Somogyi Néplap, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-26 / 174. szám

1989. július 26., szerda Somogyi Néplap 3 • ^ Összhangzattan Térségi melioráció vagy csak vízrendezés? Réthelyi kis Balaton A jegyzőkönyvek szerint 1988. szeptember 29-én tör­tént meg a kéthelyi külvízcsatorna karbahelyezési mun­káinak műszaki átadása-átvétcle. A 6 622 000 forintba kerülő munkát 1986. augusztus 1-jén kezdték el. A víz elöntötte a legelő egy részét, s megindult a falu felé. Megmozdult a vasúti töltés is. Az 1988. de­cember 5-én készült jegyző­könyv rögzíti a legelőelöntés tényét, majd sor került „a szivárgó víz útjának meg­nyitására". Magyarán: át­vágták a gátat. Az elkészült műtárgy, a sankoló (iszap­csapda) nem üzemel, illetve a területről a felszíni vizek az évtizedekkel korábbi mó­don folydogálnak a Nyugati­övcsatornán át a Balatonba. A Minisztertanács még a pénzügyi bőség időszakában, 1983-ban hozott határozato­kat a Balaton vízminőségé­nek védelmében. A balatoni vízgazdálkodási fejlesztési ^.programban olvasható, hogy az „A" vízminőség-fokozat­hoz „a Balatonba torkolló vízfolyások vízvédelmi rend­szereit 1987-ig úgy kell ki­alakítani, hogy ezek előse­gítsék a tóba ömlő vizek minőségének javítását." A ,,B' vízminőség érdekében: ,.térségi meliorációs progra­mot kell megvalósítani a Balaton teljes vízgyűjtőjére, melyben a mezőgazdaság termelés-fejlesztési céljain kívül érvényesíteni kell a Balaton védelmi szempont­jait. A meliorációs program­ban a Balaton vízgyűjtőjé­nek elsőbbséget kell biztosí­tani a VII. ötéves tervben.” A program becsült költ­ségigénye az 1984—85. év­ben 3090 millió forint volt, az 1984—2010-ig tartó idő­szakra 41 160 millió forint. Ebből a vízrendezés és a melioráció költsége 234 mil­lió, illetve 6500 millió forint. A minisztertanácsi hatá­rozatnak megfelelően az Agrober elkészítette a meg­valósítás tanulmánytervét, majd az érintett tárcák jó­váhagyása után elkészültek a kiviteli tervek. Ezek tar­talmazzák a térségi meliorá­ció összes feltételét. Már akkor tudták a tervezők, hogy „az érvényben levő meliorációs támogatási rend­szerben a saját erő szűkös­sége miatt a program meg­valósításának elhúzódásával kell számolni. A tervezett határidőre (2010) a megva­lósítás csak kiemelt támoga­tás után válik lehetővé. Ám a beruházás megin­dulásával egyidőben meg­kezdődött a nadrágszíjhú- zás. Megépült ugyan az em­lített sankoló is a hozzá tartozó gáttal, mederkotrás­sal. A termelőszövetkezetek támogatási rendszerének megváltozása miatt viszont elmaradt a térség termelő­szövetkezeti kezelésű vízfo­lyásainak rendezése, ígv a falu felől érkező csapadék megduzzasztotta a sankoló által magasan tartott vizet, és elöntötte a legelőt. Kéthelyen tarthatatlan a helyzet. Elvégzett munkák, felhasznált millió forintok, átvágott gát, használhatat­lan műtárgyak — és a fel­színi víz a megszokott útján folyik a Balaton felé. Or­szágos gondjaink, milliárdos hiányok mellett nehéz elfo­gadható magyarázatot talál­ni rá. Talán nem kellene engedni az olyan tervek ké­szítését, amelyek születésük pillanatában már a megva- lósíthatatlanság összes je­gyét magukon viselik. Mit mondanak az érintet­tek? A helyi termelőszövet­kezetet nem érintette külö­nösebben, hiszen az elöntött legelő újra használható. A sankoló által felduzzasztott területet tőlük kisajátítot­ták, az eddigi munkák a tsz-nek közvetlenül nem ke­rültek egv fillérjébe sem. A térségi meliorációra csak akkor tudnak költeni, ha jut, de a támogatás megvál­toztatásával nagyon nehéz helyzet alakult ki. Sípos László megmutatta az ügv- gyel kapcsolatos levelezést, majd a helyszínre is elka­lauzolt. A Dél-dunántúli Vízgaz­dálkodási Társulatok Egye­sülésének kaposvári kiren­deltsége volt a műszaki el­lenőre a kivitelezésnek. Somlyai Károlytól megtud­tam: azt ellenőrizték, hogy a kiviteli terveknek megfe­lelően végezték-e a munká­kat. Ez az ellenőrzés meg­bízásos alapon, a munkál­tatók megkezdésétől a befe­jezésig tartott. Igaz, a be­ruházás kilenc hónapot csú­szott, 1987, december 31. he­lyett 1988. szeptember 30-án volt a műszaki átadás. A kaposvári Agrobernél Fábri Béla és Pintér Gyula készségesen megadta a szük­séges felvilágosításokat a balatoni vízgazdálkodási fej­lesztési programról. Kajdy Gusztáv pedig elmondta: a terv 145 ezer hektár terüle­tet érint. Miután a tervek többlépcsősek, az volna a célszerű, ha egy helyen komplexen valósulna meg a beruházás. A tervező úgy látja; a legnagyobb problé­mát a szakmai ellenőrzés helyett kialakított állandó pénzügyi revízió okozta. Az anyagi eszközöket a felhasz­náló szabad rendelkezésére kellett volna bocsátani, és a vízminőség vizsgálatával el­lenőrizni a célszerű felhasz­nálást. Ugyanezt az ered­ményt, — .mármint a javuló vízminőséget — érték volna el, sokkal céltudatosabb, komplexebb munkákkal. — A második lépcsős, ter­melőszövetkezeti vizekkel kapcsolatos meliorációs mun­kák elmaradtak, ezért kel­lett áttervezni a sankoló működését. Be kell építeni egy zsilipet, hogy a vízszin­tet szabályozza majd — mondta Kajdy Gusztáv. Erről készült egy emlé­keztető is a termelőszövet­kezettel, a MÁV-val és az Észak-somogyi Vízgazdálko­dási Társulattal közösen. Egv szépséghibája a dolog­nak azért van: vajon miért kellett négy hónapnak eltel­nie a probléma jelzésétől? Május 25-én az Agrober eljuttatta a létesítési enge­dély módosítási kérelmét Pécsre, a Dél-dunántúli Környezetvédelmi és Víz­ügyi Igazgatósághoz, onnan az engedély július 20-án A Magyar Demokrata Fó­rum megnyitotta első állan­dó vidéki irodáját Pécsett. A pártaktivisták a hét min­den munkanapján ügyeletet tartanak az irodában: tájé­koztatást adnak a tagoknak az MDF eseményeiről, infor­mációkkal látják el az ér­deklődőket, könyveket és sajtótermékeket kínálnak. Az ötven személyt befogadó helység alkalmas kisebb tanácskozások, gyűlések és találkozók megrendezésére még nem érkezett meg. A tervező megerősítette: ha az engedély megérkezik, a ki­vitelező azonnal hozzákezd a munkához. A kivitelezőt is illett vol­na megszólaltam. De akik a munkálatok indulásakor az Észak-somogyi Vízgazdálko­dási és Talajvédelmi Társu­lat vezetői voltak, már nem a társulat alkalmazottai. Ügy tetszik: sok a bába, és közöttük 'Velveszhet a „gyerek’. Pedig a veszélyre már évekkel előbb fel-fel- hívták a figyelmet. Láng István akadémikus így fo­galmazott: „Drága és költ­séges beruházásokra, folya­matos gondoskodásra és a társadalom nagyon aktív tá­mogatására van szükség. A kitűzött cél elérhető. A szük­séges anyagi fedezet is biz­tosítható, ha megfelelő sor­rendiséget állapítunk meg az intézkedések végrehajtá­sában.” Van egy kiváló program. Ennek része a kéthelyi kül- víz rendezésével kapcsolatos összes tennivaló. Érthető, hogy a termelőszövetkezet csak oly mértékben tud a kivitelezéshez hozzájárulni, amennyire a támogatási rendszer lehetővé teszi. Iga­za van a tervezőnek abban, hogy célszerű, ha a szóban forgó területen a megvalósí­tás az összes részletre kiter­jed, tehát komplex. Igaza van a kívülállónak is, aki csak azt látja, hogy építet­tek, majd bontottak, sokba került, mégsem üzemel. S ez a legnagyobb mulasztás. Mert így veszthető el végleg a társadalom aktív támoga­tása, ugyanis állampolgáron­ként 50 fillért már beépítet­tek. A mi pénzünkből. Mészáros Tamás is. A pécsi centrum a ké­sőbbiekben más funkciókat is betölt majd, így ellátja az MDF választási és sajtó­irodájának feladatát, továb­bá koordinációs központja lehet a helyi ellenzéki erők­nek. Baranya az egyik legerő­sebb bázisa lett a Magyar Demokrata Fórumnak, amely kilenc helyi szervezettel rendelkezik már. önálló szervezet működik a megye valamennyi városában. Botfülű és — mi tagadás — a muzsikában műveletlen lévén, nem tudom, taníta­nak-e a zeneiskolában össz­hangzattant, s pontosan mit jelent náluk ez a diszciplína. Az MSZMP viszont kétség­telenül új összhangzatot ta­nul a politikában: a KB- ülés jóval többet határozott el az egyszerű áthangszere- l.ésnél. A felülbírálhatatlan kar­mester, a történelem lein­tette az eddigi vezérszóla­mot. A magyar szocializmus negyven évig volt modellje kimerült, nem folytatható, nem javítható. A tízmilliós koncertterem közönsége már nemcsak a fals hango­kat fütyülné ki, nemcsak a megunt szólamokat; új kot­tákat, új hangszereket, a vi­lágfejlődéssel és a honi ha­gyományú taktussokkal job­ban harmonizáló szimfóniát akar. S korántsem csak hall­gatóként: társszerzője és maga is előadója akar lenni az új „zenének”. Az átmenet szimfóniájából a nyitány bizton lekottázha1 tó. A négy új „koncertmes­ter", a szólamvezetők. "— tűnt ki Nyers, Grósz, Né­meth és Pozsgay nyilatkoza­tából — együtt akar játsza­ni, s úgy, hogy ne hangza­var váltsa föl a nemrégig volt egyszólamúságot. Szabad választásokon kifejtett nép­akarat szentesítse a demok­ratikus szocializmust, békés, törvényességet szavatoló többpártrendszer tagolja és szinkronizálja a közakaratot, rugalmas tulajdonformáju gazdaság legyen képes kor szerű termelésre és igazsá­gos szociálpolitikára. Ez a célja az MSZMP-nek (amely, önmaga és a társadalom igé­nyére, a szemlélet- és mo­dellváltást kezdeményezte) s ez lehet célja a nemzet többségének is. Azonos ér­dekek fűzik össze az MSZMP-t még azokkal is, akik nem a szocializmus­ban látják a jövő útját: ad­dig és abban mindenképpen, hogy a közeli s távoli jövő kérdéseiben a népakarat de­mokratikus kifejezése dönt­sön. ne az erőszak, a ku­lisszák mögött kitaktikázott fölény ... Abban is, hogy a be kés átmenet üteme föl ne bomoljon. ne öntelt fanfá­rok vagy puflogó üstdobok harsogjanak élvezhetetlen kakofóniát. A nagy karmes­ter pálcáját törheti felet­tünk, ha a nemzet érdekei­nek hangjegyeit macskaze- névé cincáljáit szét a kép­zetlen vagy összjátékra kép­telen, önjelölt szlóisták ma­rakodása. A kórus, miként az antik darabokban, ritkán szól, de akkor ítél. Az MSZMP ala­kuló központi platformja mostantól valóban az or­szág többsége elé terjeszti az eljátszandó tételeket. Toborzó ez, de olyan ver­bunkos, amely nehéz szol­gálatra szólít. Űj induló ez, nem könnyed talpalávaló, nem is himnikus pátoszú, kiglancolt örömzene . Nehéz átértékelések tartalmas kompromisszumaiban ala­kul ki a sok új „hogyan”. Az összhangzat újratanulá­sában a legkisebb fuvolá­nak is jelentősége lesz, puszta hangerő egyetlen hangot se nyomhat el. Ke­vés idő van a próbákra, s az előadáson úgy kell rög­tönözni, hogy kiérződjék a tudás biztonsága. Felkészült zenészek, jól felhangolt hangszerek együttesének van csak reménye a kiér­demelt tapsra. A KB-ülés nemcsak a pó­diumot rendezte át, hanem minden remény szerint a zenekari árokban, sőt a széksorok között is mozgás­ra ösztökél. Az MSZMP ké­szülő választási programja mellé a kormánystratégia többrétegű új összehangolás­sal készül. Összehangol a párt vezetése, mind önál­lóbb hangú belső áramlatai, s a születő dallamök re­mélhetőleg egybesimulnak azok ízlésével, akik csak az utcán fütyülik, s csak a közkedvelt, érthető hangso­rokat. Tudatában annak, hogy a lapos slágerek ideje lejárt, most csak a tartal­mas. mai tudásunkkal el­játszható muzsikába kap­csolódhat be a kórus. Amely remélhetőleg nem szorítko­zik a talmi diadallátamok­ra vagy csüggedt brummo- gásra. A régóta hiányolt új célok mostantól könnyen konkretizálható feladatokat •adnak ' az MSZMP tagjai­nak: mindenkivel együtt kiépíteni az új demokrá­ciát. Ha bravózást most nem is várhat, az MSZMP csak így érheti el', hogy je­gyet váltsanak a következő koncertjére is. Füzes Oszkár Az MDF első vidéki irodája Pécsett A fiúk ma kissé dühösek. Hiába minden küzdelem, csak másodikok lettek. S bár szépen csillog az ezüst­érem, a lányok aranya mel­lett mégis halovány. S ki hallott már olyat, hogy ké­zilabdában a hölgyek lefö­lözzék az erősebb nemet?! A íonyódligeti úttörőtábor 8-as altáborában pedig ez történt. A harag azonban nem soká tart: néhány perc múlva fiúk, lányok együtt ballagnak a part felé. A vízben majd eldől, ki az ügyesebb. 130 nevelőszülőnél élő gyermek élvezi ezekben a napokban a ligeti tábor örömeit. Közülük a legtöb­ben nem először járnak itt. Ságvári Ildikó és Soós Szil­via harmadszor üdül a Ba­laton partján. Szinte egy­szerre mondják: mind közül ez volt a legjobb. Sokáig nem fogják elfelejteni a csisztapusztai és a badacso­nyi kirándulást, a délutáni sportprogramokat, az esti diszkót. Ez utóbbi az is­merkedésre is kiváló. — Sok barátot szereztem ebben a néhány napban, s köztük szám as külföldit. Ezt tartja az a maroknyi csapat is, amely a végvári napok versenyén utolsó lett. — Hogy mennyi könyve volt Mátyás királynak és milyen ruhákban járt, ki tudja. Nem is ez a lényeg. A fontos, hog>- jól érezzék magukat a gyerekek és a hozzájuk tartozó nevelőszü­lőik. Négy nagy család is érkezett a táborba, köztük Bukovics Bétáné, aki öt ál­lami gondozottat nevel. A legkisebb kivételével vala­mennyi gyerek itt van; lel­kesen készülnek a családok közti váltóversenyre. Először járnak itt, s min­den esemény izgalommal tölti el őket. És míg a ki­csik játszanék, a nevelő- mamák végre kibeszélhetik magukat. Év közben a me­gye különböző településein nevelik a gyerekeket, ritka áz ilyen alkalom, mikor együtt lehetnek. Üdülésre, tapasztalatcserére is remek ez a tábor — felnőttnek, gyereknek egyaránt. Széki Éva Kilenc karély kenyér Különösen a németeket sze­rettem meg; velük még’ be­szélgetni is tudtam — mondja Szilvia, aki Kapos- főröl érkezett. A német ha­gyományokat ápoló faluban némi nyelvtudás is ragadt a kislányra. Annáik sem kell azonban elkeserednie, aki csak az anyanyelvén beszél. E tíz napban- mindenki ta­lált barátot, ismerőst, sőt még; szerelmet ás. — Mindig a nagy sírás- rívás, amikor haza kell menni. Címeket, apró aján­dékokat cserélnek ilyenkor a gyerekek — mondja De­zső Erzsébet táborvezető, és hosszan sorolja a tábort tá­mogatókat. A megyei taná­cson, a népfronton kívül so­kat segített a Lengyeltóti Vízgazdálkodási Vállalat, a Tungsram Rt. Elektronikai Gyára — ők ingyen adtak buszt a táborozóknak. A Ba­la t onbog 1 á ri Mezőgazdasági Kombinát lengyeltóti kerü­lete mázsaszám küldte a gyerekeknek a barackot. Gyümölcsben nem volt hi­ány, a vacsora viszont sok­szor kevésnek bizonyult. — Ez a kilencedik karéj zsíroskenyér, amit eszem — kiáltja egy fülig maszatos kisfiú, míg a sportpálya fe­lé rohan. Aki egész nap futkos, nem csoda, hogy farkasét vágya lesz. Repettára azonban mindig van lehető­ség.. Már akinek van rá ideje. Mert annyi itt a program, hogy aki mindegyiken részt szeretne venni, nem nagyon ér rá evéssel foglalkozni. Most a karnevál tartja iz­galomban a táborozókat, Vajon mivel lehetne meg­hódítani a szigorú zsűri szí­vét. A lakodalmi menet jó ötletnek látszik. A násznép már megvan, már csak menyasszonyt és vőlegényt kell beöltöztetni. A jelmez igazán remekre sikerült, de a szomszédos sátoibóL elő­bújó apró királylány is megdobogtatja a sziveket. Lehet. hogy mégsem mi győzünk? — keseredik el egv pillanatra az ifjú pár, de a következő percben már ismét mosolyog ... Ennyi pompás jelmezt rég láttunk, s végül is, nem a győzelem a legfontosabb.

Next

/
Thumbnails
Contents