Somogyi Néplap, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-03 / 154. szám
1989. július 3., hétfő Somogyi Néplap 5 Ahol kullogó a házasítás / JÁTÉKLAKODALOM BUZSÁKON Egy eredeti étrend Dramaturgiai leleményességgel percek alatt lepergett előttünk a kullogó, — ahogy itt a fiatalok házasítását nevezik. A kukoricakopzás és a lenfonás, miközben a lánykérést előkészítik Rózsa szomszédasszony közreműködésével, néprajzi háttér a lakodalmas felelevenítésében. Míg a játék zajlik, foszló kakaós, mazsolás kalácsot majszol az udvar népe. Kisfaluéi László, a Buzsáki Népi Együttes főszakácsa tizenhat kilogramm lisztből, negyven tojásból dagasztotta. A lakodalmi hívogatásra sem kellett sokáig várni. Vincze Lajos úgy ecsetelte a várható eseményt, hogy máris magunk elé képzeltük a sültekkel megrakott asztalt ... A leánybúcsúztatás engem is meglepett. Várdai Lajos, az együttes tagja — szerepe szerint az örömapa — szeméből igazkönnyek hulltak. Rögtön meg is kérdeztem tőle: — Hogyan sikerült ilyen hitelesen eljátszania a szerepét? — Ugyanúgy sírtam, mint amikor a saját lányomat adtam férjhez. Az ifjú párral már a faluszéli Tanya csárdában, a lakodalmi vígság helyszínén ismerkedtem meg. Nos, amit itt a szem látott, fül hallott, annak leírását a nyomdafesték nem tűri! A szerelmi pajzánság, — félreértés ne essék —, csupán vidám és nem sértő, igaz, nem is szemérmes... Minden úgy történik, hogy — azon kapom magamat — hihető a lakodalom, csupán az ifjú pár gyermekarca árulkodik a játékról. A menyasszony, majd hamarosan átöltözött fiatalasz- szony: Balogh Szilvia tizenhárom éves, az együttes tagja. — Először játszottam menyasszonyt. Percig sem hittem el, hogy igazán az vagyok. Buzsáki István korban hozzá illik, egy évvel idősebb, ősztől a siófoki vendéglátó szakmunkásképzőben folytatja tanulmányait. Ö is jót nevet a játékon, ám komolyra fordult a szó, amikor azt kérdeztem tőle, udvarol-e már. Ez az igen volt az őszinte, nem az esküvői ... — Ugyanígy fogom csinálni, amikor eljön az ideje — mondta, hiszen a lakodalmi játék olyan, szokáson alapul, amit itt Buzsákon magába- szívott már. Vincze Lajos, a lakodalmi szóvivő: — Nehéz a hangulatot úgy megteremteni, hogy az hitelesnek tűnjön.. Lassan kezdem magam is úgy érezni, ez egy igazi lakodalom. A csárdából az udvaron megterített asztalok felé gőzölgő illatok szálltak. Kalo- dai Ferencné, a csárda háziasszonya a fateknőben rendezte a főtt tyúkdarabkákat, hogy azok tálra kerülhessenek. — Miből áll a buzsáki lakodalmi menü? — Az udvaron fői a tyúkhúsleves, kondérban. Külön tálaljuk a főtt húst- Szárnyasból, vadból, sertésből vagy marhából készül a pörkölt. Három, négyféle sült kerül ezután a násznép elé. A rétessel kezdődik a sütemények föltálalása, végül a torták zárják a bőséges és ízletes menüt. Hamarosan „életre is keltek” a terített asztalon a buzsáki lakodalmi finomságok. A vendégnek talán ennyi elegendő is lenne, hiszen mire a sütemények után megtörölhette a száját, néhány kellemes órát már eltöltött a lakodalomban, ám a táncos lábú, vidám kedélyű fiúk és lányok máris ropják, a násznép nyomában a „külső” vendégek is követték a példát. Játék volt? Lakodalom? Ez is, az is ... Horányi Barna Az oldal fotóit Kovács Tibor készítette. Verőfényes nyári nap köszöntött szombaton — a so- mogyvári, kupavári emléknap résztvevőire. Kicsik és nagyok egyaránt kíváncsian várták a nagy eseményt, amely immár harmadik éve új színt hoz a település és a környék életébe. A megemlékezésre az apátsági romoknál került sor. A hely a maga varázsában tündökölt. Gondolom, sokak fejében megfordult, hogy most ott foglalnak helyet, ahol egykor Szent László élt. Már szabad terület sem volt, amikor pontban fél tíz órakor elkezdődött a koszorúzás) ünnepség László királyunk feltételezett sírhelyénél. Meghatott arcok és áhítatos szempárok figyelték, amint elhelyezik a koszorút a veszprémi püspökség neALKOTÓTÁRS A FA Kiállítás Boglárlellén Idő» Kapoli Antal emlékére Huszonkettedik alkalommal hirdette meg a Népi Iparművészeti Tanács és a Somogy Megyei Tanács az országos fafaragó pályázatot idős Kapoli Antal emlékére. Mintha szerényebb lenne a korábbiaknál az a látnivaló, amit a kiállítás rendezői a néző elé tártak a lellei művelődési házban! Ám a kép csalóka, hiszen legfeljebb a tárgyak száma kevesebb a megszokottnál; az 1989. évi pályázatot akár minőségi fordulatként is értékelhetjük. Más ez a bemutató, mint amit megszoktunk. Az érzékelhető generációváltással szerencsésen együttjárt a faragáshagyományok újbóli számbavétele és megújítása. Ennek lehetünk tanúi a kiállításon, melyen a pásztor- művészet mellett a paraszti tárgyformálás iránti érdeklődés is megmutatkozik. Talán a zsűri szigora is azt szolgálta, hogy segítsen hozzá egy letisztultabb kép kialakításához. A népi bútorok készítői például már nemcsak a hagyományos faragás művességére ügyeltek, hanem figyelembe vették a mai lakások alapterületét is. Így ezek a kis bútorok, étkezők, komódok, szekrények, ládafiák szerény otthonainkban is elhelyezhetők. Pacsai Attila, Helyes László, Szabó László bútorai ízlésformálóak. A kopjafafaragás ha ugyan divat is, gazdagítja a sokszínű magyar pásztorművészetet, népi iparművészetet. Császár Domokos bükk- szentkeresztúri kopjafacsoportja érdemel különös figyelmet. A korábbi évekhez képest kevesebben pályáztak, ám a munkák száma nem csökkent — mondta megnyitójában dr. Fodor Péter; a Művelődési Minisztérium főosztályvezetője. Benne is az a kép alakult ki a látottakról, hogy a divathullámok lecsöndesültek a faragóművészetben, az alkotók újra felfedezték a hagyományokat és azokból bátran merítenek napjaink tárgyainak megformálásához, díszítéséhez. Egyetemes, jelképes, igazi alkotótársa a fa a faragóknak, — fogalmazta meg szép gondolatát az ember és a természet örök kapcsolatáról. A kiállításon hetven pályázó kétszáznyolc vannyolc faragása látható. Köztük szép számban fedezhetünk föl új törekvéseket kifejező csont- és szarufaragásokat, használati tárgyakat, „ékszereket.” Ditz Ferenc, Andriska Sándor, Lukács Lajos és Bereczky Csaba munkái figyelemre méltóak. A mélyfaragás nehézségével egyedül Mónus Béla birkózott meg. Csupán a keszthelyi Horváth házaspár hozott fonott ostort a bemutatóra, legalábbis ezt mutatja a kiállítás. A paraszti edények alkotják a leilei faragáskiállítás legszebb darabjait. A pécsi Szentkereszti István Kapoli-emlékdíjas.faragásai Szentkereszti István rusztikus, praktikus konyhai használati tárgyai méltán arattak sikert a zsűri előtt is, ezeket a munkáit értékelte a legmagasabbra a bíráló bizottság. Hajda György Zsigmond különlegesebb paraszti edényformái is asztalra valók. Néhány figurális faragással is találkozunk a kiállítóteremben, ezek közül kevés sorolható igazán a pásztorművészethez, többségük a naiv művészet tárgykörébe tartozik. Végül meg kell jegyeznünk: kevés somogyi fafaragó nevével és munkájával találkoztunk! Nálunk mintha nem ment volna végbe a kívánt módon a generáció- váltás. Szerények az eredmények is. Somogyiak közül senki sem kapott díjat. Dr. Tóth József, a Népi Iparművészeti Tanács elnöke adta át az elismeréseket, ám mielőtt ezt megtette volna, fölhívta a figyelmet arra, hogy szakmai tanácskozás előkészítése folyik a hatékonyabb utánpótlás-nevelés és fölkészítés, továbbképzés érdekében. Tárgyalt is már arról dr. Horváth Sándorral, a megyei tanács társadalompolitikai főosztályának vezetőjével, hogy Somogy otthont adna jövőre egy országos fafaragó tábornak. Az idei id. Kapoli-emlék- díjat Szentkereszti István pécsi fafaragó vette át tőle. Első díjat kapott: Horváth Béla. a Népművészet mestere (Budapest), Ditz Ferenc, a Népművészet ifjú mestere (Körmend). Második díjjal jutalmazták a vásárosna- ményi Schmidt Sándor népi iparművészt, Lukács Lajos budapesti népi iparművészt. Andriska Sándor miskolci népi iparművészt, Bereczky Csaba keszthelyi népi iparművészt. Harmadik díjat kapott Császári Domokos (Bükkszentkereszt), Módus Béla (Budapest), Serényi László (Pécs) és Hajda György Zsigmond (Pécs). A szombat délelőtti megnyitót követően a résztvevők megkoszorúzták id. Kapoli leilei szobrát, majd a helyi néptáncegyüttes adott műsort a vendégeknek. (Horányi) Kupavári emléknap Szertartás a romoknál Hagyomány és tisztelet vében dr. Baráti János püspöki helynök. Pintér Ambrus a pannonhalmi bencés gimnázium igazgatója, a so- mogyvári hívek részéről Kiss Iván plébános. Somogy megye és Somogyvár lakossága képviseletében dr. Gye- nesei István, a Somogy Megyei Tanács elnöke, Frank Sándor, a Somogyvári Községi Közös Tanács elnöke és dr. Bakay Kornél ásatásvezető régész helyezte el a koszorút. A Hazafias Népfront részéről Rostás Károly megyei elnök és dr. Geszti János, a somogyvári népfront- bizottság elnöke koszorúzott. A felcsendülő Szózat hangjait néhány perces csend követte, majd az egybegyűltek énekére bevonultak az egyházi személyek. 10 órakor el • kezdődött a szentmise. Pintér Ambrus szentbeszédében megemlékezett arról, hogy az apátságot Szent László 1091- ben alapította, s az ő hívó szavára érkeztek meg 900 évvel ezelőtt francia földről az első szerzetesek. Olvasás, fizikai munka, s a közös imádság töltötte ki napjaikat, így serénykedtek 1556- ig, amikoris ezen a helyen hosszú időre elnémultak a harangok. A nap hátralevő óráiban könnyed szórakozást nyújtott a program. Somogy vámoson roncsderbit rendeztek, a szünetben a Surján SE szakosztályának bemutatóját láttuk. Fél háromtól a bog- lárlellei MHSZ sárkányrepülői és modellezői kápráztatták el az érdeklődőket. A buzsáki Nimród Vadásztársaság kiállításán a Somogy- fajsz, Pusztakovácsi, Pamuk, Osztopán, Somogyvár, öreglak és Buzsák vadászai birtokában levő trófeákat, kitömött állatokat, vadászati eszközöket mutatták be. Az amatőr zenekarok találkozója késett, így a nézők száma alaposan megcsappant. Este magyamótaműsort tartottak. A műsor után bál marasztalta a még szórakozni vágyókat. (Bánfai)