Somogyi Néplap, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-26 / 174. szám

1989. július 26., szerda Somogyi Néplap 5 „A ma iskolarendszere a holnap munkanélkülisége” — hirdette a felirat a Buda­pesti Műszaki Egyetem egyik hallgatói gyűlésén, ahol oktatási rehdszerünk állapotáról folyt éles, indu­latokkal erősen fűszerezett polémia a hallgatók, illetve p rr^ghívott párt- és állami emberek között. Egy éve, amikor ez történt, még megrótták a krónikást, amiért az egyetem lapjában le merte írni a fentebbi mondatot. „Ez azért erős túlzás, nem gondolja?!" — mondták az elvtársak. Nos, az idők változnak, a közel­múltban Rózsa József, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal főosztályvezetője az oktatási rendszer és a mun­kaerőpiac kapcsolatáról szól­va, betűre pontosan idézte az egyetemisták „erősen túl­zó” mondatát. Tavaly négyezer diák ke­rült ki az utcára, frissen szerzett érettségi, illetve szakmunkás-bizonyítvánnyal a kezükben. Az utcára lépé­sük szó szerint értendő, ne­kik ugyapis nem jutott munkahely. Az 1988-ban végzetteknek nem egészen öt százalékáról van szó, ' s akár legyinthetnénk is: nem kell vészharangot kongatni, s különben is: biztosan rosszul választottak pályát. Ám nagyon igazságtala­nok lennénk, ha ilyeneket mondanánk. Egy kifejezet­ten peches korosztály lép ki most és a következő néhány évben az iskolákból. A terv­utasításos gazdaságpolitika iskolázta be őket, s a nyila­dozó piacgazdaság méri meg felkészültségüket. A legpechesebbek azok, akik elhitték: minél többet tanul valaki, annál értéke­sebb tagja a társadalomnak. Ök, akik gimnáziumba men­tek, mert onnan lehet biz­ton pályázni a felsőoktatás­ba. Ha nem is sikerül a felvételi, akkor is sokolda­lúbban képzettek. több mindenre megtaníthatok, mint akik „csak egy sima szakmunkásképzőt" végez­tek vagy mint a szakközép- iskolából kikerülők. Hiszen nekik nagyobb az általános műveltségük, következéskép­pen olyan az alaptudásuk, amire könnyen építhetnek, aszerint, hogy a későbbiek­ben milyen speciális isme­retekre lesz szükségük. Mindebből azonban a gya­korlatban csupán , az nem igaz, hogy a mai munkaerő- piac értékeli, igényli az ál­talános műveltséget. „Neki" ugyanis olyan munkásra van szüksége, aki a belépé­se pillanatában mindenhez ért, amihez csak ott, a mun­kapad mellett érteni kell. Ä gimnáziumokban érett­ségizők egyike sem ilyen. Még akkor sem, ha valami­lyen kideríthetetlen oknál fogva az utóbbi években mindinkább reklámozzák a gimnáziumi fakultációkat. Tisztelet a csekély számú kivételnek, a fakultációkon megszerzett ismeretekért egy fillért sem fizetnek a munkaerőpiacon. Pláne a fakultatív tantárgyakból teljesített vizsgát igazoló oklevéllel — az érvényes jogszabályok szerint — se­hol sem lehet munkába áll­ni. Igaz, a legtöbbet ez nem is zavarja, hiszen ök tovább akarnak tanulni... Ebbéli reményeiket sem a család, sem az iskola nem oszlatja szét. Senki nem áll mellé­jük, hogy „ebből elég, irat­kozz át egy másik iskolába, szakközépbe vagy szakmun­kásképzőbe". De a szülők sem verik a gimnázium igazgatójának asztalát, hogy olyan fakultációkat indítson, amelyeknek — egy sikerte­len felvételi esetén — hasz­nát is veheti a gyerek. Ké­pezzék ki adószakértőnek, könyvvizsgálónak, kapva kapnának érte a sorra ala­kuló kisvállalkozások. De nem. az iskolarendszerünk ennyire még nem társadal- masodott. Mindenki bízik valami­ben. Az igazgató abban, hogy majd csak intézkedik a minisztérium, a szülő és a gyerek abban, hogy csak sikeredik az a felvételi, vagy ha nem, hát találnak egy jó munkahelyet a következő próbáig. S a vállalatok is bizakodnak: majd csak ta­lálnak munkaerőt vala­hogy ... Amikor Glatz Ferenc, mű­velődési miniszter meghir­dette oktatáskorszerűsítési elképzeléseit, teljesen két­ségbe estem. A miniszter programja — félreértés ne essék — szerintem jó. Anv- nyi csak a bajom, hogy ő találta ki, a miniszter. Sem a vállalatok — vagy azok érdekképviseletei — sem a szülői munkaközösségek nem követelték ki, hogy az iskola valóban az életre ké­szítse föl a gyereket, a le­endő munkavállalót. Hát mégis: kinek az érde­ke, hogy ne csellengjenek a munkanélküli fiatalok szá­zával, ezrével s holnapután talán már tízezrével az ut­cán? A kultuszminiszternek egyedül kell kitalálnia, hogy mire is lenne (lesz) szüksé­gük a gazdálkodóknak? Sen­kinek sem fontos, hogy a felnövekvő generációk — szándékuk szerint — való­ban hasznos tagjai legyenek a társadalomnak? A holnap­ra senki se gondol? Fekete Gy. Attila Nyár a televízióban Egy jelenet a Serpico című filmből A lapokból, a rádióból, de a televízióból is tudhatjuk, hogy kedvenc házimozink házatáján sem kicsik a gon­dok. Miért éppen ott ne lennének?! A nehézségek el­lenére mégis, úgy tetszik, a hátralévő nyári hetekben lesz néhány igazán érdekes műsor, amely az uborka- szezonban is nyújt szóraKo- zást. Nem a napi aktu­ális politikai adásokra gon­dolunk — ezek egyébként is kevésbé tervezhetők —, in­kább a pihenésre, kikapcso­lódásra szánt órákat kitöltő programokra. A következő felsorolás nem teljes és nem is rész­letező, a sugárzások helyét időpontját nem említi. Csu­pán ízelítő abból a válasz­tékból, amelyet televíziónk július végén és augusztus heteiben ígér. Július közepén indult az a sorozat, amelyet Lalinovits Zoltán filmjeiből állítottak össze. A tervekben tíz La- tinovits-film szerepel. Van benne irodalmi adaptáció, dráma és vígjáték, izgalom és muzsika, felvillan a kö­zelmúlt történelme. Neves rendezőink alkotásai ezek, s nem kevésbé neves partne­rek tűnnek föl Latinovits ol­dalán. Ugyancsak e hónapban kezdik vetíteni a világhírű olasz színész, Gian Maria Volonte filmjeit. Ebben a válogatásban is tíz produk­ció szerepel: Mario Ricci ha lála; A hét Cervi fivér: Égetnivaló ember; Banditák Milanóban; Mindenkinek a magáét; Vizsgálat egy min­den gyanú felett álló polgár ügyében; A munkásosztály a paradicsomba megy; Gior­dano Bruno; Krisztus meg­áll Ebolinál; Néhány dollár­ral többet. Ez a válogatás is nagyon sokrétű témájában és stílu­sában, alkotóiban és szerep­lőiben egyaránt. Néhány példa: A munkásosztály... rendezője EIlia Petri, a sze­replők között van Mari- angela Melato; a Vizsgálat .. . ugyancsak Petri filmje, s Volonte partnere Florinda Boldan. A Krisztus megállt Ebolinál rendezője Francesco Rosi, és szereplői közölt van Irena Papas. Lea Massari, Alain Cuny. A fenti sorozatok filmjei előreláthatólag kéthetente jelentkeznek majd a kép­ernyőn. Emeljünk ki néhányat más érdekesnek ígérkező műsorokból. Ma Két arc egy születésnaphoz címmel lát­hatunk műsort Tolnay Klá­riról. És láthatjuk ez alka­lomból a Palotai Boris írá­sából készült Reumavalcer című tévéjátékot. Pénteken sugározza a te levízió a tv-mozi program­jában Tengiz Abuladze Ve- zeklés című filmjét, amely­ről nyilván azok is hallot­tak, akik nem ismerik. Hát- borzongató, különös eszkö­zöket felhasználó, különleges alkotás a sztálini korszakról. A Zenélő filmkockák so­rozatában ismétlésként lát­hatjuk a La Mancha lovagja című musicalt, amelynek fő­szerepeit Peter O'Toole és Sophia Loren játssza. A Színház- és Filmművészeti Főiskola opera- és musical- szakos hallgatóinak előadá­sa a Brodivay-Broadway. Figyelmet érdemel A ha­talom határai című összeál­lítás Székely János erdélyi író műveiből. Magyar József készítette a Kis ügyeink cí­mű dokumentumfilmet. A témát ismerhetjük korábbi híradásokból. A Hévízi-tó közelében épült Giulio bár története elevenedik meg a képernyőn. A tv-mozi másik érdekes bemutatója Bereményi Géza Eldorado című alkotása, amely a filmszínházakban már nagy sikert aratott. Egy másik sikerfilm a program­ban a Serpico. A1 Pacino főszereplésével. Kellemes szórakozást ígér A kis cukrászda című tévé­játék, amelyet Heltai Jenő írásaiból rendezett Kajdúfy Miklós. A főszereplő Pápai Erika és Benedek Miklós. A Mestersége: színész sorozat­ban pedig Baumann Péterrel találkozhatunk. (E.) Sohasem lesz vége a felújításnak A jövő év farsangján tíz szál gyertyával lenne illő az ünnepi tortát földíszíteni Kaposváron a Kilián György Városi Művelődési Központ­ban, hogy méltó módon kö­szöntsék a tízéves intéz­ményt. Az épület azonban elég bosszúságot okozott a házigazdáknak ahhoz, hogy lemondjanak a születésnap örömeiről. A „tatarozás miatt zárva" táblával nem ezekben a he­tekben találkozunk először az intézmény bejáratánál. A tervezési fogyatékosságok, a kivitelezés gyengeségei évről évre szükségessé te­szik, hogy „leálljanak" rö­vid időre, amíg kijavítják a hibákat. Balatincz Istvánná gond­nokkal és Csorháné Dakos Rózsa igazgatóhelyettessel beszélgettünk az éppen leg­szükségesebb felújítási munkákról. — A fűtési rendszer tö­kéletlenségén csupán enyhí­teni tudunk. A gőz tönkre­teszi a csövet — mondta a gondnok. — Emeleti klub­jaink télen hidegek, más helyiségekben viszont ingre lehet vetkőzni. A kaposvári szerelőipari kisszövetkezet most kicseréli a kilyukadt radiátortesteket. A szakipa­rosok igyekeznek elhárítani a folytonos beázást, amit a tető gyenge szigetelése okoz. Evek óta nem találtunk megoldást a beázás meg­szüntetésére, most egy pécsi k isszövetkezet kétszázezer forintért vállalta, hogy idő­legesen kijavítja a hibákat. A hegymászóklub tagja; vállalták a nagyterem mennyezeti vasszerkezeté- nek megtisztítását. Miből gazdálkodjék ki a felújításra szánt költsége­ket? A költségvetésből el­különítve a Kaposvári Vá­rosi Tanács kétszázezer fo­rintot biztosított a legfon­tosabb munkákra. Azt már Csorbáné Dakos Rózsa fűz­te hozzá, hogy az intézmény jó gazdálkodásának köszön­hetően a többletbevételből is fordíthatnak az intéz­mény komfortossá tételére, A városi művelődési köz­pont és a hozzá tartozó Mó­ricz Zsigmond Művelődési Otthon, valamint a rendez­vényiroda az első félévben teljesítette egész éves be­vételi tervét. A városlakó is szívesen föltenné még azt a kérdést, hogy miért éppen a vaká­ció idején, nyáron végzik a szakemberek a fölújítást. El kell fogadnunk az igaz­gatóhelyettes érdemi vála­szát: nyáron kevésbé érzne meg a fiatalok és az intéz­ményt gyakorta látogató vendégek a kényszerű fel­újítást, mivel ősztől kora nyárig ez a leglátogatottabb művelődési központ a me­gyeszékhelyen. Nyitás: au­gusztus 7-én — bizakodik a gondnok és az igazgatóhe lyettes. (Horányi) ZSOLNAI HÉDI: Johanna a kocsmában 3. Bujkálás hamis papírokkal Szobalányként a Bál a Sa- voyban c. operettben Németh Marikával Zsolnai Hédi — a későbbi népszerű sanzon- és sláger­énekes — az őrszentmiklósi munkaszolgálat fizikai és lelki megpróbáltatásai után az ostromló csapatoktól szo­rongatott. nyilasok által uralt Budapesten bujkál, ál­landó életveszély közepette. Ismerősök és ismeretlenek fogadják be néhány napra. Szinte mesébe illő módon hamis papírokhoz jut, majd egy Duna-parti szállodában sikerül meghúzódnia. Az életveszély, a kétségbeesés és remény heteit, hónapjait villantja jel évtizedekkel később írt önéletrajzában, amelyet az ősszel jelentet meg a Magyar Világ Kiadó. Hédi Edit nénjéhez megy Budára. Editék ott házmes­terek. Editről senki nem tudja, hogy kitért zsidó. Ez sem veszélytelen. A férj, » nagybácsi „hitlerista". Tete­jébe Hédi az egyik lányt is viszi, akinek nincs hová mennie. Nem váratlanul jelenik meg. Edit volt nála a mun­katáborban. Anya még cso­magot küldött, akkor mond­ta Edit: „Ha tudsz, lépj le, és gyere hozzánk, aztán majd meglátjuk, mi lesz." De a lány vele. .. arra nem számítanak Editék. Pali bácsi morog, de nem rúgja ki őket. Néhány nap múlva megjelenik Géza bá­csi (anya és Edit öccse), ki­keresztelkedett, katonaszö­kevény. Ez már sok Pali bácsinak. El kell menniük. Szerencséje van. Aznap dél­előtt a Krisztinavárosban, öt percre Editéktől, találko­zik egy ismerős lánnyal az utcán. Először rémülten nem akarja ész.revenni, de a lány megállítja, s mielőtt Hédi elájulna, már kérdezi is halkan: — M i be n segí thetek ? Hédinek ekkor már hamis papírjai vannak. Egy tizen­négy éves kisfiú küldte Edittel a régi, Teleki téri házból. Reménytelenül sze­relmes volt a „nagylányba". Soha nem találkoznak a há­ború után. A krisztinavárosbeli lány lakást szerez a hamis névre Zuglóban Gyarmat utca ... A filmgyár utcája. A film­gyáré, ahol Lakner bácsi Zsolnaira keresztelte. De rég volt.. . Ibolya, a bajtársa, eltűnik. Nem mondja meg. hová. Tudja a zuglói címet, ha baj van, jelentkezik. Ebben maradnak. Ma jd kétfelé ... Várja a besötétedést, ak­kor indul, talán este bizton­ságosabb. Gyalog a város egyik végéből a másikba. Villamosok már nem járnak. Elsötétítés. Szuroksötét a város. Megy az orra után. A Gyarmat utcához hatal­mas üres telken kell átvág­ni, erre még „színésznő" korából emlékszik. Nagt' keservesen megta­lálja a házat. A lakás alag­sori pinceszoba, egy mosdó­fülkével, fűtetlen, s hiába nyomkodja a kitapogatott villanykapcsolót, • a villany nem gyullad. Feladva a re­ményt, hogy fényt csináljon (különben sem tudhatja, el van-e sötétítve az ablak), lépésről lépésre elérkezik egy ágyszerűséghez, és vég­ié lefekszik. Fél. Persze hogy fél. Ki tudja, nincs-e még valaki itt... De elal­szik. Nagyon fáradt már, és nagyon fiatal még. Reggel aztán kiderül, nincs villanykörte. Kime­részkedik körtét vásárolni. Mire visszatér, ott várja a szakaszvezető: Boros, a nyi­las. Editnél kereste, ő to­vábbította ide. — Hoztam egy kis enni­valót. Időnként majd meg­jelenek karszalaggal, hogy a környékbéliek lássák, nyilas ismeretséged van. Betartotta. S ahányszor megjelent, egyre több em­bert talált az egyetlen szo­bában. Aki csak Edithez menekült a családból, azt Edit mind Hédihez irányí­totta. Először Géza bátyja jelent meg, akinek szintén tarthatatlanná vált az ott- tartózkodása. Utána a „baj- társnő". Utána Imre uno­kaöccse, végül Rózsi néni Zsuzsikával. És a v,bajtársnőn", Ibolyán keresztül még egy támoga­tójuk született: Ibolya ba­rátja, az egyik nagyszálló magas beosztású dolgozója. Ibolyát a háború sem za­varta abban, hogy állandó­an szerelmes legyen. Egy éjszakára beleszeretett Gé­za bácsiba (aki gyönyörű férfi volt), és másnap reg­gel kijelentette: — Estére itt vagyok! Me­gyek, és szerzek Gézának katonai pecsétel, hogy sza- badságlevelet gyárthassunk. Délután halálra váltan megjelent helyette a szálló­béli barát. — Ibolyát elkapták! Én a szálló kapujából láttam, amint a szemben levő sar­kon egv razziába kevere­dett. Innen mindenkinek még ma el kell tűnnie! Rózsi nénit Zsuzsival vit­te Boros, a nyilas mint fe­leségét és kislányát. Imre, szegény, be a gettóba, Géza vissza Edithez, Hédit vitte az Ibolya barátja mint mis­kolci menekült unokahúgát a szállóba. Mint nagybácsi bérelt Hédi számára egy fürdőszobás, elegáns szobát, és ellátta pénzzel. Hédi nem értette, miért csinálja, s kínjában egy este felajánl­kozott neki. Nem fogadta el. Ember volt. Azért csinálta. (Folytatjuk.) Szakiparosok a Kiliánban Kinek az érdeke?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents