Somogyi Néplap, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-14 / 164. szám

1989. július 14., péntek Somogyi Néplap 3 PÁLYAKEZDŐK ELHELYEZKEDÉSI LEHETŐSÉGEI Kevesebb az állás Somogybán Az Állami Bér- és Mun­kaügyi Hivatal adatai sze­rint az idén is kevesebb ál­láslehetőség várja a pálya­kezdőket, mint ahányan vé­geznek; a csaknem 130 ezer iskolai tanulmányait befe­jező fiatalnak mintegy 110 ezer — a tavalyinál néhány ezerrel kevesebb — munka­helyet ajánlottak fel a vál­lalatok, szövetkezetek, intéz­mények. Ez azonban még nem végleges szám, mivel a tapasztalatok szerint az év második felében általában nő az álláskínálat. Ugyanak­kor a felmérés alapjául szol­gáló adatok sem pontosak, mert a munkáltatók egy ré­sze nem tesz eleget adat­szolgáltatási kötelezettségé­nek, és a felsorolásban a kisvállalkozások nyújtotta bővülő munkalehetőségek nem szerepelnek. » összességében arra kell felkészülniük a fiataloknak, hogy elhelyezkedési lehető­ségeik területenként ég szak­mánként egyre inkább dif­ferenciálódnak. A legkeve­sebb választási lehetősége azoknak van, akik szakkép­zettség nélkül keresnek munkahelyet. Egyre több az ilyen fiatal: arányuk a pályakezdők körében az idén a becslések szerint meghaladja a 30 százalékot. A felajánlott állások száma jóval elmarad attól, mint ahányan szakképzettséget nem igénylő munkát keres­nek. A múlt évhez viszonyítva az idén általában kedvezőbb helyzetben vannak a szak- középiskolát végzettek. Munkavállalási esélyeiket átmenetileg javítja, hogy a technikumok visszaállításá­val a fiatalok egy részének képzési ideje egy évvel meg­hosszabbodott, így az ottani negyedikesek jövőre jelent­keznek „versenytársként”. Az elhelyezkedés a szak­munkás- fiataloknak várha­tóan könnyebb lesz, kivéve az olyan divatszakmákat — mint például a fodrász, koz­metikus, autószerelő, ka­rosszérialakatos —, amelyek­ben már évek óta nem könnyű a vállalatokhoz be­jutni. A terjedő magánvál­lalkozások azonban várható­an ezekben a szakmákban is fogadni tudják a pályakez­dőket. A szakmunkások kö­zül országszerte keresettek a lakatosok, hegesztők, esz­tergályosok, ács-állványo­zók, villanyszerelők, vala­mint a textil-, műszer- és építőipari szakmunkások. A diplomások közül a leg­keresettebbek — néhány szűkebb szakterületet ki­véve — a mérnökök, a pe­dagógusok és a gazdasági szakemberek, míg változat­lanul a tudományegyetemek bölcsészkarán végzettek el­helyezkedési lehetőségei a legszűkebbek. Megnőtt az érdeklődés a jogászok iránt: a jogi karokon végzettek a tavalyinál háromszor több pályázat között választhat­nak. Nagyobb az igény az, or­vosok, és a gyógyszerészek iránt, mint ahányan végez­nek, de hogy a különféle te­lepüléseken meghirdetett állások mennyire találkoz­nak a fiatalok igényeivel, az más kérdés. A munkavállalási lehető­ségek területi differenciált­ságát jelzi, hogy a múlt év hasonló időszakához ké­pest összességében csak Békés, Csongrád, Komárom és Vas megyében nőtt a be­jelentett álláshelyek száma, míg tíz megyében csökkent a munkahelykínálat. A leg­jobban Bács-Kiskun, Bor- sod-Abaúj-Zemplén, So­mogy és Szolnok megyében esett vissza a pályakezdők iránti igény. Ezekben a me­gyékben most a tavalyinál 700—800-zal kevesebb üres munkakör vár a fiatalokra. E megyékben 100 alsó- és középfokú végzettségű fia­talra mindössze 54—81 ál­láslehetőség jut az előzetes tájékozódások szerint. Ez a mutató azonban a megyék többségében sem sokkal jobb; egyetlen megyében sem éri el a 100-at. Ebből a szempontból a legkedvezőbb a kép Nógrád megyében, ahol 100 fiatalra 92 -állás­ajánlatot tartottak nyilván a tanév befejezése előtt. Ér­dekes módon Szabolcs-Szat- már e mutatóját tekintve nem tartozik a legrosszab­bak közé: itt 100 fiatalra 65 álláshellyel számolnak, ami viszont arra enged követ­keztetni, hogy egyes szak­mákban, munkakörökben eleve betervezik a fiatalok elvándorlását más megyék­be. A múlt évhez képest vi­szonylag jelentős arány- eltolódás tapasztalható az egyes ágazatok munkaerő­keresletében is. Érezhetően kevesebb munkalehetőséget kínál az ipar, míg a szállí­tás, hírközlés és a személyi, gazdasági szolgáltatások te­rületén egyre több állásle­hetőség adódik. Mindezek alapján várha­tó, hogy a fiatalok az idén nehezebben találják meg el­ső munkahelyüket, mint ko­rábban. E feszültségek eny­hítésére a munkaügyi szer­vek többféle eszközzel ren­delkeznek; így átképzési le­hetőséget kínálnak azoknak a pályakezdőknek, akik ta­nult szakmájukban nem tudnak elhelyezkedni, vagy éppen semmiféle szakkép­zettséggel nem rendelkez­nek. E tanfolyamok ideje alatt a fiatalok majdani szakmájuk várható bérének 75—90 százalékát kapják fi­zetésként. Lehetőség van arra, hogy a közhasznú munkák finanszírozásához hasonló feltételek mellett a tanácsok szociális, oktatá­si és kulturális területeken foglalkoztassák a fiatalokat. Az idén tavasszal a pálya­kezdőkre is kiterjesztették az úgynevezett vállalkozói kölcsönt, amelynek kereté­ben maximálisan 300 ezer forint hitelt kaphatnak ked­vező feltételekkel ahhoz, hogy valamilyen magánte­vékenységbe kezdjenek, vagy már működő vállalko­záshoz csatlakozzanak. Erre az évre tervezik az úgynevezett gyakornoki rendszer bevezetését, amely- lyel első lépésként a diplo­más pályakezdők elhelyez­kedését segítenék. E rend­szer lényege: annak érdeké­ben, hogy munkát biztosít­sanak a fiatalnak, a Foglal­koztatáspolitikai Alap ter­hére átvállalnák a munka­adótól a gyakornok bérét, vagy annak egy részét. (A bér nagyságában a munkál­tató és a munkavállaló sza­badon állapodnának meg, de abból csak az adott munka­körnek megfelelő bérkate­gória alsó határának 20 százalékkal növelt összegét térítenék meg.) Ezt a lehető­séget a fiatalok összességé­ben 18 hónapig vehetnék igénybe. Öt nap alatt elkészült Woff-fiáz - erdélyieknek Egy kaposvári kft munkáját dicsérte az amerikai elaök felesége Wolf úr már kora reggel telefonált Kaposvárra: örült, amennyire egy sikeres üzle­ti vállalkozó teheti. Büszkén mesélte, hogy szerda este látta Bush asszonyt a tévé­ben, éS hallotta a dicséretet is, ami a rögtönzött sajtó- tájékoztatón hangzott el. Rajta kívül a világ sok tá­ján végignézhették az ame­rikai elnök magyarországi különprogramjáról készült tudósítást. Wolf úr örült, hogy ekkora hírverést ka­pott az építési rendszere alapján készült épület. öt nap alatt került tető alá a ház Tahitóifalun az erdélyi menekültek részére készülő településrészben. A belső bo­rítás, a tapéta és a csempe azonban hiányzott még. Az elnök felesége így is igen elégedett volt, gratulált ‘ az építőknek és a magyar ál­lamnak, hogy ilyen kitűnő körülményeket teremtenek a náluk menedéket kereső erdélyieknek. A Pannon Wolf Kft. nem ajándékot adott annak a családnak, amely néhány héten belül beköltözhet a frissen készült új otthonba. Kedvezményt kapnak ugyan a cégtől, de csaknem másfél millió Ft-ot magunknak kel­lett előteremteni. Kiss Béla, a kaposvári székhelyű Pan- Aorr Wolf Kft.“ igazgatója el­mondta, hogy a száztíz négy­zetméteres lakás kétmillió­négyszázezer forintot ér. A többi 140 épület elkészíté­sére szóló szerződést rövide­sen megköthetik és augusz­tusban kezdődhet az építke­zés. Talán nem ez a legolcsóbb megoldás az erdélyi magya­rok elhelyezésére, de a leg­egyszerűbb és leggyorsabb. Mindenesetre a kft. százegy- néhány munkatársa nem eredménytelenül dolgozott körömszakadtáig az elmúlt néhány hétben. A kft. nincs még egy éves, s az új üzem a lakáselemek termelését csak július 1-jén kezdte meg. A Kaposváron felépült gyártócsarnokban a világ­piacon ma kapható legkor­szerűbb gépek dolgoznak. Wolf úr a vegyes vállalattól az első évben nem várt nye­reséget. A kft-nek az a fel­adata, hogy fogadtassa el magát, építsenek minél több családi házat, mezőgazdasá- ■ gi épületet. Olyant, amelyik hozza a megrendeléseket. A hitetlenkedők attól fél­tek, hogy a megadott határ­időre nem készül el a ka- posújláki üzem. Mások pe­dig attól tartottak, hogy nem tudják az üzem kapaci­tását a megrendelésekkel -kitölteni. “ * “ ‘ — Mi sem reméltük, hogy ekkora érdeklődés lesz majd a házaink iránt — mondta a kft. igazgatója —, de sze­rencsére elláttak bennünket megrendelésekkel, és ha Ta- hitótfaluban is sikerül meg­győzni az építtetőket, azt hiszem, semmi okunk nem lesz a panaszkodásra. Tartok attól, hogy a fa- szerkezetű, gyorsan össze­szerelhető elemekből nem a fiatalok építik majd első otthonukat. Az igazgató vi­szont reméli, hogy néhány éven belül megszaporodik a potenciális megrendelők száma itthon is. A vegyes vállalatnak ugyanis lehető­sége van a kelet-európai pi­ac meghódítására és a Szovjetunió óriási lehetősé­get rejt. Még ebben az év­ben tízezer köbméter kiváló minőségű fenyőfát várnak Szibériából, s az üzletnek folytatása lesz: tárgyalások folynak egy vegyes vállalat létrehozásáról is. Érdeklőd­nek a csehszlovákok és a jugoszlávok is. De az is el­képzelhető, hogy Nyugat- Európába is szállítanak majd kész házat a Kapos­vár környéki telepről. A Pannon Wolf Kft.-nél igen fontosnak tartják, hogy a házakhoz az alapanyago­kat itthonról vegyék meg. Egy egri céggel sikerült megállapodást kötni: a fű­részelt fát onnan kapják majd. A Wolf cég csupán a gerendákat összefogó szö­ges lemezt szállítja, mert ennek a gyártására nem ér­demes berendezkedni ott­hon. Faragó László A FORRADALOM ÉVFORDULÓJÁN „Egy nagy hősköltemény roala egész Franciaország.” Eötvös József írta ezt a múlt század harmincas évei­nek végén, A francia drámai literatúra és Vidor Hugo cí­mű tanulmányában, így emlékezvén rheg az 1789. július 14- én kirobbant nagy francia polgári forradalom eseményei­ről. A francia forradalom s a francia szellem kisugárzása mindig is jelentős volt hazánkban. Közvetlenül és közve­tetten. Magyar jakobinusok, Martinovicsék mozgalmában, a vezetői kivégzésén — úgy tudjuk — jelen levő Csokonai Vitéz Mihály gondolkodásában, indulataiban, a Mária Te­rézia-, a II. József-féle felvilágosodás udvarhoz édesgetett testőríróinak munkásságában^ a Párizs felé tekintő, s má­sokat is erre buzdító Batsányi János tollán, a Marseillaise-t, a francia forradalom himnusz-indulóját A marsziliai ének strófáiban magyarul tolmácsoló Verseghy Ferencnél. S a reformkor politikusainál, akikhez mostanában gya­korta nyúlunk eligazításért, megerősítésért. Aligha meglepő, hogy az ifjú Kossuth 1826-ban, „az utóvilág csendesebb nézőpontjáról” szemlélődve, időrend­ben tekintette át „a 18-i'k század utolsó rettenetes évtized- jét”, s később — 1832-ben — a sajtószabadság megterem­tése mellett érvelve hivatkdzott a történelem e hatalmas, ellentmondásos eseményére: „A francia revolutiónak bol­dogtalan időszakában csak addig gúnyoltatott, alacsonyítta- tott a vallás, míg a terrorismus uralkodott, ekkor pedig a sajtó szabadsága is együtt a vallással, lealacsonyítva he­vert.” S ha él a sajtó szabadsága — fejtette ki Kossuth —, a vallásé is csorbítatlan. 1834 végén egy ismerősének megküldi a Marseillaise szövegét, magyarázatokkal1, pataiki anekdotákkal fűszerezve. A másik „legnagyobb magyar”, a reformer Széchenyi — furcsa táni — az angol s a francia forradalom tökéletes megértőjének, s fő elemeikben elfogadójának bizonyul a Hitel lapjain. „Britannia s Franciaország vérzivatarai” azt bizonyították a számára, hogy elkerülhetetlen volt az össze­csapás a minden vagyont s hatalmat örök időkig sajátja­ként bitorló „tehétősb rész” s az ország valamennyi terhét viselni kénytelen „alacsonyabb”, egyszersmind nagyobb rész között. Ez az összecsapás aztán a változásoknak olyan kényszerét hozta magával, hogy az egykori uralkodó osz­tályok is „most határ nélkül s minden tekintetben jobban bírják magokat, s boldogabbak, mint régi heiyezetekben lennének, melyért annyit fáradtak s harcoltak s melynek korábbi fenntartása végett, legnagyobb szerencséjekre, a csatát elvesztették!” Hadd folytassam' a sort az 1979-ben elhunyt Bibó István­nal, aki a felszabadulás utáni új haza szakszerű berende­zésében Erdei Ferenc s mások oldalán jelentős és kellő­képp nem méltányolt szerepet játszott. 1956-bam Nagy Imre második kormányának ál'llamminisztereként tragikus hűség­gel tartott ki végsőkig a posztján, majd — ha őt magát nem is — gondolatait hosszú időkre halálos ítélet sújtotta. Csak mostanában fedezhetjük föl őt ismét. Bibó István, élete végén, a két „szuperhatalom” (az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió) szembenál­lásának nézőpontjából, a brezsnyevi korszak körülményei között vizsgálta a társadalmi forradalom — s így a nagy francia polgári forradalom tanulságainak — kérdését, s még alapvetőbb volt az a törekvése, hogy a társadalmi rend moralizálásának kísérleteit vegye számba a világtör­ténelem analízise során, (Azt tartotta ugyanis, hogy hosszú távon politika és morál, közéleti cselekvés es erkölcs, egybe kell1 hogy essék, nem kerülhet szembe egymással.) Szerinte a forradalom: földrengésszerű társadalmi-politikai változá­sok együttese, mely mögött „a társadalom helyes szervezé­sének összefüggő és magas szinten tudatossá vált elgondo­lása és terve áll”. Ebből következik, hogy a forradalmat kirobbantó poli­tikai és erkölcsi elvek, az ezeket hordozó rétegek társada­lom- és intézményformáló erővé válnak. S ahogyan Szé­chenyi, Kossuth, Bibó sem fogadta el — s főképp nem dicsőítette — a forradalmi terrort; ő legfeljebb csak pilla­natnyi (nem intézményesült) erőszak működését tekintette adott esetben indokoltnak. Ügy vélte, hogy a nagy francia forradalom terrorisztikus korszaka „nem a forradalom lé­nyegéből következett, hanem a történelemi nagy esetleges­ségeinek egyike volt”. Megállapításait — gondolom — ki­terjeszthetjük a szocialista forradalomra, a szocializmus önmegújításának kísérleteire is, mint ahogyan 1789, a vele kezdődő történelmi szakasz eredményei sem pusztán a pol­gári, tőkés jellegű társadalmak számára hasznosulhattak. A nagy francia forradalom politikatörténeti, jogi, állam- elméleti hozadékát elemezve, Bibó István ilyeneket méltá­nyol: az észérvek a francia forradalom előzményei során váltak történelemformáló tényezővé, hasonlóképp ekkoriban s a forradalom örökségeként lett bárminemű társadalmi cselekvés fokmérőjévé a teljesítmény, az érték. 1789 szelle­misége adományozta a világnak az emberi jogok eszméjét — amely végre nálunk is, a szocializmus gyökeres reform­kísérletének néhány más országában is> elfogadtatott —, ki­egészülve a jogállamiság XIX. századi elvével; egy új al­kotmány koncepciója származott mindebből. S ilyen fogal­mak váltak működőképessé, mai érvényűvé, mint népszu­verenitás, hatalommegosztás, demokrácia, lett a nép a tör­vényesség, a legitimitás végső 'forrásává, melynek alapja a szabad és manipulációmentes választás. Angol—amerikai többletként fejtegette Bibó — az ellenzék nélkülözhetet- len szerepe is kialakult a francia forradalom' örökségének bázisán. S hogy nálunk ez utóbbi tényező miképp gyöke­resedett meg már a reformkor politikai gondolkodásában, arra megint Kossuth lehet a példánk: Deregnyei álnéven írott izgalmas röpirata 1847 nyarán (A magyar politikai pár­tok értelmezése). : Mai viszonyaink között, amikor „csendes forradalom”, gyökeres átalakulást hozó reform zajlik hazánk ban, és va­lódi pluralizmus, politikai sokarcúság van kialakulóban, mit és miben segíthet 1789, a nagy francia polgári forradalom öröksége ? Nem nehéz rá a válasz, hiszen az eddigiekben is erről volt szó. De még 1789 árnyoldalai is hasznosak a számunk­ra. jelzik, hogy mi az, amit el kell, mert el lehet kerülnünk A_ fegyveres terrort, - a leszámolást, az értékek gyilkos el­kótyavetyélését (intő példa erre Kelet, a Bibó megjelölte mediterrán-európai forradalomtermő vidék mellett a másik nagy forradalombölícső, Kína helyzete). Koszöntsük hát a francia polgári forradalom 200. év­fordulóját! Ne csak a vérözönt lássuk benne, a magasztos elvek ellenkezőjükre való fordulását, ami kiábrándította Madách Emberét, hanem a világ megújhodásának roppant munkálójót! Talpra állásunkhoz kell a Nyugat anyagi se­gítsége, de a lerombolt Bastille felől érkező szemléleti ösz- tcngé^, legalább ennyire fontosj a számunkra. ; ' > ” ■ o Kőháti Zsolt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents