Somogyi Néplap, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-14 / 164. szám
/ 5 1989. július 14., péntek Somogyi Néplap Földi és égi dolgokról... A ballagó idő nyomában Fekete István olvasótábor Gálién „Ha mélyen magamba nézek, szeretem határtalan határát, (egyetlen szó fejezte ki, egyetlen régi, régi szó, amiben élők és holtak benne voltak, s ez az érthetetlen, de nekem mindent jelentő szó mondta ki, hogxj GÖLLE. Csivitelő verebekként vesznek körül a gyerekek. Mindenre ikíváncsiak, hasig könyökölnek a hosszú asztallapon, hogy minél többet lássanak, minél többet halljanak ... Göllén vagyunk. A somogyi falu iskolájában, ahol a héten negyven diák találkozott azért, hogy ezt a tudásszomjas kíváncsiságot tevékenyen elégítse ki. Akinek ösztönzésére ide jöttek, az nem más, mint a természetnek, a szülőföldnek okos megfigyelője, az állatok barátja és ismerője, ifjúsági regényirodalmunk világszerte méltán elismert képviselője: Fekete István. A Pajtás újság pályázati felhívásának segítségével eredtek a nyomába. Ajkáról 20 kisdiák érkezett a somogyi faluba, olyanok, akik kiérdemelték az olvasótáborban való részvételt. Ugyancsak 20 göllei, kisgyaláni és fonói pajtás fogadta őket és adott otthont nekik a tábor idejére. Steindl Eszter ajkai diákFekete István lány, a pályázat első helyezettje ül velem szemben. — Dolgozatot írtam magyarból és a tanárom javasolta, hogy küldj am be. . A bolygók versenye volt a címe és tulajdonképpen egy mítosz... — Mítosz? Mit jelent az? — érdeklődöm. — Volt benne igazság és kitaláció is — feleli határozottan. — Verekedtek a bolygók; melyik kerüljön közelebb a Naphoz. Futóversennyel döntötték el az elsőséget. — Mit olvastál Fekete Istvántól? — A Tüskevárt, a Vukot és a Kelét... Szemüveges fiatalember foglal helyet a kislány mellett. — ö a professzor — kiabálják kórusban társai. — Professzor?? — Igera, mert mindent tud. Nincs olyan kérdés, amire ne lenne jó válasza. A „professzor úr” Osz- lánszky Zsolt 8. osztályos ajkai fiú szerényen mosolyog, bár látható megelégedéssel tölti el a megtisztelő jelző. Regényt írt a pályázatra. A három, kék csíkos iskolafüzetbe lejegyzett történet a kelta kultúrába viszi vissza olvasóit. A regény egyelőre egyetlen példányban, kiadatlanul porosodik. Kiadóra vár éppen úgy, mint a göllei születésű agrármérnök Bodó Imrének a faluról írt monográfiája második kötete... Bodó éppen most készül beszélgetésre a gyerekekkel, akikhez engem Fekete Géza, a göllei művelődési ház vezetője, táborvezető és a göllei Fekete István Baráti Kör vezetője kalauzol. Az összetolt iskolapadok között lábbal hajtható korongozó- nál a kaposvári Ipari Szak- középiskola „fazekasa”, Takácsi Tibor osztja meg tudományát egy kislánnyal. A székeken csutából fabrikált, sötétkék-babos szoknyás bá- , búk nevetnek, a délelőtti munka eredményeként. A folyosókon papírsárkányok várják a röptetést. — Forgószínpadszerű, csoportos foglalkozásokat szerveztünk — mondja a táborvezető. — Most az aratást megyünk megtekinteni, holnap pedig végigjárjuk azt az útvonalat, amelyen oly gyakorta végigballagott Fekete István: a Palánkos-rét, a Kács-patak völgye, a Po- tyondi malom, valamint a Cönde-patak és -rét felbukkan regényeiben is. A tábornak ugyanis — amelyet ezentúl minden évben szeretnénk megrendezni — az lesz a feladata, hogy a tehetséges, irodalom iránt vonzódó gyerekeket természetközeibe juttassa. Hogy ne merüljenek feledésbe a régi mesterségek, a paraszti élet szépsége, a táj szeretető. Kint haragos f ellegek gyülekeznek. A jég egyre ko- nokabbul pattog az ablaküvegen. Az aratás elmarad.-Est, Vük, Kele, Bogáncs, Lutra „emberarcú-szelleme” a gyerekek közé lopakodik és a Potyondi malom omladozó falai, a Cönde-patak csörgedezése új álmokat, regényeket sző. Várnai Agnes Fató: Kovács Tibor Ismét Kaposvárra látogat a 36 fős- glindei NSZK) popkórus és bigband-zenekar. A városunkban két éve már nagy sikert aratott együttesek három alkalommal adnak hangversenyt megyénkben. A barcsi művelődési házban 16-án vasárnap este 8 órakor, a kaposvári zeneiskolában 18-án kedden este 7 órakor és a balatonmária- fürdői strandon 20-án, csütörtökön este 9 órakor lépnek a közönség elé. Kisállat-bemutatót tartanak ma, szombaton és vasárnap Szántódpusztán, a Siotour Idegenforgalmi és Kulturális Központban. Két tehetséges művész kiállítására várják az érdeklődőket Boglárlellén. Nagy Gabriella fazekas, népi iparművész alkotásait a bogiári pincetárlaton láthatjuk. A kiállítást tegnap nyitotta meg Elbert Imre, a kaposvári Fazekas Háziipari Szövetkezet elnöke. Megtekinthető július 30-ig, hétfő kivételével naponta 10—12 és 15—18 óráig az Árpád út 1- es szám alatt. Ugyancsak Bogláron a kék és a vörös kápolnában nyílik meg ma délután öt órakor Wladyslaw Hasior lengyel szobrászművész kiállítása, melyet Jerzy Gasio- rek ajánl a közönségnek. A lengyel művész kiállítása augusztus 13-ig várja az érdeklődőket hétfő kivételével naponta 10—12 és 15— 18 óráig. A Kapoli Antal országos fafaragó-pályázat és -kiállítás anyagát Boglárlellén a Béke Művelődési Házban láthatják a népművészet kedvelői. Szintén Boglárlellén, a Tóparti Galériában az Apel- lés képző- és iparművészeti alkotóközösség kiállítása és vására várja a látogatókat. A lellei szabadtéri színpadon a Bikini együttes ad koncertet ma este 9 órakor. Fonyódon a Nyári Galériában látható július 31-ig Kornis György, Papp Gábor, Szabados János és Weeber Klára kiállítása. Kétnyelvű operettestre invitálja a műfaj kedvelőit Fonyód városa a gimnázium aulájába 19-én, szerdán' este 9 órakor. A világhírű operettek sorozatban most Huszka Imre dallamai csendülnek fel Le- hoczky Zsuzsa, Szolnoki Tibor, Fehérvári Márta, Csá- nyi János, Kovács P. József és Antal Imre tolmácsolásában. A siófoki Dél-balatoni Kulturális Központban 19-én, szerdán lép fel az Alba Regia táncegyüttes folklórműsorával. Ugyancsak Siófokon, a római katolikus templomban hallhatja a közönség 18- án, kedden fél kilenckor Jean Louis Durand (Franciaország) orgonaművész és Bálványos István (Belgium) fuvolaművész hangversenyét. Nagyatádon Akire Nishi- zava szobrászművész kiállítása látható. Két új kiállítás várja a képzőművészet iránt érdeklődőket Kaposváron. Lengyel Károly düsseldorfi festőművész alkotásait 18-án, kedden délután négy órakor ajánlja a közönség figyelmébe Tenk László festőművész, a Kaposvári Galériában. A művész alkotásait e hét végén még a Fo- nyódi Galériában láthatjuk. (Képünkön az ő művei közül láthatunk egyet.) Diener-Dénes Rudolf emlékkiállításának ünnepélyes megnyitására 20-án, csütörtökön délután 5 órakor kerül sor a Somogyi Képtárban. A tárlatot Mucsi András művészettörténész nyitja meg. Mindkét kiállítás szeptember 18-ig tekinthető meg. KÖNYVESPOLC 4600-an kaptak munkanélküli segélyt A munkanélküli segély tapasztalatairól, továbbfejlesztéséről tanácskoztak tegnap Budapesten, az Országos Munkaerőpiaci Központban a munkaügyi szolgáltató irodák és a tanácsok munkaügyi szervezeteinek vezetői. Matoricz Anna, a központ vezetője arról tájékoztatta a jelenlevőket, hogy munkanélküli segélyben a bevezetése óta eltelt fél évben 4600-an részesültek. A segélyezettek közül eddig 1380-an tudtak elhelyezkedni. A júniusi adatok szerint a félév végén mintegy 3000 munkanélküli számára folyósítottak segélyt. Júniusban többen kerültek fel a segélyezettek listájára, mint ahányan a segélyben részesülők közül új munkahelyet találtak; a 370 elhelyezkedővel szemben 464-en váltak jogosulttá a támogatásra. A segélyezettek 70 százaléka munkaviszonyának megszüntetése miatt vált munkanélkülivé, 10—13 százaléka maga kezdeményezte felmondását, de nem talált új állást, míg 17—20 százalékuk munkakönyvében a kilépett bejegyzés szerepel. Ma még általában az a jellemző, hogy nagyobbrészt a szakképzetlenek maradnak hosz- szabb időre állás nélkül. A munkanélküli segélyért változatlanul jóval többen jelentkeznek, mint ahányan arra valóban jogosultak. A jelentkezők jó része szociális gondoskodásra szorulna, s annak hiányában próbálnak meg a munkanélkülieket megillető pénzügyi ellátáshoz jutni. A munkanélküli segély tapasztalatait, továbbfejlesztésének elgondolásait októberben a kormány is áttekinti. Mint Matoricz Anna elmondta, jövőre nem változik lényegesen a munka- nélküli segély rendszere, így nem várható, hogy kiterjesztenék a segélyt a pályakezdőkre és a háztartásbeliekre. Az értekezleten jelentették be: az egyéni külföldi munkavállalás segítésére Hun- garowork néven kft-t alapított az Országos Munkaerőpiaci Központ a TESCO-val. A vállalkozás tényleges működését az év vége felé kezdi meg, de addig is várják a jelentkezőket, akik külföldi élhelyezkedéshez, vagy éppen csak külföldi munka- vállalásuk ügyintézéséhez kérnek segítséget. A jelentkezési lapok július 24-től szerezhetők be a kft-nél (Budapest, VIII. kerület Re- guly Antal utca 57—59.) vagy a megyei tanácsok munkaügyi osztályain, illetve a megyei munkaügyi szolgáltató irodáknál. A jelentkezők adatait térítés- mentesen veszik nyilvántartásba. Elsősorban olyan szakemberek jelentkezését várják, akik valamilyen idegen nyelvet is beszélnek. Régóta keresett * könyvet vehet kézbe a magyar olvasó. Itthon is megjelent Sztálin leányának világszenzációt keltő visszaemlékezése. Szvetlána Allilujeva (aki mindmáig anyja nevét használja) 1963 nyarán Zsukov- kában, egy Moszkva melletti faluban vetette papírra ezeket a sorokat. A szabad levelek egy képzelt jó baráthoz szólnak, s szinte napló- szerűen idézik fel Szvetlána eseménydús életét. Napjainkban, a memoárirodalom és a történelmi életrajzok áradatában — amikor magáról Sztálinról is számos könyvet olvashatunk —, megkülönböztetett figyelemmel forgatjuk Szvetlána visszaemlékezéseit. Elsősorban azért,, mert ez az első Szvetlána Allilujeva: Húsz levél egy jó baráthoz mű, amely belülről, a család, a hozzátartozó szemszögéből ábrázolja századunk egyik legellentmondásosabb vezető egyéniségét. Szvetlánának esze ágában sincs tisztára mosni az apját: nagyon is jól látja, érzékeli — és érzékelteti — annak a félelmetes gépezetnek a kiépülését és kiépítését, amely lassan, de biztosan behálózza az egész országot ___ M ég kislány, amikor elveszíti az édesanyját, és egészen felnőtt koráig úgy tudja, hogy nem öngyilkos lett, hanem vakbélgyulladás végzett vele. Szvetlána kiváló megfigyelő. Pár vonással is emlékezetes portrékat rajzol a kor ismert szovjet politikusairól, Bulganyinról, Molotovról, Mikojanról, Hruscsovról, Malenkovról, Vorosilovról, Kaganovics- ról. És elsősorban a szinte mindenki által gyűlölt Beri- járól, aki Szvetlána szerint leginkább felelős a kor szörnyűségeiért. Sztálin leánya a tragikus végkifejlettől indítja az eseményeket. 1953. március 2.: apja haldoklik a kuncevói dácsában. (Ez volt Sztálin legkedveltebb helye, utolsó éveit csaknem mindig itt töltötte.) És körülötte óriási a nyüzsgés. „Hogy megmentsenek valakit, akit már nem lehetett megmenteni.” Természetesen legjobban Berija nyüzsög. „Mereven nézett azokba a fátyolos szemekbe, égve a vágyjói, hogy még most is arról győzze meg apámat: ő a leghűségesebb és a legodaadóbb mind között.” Apja halála után Szvetlána sóha többé nem tér vissza a kuncevói dácsába. Inkább a zubolovói dácsát szerette. Ahol mindvégig érezte tragikusan elhunyt anyja jelenlétét... És áradnak a visszaemlékezések az 1930-as évektől. Nem időrendben, hanem sokszor megszakítva egyéni kommentárokkal. Szvetlána könyvének külön varázsfád az orosz táj iránti határtalan szeretete. Szinte jesze- nyini sorokat vet papírra prózában s egyúttal mélységes hitvallást a szülőföldről: „Oly könyörtelen csapások, annyi csalódás és veszteség, harminchét évnyi esztelen, céltalan, reménytelen kettős élet után is fénylesz szememben Te, szeretett, káotikus, mindent tudó, szívtelen Orosz'orszá- gom. Vigasztalsz és világítod előttem az utat...” Ezeket a lírai részeket azonban egyre jobban beárnyékolja a mind erősebb hömpölygésű letartóztatás! hullám. A visszaemlékezés egyik legmeglepőbb történelmi adaléka: Szvetlána határozottan állítja, hogy apjának nem volt köze Kirov meggyilkoltatásához, hiszen fiatal korukban szenvedélyes barátok voltak. Szvetlána ezt az „akciót” is Berija számlájára írja, aki gyűlölte Kirovót és tartott tőle... Bármiről ír, bármiről szól visszaemlékezéseiben Allilujeva, az apa árnya mindenütt felmagaslik, mindenütt meghatározóan jelen van. Szvetlánának 16 éves koráig többé-kevésbé kiegyensúlyozott kapcsolata volt apjával, ezután azonban rohamosan távolodnak egymástól. „Nincs időm” — utasítja el telefonon kategorikus rövidséggel, ha lánya fel akarja keresni. Valóban nincs ideje sem mások, sem a saját magánéletére. Egy óriási ország élén állva egyre inkább részévé válik ő is a gépezetnek „ő fönt volt a magasban, minden erőm és energiám megfeszítésével kiáltottam föl hozzá, azon igyekezve, hogy hangom elérje, de csak egy-egy szó volt, amely eljutott hozzá.” Szvetlána Sztálina most 63 éves. Visszaemlékezése is több mint 25 esztendős. De ez az írás ma is él, ma is eleven, sodró erejével megfog mindnyájunkat. Dr. Sípos Csaba HÉTVÉGI tájoló
