Somogyi Néplap, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-25 / 173. szám
1989. július 25., kedd Somogyi Néplap 3 MIÉRT VANNAK ZAVAROK A HÚSELLÁTÁSBAN ? Az export rovására enyhítik a háshiányt Tegnap a boltokban szerzett tapasztalatok alapján írtunk a húsellátás zavarairól. Akkor azt ígértük, hogy megkérdezzük a húskombinát vezetőit is a zavarok okairól. — Az élőállat-felvásárlásban igen nehéz helyzet alakult ki — tájékoztat Mezei István kereskedelmi osztályvezető. — Nincs elég élőállat. Jellemző, hogy csütörtökön 140 mázsa húst igényeltek, és a szokásos forrásokból csak 30 mázsára van fedezet. Ezen a héten- négyszer tartunk kényszer- szünetet egv-egy fél napra az említett gondok miatt. — Mivel az élőállat országos hiány, más megyék felvásárlói rendre járják So- mogvot és felárat ígérve viszik el a sertéseket azoktól, akiket a húskombinát kedvezmények juttatásával már maga mellé állított — mondja Berek Péter termelési igazgatóhelyettes. Nehezíti a helyzetet, hogy a Somogy megye ellátásában részt vevő úgynevezett regionális húsüzemek — így a dél-somogvi mezőgazdasági kombinát és a Böhönvei ÁG húsüzeme, illetve a szigetvári üzem is hasonló gondokkal küzdenek. A húskombinát náluk is rosszabb helyzetben van: mivel nem foglalkozik sertéshizlalással, kizárólag azt dolgozhatja fel, amit felvásárol. Évek óta jelezték a kormányzatnak, baj lesz az ellátással, ha nem teszik érVálaszol a húskombinát dekeltté az embereket a sertéshizlalásban, érdemi intézkedés mégsem történt. Így a kedvezőtlen prognózis, sajnos, bevált.' A gondokra még ,,rátett egv lapáttal ", hogy a szigetvári húsüzem az utolsó hónapokban — különböző okok miatt — nem vesz részt a megye ellátásában, miközben a vártnál is több húst igényelnek az üdülőkörzetek. Nagy számban érkeznek hozzánk nyugati turisták, főként hollandok; ők nem töltelékárura, hanem tőkehúsra — például szép karajra — költik pénzük nagy részét. Igv aztán nosztalgiával gondolhatunk azokra az időkre, amikor a húsfeldolgozókban és a boltokban maradt az áru. — Mi felelősséget érzünk a megye húsellátásáért. — mondta Richter Sándor, a húskombinát igazgatóhelyettese. — Éppen ezért minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy javítsuk a jelenlegi helyzetet. Ügy határoztunk, hogy csökkentjük az exportot és növeljük a hússzállítást a megye boltjaiba. A jobb ellátás érdekében leállítottunk minden olyan szállítmányt, amely korábban a megyén kívüli vásárlókhoz jutott el. Tesszük ezt annak ellenére, hogy a népgazdaságnak nagy szüksége van az exportból származó bevételekre. Az a véleményünk. hogy a lakosság ellátása mindennél előbbre- való. Az igazgatóhelyettes megértőén beszélt a felvásárlásban ma tapasztalható egymásra licitálásról, még akkor is, ha ez kedvezőtlen számukra. Érthető — mondta —, ha a kistermelők annak adják a sertést, aki egy kicsivel többet ígér érte. Nem ítélem el őket ezért. E gazdákra a jövőben is szükségünk lesz. Azt szereném, ha ismét vállalkoznának állatnevelésre. A húskombinát vezetőinek nyilatkozatából arra következtethetünk tehát, hogy ha teljesen nem is szűnnek meg, de minden bizonnyal enyhülnek a húsellátási zavarok. Nem kell közgazdásznak lenni hozzá, hogy tudjuk; e lépés nemcsak az exportbevételeket veszélyezteti, hanem a kombinát gazdálkodásának egyensúlyát is. Ennek esetleges megbillenése az üzem dolgozóira — különösen pedig a döntést hozókra —. igen kellemetlen következményekkel járhat. Ez — azonban már ennek az ügynek egy másik, ám mindenképpen továbbgondolásra érdemes fejezete. (Szegedi) Megújulás teljes önállósággal Küldötteket választottak a népfront megyegyűlésére Befejeződött a népfront- választások sorozata a somogyi községekben és városokban, Kaposvár kivételével. Dr. Novak Ferenctöl. a Hazafias Népfront megyei zottságának titkárától kérdeztük: — Ma elsősorban alulról építkező mozgalomra van szükség. Volt erre lehetőség? — A népfronttestületek újraválasztása azért volt halaszthatatlan, mert az új pártok, az új szerveződések alakulásának időszakában a népfront pótolhatatlan veszteséget szenvedett. Jószerivel egy év kimaradt a népfrontmozgalom folyamatosságából. Ebben közrejátszott Pozsgav Imre új pályára való kerülése, aztán az új vezetés nem éppen demokratikus körülmények közötti odakerülése. — Ügy hallottam, hogy önállóan és rugalmasan kezdeményeztek. — Világrengető változást nem lehetett várni, de nem is volt szükséges ebben az alulról való építkezésben, hiszen a népfront megújítása az ötéves választási ciklusokban mindig megtörtént. A népfront nem hierarchikus szervezet; s most teljesen szabad kezet kaptak a bizottságok, semmiféle statisztikai ajánlás nem volt az összetételre. Örömmel látjuk, hogy a régi kipróbált gárdának a zöme továbbra is vállalta a megbízatást, és sok új személy is kötődött hozzánk, főleg a közép- és a fiatalabb generációból. Tevékeny idősebb társadalmi munkásaink szintén megmaradtak. A bizottságok egynegyedében — egyötödében választottak új vezetőt; a korábbiakhoz képest jóval demokra- tikusabban, zömében a javaslatok előzetes összegyűjtésével. — Mit tettek szóvá a választói értekezleteken? — Általában meghatároztak egy kis programot maguknak. Soha nem foglalkoztak azonban ennyit az. ország ügyeivel és a népfronttal, mint most. Bírálták az országos tanács tehetetlenségét; a községi meg a városi bizottságok sokkal több helyi segítséget igényeltek. Azt hiszem, ma minden somogyi településen van legalább egy elérhető, mozdítható ember a helyi nép- írontelnök személyében. Ö egyben összekötő is. Most először javasoltuk azt a helyi bizottságainknak, hogy őszi, megyei gyűlésünkre minden somogyi település küldjön egy személyt. Ez talán egy kicsit jövőbe is mutató kezdeményezés. Ha megmarad is a megyei bizottság, a községi és városi népfrontbizottságok küldötteinek akkor is össze kell jönniük legalább évente egyszer, hogy a fő tennivalókat megbeszéljük. — Mi jellemezte a városi választói gyűléseket? — Kaposvár kivételével június első napjaira valamennyi városban befejeződtek a népfrontértekezletek. Mindenhol átalakultak a testületek; mindössze Bog- lárlellén kellett megismételni a gyűlést. A városok meghatározó jelentőségűek, mert az ottani bizottságok közvetve a népfrontmozgalom tartópillérei. — Mi változott a régebbi választásokhoz képest? — Eddig szinte .sohasem volt rá példa, hogy titkos szavazással válasszanak tisztségviselőket, vagy éppen a bizottság tagjait. Marcaliban például, amikor föltették a kérdést, hogy titkosan vagy nyíltan szavazzanak-e, a helyiek egyszerűen tiltakoztak: , ,Mi annyira tiszteljük ezeket az embereket, hogy nyíltan is megmondjuk a véleményünket ". Volt, ahol titkosan szavaztak, például Csurgón, Bog- lánlellén, Fonyódon, . Nagyatádon. Viszont Tabon kategorikusan elvetették, hogy a pártnak, a tanácsnak, az MHSZ-nek legyen delegált képviselője a testületben. Azt mondták: ha mi alkalmasnak találjuk őket. akkor úgyis megválasztjuk. — Mi jellemezte a vitákat? — Minden eddiginél keményebb és valósághűbb helyzetelemzéseket hallottunk. Általános volt, hogy hangsúlyozták a pártsemle- gességet. Elfogadták a helyi programokat, megválasztották a helyi testületeken kívül a megyei népfrontbizottság tagjait is. — Ott voltak-e az új szerveződések a gyűléseken? — Nagyon örültünk annak, hogy az új szerveződések, pártok több helyen eleget tettek a meghívásnak. Néhány helyen előfordult a felszólalásaikban a lejáratá- si szándék, főleg a népfront múltját támadták, de több helyen az együttműködés jellegéről is beszéltek. Szinte valamennyi gyűlésen ott voltak az egyházak helyi képviselői, kritikusan szóltak, ugyanakkor egyértelműen kiálltak a népfront mellett, elismerve azt, hogy az elmúlt 20—30 évben jószerivel egyedül a népfrontban találtak fórumot a közéleti munkálkodásra. Nagyon sok hasznos javaslat elhangzott a községi és városi értekezleteken. Mi a népfront jelenét és jövőjét abban látjuk, hogy erős helyi bizottságaink legyenek. Az úgynevezett piramist a talpára kell állítani, a kis községekben ugyanis nem alakultak pártok, új szerveződések, nincs más politikai erő, mint a Hazafias Népfront. Bajos Géza CUKORGYARI (ÁT) VÁLTOZÁSOK A sok pénz néha elég A Kaposvári Cukorgyár szakemberei — valahol az NSZK-ban — nehezen tudták megértetni az ottani mesterekkel, hogy Kaposváron éppen a karbantartás ideje van. A nyugat-németországi cukorgyárakban nemigen ismert fogalom: a gépek működnek — azért vették —, ha meg elhasználódnak, kicserélik őket. Ez a dolgok rendje, nem töltik azzal a drága időt, hogy felújítsák a többszörösen amortizálódott gépeket. Meg is lehet nézni azokat a gyárakat; a legkisebb is majdnem kétszer akkora kapacitással dolgozik, mint a kaposvári; nincsenek évek óta rozsdásodó csövek, rozoga homlokzatok. Az NSZK-ban lecserélt gépek között viszont sok. jól használható van, amelyet nyugodtan beépíthetnek a hazai gyárakba. Ezek nálunk még műszaki előrelépést is jelentenek. Ház Lászlótól, a gyár főmérnökétől tudjuk; a nemrégiben vásárolt — használt — centrifugájukra amerikai jelentkező is volt. Szívesen átcipelték volna a gépeket a tengerentúlra, de hálisten- nek megelőzték az. amerikaiakat és szeptember 15-én Kaposváron kezdhetnek dolgozni ezek a centrifugák, amelyekkel húszéves gépmatuzsálemeket cseréltek ki. A főmérnök kicsit ironikusan megjegyezte, hogy így szétbontva még nem látta a gyárat. Való igaz, nehéz elképzelni, hogy a berendezések két hónap múlva ontják majd a cukrot. A fejlesztés viszont elkerülhetetlen volt. Évek óta belső költségtakarékosságot hirdetnek a vállalatnál, megemelték a répaárakat, a termelőket ösztönözték, hogy senek be cukorrépával: jelenleg a gyár kapacitásához mért termőterület 80 százalékáról bizton számíthatnak nyersanyagra. Az. elmúlt néhány évhez képest az idén kétszer any- nyit. mintegy kétszázmillió forintot költenek fejlesztésre a Kaposvári Cukorgyárban. Jelenleg napi háromezer—három és fél ezer tonnás kapacitással dolgozhat a gyár, de szeretnék elérni 1995-re, hogy több mint négyezer tonna nyers cukorrépát dolgozhassanak föl naponta. Csökkentik a kampány idejét — úgy, hogy közben ugyanannyi cukor kerüljön a raktárakba. így a feldolgozás jobban követné a répa szedését, kevesebb nyersanyag károsodna a raktározáskor. Másrészt a gyár mérnökei arra törekednek, hogy lefaragjanak a feldolgozás önköltségéből. Nemrég például egv présgépet vásároltak. Nem újat, de sokkal hatékonyabbat, mint amilyen eddig volt. A főmérnök szerint a nemsokára helyére kerülő gép amúgy sem megy tönkre néhány tíz évig, az a nyugatnémet gvár. ahonnan megvették csupán azért selejtezte ki, mert nagyobb kapacitásút, vadonatújat vásárolt. A mechanikus préselés többszörösen olcsóbb, mint az olajtüzelésű szárító használata. Régóta dédelgetett elképzelés a vállalatnál, hogy a cukorfőzést automatizálják. Most — világbanki beruházásként — Siement számítógépeket és Nyugat-Európá- ból importált vezérlőket, szelepeket szereltek föl. A berendezések világszínvonalúak. A számítógépes vezérléssel — várhatóan — lényegesen — csökken majd a cukorfőzés ideje. A Világbanki tender kiírásánál a gyár megkeresett néhány kelet-európai vállalatot is, de ezek még csak nem is válaszoltak. A világbanki hitel harminchárommillió forint volt; a számítógépen kívül két új cukorcentrifugát is vásároltak. Ház László elmondta: a fejlesztések nagy részét saját erőből, a gyár szakembereivel oldják meg. Igaz, a béreket a múlt évihez képest átlagosan 70 százalékkal emelték. A megnövekedett fizetésért a cég vezetői többletmunkát várnak. A gyárnak szeptember 15-én indulnia kell, ezt mindenkinek szem előtt kell tartania. A Kaposvári Cukorgyár a tervek szerint jövőre már nem enged szennyvizet a Kapósba — hangzott el a tájékoztatón. Huszonötmillió forintos támogatást várnak a vízügyi alapból a víztorony építéséhez, s ha jövőre az utolsó részletet is megkapják, akkor sikerül üzembe helyezni a hűtőtornyot. így negyedrészre csökken majd a gyár vízfelhasználása. Faragó László minél nagyobb területet vésNem Ulhettink a babérjainkon Először csak félénken, később már hangosabban jelezték az úgynevezett „csöndes többség" soraiból: túl sokszor hivatkoznak rájuk, beszélnek az ő nevükben. Ha egyáltalán számítanak rájuk, akkor a különféle pártok — beleértve az MSZMP-t is —. meg a különféle egyesületek vegyék a fáradságot, magyarázzák el, hogy mit szeretnének, miben, várnak támogatást tőlük. A többpártrendszer körülményei között nem lehet a régi módon, rugalmatlanul és „kényelmesen" politizálni. Jó néhány somogyi rendezvény is bizonyítja, hogy az új pártok és szervezetek körültekintően szerveznek, minden erejüket a siker érdekében összpontosítják. Azt. hiszem, egy szegedi és egy budapesti példa jól megvilágítja, mire gondolok. Apró Antal egykori országgyűlési képviselő helyére két MSZMP-tag, egy MDF-tag és egy független jelölt pályázik. Több újságcikk, a tévé közkedvelt „A hét" című műsorának riportja hívta föl az ország figyelmét arra. hogy miért estek ki az MSZMP szegedi jelöltjei. Láttam őket a tévében: rátermett, művelt személyiségek benyomását keltették. Sajnos, mint a Hazafias Népfront jelöltjeit nem támogatták őket eléggé az MSZMP részéről. Az MDF-nek bemutatkozott a kampányíelelőse a riportban. Szembetűnő volta jelölőgyűlésen részt vevő MDF-tagok egységes föllépése és támogatása. Ugyanez viszont'"nem érződött az MSZMP-tagök részéről. Igaza volt annak az ismerősömnek, akivel meghány- tuk-vetettük a szegedi eseményeket az utcán: ez a támogatás gyenge volt, semmilyen mentség nem fogadható el, s jól néznénk ki, ha például a miegyében nem ébrednénk fel idejében, s nem szerveznénk meg az MSZMP-tagök összefogását hasonló esetekben. Nem sikerült az MSZMP budapesti reformkörének szép kezdeményezése sem, nem állt össze az élő lánc a szovjet és az amerikai nagykövetség között Bush elnök látogatásának előestéjén. A sajtó, a rádió, a tévé jó előre felhívta a fővárosiak figyelmét a rendezvényre, épp ezért csak az lehet az érdekteLenség oka, hogy nincs megfelelő nagyságú tábora a reformköröknek. Szép terveink, elképzeléseink vannak arra, hogy a többpártrendszer körülményei között is álljuk majd a sarat, építünk azokra az MSZMP-tagokra, akik képesek meggyőzni az embereket, vitába szállni a más pártok és szervezetek képviselőivel. Épp ezért nem ülhetünk a babérjainkon; minden lehetőséget ki kell használnunk a határozottabb s — ne féljünk a szótól — harcosabb politizálásra. Ha ezt tesszük, úgy járunk, mint a szegedi jelölőgyűlésen, Tanuljunk e példákból! L. G.
