Somogyi Néplap, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-21 / 170. szám

1989. július 21., péntek Somogyi Néplap UNIKUM A Magyar Televízió két alkalommal is közölte azt a riportot, amit Zwack úrral, a híres likőrgyárossal készí­tett. Nekem Zwack úrral nincs semmi bajom, sőt be­csülöm azért, mert kint volt erejé ahhoz, hogy újra fel­kapaszkodjon, tőkéssé vál­jon: 0 a riporter provokáló kérdéseire is igyekezett mér­téktartóan válaszolni, ami jó ideig sikerült is neki. A riporter azonban nem nyu­godott, úgy érezte, annál jobb a riport, minél éle­sebb. így aztán a végén megállapodtak abban, hogy a likőrgyár államosítása jog­talan volt, hiszen nem fize­tett érte a magyar állam, ezért Zwack úrnak vissza­járna a volt gyára. Az első adást még elnéz­tem, az ismétlés már ko­moly, az utólagos korrekció hiánya pedig súlyos hiba volt. Az államosítás, vagyis a gyárak és a nagybirtok ál­lamosítása jogos forradalmi cselekedet volt. Azt igazolta, hogy a tőkések és a nagy- birtokosok nem tettek sem­mit a kor színvonalához iga­zodó társadalmi reformok terén. Ha az urak egy kö­zép-európai népet ázsiai szinten tartanak, ha a 20. században középkori viszo­nyokat tartanak fent, akkor a végre felszabadított nép­nek joga, sőt kötelessége a nagytőkék és a nagybirtok ellenszolgáltatás nélküli ki­sajátítása. Tehát nem a ma­gyar népet, hanem a koráb­bi uralkodó osztályt kell fe­lelőssé tenni az ellenszolgál­tatás nélküli államosításért. Ha Zwack úr és osztálya úgy gondolkodott volna a demokráciáról, a munkások jólétéről, ahogyan a riport­ban vélekedett, nem került volna sor államosításra, leg­alábbis nem a likőrgyáraké­ra, hanem megelégedtek volna a bankokkal, a nehéz­ipar óriásaival. Demokrati­kus országokban nem ke­rült sor sehol a kártérítés nélküli államosításra, a szinte mindenre kiterjedőre még kevésbé. Ha Zwack úr kártérítésre gondol, akkor a régi rend uraihoz, tőkéseihez forduljon a panaszával, ök provokálták ki az általa jog­ellenesnek minősített eljárá­sokat. Az más lapra tartozik, hogy az államosítást túlhaj­tottuk, államosítottuk a kis­vállalkozásokat, a saját munkán alapuló nagyobb parasztgazdaságokat is. Ezek során valóban történtek jog­talanságok, amiért elsősor­ban ugyan a hatalom akko­ri birtokosai a felelősek, de nemcsak ők, hanem a régi rendszer is. Ha egy országot az indokoltnál évszázadok­kal tovább tartják urai a középkorban, szükségsze­rek a túlkapások. Ezekért, no meg az 1945 után tévesen elkövetett hibákért, bűnö­kért az itt maradt magyar nép negyven éven keresztül fizetett, most is fizet a fele­lőtlenül felvett adósságokért, és nem mondhatja, hogy fi­zessék ki azok, akik jogta­lanul, hatalmukkal vissza­élve felvették és elköltötték azt a pénzt. A magyar népnek azért is több joga van a hibák fel- hánytorgatására, mert azt, amit Zwack úrtól az ő ne­vében elvettek, nem az ő javára hasznosították. A kár­talanítás nélküli államosítást csak az indokolja, ha való­ságos társadalmasítás törté­nik. Sajnos nem ez történt, mert a volt tőkés tulajdonos helyett nem a társadalom, hanem egy diktatórikus rendszer állami bürokráciá­ja gyakorolta a hatalmat. Ennek lett aztán a szükség- szerű következménye, hogy a Zwack úr volt gyára az államosítás után sokkal ki­sebb hatékonysággal műkö­dött, mint korábban. Ebből azonban nem az következik, hogy a gyárat Zwack úrék- nak kell visszaadni, vagy egy másik „jó tőkésnek” ol­csón eladni, hanem az, hogy igazi társadalmi tulajdonba kell venni. Ezért nem re-tő- késítésre, hanem a tulajdon érdemi társadalmasítására van szükség. Ne a múltba menjünk vissza, aminek le­hetetlenségét és értelmetlen­ségét maga Zwack úr is jól tudja, hanem a jövőbe, te­hát előre. A társadalmasításnak ta­lán az a legnagyobb akadá­lya, hogy a társadalmi tu­lajdon az emberek tudatá­ban a bürokratikus állami tulajdonlással, a gyenge ha­tékonysággal, az alacsony bérekkel azonosult. A mo­dern társadalmakban jelen­leg már a tőke jó kétharma­da jól gazdálkodó társadal­mi tulajdonosok kezében van, és ők terjeszkednek a magántőkések rovására. Ma az Egyesült Álalmokban a nyugdíjpénztárak tulajdo­nosi részesedésének a felét sem éri el a magántőkéseké, az ezredfordulóra a harma­da sem lesz. A tőkebefekte­tések átlagos hozadéka jobb a társadalmi tulajdon, mint a tőkés magántulajdon ese­tében. Tehát, ha mi azon tör­jük a fejünket, hogy vissza kellene adni a gyárakat a magántőkéseknek. vagy akárcsak azon, hogy nekik kellene potom áron eladni, akkor nem előre lépnénk, hanem hátra. Ez volna aztán az igazi magyar Unikum. Kopátsy Sándor Ellenőrzés a helyszínen Kereskedelmi szakközépiskola épül Nagyatádon (Tudósítónktól) Rendhagyó ülést tartott csütörtökön a Nagyatádi Vá­rosi Tanács végrehajtó bi­zottsága. A testület tagjai délelőtt együttesen látogat­ták meg a városban a köz­célú építkezéseket. A délutá­ni ülésen ugyanis az ezek helyzetéről szóló jelentés volt az egyik téma. A strand és a bevásárlóközpont épí­tése a múlt év második fe­lében, a kereskedelmi szak- középiskoláé pedig ez év ta­vaszán kezdődött el. A be­ruházásokat a városgazdál­kodási gamesz bonyolítja le. A strand készültségi foka 35 százalékos és minden re­mény megvan arra, hogy áp­rilis 30-i átadási határidőt betartják. A bevásárlóköz­pontnál elkészült a víz-, _ a csapadék- és a szennyvíz- csatorna, valamint a gázve­zeték. Elkészültek a villa­mosenergia- és a telefonhá­lózat tervei is. A tervek sze­rint halad a mezőgazdasági szaküzlet építése, és végez­tek a vendéglő alapozási munkáival is. A bodvicai élelmiszer- és italüzlet ugyan­csak jó ütemben készül. Megtekintették az Ötvös- kónyit Beleggel összekötő út építésének munkálatait is. A négy tantermes kereskedelmi szakközépiskolánál a felme­nő szerkezetek építésén dol­goztak. összességében a vb tagjai azt állapították meg, hogy három jelentős beruházás jó ütemben halad. A testület megtárgyalta a város és vonzáskörzete élel­miszer-ellátásának helyze­téről szóló összefoglaló je­lentést, amelyet a népi el­lenőrzési bizottság készített. Az alapvető élelmiszerekkel való ellátás megfelelő szín­vonalú, ugyanakkor egyes termékek esetében előfor­dulnak minőségi kifogások. Az esetenkénti szűkös vá­laszték, a hiánycikkek sok bosszúságot okoznak a la­kosságnak. MÁRIA HÁROM CSILLAGA Balatonkeresztúri változások A főportás elégedett. El­kelt valamennyi szoba a Hotel Máriában, Balaton- mária-fürdőn. A három köz­ségről gondoskodó Balaton- kere&ztúri Közös Községi Tanács a minap készítette el számvetését Balatoniúj- lalk, Balatonkeresztúr és Balatonmária-fürdő fejlesz­téséről. A látványosat a tó­parti település nyújtja. A Hotel Máriát a Pannónia Vállalat mintegy harminc­öt-, negyvenmillió forintért újította föl, a Turing Ho­telből háromcsillagos szál­lodát varázsoltak, amelyben most már valamennyi szo­ba fürdőszobás, a nyolc­vannyolc kétágyas szoba mellett hat apartmant is ki­alakítottak. Itt a strandon szépen illeszkedik a tájba a kedvelt csúszda, ápolt a kör­nyék a növekvő zsúfoltság ellenére is. A három településre — szerencsére mindegyik meg­őrizte nevét — a közös köz­ségi tanács elnöke, Bárdos János kísért el bennünket. Öt hallgattuk: bővült a vil­lamoshálózat, javult a köz- világítás. Ottjártunkkor fe­jeződött be Balatonkeresztú- ron a Petőfi utca aszfalto­zása. A balatoniújlaki új szennyvíztelep és a keresz­túri postaközpont között há­rom új nyilvános telefonál­lomást létesített a tanács, A tanácselnöktől megkérdez­tem: — Mennyire sikerült arányosan fejleszteni a há­rom települést? — Töhb év alatt mérhe­tő le csupán, hogy a tanács igazságosan osztotta-e el a pénzt, avagy „kivételezett” valamelyik településsé]. Ez az utóbbi, azt hiszem, nem mondható el. Az óvodát is bővíteni fog­ják Balatonújlakon. A Mar­cali Kulturális Központ nyerte el a munkát verseny­tárgyaláson. Az idén már hozzálátnak, a tanács pedig anyagvásárlásra mintegy kétszázezer forintot költ. Az építés befejezésének ha­tárideje 1990 áprilisa. Előké­születben van a szerződés kétezer méter hosszú gáz­vezeték kiépítésére a Vasúti sétány, a Rákóczi utca, a Zrínyi, a Munkácsy, a Jó-, zsef Attila és a Kölcsey, va­lamint a Rózsa utca hatá­rolta területen. Eddig ki­lencven háziban sütnek, főz­nek és fűtenek már gázzal Balatonkeresztúron. A nyáron több estén föl- csendül a templomi orgo­namuzsika a balatonkeresz­túri római katolikus temp­lomban. A Balatoni Inté­zőbizottság másfél millió forinttal járult hozzá a tíz évvel ezelőtt elkezdett, templom melletti autópar­koló és közipank építésének befejezéséhez, amit novem­berre tűztek ki. A part és a vasút közötti szakaszon befejeződött a szennyvíz- csatorna építése, és elkezdő­dött az újabb szakaszon is. Balatonkeresztúron pe­dagógus szolgálati lakás épí­tését is elhatározták, ehhez a Somogy Megyei Tanács száznyolcvannégyezer fo­rinttal járult hozzá. Az ok­tatás tárgyi feltételeinek ja­vítására is szánnak a ke­resztúriak: álomszép sport - és kulturális központ ter­vét forgatják a fejükben. A rajzon igazán mutatós épü­letet az általános iskola mellett szeretnék mielőbb fölhúzni. Márián sem mehet min­den zökkenő nélkül. A Ho­tel Máriához sétálva meg­álltam az új pavilonsor előtt, ahol három takaros épület készült el a nyárra, az egyik azonban csukva. Miért? A szomszédban tud­tam meg, becsapottnak ér­zik magukat az építtetők, akik egymillió forintot szántak az üzlethelyiség ki­alakítására: ám — mint azt később megtudták — nem lehet a saját tulajdonuk az építmény, húsz év alatt úgy­mond lelakhatják az egy­milliót, amit befektettek ... Mi erről a véleménye a tanácselnöknek, Bárdos Jánosnak? — Ez a döntés nem a he­lyi akaratot fejezi ki, ha­nem a központi rendelke­zést tartjuk be csupán. Ma­gam is azt gondolom, hogy a szabad vállalkozásnak akadálya az olyan rendelet, amely nem engedi meg, hogy az építtető tulajdonos legyen. Azt hiszem, ezt az ellentmondást sürgősen felül kell vizsgálnia a törvényal­kotóknak. Húsz év alatt sok víz le­folyik a Dunán, sok hullá­mot kavar a szét a Balato­non. Talán nem keil addig várni, míg a vállalkozóik szabadabb kezet kapnak. Ezt kívánja, azt hiszem, az ország érdeke is. No és ter­mészetesen a balatonmária- fürdőiek érdeke is, azt, hogy ne legyen csukva a pala­csintás üzlet, mert az ugyan mire való, ha nem élvez­hetik az ízes faiatokat. Ennyire tellett látogatá­sunk során. Bizonyára sok mindent nem láthattunk, ám azt biztosan tudom, hogy Mária csillaga újra felme­nőben van, jelzi ezt már az a három is, amit a hotel ka­puja fölött láttunk.., Horányi Barna Az önkormányzathoz pénz kell Figyelemmel és érdeklő­déssel olvastam az eddig megjelent nyilatkozatokat. Teljesen azonosulni tudok mindazon felvetésekkel, hogy teljesen át kell alakítani az égés? struktúrát, Igazi önkormányzatokat kell kialakítani — visszaad­ni a hitet, a bizalmat az igazi közösségek létrejötté­hez, az igazi közösségi alko­tás megteremtéséhez. Továb­bá egyetértek azzal is, hogy a tanácselnököt az egész te­rület állampolgárai válasz­szák, de a tanácselnöki el­nevezést — már a választás­ból Is adódóan — polgár- mesterre változtatnám. Job­ban kifejezi e megbízatást. Ugyancsak el tudnám kép­zelni, hogy a községekben működő elöljárót az adott település, község egésze vá­lassza. így mind a két meg­bízatás nagyobb elismerést és természetesen nagyobb döntési lehetőséget is kapna. Csík László tanácselnök javaslatával ellentétben, az általa említett „miniszterek”, illetve intézményvezetők csak tanácselnöki kinevezé­se helyett — természetesen az előzetes emberi, szakmai megméretésük után — az említett „polgármester” és elöljáró egyeztetett vélemé­nyét tartanám döntőnek. Nem tartom jónak azt a mód­szert, hogy egy vezető egye­dül dönt ilyen kiemelt, fon­tos kérdésben. (Iskolaigaz­gató, integrált óvodavezető, gondozási központ vezető. gamesz-vezető, ügyvezető körzeti orvos stb.) Szükségesnek tartom a kontrollt, a kollektív böl­csességet, így a települések vezetőinek egyetértését. Ki­emelten fontosnak tartom teljesen elválasztani a testig leteket = elöljáróság, vb, tanács — a szakigazgatási szervtől, mégpedig a követ­kezőképpen : A szakigazgatási szervnek csak kiszolgáló és végrehaj­tó szerepet szabad betölte­nie. Véleményem szerint ah­hoz, hogy tökéletesen meg tudjon felelni két fő felada­tának, eszköztárát is bizto­sítani kell. A mai kornak megfelelő technikát, több felsőfokú végzettségű, álla­mi szolgálatra emberileg is alkalmas, hivatásának élő megfizetett szakembert! Csak így lehet elképzelni azt, hogy a testületek meg­bízható információhoz jussa­nak, valamint a testületek elé érdemi, több alternatívá­jú javaslatok kerüljenek, mert dönteni helyesen csak így lehet, valamint csak így lehet elvárni a döntés gyors végrehajtását. A szakigazgatási szerv ve­zetőjének, a vb-titkárnak, a kinevezését ugyancsak nem bízmám sem a tanácselnök­re, sem csupán a testületre. Kinevezését — megbízását a felettes szakmai szerv vé­gezze, természetesen a tes­tületiek véleményének kiké­résével. Ugyanis a vb-titkár a jog, az állampolgári fe­gyelem legfőbb őre, a fel­adatok végrehajtója, így ne tudja sem a polgármester, sem a testület érdemi mun­kájában gátolni, megakadá­lyozni, Az érdemi emberkö­zeli tanácsi mwnks döntő részben e vb-titks? szakmai felkészültségén, emberi ma­gatartásán múlik! Még azt is el tudom kép­zelni, hogy a polgármester­nek, elöljárónak külön ki­szolgáló személyzete legyen (adminisztráció, információ, koordináció). Még fontosabb feladatnak tartom a helyi önkormány­zatok erősítését. Községüket érdemben képviselni tudó elöljáróságokra van szükség. Minden községet érintő kér­désben intézkedési, vélemé­nyezési, javaslati vétójoggal kell felruházni őket. A fel­adatok félre nem érthető el­végzése érdekében tisztázni szükséges minden testület felelősségét, jogát, kötelessé­gét, tulajdonait, pénzeszkö­zeit, elszámolási metódusát. Esélyegyenlőség alapján országosan szükséges tisz­tázni és garantálni az állam- igazgatásban felosztható pénzeket. Természetesen, fi­gyelembe véve az ország anyagi helyzetét. A következő felosztási mó­dot tudom elképzelni: — Minden településen biz­tosítani kell az alapellátási és fenntartási költségeket, s ez minden településen más más. (Az intézményhálózat, VITAFÓRUM közművek, közlekedés, egész­ségügy, rendfenntartás stb.) — A fennmaradó pénz­eszközök a jelenleg elfoga­dott „állandó létszám" alap­ján minden településen egy^ formán kerüljenek felosztás­ra E pénzekkel tudnának az önkormányzatok „sír-nevet” alapon gazdálkodni. Kiegészítés gyanánt elkép­zelhető a községben levő tu­lajdonok jövedelmével való gazdálkodás (termőföld, épü­letek, erdő, rét, legelő stb.), ahol pedig a tulajdon válto­zott, ott visszaadni. Mindezt társadalmi munkával, a te­rületen levő gazdálkodó egy­ségek — kisiparosok, állam­polgárok támogatásával ki­egészítve. Az így megerősí­tett elöljáróságokat szolgál­ná ki a közös szakigazgatási szerv. Minden települést érintő dologban az önkormányza­toknak adnám meg a dön­tési jogot! így a jelenlegi nem megfelelő segélyezés, „társadalmi segítségadás” módjában-nagyságában, va­lamint a magasabb szintű közrend-közbiztonság érde­kében a területen szolgála­tot teljesítő körzeti megbí­zottak vezénylését — a „do­logiak” leadásával s a városi szakmai felügyelet megtar­tásával — az önkormányza­tokra bíznám. Schmidt Ervin Nagyberki Községi Közös Tanács tanácselnöke

Next

/
Thumbnails
Contents