Somogyi Néplap, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-12 / 136. szám

1989. június 12., hétfő Somogyi Néplap 3 NYERNI Megalakult az Agrotrade Rt. A NOVÉNYVÉDŐSZER-IMPORT Ha meggondoljuk, mi min­den történt — az utóbbi egy év alatt — Magyarországon a jogállamiság megteremté­se érdekében., ámúlhatunk a gyorsaságon. Ám ha úgy tesszük fel a kérdést, mi történt azért, hogy az MSZMP választási csatákra alkalmas párttá váljon,, ak­kor már megoszlanak a vé­lemények. A párttagok kö­rében is egyre többször hal­lani hogy nem elég gyors az előrehaladás a verseny- képességet illetően, és egy- re-másra fogalmazódnak meg a különböző, a Köz­ponti Bizottságnak címzett beadványok arról, mit kel­lene tenni ez ügyben. Ezek közé sorolható a Ka­posvári Tanítóképző Főisko­la pártalapszervezetének a KB-hez küldött beadványa is. Ennek egyik leglényege­sebb eleme az, hogy a* MSZMP-nek, ha győzniakar a választásokon, sürgősen változtatni kell eddigi gya­korlatán, mert — úgymond — az egypártrendszerű ha­talmi helyzetben a pártsze- rű vonások meglehetősen elsorvadtak. Először tehát a szó szoros értelmében a párttá válás (visszapártoso- dás) folyamatát keli meg­indítani. Most ugyanis — szerintük — a centrumhely­zetű politikai vezető erő köti meg a pártot az átalakulás folyamatában. Igaz, a veze­tés megengedte a platfor­mokat. Ez azonban kevés. Az Értelmiségi Fiatalok Szövetségének (ÉFSZ) vá­lasztmánya szombati ülésén több, a közvéleményt élén­ken fogalkoztató belpolitikai eseménnyel összefüggésben foglalt állást. Az Értelmisé­gi Fiatalok Szövetsége vá­lasztmányának tagjai — szervezetük nevében — részt kívánnak venni Nagy Imre és társai temetésén. Mint ahogy Nagy Mihály, az ÉFSZ szóvivője kifejtette: az ifjú­sági szervezet tagjai számá­ra ez a részvétel azért fon­tos, mert magukat az ártat­lanul kivégzettek politikai törekvései folytatóinak te­kintik. A jogállami rendben működő, többpártrendszerű parlamentarizmussal vezetett Versenyeztetni is kell őket; konkurens helyzetet kell számukra teremteni. Mind­egyik dolgozza ki a maga minimális programját az őszig és majdan ütköztesse azt a pártkongresszuson. Az a platform kerüljön uralko­dó helyzetbe, amelynek programját a legjobbnak és ennélfogva a választási csa­tákban a legtöbb eredményt ígérőnek tartja. Ha nem alakul ki ez a bellső versenyszellem, ha a centrum tovább csinálja a maga egyrészt-másrészit programját (egy kis gesztus a reformszárnynak, egy kis gesztus másnak), akkor meg­merevedik a párt, elveszíti alkalmazkodó képességét és nem sok jóra számíthat Természetesen a Központi Bizottság dolga eldönteni, hogy a főiskola pártszerve­zetének a versenyhelyzet előmozdítását célzó javas­lataiból mi valósítható meg. Az azonban egy pillanatig sem lehet kétséges, hogy a párt tagjai győzelmet akar­nak a választáson, és úgy érzik, joguk, sőt kötelessé­gük időben elmondani a vé­leményüket. Az ilyen és ehhez hasonló vélemények jelzésértékűek. A jelzéseket pedig, különö­sen, ha azok a párt tagjai­nak soraiból jönnek — már megtanultuk — nem szabad figyelmen kívül hagyni. demokratikus, szocialista Magyarország megteremté­sén munkálkodnak. A célok elérése, a békés átmenet biztosítása érdeké­ben a választmány üdvözöl- Kerekasztal között megkez- te az MSZMP és a Nemzeti dődő tárgyalásokat, s egyben bejelentette azt az igényét, hogy azokon megfigyelőként részt vegyen. A testület ülésén hosszú vita bontakozott ki egy eset­leges ifjúsági szakszervezet létrehozásának lehetőségéről. A KISZ—Demisz átalakulás nyomán számos helyen, el­sősorban az üzemekben az ifjúság érdekképviselet nél­kül maradt. ELŐTÉRBEN Csöndben, a legkisebb hír­verés nélkül, május utolsó napján Pécsen megalakult az Agrotrade Kereskedőház Rt. Az ötlet márciusban szü­letett: az ország 14 Agroker- vállalata és a Budapest Bank Rt. úgy határozott, hogy részvénytársaságot ala­pít az agrokemikáliák köz­vetlen importjára és a me­zőgazdasági , üzemek által előállított termékek és ter­mények exportjára. A ke­reskedőház létrejöttéről és a terveiről a hét végén szá­moltak be a sajtó képvise­lőinek Budapesten. Az Agrotrade 250 millió forintos alaptőkével kezdte meg működését június 1-jén. S hogy mire volt jó a tit­kolódzás, erre nem kaptunk Választ. Kérdésünkre, hogy miért maradt tával az rt.- ből három Agroker, azt a többféleképpen értelmez­hető, kissé szűkszavú infor­mációt kaptuk a kereskedő­ház munkatársaitól, hogy e A napokban több felhábo­rodott telefonáló jelezte a szerkesztőségben, hogy a köjál épületéről leverik a szép és mutatós mozaikot. Mire jó ez a rongálás, ami­kor úgyis kevés a pénz? Deli János főmérnök felelt a kérdésre. Elmondta, szó sincs rongálásról: a balese­tek megelőzése végett került sor a mozaik eltávolítására. Tavalyelőtt a falburkolat alsó része aláfagyott, és 2 négyzetméteres területen le­jött a felső hám. Ez a bejá­rat felőli oldalon van, ahol a vizsgálati anyagot hozzák be. Mivel életveszélyes, ezért került sor a mozaik eltávo­lítására. A Somogy Megyei Közegészségügyi-Járvány ügyi Állomás székháza 1968-ban épült, és Kaposvár első be­tonvázas épületei közé tar­tozik. Akkoriban még nem volt hőszigetelési szabvány. Ha már új vakolat kerül a régi helyére, akkor egyúttal három vállalat „nem ismerte föl a lehetőségeket”. A ka­posvári Agroker 9 millió fo­rinttal járult hozzá az alap­tőkéhez. A részvénytársaság pótlólagosan 150 millió fo­rint alaptőkét vár még a gazdálkodóktól, akár önálló mezőgazdasági üzemektől is. Miért volt szükség az el­sősorban növényvédő szerek behozatalával foglalkozó ke­reskedőház létrehozására? A kereskedők most 34 mil­lió dollárral többet költhet­nek növényvédő szerekre, az év elején pedig éppen a de­vizahiány miatt nem futotta kemikáliákra. Most ezután törhetik a fejüket, mikor kapják meg a pénzüket a raktáron megmaradt készlet után. Hiába szűnt meg 1982- ben az Agrotröszt, az érdek- kapcsolatok megmaradtak és a növényvédőszer-piac he­lyett a terv szerinti elosz­tás folytatódott: az üzemek csak 30—40 százalékban ezt a problémát is megold­ják. A tetszetős mozaikot, saj­nos nem tudják visszaállíta­ni, mert Magyarországon nem gyártják. Arra pedig nincs elég pénz, hogy Cseh­kapták meg azokat a szere­ket, amiket megrendeltek. Az igényeket az Agrokerek mérték föl, ők álltak kap­csolatban a vevőkkel. Devi­zakerete az Agrotek-nek volt, külkereskedelmi joggal vi­szont a .Chemolimpex ren­delkezett. Nem csoda, ha a túlbürokratizált útvesztőben elkeveredtek (megváltoztak) a megrendelések. A cég létrejöttének az is időszerűséget ad, hogy 1990 januárjától várhatóan a nö­vényvédő szerekre is kiter­jed majd az importkönnyí­tés: megszűnik a keretgaz­dálkodás és ezzel együtt ki­alakulhat e területen is a piac. Évente 118 millió dol­lár áll a honi mezőgazdaság rendelkezésére növényvédő szerek importjára. Dr. Kele­men László, az rt. elnöke szerint ez az összeg elegen­dő, hiszen a túlrendelés, az ésszerűtlen elosztás sok he­lyütt látszathiányt idézett elő. Szlovákiából hozzanak be. A felújítás így is 300 ezer fo­rintba kerül. Az épület a mozaik helyett megnyugtató színt kap majd, nem a hun­garocell virít a falán. (Bánfai) Az alapítók — mintegy 1100 mezőgazdasági üzem képviseletében az ország nö­vény védőszer-f elhasználásá­ból ezek 64 százalékban ré­szesednek) — azt várják az rt-től, hogy ezentúl folya­matos legyen a növényvédő- szer-ellátottságuk, fizetési könnyítéseket kapjanak és nem utolsósorban garantált osztalékot. A finanszírozásra elsősorban az alaptőkéből 50 millió forinttal részesedő Budapest Bankra számíta­nak, de az év elején, a ké­sőbbiek során is szükség lesz a többi pénzintézet hi­teleire. A kereskedőház pusztán piaci alapokra támaszkodva működik, ahol szó sincs el­osztásról. A növényvédő sze­reik melilett a műtrágya és a mezőgazdasági gépek for­galmazását is vállalja, a me­zőgazdasági üzemek produk­tumainak piacot keres: bar- termegállapodásoikikal, áru­cserék megszervezésével se­gítik a gazdaságokat. Kevesebb antibiotikum a tejben A vizsgálati adatok sze­rint számottevően csökkent az antibiotikummal szennye­zett bolti zacskós tej ará­nya — tájékoztatta dr. So- hár Judit, az Országos Élel­mezés- és Táplálkozástudo­mányi Intézet főosztályveze­tője az MTI munkatársát. Az intézet a fővárosi és a me­gyei köjálok vizsgálati ered­ményeit összesítette, s ezek szerint az 1988-ban elvégzett 3135 vizsgálatból csak 61 mutatott a megengedettnél magasabb gátlóanyag-tartal- mait. A zacskós tejben talált antibiotikum azt jelzi, hogy egyes állami, szövetkezeti és magángazdaságokban nem tartják be az állatgyógysze­rek úgynevezett várakozási idejét. Az intézet az előző évek — igen nagy fegyel­mezetlenségre utaló — ada­tai alapján erélyes intézke­déseket sürgetett a MÉM- nél. Sz. N. Az ÉFSZ állásfoglalása (Faragó) Kaposváron a köjál falán FELFAGYOTT A MOZAIK Csak a bizonytalanság biztos Somogyi vállalkozók Egy építésztechnikus, egy lakatos, egy festő és 12 300 liba — ez a bodrogi vállal­kozók „farmja”. Már messziről fehérük a sok lúd. Közelebb érve lát­szik; csak a szárnytollaik fe­hérlenek ; nyakuktól lefelé már kopaszok a libák. Nem­rég volt a tépés. A három férfi a szobában, pihen. — Ez a második ottho­nunk — mosolygott Tombár János. — Lassan már az el­ső is. Lakályossá kellett ten­nünk; legalább kényelmes legyen, ha pihenünk. Ö és barátja, Kis Tibor 1987-ben kezdte Bodrogon a libatartást. Pál István is ab­ban az időben vágott bele otthon, Kaposszerdahelyen. Találkoztak, megbeszélték, és idén már együtt kezdték itt a munkát. Egy építész, egy lakatos és egy festő. Ismeretlen dolog volt előt­tük az állatenyésztés, amely­nek egyik legkockázatosabb ágazata a libatartás. — A vállalkozások korát éljük — mondta Kis Tibor. — Mi már évek óta próbál­koztunk Jánossal, hogyan le­hetne egy kicsit többet ke­resni. Szeretjük az állato­kat; kocsma és butik van elég, ezért úgy gondoltuk, mi ezzel próbálkozunk. Volt már tojótyúkunk, prémesál­latunk, s mikor 1987-ben az öreglaki gazdaság meghir­dette ezt a telepet, úgy dön­töttünk, belevágunk. Fal István kacsákkal kezd ­te az állattartást, később váltott libára, az idén pedig idejött Bodrogra. Ezt a sok munkát azonban már egyi­kük sem bírta másodállás­ban; feladták hát biztos ál­lásukat, bízva a vállalkozók védőszentjében. Segített? — Sajnos, nem a védő- szentünk alkotja a gazdasá­gi szabályozókat — kesereg­tek. — Pedig igazán segíteni csak abban tudna, ami raj­tunk áll vagy hukik, s eb­ben, azt hiszem, nincs hiba. Az állandóan változó árak, az adó, a biztosítás és más, „zsebre menő” szabályozók Változásai bizonytalanná te­szik vállalkozásunk sikerét. Csak mióta mi belekezdtünk, háromszor emelkedett a ta­karmányok és a tápok ára. Gyógyszerek és vitaminok nélkül sem lehet eredmé­nyesen dolgozni, s ezek is nagyon drágák. A vállalko­zók részére semmiféle ked­vezmény nincs, így kényte­lenek vagyunk néha ezzel spórolni, de nagyon nem szabad, mert az később meg­bosszulja magát. Naponta ki kell jönnünk Kaposvárról, ezt csak autóval lehet meg­oldani, mert az időnk kevés, s a benzinárak sem lefelé mennek. Volt egy alkalma­zottunk is. Tavaly óta az SZTK-ja a négyszeresére nőtt, s ezt nem lehetett ki­gazdálkodni. Most mar csak mi dolgozunk. Dolog pedig van bőven. Korán reggel kezdődik az etetés, az ivóvízcsere hajna­li tennivaló. Ezután gyorsan neki kell álni az almolás- nak, mert a toll ugyan drá­ga és jó pénzt hoz, de gyor­san romlik a minősége, ha nagy a sár. Ez sok időt vesz igénybe, hiszen nagy a terü­let. Délután ismét etetni kell, s ha esik az eső, al- molni. Ez így megy minden­nap, az állatok mellett is­meretlen szó a szabadság, nincs szombat és vasárnap. — Megéri? — Mindent összevetve: egy átlagos vállalati fizetés kétszeresét keressük meg, ha minden jól megy — mondta Kis Tibor. — Nagyon fontos a toll. Egy állományt négy­szer tépünk, ez négyszer je­lent bevételt. Az első tépés tolla még olcsóbb, azután egyre drágábban lehet elad­ni. Itt nagyon kell vigyázni, mert hamar becsapják az embert a felvásárlók. Minél nagyobb lesz ebben is a gya­korlatunk, annál többért tudjuk eladni. Nehéz munka a tépés, de a toll eladása még nehezebb. — A libatoll keresett cikk — világosított fel Tom­bár János. — A felvásárlók .járják az országot, hajtják az árut, s persze egymásra licitálnak. Aki ezt nem tud­ja, az odaadja áruját az el­sőnek. Az forgatja, kritizál­ja, és mond egy árat, ami vagy tetgzik vagy nem. De visszahozni már körülmé­nyes, úgyhogy inkább ott­hagyja. Mi is jártunk már így. A másik meg ide jön helybe, földob egy marékkai, s a toll még le sem esett, mond egy sokkal magasabb árat. Ezt kell kivárni. Bizony, ki kell várni, mert év közben csak a toll hoz pénzt, s abból nem marad egy fillér sem. Ebből kell megvenni a tápot, a gyógy­szert, mindent. A haszon a libák leadásakor keletkezik. — Azzal legalább nincs gond: a vágóhídi ár egysé­ges. Igaz, egy fillért sem emelekedett két éve, miköz­ben a takarmányok ára már háromszor is drágult. Ebből a pénzből aztán már „csak” a telepbért kell kifizetnünk az osztopáni téesznek. Ez félmillió forint, s mindjárt csak a 30 százaléka marad meg tisztán. Van hát munka elég hár­mójuknak, és van ■ bőven gond is. Menni kell a takar­mány után, a gyógyszer után, sokszor állatorvost kell gyorsan hívni. Egyszer a vil­lanyt akarják kikapcsolni, másszor nem elég az ember a tépéshez, szaladni kell munkásokért. Mindemellett ott az állandó napi munka, no meg 4fcz éjszakai ügyelet, mert nemcsak a róka viszi el a libát... Egyikük ezért minden éjjel itt van. — Meddig lehet csinálni? — Amíg megéri. Mi azt hittük, nagyon nagy szükség van a mezőgazdasági termé­kekre, ezért is vágtunk eb­be. Ez azonban eddig nem derült ki; csak a bizonyta­lanság biztos. Sok mindent szeretnénk venni, ami köny- nyítené a munkánkat, de nem merünk semmi beruhá­zásba fogni, mert nem tud­ni jövőre csináljuk-e még, megéri-e. Ha magéri, itt le­szünk. Egy épitésztechnikus, egy lakatos, egy szobafestő. Li­bafarmerek, akik hisznek abban, amit csinálnak. Varga Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents