Somogyi Néplap, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-15 / 165. szám
4 Somogyi Néplap 1989. július 15., szombat Csúf csúszda Ligeten A Balaton-part fejlődésének vadhajtása a fonyód- ligeti strandon a vasútállomástól alig 100 méterre épült óriáscsúszda. Az építészeti „alkotást” elbírálta a Somogy Megyei Építéstervezési szakértői bizottság és ők nem javasolták megépítését. A szakvélemény szerint: „Az óriáscsúszdával egybekötött büfé-drinképü- let építészeti színvonala nem megfelelő, aránytalan és sematikus. Kérjük igényesebben áttervezni, a balatoni üdülőhelyhez méltóan”. A bizottság nemcsak a formával volt elégedetlen, nem értett egyet a telepítés helyével sem. Ezért a Technikai Brigád Gmk., mint építő és majdani üzemeltető, átdolgozta a tervrajzokat. Az új tervekben már egy valamelyest kecsesebb épület szerepelt, ez épült fel. A képen ugyan nem látszik, de majd egy kupolát is kap. Ennek ellenére általános a vélemény, hogy hiába az „átdolgozott” külső, ez a tömzsi vártorony nagyon idétlenül fest a balatoni panorámában. Igaz ugyan, hogy ezt a második variációt már elfogadta a bizottság, a helyszínnel azonban ekkor sem értettek egyet. Hiába a tiltakozások, a csúszda az idén már működni fog. A fonyódi városi tanács ugyanis áldását adta a könnyűfémszerkezetű monstrumra. A fonyódi városi tanács osztályvezetője, Magyarhoni István. A véleménye: — A helyszínen nagyon szűk a kilátás, ezért a csúszda egyáltalán nem zavarja a panorámát. Egyébként az épületegyüttesben helyet kapott a büfé és a drinkbár, s ez a környék szolgáltatási színvonalát emeli, de a helyiségek nem olyan nagyok, hogy nagyobb éjszakai szórakozóhelyet lehetne ott kialakítani. — Nem lett volna egyszerűbb, ha csak egy szúszda készül el? — A könnyűfémszerkezet üres közepe szinte kínálta a megoldást, így kerültek oda a vendéglátó egységek. A szolgáltatás színvonalának emelésére szükség van a Balaton-parton, de nem a tájkép rombolása árán. Minden nyolcadik vásárlót becsapnak az építőanyag-kereskedelemben Huszonkét állami vállalatnál, 60 szövetkezetnél, 68 magánkereskedőnél és 8 ipari termelőnél ellenőrizték a kereskedelmi felügyelőségek az építőanyagok értékesítésének körülményeit, az áruellátást, a minőség- védelmet, az ár és minőség összhangját. A vizsgálat a falazóanyagokra, tetőfedőanyagokra, kötőanyagokra, faárukra, nyílászárókra, valamint a csempékre, kádakra, mosdókra terjedt ki. Az értékelés megállapítja: a korábbinál többen keresik az olcsóbb árukat, ezekből nincs elegendő. Ugyanakkor a termelő és forgalmazó vállalatoknál is gondot okoz, hogy a korszerűbb, ám drágább termékek miatt a készletek értéke növekedett, s ez pénzügyi nehézségeket okoz elsősorban a forgalmazóknak. A tüzép vállalatok fejlesztési forrásai nem elegendőek ahhoz, hogy korszerűsítsék a hálózatot, a gépesítettségi színvonal alacsony, a telepek nagy része korszerűen csomagolt áruk gépi fogadására nem alkalmas. Technikai fejlesztésre ez a szakma az elmúlt évben 2,3 millió forint támogatást kapott, jelentős fejlesztést felmutatni nem tudtak. A mostoha körülmények következménye: meghalad ta a 4 millió forintot azoknak az áruknak az értéke, amelyeket minőségi hibák miatt le kellett árazni. A tüzép vállalatok némelyike ugyan különböző formákat alakított ki a minőségvédelem javítására, az ország építőanyag-ellátásának nagy részét biztosító áfészeknél azonban nem történt előrelépés. Az építőanyag-árusító telepeken az ártájékoztatás általában megfelelő, mindössze néhány helyen tapasztalták az ellenőrök, hogy a pénztárak mellett nem tüntetik fel az egyes termékek árait. A felügyelők 261 próbavásárlást végeztek, ebből 32 alkalommal tapasztalták, hogy az eladók rosszul számoltak, illetve mértek, megkárosítva a vásárlókat. A felügyelőségek összességében minden negyedik építőanyag-forgalmazónál találtak olyan jogszabályba ütköző hiányosságot, amikor a kereskedőt felelősségre kellett vonni. Pénzbírságot 227 ezer forint értékben szabtak ki, 70 esetben. A vizsgálat tapasztalatai alapján az OKPF felhívta az építőanyag-kereskedelmi vállalatok és az érintett szövetkezetek figyelmét, hogy nagyobb hangsúlyt helyezzenek a minőségvédelmi előírások fokozottabb betartására, annál is inkább, mert az áremelkedések következtében a vásárlók elvárásai is növekednek az áruk minőségével szemben. A piacfelügyelőség intézkedéseket sürget a telepek műszaki és technikai felszereltségének javítására, mert csak így biztosítható a telepeken az építőanyagok minőségének megóvása. Tájék©zf®fó & lakosságot érintő devizális intézkedésekről Kunos Péter pénzügyminisztériumi államtitkár pénteken tájékoztatta az újságírókat a csütörtöki kormányülésen született döntésekről, a lakosságot érintő devizális intézkedések részleteiről. A döntést megelőzően szigorító és liberalizációs intézkedéseket megfogalmazó javaslatokat készítettek elő. Ezek közül a kormány a liberalizációs intézkedéseket részesítette előnyben. Ennek megfelelően döntött úgy, hogy szeptember 1-jétől létrehozza az egységes devizaszámla-rendszert, megszüntetve a különbséget az utazási és a devizaszámla között. Az egységes deviza- számlára a lakosság birtokában lévő külföldi valutát eredetvizsgálat nélkül, teljes egészében lehet elhelyezni. Lehetőség van anonim devizaszámla nyitására is, amennyiben a pénz tulajdonosa nem kívánja felfedni kilétét. Ha a számlatulajdonos külföldre utazik, korlátozás nélkül felveheti pénzét, s azt a számlavezető pénzintézetnél adott kiviteli engedéllyel az országhatáron túlra viheti. Az egységes devizaszámlán elhelyezett pénzből az ország 350 valutáért árusító boltjában szintén korlátozás nélkül lehet vásárolni. A számlán elhelyezett pénzek kamatozási feltételei javulnak. A Magyar Nemzeti Bank arra ösztönzi a kereskedelmi bankokat, hogy ösztönző kamatokat állapítsanak meg, amelyek igazodnak a nemzetközi pénzpiacokon kialakult kamatszintekhez. „Zsebben” külföldi készpénzt a lakosság továbbra is személyenként csak 4000 forint értékben tarthat. Amennyiben ennél nagyobb összeghez jutott valaki törvényes úton, azt 8 napon belül devizaszámlára kell elhelyezni valamelyik pénzintézetnél. Továbbra is tiltott azonban a devizák adása-vétele. A szeptember 1-jétől életbe lépő jogszabály szerint a külföldi örökség, a külföldről származó nyugdíj, járadék, tartásdíj, a külföldi ingatlan értékesítéséből származó bevétel, vagy a műgyűjtők jövedelme a korábbi 25 százalék helyett most már 50 százalékban elhelyezhető a devizaszámlán. A kormány nem tervezi a valutáért árusító boltok hálózatának bővítését. Jelenleg 350 ilyen üzlet működik az országban, amelyek lényegében kielégítik az igényeket. Elsősorban a forintért árusító boltok kínálatát kívánják javítani, mert csak így akadályozható meg a kettős valutarendszer kialakulása. Ennek érdekében tovább folytatják az import liberalizálását, ami kedvezőbb feltételeket teremt a fogyasztási cikkek kínálatának javításához. Az egységes devizaszámla következtében valószínűleg jelentősen növekedni fog az érintett bankok és pénzintézetek ügyfélforgalma. A sajtótájékoztatón arra hívták fel a lakosság figyelmét, hogy a BC (utazási számlákat) a pénzintézetek automatikusan átalakítják devizaszámlává. Ezért az ügyfeleknek külön nem kell felkeresniük a bankokat. Egyébként a devizaszámlák kezelésébe az OTP mellett — ahol 75 egység foglalkozik ezzel — bekapcsolódnak a kereskedelmi bankok is. A takarékbank, valamint a Posta Bank is engedélyt kapott ilyen számlák vezetésére. A takarékbank révén a takarékszövetkezetek is számlakezelőkké válhatnak. Az IBUSZ pedig, amely eddig csak utazási számlákat kezelt, lehetőséget kap arr ra, hogy foglalkozzon devizaszámlákkal. A sajtótájékoztatón az államtitkár arról is beszámolt, hogy a kormány az idén nem tervezi a külföldről magánúton beérkező személygépkocsik vámtételeinek az emelését. Az első félévben 19 500 autó jött be ilyen formában az országba. A gépkocsik 40 százaléka új gépkocsi (MTI) Rqj Medvegyev ítéljen * vili. Nem osztozott a dicsőségben A szovjet nép győzelme a négy évig tartó véráldozatokkal teli nehéz háborúban nemcsak politikai felemelkedést hozott, de a jobb jövő reményét is keltette. A Szovjetunió földjét oly bőven öntözte vér, hogy elviselhetetlennek tűnt bármiféle újabb halálnak még a gondolata is. Ezek az érzések olyannyira - erősek voltak, hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége .rögtön a háború után rendeletet hozott a halál- büntetés eltörléséről még a legsúlyosabb bűncselekmények esetén is- A lakosság köréből eltűnt a még a 30- as években meghonosított kémmánia és az általános bizalmatlanság is. Megváltozott a nemzetközi helyzet is. A Szovjetunió kitört az elszigeteltség állapotából és nagyhatalommá vált. A szovjet változásokat figyelemmel kísérték külföldön is, A barátok éppúgy, mint az ellenség. Mindez bizonyos határokat szabott Sztálin és környezete önkényének. Háborús hősök halála Mégis, a háború utáni időszakban, noha kisebb mértékben, de folytatódtak a szovjet állampolgárok és törvénytelen megtorlások. Így például, 1947-ben rágalmazó dokumentumok alapján letartóztatták a szovjet repülés és repülőgépgyártás több kiemelkedő alakját, az épphogy befejeződött háború hőseit. Letartóztatták a repülögépgyártási minisztert A. 1. Sahurint és A. A. Novikov repülős marsallt. Ugyancsak lefogták Sz. A. Hugyjakov-Hanferjancot és C. A. Vorozsejkint, a légierő marsalljait. Ezzel egyidőben a repülőgépgyártás és a hadirepülőgép-vezetők nagy csoportját tartóztatták le azzal vádolva őket, hogy „rossz” repülőgépeket készítettek és túlzott gyorsasággal csökkentették a katonai repüléstechnika gyártását és álltak át a repülőgépgyárakban a használati cikkek termelésére. Ebben az ügyben szerepe volt Sztálin fiának, Vaszilij- nek is. Ez a durva és műveletlen alkoholista, 20 évesen már századosként kezdte a háborút, befejezésekor pedig — „érdemeivel” és korával össze nem egyeztethető módon — altábornagyi rangot és a moszkvai katonai körzet légvédelmi erőinek parancsnoki beosztását nyerte el. Hasonló sors várt a Szovjetunió haditengerészeti erőinek kiemelkedő alakjaira és más jelentős katonai személyiségekre is. Hamis feljelentés alapján letartóztatták a haditengerészeti erők admirálisát, L. M. Gallert, a hadiflotta vezérkari főnökét, V. A. Alfuzovot és helyettesét, G. A. Sztyepano- vot. Ezeket a tengernagyokat azzal vádolták, hogy felfedték az ejtőernyős torpedók titkosságát. Az effajta vádak képtelensége nyilvánvaló volt, minthogy az ejtőernyős torpedók már régóta nem voltak titkosak, hiszen vázlatrajzukat a könyvesboltokban árulták. Zsukov is kegyvesztett Zsukov marsall — aíki a háború után nemcsak a legfelsőbb főparancsnok és a Szovjetunió honvédelmi miniszterének helyettese -maradt, de ő volt a Németország területén állomásozó szovjet csapatok főparancsnoka is — kegyvesztett lett. Sztálin egy alkalommal magához kérette és azt mondta neki: „Berija jelentést írt nekem a maga amerikaiakkal és angolokkal kialakított kétes kapcsolatairól. Ügy véli, hogy azok kémjévé vált. Én azonban nem hiszek ennek a badarságnak. Mégis jobb lesz Moszkvából egy időre valahová elutaznia. Azt ajánlottam, hogy nevezzék ki az odesz- szai katonai körzet parancsnokává.” Zsukov kénytelen volt Moszkvától távolra utazni, előbb az odesszai, majd később az uráli katonai körzet parancsnoka lett. Kezdtek nem -beszélni és nem írni róla... A „leningrádi ügy” 1949 és 1951 között néhány területi pártszervezetet kíméletlen támadás ért. Különösen súlyos következményekkel járt az úgynevezett „leningrádi ügy", amikor is Sztálin utasítására — Berija, valamint Malenkov aktív közreműködésével — rágalmazó vádak alapján leváltották és letartóztatták a leningrádi területi pártbizottság első titkárát, P. Sz. Popkovot, továbbá a leningrádi pántszervezet több kiemelkedő alakját. így a volt művelődésügyi népbiztost és a „jégút” komisszárját, P. A. Tyurkint és másokat. Nem sokkal Popkov letartóztatása után lefogták a leningrádi területi pártbizottság csaknem valameny- nyi tagját és apparátusának felelős munkatársát. Tömeges represszióra került sor a Komszomot területi bizottság, a területi végrehajtó bizottság, a kerületi párt és Komszomol bizottságok tagjai, a gyárak és intézmények igazgatói, a tudósok, az egyetemi és főiskolai oktatók, sőt még a diákok körében is. Ezernyi, semmiben sem vétkes embert tartóztattak le, akik közül sokan fogságuk idején pusztultak el. Hasonló támadást készítettek elő a moszkvai pártszervezet ellen is. A provokatív „leningrádi ügy” alkalmul szolgált olyan jelentős párt- és állami vezetők letartóztatására, mint Ny. A. Voznyeszenszkij, valamint A. A. Kuznyecov, aki Leningrád védelmének egyik irányítója volt. Letartóztatták az Oroszországi Szovjet Föderatív Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának elnökét, M. I. Ro- gyionovot és az orosz föderáció művelődésügyi miniszterét, A. A. Voznyeszensz- kijt, valamint több más felelős beosztású személyt. Voznyeszenszkij és Kuznyecov, miként sokan mások, a büntető szervek tevékenysége ' következtében 1949 és 1952 között elpusztult kiemelkedő politikus, a pártvezetők ennek az új nemzedékéhez tartozott, akiknek politikai arculata már a forradalom után alakult ki. 1937—38-ban kerültek vezetői posztokra, tevékenységükkel kitűntek a honvédő háborúban. Ezek az emberek általában elfogadták és teljes egészében támogatták Sztálin kultuszát. Sokan közülük karrierjük emelkedésével arányban olyan, a sztálinistákra jellemző jegyeket szereztek, mint amilyen a durvaság, a diktátori viselkedés vagy a hiúság. Ám közülük sokan keveset tudtak a Sztálin által elkövetett bűnökről. Alkotó módon viszonyultak saját ügyeikhez, miközben hatalmas energiáról és szervezői tehetségről tettek tanúbizonyságot. Alapjában véve becsületes emberek voltak, akik mind gyakrabban kerültek ellentétbe Sztálin környezetének olyan alakjaival mint Berija, Molotov, Malenkov és Vorosilov. Sztálin csak támogatta ezt a viszályt... (Vége)
