szerkezetátalakítással járó hatásai is jelentkeztek, különösen a műszeriparban Az alkatrészellátásban pedig az importkötöttségek csök­kentése némileg oldotta a belső monopolhelyzeteket, és az árszintre is mérséklőleg hatott. Ez utóbbi különösen megfigyelhető volt a számí­tógép-piacon. •A liberalizáció ugyanak­kor kedvezőtlen hatásokkal is járt. A szocialista gépipa­ri termékek importja körül­belül 70 millió rubellel csök­kent az év első felében. En­nek döntő hányadát ugyan­is — mintegy 50 millió ru­bel értékű árut — a válla­latok nyugatról szereztek be, konvertibilis valutáért. A konvertibilis elszámolá­sú export értéke az év vé­gére várhatóan 6 milliárd dollár lesz, és — a tervek szerint — mintegy 500 mil­lió dolláros aktívummal zá­rul a kereskedelmi forga­lom egyenlege. Az év első felében a dollárelszámolású külkereskedelemben kelet­kezett aktívum 145 millió dollár volt, amely mintegy 100 millió dollárral több a tavalyi első félévinél, annak ellenére, hogy a liberalizá­ció alá eső termékek beho­zatala az idén meghaladja a 2 milliárd dollárt. Az importliberalizálás 1990-ben is döntően a gép­ipar terén folytatódik majd. Emellett kohászati terméke­ket, vegyipari cikkeket és alapanyagokat, valamint a könnyűipar egyes alágazatai szempontjából alapvető im­portanyag-féleségeket von­nak be a liberalizáltán im­portálható termékek közé. A könnyűipari termékek so­rában elsősorban a gyapjú­ipar, a bőr- és bőrfeldolgo­zó ipar, a fafeldolgozó ága­zat termékeire, illetve a kü­lönböző papíríéleségekre (például az újságnyomó pa­pírra) terjed ki a behozata­li liberalizálás. 1990-re vo­natkozóan általános elvként vették figyelembe a vertiká­lis kapcsolódásokat, a hazai gyártáshoz kapcsolódó im­portanyagok beszerzésének könnyítését. A következő évben a je­lenlegihez képest újabb fo­gyasztási cikkekre — egy­két termék kivételével (pél­dául műholdvevő antennák) — nem terjesztik ki a libe­ralizálást. Ez persze csak azt jelenti, hogy időleges haladékot kap például a ru­házati és a kozmetikai ága­zat, amelynek gyártmányai­ra várhatóan 1991-ben ter­jed ki az import liberalizá­lása. Az eddigi felmérések sze­rint a fogyasztási cikkek be­hozatalának könnyítése nem csökkentette a hazai árszin­tet. Emellett a jelenlegi fo- gyasztásicikk-import keretén belül nagyon jelentős azok­nak a termékeknek a rész­aránya (például déligyü­mölcs), amelyek a hazai struktúra átalakításában nem játszanak szerepet. Az államtitkár azt is kö­zölte, hogy a liberalizálás alá eső termékek körét megvi­tatták a gazdasági kamará­val is, s a tapasztalatok ösz- szegzése alapján készült el annak végleges listája. Virággal köszöntöttek Enrique Baron Crespo spa­nyol szocialista képviselőt Strasbourgban (Francia- ország) — azután, hogy kép­viselő társai tegnap az Eu­rópai Parlament elnökévé választották a délkelet-ázsiai térség lég­körét, amióta a Vietnamban befejeződött a háború és minden remény megvolt ar­ra, hogy a sok évtizedes harcokat felváltja a béke. A párizsi értekezlet jelen­tőségére jellemző, hogy a megnyitásán ott lesz Se- vardnadze szovjet és Baker amerikai és talán Csien Csi- csen kínai külügyminiszter is. Jelenlétüket már csak az is indokolja, hogy a kam­bodzsai konfliktus kulisszái mögött három nagyhatalom is a szembenálló feleket képviseli — mégpedig mind­egyik másikat. Kína a vörös khmereket támogatja pénz­zel és fegyverrel: ez a frak­ció néhány éves rémuralmat teremtett Kambodzsában, százezreket — ha nem mil­liókat — gyilkolt le és ál­datlan tevékenységének csak a vietnami bevonulás vetett véget. vetn.i — befolyásukat a tér­ségben, egyebek között ép­pen Kína rovására. Vietnam legfőbb támogatója a Szov­jetunió — amelynek azon­ban mind kényesebb válal- ni ezt a szerepet anyagilag, erkölcsileg egyaránt, hiszen Moszkva a konfliktusok bé­kés megoldását hirdeti és Afganisztán példájával il­lusztrálta: külső katonai be­avatkozással tartósan nem lehet elrendezni egy másik ország belügyeit. A khmer ellenállás két másik frakcióját — a vörös khmerek kizárásával — az Egyesült Államok és Délke- let-Ázsia többi országa tá­mogatja: ők nem ismerik el a vietnami gyámkodás alatt álló jelenlegi phnompeni kormányt — de azt sem szeretnék, ha a népirtó vö­rös khmerek bármiféle sze­repet kapnának a majdani békés és talán semleges Kambodzsában. Norodom Szihanuk — a „higanyherceg", ahogyan el­keresztelték, mert naponta változtatja nézeteit — szin­tén a vörös khmerek ellen­fele, de úgy véli, hogy ve­lük és általuk jobb megál­lapodást lehet kötni Viet­nammal és a phnompeni kormánnyal. A vietnami csapatok an­nak idején jó szolgálatot tettek Kambodzsának, ami­kor kiverték az országból a vörös khmereket. Ám Ha­noi erői azóta is az ország­ban vannak, nem kis rész­ben azért, mert szeretnék megőrizni — s ha lehet, nö­A szovjet és az amerikai szándék megvan a békés rendezésre, ezért Vietnam is elszánta magát csapatai kivonására. A nagy kérdő­jel: mit tesz Kína, amely alaposan megváltozott? A heves esőzések következtében egy csatornába borult vo­natból mentik az embereket a katonák. A rendkívül nagy esőzések miatt Indiában — a jelentések szerint — mintegy 800 ember vesztette életét, 2000 eltűnt. Több tízezer otthon vált lakhatatlanná Tbiliszi (grúz SZSZK). Több ezer grúz követeli a tudomá­nyos akadémia épülete előtt a Grúz SZSZK önállóságát.

Next

/
Thumbnails
Contents