Somogyi Néplap, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-22 / 171. szám

4 Somogyi Néplap 1989. július 22., szombat ÜZEMI KONYHA ÉS ÉTKEZDE Ez évben adták át rendeltetésének a szennai Zselici Táj ter­melőszövetkezet két­száz személyt ellátó üzemi. étkezdéjét és konyháját. Az ipari központban épített lé­tesítményben különbö­ző rendezvények is tarthatók, emellett az étteremben — a dol­gozók ellátása érdeké­ben — büfét is üzemel­tetnek. Nyári gyakorlaton a cérnagyárban Értékesebb is a bunda Enyhe volt a tél, jó lett a gyapjú Befejeződik az idei gyap- júszezon. A legelőkön bal­lagó nyájakon már alig lát­szik a tavaszi nyírás; a ko­rai bárányok bundája a nyári hőségben lassan elvi­selhetetlen. Az idei tapasz­talatokról Mészáros Ferenc. a GYTV kaposvári kiren­deltségének csoportvezető­je elmondta: 19 vagon gyap­jú felvásárlását tervezték, és 20 vagonnal vettek át. Az idei minőség jobb a tavalyinál. Köszönhető ez az enyhe télnek, a jobb ta­karmányozásnak és nem utolsósorban annak, hogy számottevően javult a nagy­üzemekben a célirányos te­nyésztői munka. A felvásá­rolt gyapjú tisztább. Az, bogy a minősítés mennyire volt valós, igazán a feldol­gozás során derül ki. A cso­portvezető elmondta: az át­vételi árakban az elmúlt 15 évben nem volt 50 fillérnél nagyobb eltérésük. Az összes felvásárolt gyap­jú mintegy 60 százalékát adták a nagyüzemek. Ki­sebb kifogások, minőségi problémák a magántenyész­tőktől származó gyapjúnál tapasztalhatók, bár az Ovis- coopnak köszönhetően itt is tudatosabb a tenyésztői munka. Ennek eredménye azonban lassan mérhető csak, hiszen a napi piaci igényekhez a magántermelő rugalmasabban alkalmazko­dik. Továbbra is a hústermelés jellemző az ágazatra. Az el­múlt 15 év alatt a tejesbá­rány felvásárlási ára kilo­grammonként 55 forintról 180 forintra emelkedett. A kaposvári kirendeltség vá- gójuh-értékesitési terve 15 000 darab, de máris bi­zonyos, hogy ezt a mennyi­séget jelentősen túllépik. — Az elmúlt másfél hó­napban kiváló volt a közös piaci exportunk: hetente tudtunk egy kamiont útnak indítani — mondta Mészá­ros Ferenc. — A pénzügyi helyzetünk stabil, hiszen minden felvásárolt tételért 8 napon belül megkapja a ter­melő a vételárat. Ez a gyap­júra és a vágóállatra egya­ránt vonatkozik. Számunkra nagyon fontos a termelővel kialakított jó viszony, a készpénzfizetés hozzá tarto­zik az értékesítés biztonsá­gához. A GYTV kaposvári kiren­deltsége az eddigi tények alapján az idén sikeres évet zárhat. Az eredmények. a gazdasági viszonyok remél­hetőleg visszaadják nem­csak a kedvet, hanem az anyagi hátteret is az ága­zat ismételt föllendítéséhez. Mert a hanyatlás ellenére a somogyi báránynak még ma is jobb a megítélése, mint az alföldi, bácskai származékoknak. (Mészáros) A napokban három fiatal­emberrel beszélgettem a Nagyatádi Cérnagyárban. A kaposvári Ipari Szakközép- iskola tanulói ők: nyári ter­melési gyakorlatukat vég­zik az üzemben, szüleik vagy közeli hozzátartozóik a cérnagyárban dolgoznak, ismerik a gyárat, szeretnek ott lenni. Fiser Attila első évét fe­jezte be. atádi. édesapja és édesanyja is a gyárban dol­gozik. Druzsin Gábor leen­dő harmadéves. Már tavaly is a cérnagyárban volt ter­melési gyakorlaton, ő mi- kei, nénje és unokatestvére dolgozik a gyárban. Torma Tamás ugyancsak második alkalommal vesz részt a termelési gyakorlaton, ő taranyi, a szülei dolgoznak a gyárban. A fiúk láthatóan otthono­san mozognak az üzemben, jól érzik magukat ott. Reg­gel hétre mennek és napi hat órát dolgoznak, gyako­rolják szakmájukat. Attila gyártástechnológusnak ké­szül és ennek megfelelő fel­adatot kap közvetlen főnö­kétől, Fehér Zoltántól. — Jó kis közösség itt a lakatosmühelyben — mond­ja a pelyhedző arcú, kerek képű gyerek. Nagyon nagy szeretettel foglalkozik velem a művezető, de a műhely többi dolgozói is befogad­tak. Egyáltalán nem kisko- rúsítanak, úgy bánnak ve­lem, mintha állandóan köz­tük lennék... Gábor, aki gépi forgácso­lónak készül, ugyancsak elé­gedett munkatársaival és Kigyósi Jánossal, közvetlen főnökével. — Én már tavaly is itt dolgoztam le a nyári gya­korlatot, most mint régi is­merős jöttem vissza. Sokat tanulok a felnőttektől, nem­csak a szakmában, hanem úgv általában, más területe­ken is. Tamás elektronikai mű­szerésznek készül, és így a villanyszerelő műhelyben foglalkoztatják. — Jüngling János műve­zetőm már önálló feladatok­kal is megbíz. Ez pedig ar­ra kötelez — mondja nyo­matékkai —, hogy hiba nél­kül végezzem el a kapott feladatokat. Az árammal egyébként sem lehet játsza­ni, mert hamar bekövetkez­het a baleset. Itt a gyárban egészen más, mint az isko­lában, mi is az élet sűrűjé­ben vagyunk, hisz mindent, ami történik, megbeszélnek a munkások, és lehetetlen nem odafigyelni. Mind a három fiatal a jö­vő évi nyári szakmai gya­korlati időt is a cérnagyár­ban kívánja eltölteni. Kö­tődnek az üzemhez, az ott dolgozó emberekhez. Azt is elmondták, hogy iskolai tanulmányaik befejezése után is szívesen jönnek visz- sza a gyárba dolgozni, ha fölveszik őket. D. S. Tutaj és légpárnás komp (HL) Hatvan percből hat maradt Az 1045 méteres távolságot a komp Szántód és Tihany között ma hat perc alatt te­szi meg. Míg 1948-ban 34 ezer, 58-ban 124 ezer, 68-ban 865 ezer, tavaly már 2 mil­lió 260 ezer személyt (!) szál­lítottak a rév hajói a két part között. A Mahart Bala­toni Hajózási Leányvállala­ta elégedett lehet: legnyere­ségesebb ágazatává fejlődött a komphajózás. Az utazó általában 15—20 perc vára­kozásra kényszerül, amit még elfogadnak az emberek. Július 15. és augusztus 15. között (a főidényben) azon­ban hosszú, tömött sorokban bosszankodnak az átkelésre várók. 1912-ben az akkori forga­lom nem Indokolta az átke­lés jelentős átszervezését. Hogyan próbálnak a rév ké­sői örökösei enyhíteni a mai zsúfoltságon? — kérdeztem dr. Horváth Gyulát, a leány- vállalat kereskedelmi-for­galmi vezetőjét és Kecskés Gyula komp-üzemegységve- zetőt. — Hídépítés? — kérdezte dr. Horváth Gyula. — Za­varná a hosszirányú hajó­zást. Csak feszített ívű, vagy nyitható híd jöhetne számí­tásba, melynek megépítése óriási összegbe kerülne. Nem is beszélve a táj- és környe­zi t védelem szempontjairól. Sokkal reálisabb terv ennél a 1 t.glár és Révfülöp közötti kompjárat visszaállítása. No nem a szántódi rév „lemá­solására” gondolok. Boglár­nál a tó 5,5 kilométer szé­les, ami a ma használatos kompoknak 25 perces utat jelentene. Egy komp 80 per­cenként fordulna — ennyi időt pem vár, inkább körbe autózik az utas. A folyama­tos üzemeléshez legalább 3 hajó kellene (darabja 50 millió forint), és két új ki­kötő annak speciális beren­dezéseivel együtt. Szükségel­tetne mindkét oldalon lejá- róutakat építeni ... A jö­vő a légpárnás kompé. Gyors, ezért egy is el tudná látni a feladatokat. Nem kell számára kitkötőt építeni, mert felfuthat a füves vagy homokos partra. A Mahart Angliából már kért is ár­ajánlatot: 700 ezer fontért adnák a hajót. A vállalat­nak egyik megoldásra sincs pénze. — Egyelőre a tihany— szántódi révet próbáljuk korszerűsíteni — kapcsoló­dott a beszélgetésbe Kecs­kés Gyula. — A két hajóál­lás és a négy komp jelenleg — úgy tűnik — el tudja lát­ni a feladatot. Csak a lejá- róutak keskenyek — ezek bővítésén gondolkodunk most a Közlekedési Minisz- tériummmal és a helyi taná­csokkal közösen. A révhez vezető utakra forgó kamerá­kat szeretnénk telepíteni, hogy a számítógéppel vezé­relt központban folyamato­san figyelemmel kísérhető legyen: melyik parton na­gyobb az átkelni igyekvők száma, hogy oda irányíthas­suk a korppokat. Egy svájci cég valószínűleg referencia- munkát vállal a révnél: az úttestbe digitális számlálót építenek, amely jelzi a ko­csik hosszát és súlyát. A ké­sőbbiekben — de ez már az ezredfordulót jelenti — a rendszert jegykiadó automa­tával kívánjuk összekapcsol­ni. Czene Attila Az apró is pénz — főleg ha valutáról van szó Mihez kezd három kö­zépiskolás, ha van 75 francia frankja érmék­ben . . .? Valószínű, hogy megpróbálják elkölteni. A szerkesztőségnél tett panaszból kiderült, hogy ez korántsem ilyen egy­szerű: a valutáért árusí­tó kaposvári üzletekben nem fogadnak el fém­pénzt. Fölkerestük a valutáért árusító kaposvári üzlete­ket. Jovánczai Tünde, a Kaposker Május 1. utcai Ka-Li Tourist üzletének ve­zetője a következőket mond­ta : — Papírpénzzel természe­tesen lehet vásárolni: fém­pénzben csak a schillinget és márkát tudom elfogadni. Más nemzetek fémpénzeit — például a francia frankot — nem fogadom el, mert a Magyar Nemzeti Bank nem váltja be. Hasonló tapasztalatokat szereztünk a megyeszékhely másik valutásboltjában is. A Balaton-Coop GT Ápri­lis 4. utcai üzletében Vigh Miklósné üzletvezető a kö­vetkezőket válaszolta: — Ha valaki osztrák és nyugatnémet váltópénzzel fizet, azt elfogadom, mert abból tudok visszaadni. Ez a lehetőség azonban a fran­cia fémfrankosok esetében nem áll fenn, mert nagyon kevesen fizetnek ezzel a pénznemmel. Én csak azo­kat az. érméket tudom át­venni, amelyeket az. OTP is átvesz, tőlem. Mindez, még a múlt hó­nap végén történt. Ezekután telefonon érdek­lődtünk az. MNB sajtóosztá­lyán. Ott Máyer Beáta az alábbi tájékoztatást adta: — Az MNB belső szabá­lyozása az. iránymutató ab­ban. hogy beveszik-e vagy nem az aprópénzt. Az ese­tek nagy részében elfogad­ják... Dr. Bor Lajosné, a Ka­posker, a Ka-Li Touristot üzemeltető vállalat igazgató­ja: — Mi minden olyan pénz­érmét átveszünk, amely az MNB katalógusában szere­pel, de ők is csak egy meg­határozott értékhatár fölött dolgoznak. Egyébként az üz­let vezetője volt az, aki megpróbált az ügy végére járni — sikerrel. Az. MNB segítségének köszönhetően most már mindenféle valu­taváltópénzzel lehet fizetni, amely a valutatájékoztató- ban szerepel. PIACI KÖRKÉP Csökken a dinnye ára Tegnap minden korábbi­nál olcsóbban kínálták por­tékáikat az árusok. Különö­sen a gyümölcsökre vágyók jártak jól. A dinnye ára — bár messze még Lörinc-nap — sokat esett a múlt hét óta. A sárga kilóját 30-ért, a gö­rögöt 40-ért is kínálták. Ol­csóbb lett a barack; a leg­szebb ősziket 30 forintért ad­ták, de 25-ért is elfogadha­tót lehetett kapni. A legol­csóbb sárgabarackot 10 fo­rintért kínálták. Volt cseme­gekukorica is. A legtöbben még 10 forintot kértek csö­véért, a satnyábbakat azon­ban ötért is megvásárolhat­tuk. Ribizlit 20-ért adtak, pi­ros almát 10-ért, apró zöld körtét néhány forinttal drá­gábban. Nagy sikere volt a ringló­nak: 10 forintért mérték ki­lóját. Sokan vásároltak bur­gonyát is. Á legrátartibbak még mindig 15-öt kértek ki­lójáért, nem sok sikerrel. Néhány méterrel arrébb 10- ért hasonló szépet lehetett kapni, de az apróbbját ötért is odaadták. Az uborka kiló­ja a legtöbb helyen 25 volt, noha akadt, aki 40-et is kért érte — hiába. Babot poha­ranként 18—20 forintért ad­tak, a vöröshagyma csomó­ja 4 és 8 forint között válto­zott mérettől és árusától függően. Bőven volt tegnap zöldség is, s a minőségére sem lehetett panasz. Szép volt a zöldség, s még szebb a répa, amelynek csomagját 5—8 forintért adták. A ká­posztát fejenként tízért ad­ták, a nag.vobbért azonban 14-et is elkértek. Aki a sa­láta iránt nosztalgiázott, kénytelen volt 7 forintot ad­ni egy-egy szép fejért. A paprika kilója 50—60, a pa­radicsomé 40—50 forint kö­zött változott. A zöldpapri­ka darabja 2—4 forint volt, a pirosé valamivel drágább. Néhány árusnál még min­dig tart a meggy. Ára azon­ban a múlt hetihez képest nem esett: 15-ért, sőt 20-ért adták kilóját. A mákból egy zacskóval 60-ért adtak, a diót 120-ért. S nem volt olcsó tegnap a tojás sem. A legtöbb helyen 3 forintot kértek darabjáért. Egy megtermett tyúk 120 forintba került. Olcsóbb lett viszont a vi­rág. Hatalmas csokrokat le­hetett kapni 10—20, esetleg 30 forintért. Sz. É.

Next

/
Thumbnails
Contents