Somogyi Néplap, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-08 / 133. szám

1989. június 8., csütörtök Somogyi Néplap 5 EGY Nem könyvhét! És a mai formula szerinti „ünnepi” jelző nélkül. Egyszerűen csak: Könyvnap. Tartalmá­ban és jellegében őszintén és kertelés nélkül üzleti cél­lal. Eladni azt, ami van, mégpedig alkalmi, leszállí­tott áron. Nem állami és művelődéspolitikai demonst­ráció, hanem a Magyar Könyvkereskedők Egyesü­lete összehangoló sugalma- zása szerint, esetleges adó- kedvezmények kilátásba he­lyezésével. Lényegében azonban ki-ki a maga módján, vagyis a kiadók a maguk kiadvá­nyaival, a kereskedők meg a maguk készleteivel. És en­nek következtében: ahány utcai könyvsátor, annyiféle. Ezeknek az árusító sátrak­nak külső kiállítása (mai szóval: dekorálása) attól füg­gött, hogy melyik cég meny­nyire bírta pénzzel. Mert volt bizony székely kapu, fúvószene, árvalányhaj, ki­kiáltó, s kacskaringós kézje­gyét kegyesen osztogató és önmagát dalolva népszerű­sítő író-kiadó, másutt vi­szont szerény asztalnál csöndes beszélgetések írók és híveik között. Mert bár­mennyire üzlet az üzlet, azért mégse mindegy egé­szen (épp akkor nem volt mindegy), hogy melyik cég kivel üzletelt, kiknek a pro­pagálására vetette be a meg­engedett hírverés eszközeit — és az sem mindegy, ho­gyan. így aztán más írók ül­tek az Andrássy úti nagy ki­adó díszsátrában, és mások a Révai vagy a Franklin Tár­sulat előtt. És a közönség — csodák csodája! — nagyon is pontosan tudta, merre ve­RÉGI KÖNYVNAP gye aznap az irányt, ha ked­venc írójával vagy mesteré­vel kívánt találkozni. Az olvasó közönség ugyanis. A tájékozottak. A gyanútlanul közlekedők vagy a dolgukra sietők leg­följebb belebotlottak egy-egy árusítóhely hangoskodójába, véletlenül ide, vagy vélet­lenül amoda. Avagy aszerint, hogy hová cibálták be!... Én akkor a Váci utcában, a Piarista házzal szemben lévő Vájná és Bokor cégnél dolgoztam kisegítő könyves­inasként (a mai idegennyel­vű antikváriumban). Ez a cég adta ki először német nyelven Az ember tragédiá­ját és a Bánk bánt, ugyan­akkor nagy szeretettel fog­lalkozott a vadászkönyvek­kel is (például Széchenyi Zsigmond útikönyveinek el­ső megjelentetője és forgal­mazója), és ez volt az egyet­len budapesti telephellyel bejegyzett könyvkereskedés, melynek New Yorkban fiók­üzlete volt. Nos, a könyvsátrunk a jár­dán nem látszott ugyan túl­ságosan cifrának, sem kihí­vóan gazdagnak, viszont hogy mennyire legyen han­gos, arról nem lehetett ak­koriban hangszórók segítsé­gével gondoskodni. Hanem a korszak egyik „leghango­sabb” életű színésznőjét „ve­tettük be”: Muráti Lilit. Ö sok mindenről volt hí­res. Mert ahhoz, hogy sike­res színésznő legyen valaki, nemcsak a sajtó főcímeiben kellett szerepelnie állandóan, hanem értenie is a nép nyel­vén, méghozzá minél színe­sebben !... Csudálatos törté­netek keringtek hát róla, s ő igyekezett is elég szorgal­masan és fáradhatatlan lele­ménnyel, hogy köznapi és utcai megjelenései legalább annyira rikítóak legyenek, mint nyilvános helyeken va­ló szeszélyes, hopszos fordu­latai. Meggypiros, nyitott sport Buggatijával száguldo­zott a városban, és „felnőtt” korára egyszerre csak két hosszú copfba kezdte fonni a haját. Hát ő és így, két rakon­cátlan varkocsát dobálva, ál­lított le a Váci utcában min­den valamire való járóke­lőt, elébe ment akár a sa­rokig, szorosan és kacarász- va kapta karon az úriem­bert, és jellegzetesen reked­tes, ám csilingelni akaró, jól ismert hanghordozásával ajánlotta neki a könyvet: — Nézze csak, milyen szép! Férfi legyen a talpán, aki ellenállt — különösen egy újabb mosoly, és egy máso­dik, sokat sejtető karszorítás után! — Jaj, uram, ezt épp ma­gának írták! De ha akadt netán olyan marcona öregúr mégis, aki valahogy ki tudott térni elő­le, esetleg egy ötletes és cél­irányos hazugsággal, például így, hogy: — köszönöm, már megvettem!. .. — annak gyorsan megszorította a kar­ját harmadszor is. — Nem baj, drága! — ne­vetett. — Akkor vegye meg nekem! Szükségszerűen talán még meg is toldva: — Csak nem enged haza könyv nélkül!... Hát ne le­gyen hozzám szívtelen .. . Mindez nagyon szórakoz­tató és látványos mulatság volt, szentigaz. És valóban rengeteg könyv fogyott el; egész nap csomagoltunk, né­ha gyorsabban, mintha gé­pek végezték volna a mun­kát. Igen, de ... De a Váci utca másik vé­gében (a mai Gondolat könyvesbolt helyén) álldo­gált egy szerényke asztal vé­delmében reggel óta József Attila, kiadójával, Cserépfal­vi Imrével, az üzlet kiraka­ta előtt. Sem színésznő, sem trombiták, sem árvalányhaj. Csak maga a belvárosi ára­dat. És a közöny. Tavaszodván, szép és szí­nes ruhákban, és kiegyensú­lyozott lelkivilággal — a kö­zöny. Kiadó, lám-lám, akadt ugyan, aki megjelentette a költőt (a saját pénzén). De arra már nem akadt senki, hogy a járókelőknek meg­fogja a karját... Délben a költő otthagyta a könyvárusító asztalt egy fél órára, hogy igyék egy po­hár tejet. Addigra ugyanis már két kötetét adták el reggel óta!... S amíg távol volt, kegye­sen eldugtak az asztalról újabb három kötetet: — hadd higgye szegény Attila, amikor visszaér, hogy idő­közben ennyi rengeteg fo­gyott el! Ennyi! És így! Elhitte-e? Rózsaszínűbb­nek látta-e a világot a pa- pírdugós tejesüveg után?... A könyveket mindenesetre megszámolta. És diákosan, fiatalos mosolyra húzódott a szája. Alig száz méterre Muráti Lilitől. Kende Sándor Dokumentumok Nagy Imre életéből Letartóztatják az alelnököt Dr. Andrássy Antal levél­tár-igazgató — ismerve az MSZMP agrárprogramját — megtalálja a helyi vonáso­kat a Kaposvár dolgozóihoz szóló 1926-os röplapon: — Ebben Nagy Imrének kissé talán a gondolatvilága is benne van, természetesen az MSZMP programjával összefüggésben. Somogybán vagyunk, ahol a megye össz­területének 36 százaléka a nagybirtokosok, az egyházi birtokosok kezén van. Így nem csodálkozhatunk, ami­kor a következőket olvashat­juk : „ ... jog jón össze a vá­ros és falu dolgozó népe, lépjen harcos szövetségre a nép óriási többsége: a mun­kásság és parasztság, hogy kiharcolják az új földrefor­mot, a 100 holdon felüli egy­házi és világi nagybirtok és középbirtok kisajátítását. Jussanak az ezerholdak, pa­pibirtokok és hitbizományok kisbirtokok formájában a dolgozó parasztcsaládoknak”. A továbbiakban a Habsburg- trónfoglalás veszedelme el­len is találunk benne pasz- sz us ok at, s Magyarország köztársasággá nyilvánítását is ajánlja. Szerepel a 8 órás munkaidőért való harc is ... Azt mondhatom hogy a ma­gyar munkásmozgalom na­gyon becsületes röplapja ez. A levéltár-igazgató régi, bekötött újságokat tett az asztalra. Ezek kezdetben nem foglalkoztak Nagy Im­rével, az MSZMP-vel, ké­sőbb azonban már igen: — 1927 márciusában „le­fejezték” ezt a pártszerve­zetet, hiszen 1927. február 26-án letartóztatták Nagy Imrét a Szántó-perben. Nagv Imrét, Szabó Sándort, Ti.der Miklóst és Mózsi. Ferencet Pestre vitték vonaton. Az utóbbi kiugrott a vonatból, s meg sem állt egészen Irá­nig, ott lett vasúti munkás.. A helyi lapok most már az indulataikat is beleadták a cikkekbe. Itt van például az Üj Somogy március 1-jei száma, amely szerint az egész országot behálózó kommunista mozgalom ex­ponenseit letartóztatta a rendőrség. Többször szere­pel Szántó Zoltán neve, Rá­kosi Mátyást is emlegetik benne. Mint írják, 50 veszedelmes bolsevista agitátort szállítot­tak a fővárosba, a főkapi­tányságra, s ennek követ­kezménye volt, hogy a fő­kapitányság telefonon uta­sítást adott Nagy Imre ma­gánhivatalnok és Mózsi Fe­renc napszámos felszállí.tá- sára, akik a Szántó Zoltán- sejtnek voltak a kapo'svári exponensei. Mózsi már sokat szerepelt a közelmúltban, mint röplapterjesztő, Nagy Imre is régi tagja a Vági- párt.nak — mondja a helyi híranyag. Nézzük a Somogyi Üjság című egyházi lapot! A már­cius 16-i szám: — Azt írja az újság, hogy „Budapestre kísérték a Vá­Kaponvur dolgozóihozI Munkált* I rOlditlUvCifkl A nagybirtokotok t* nagytőkések Kormány- nádjának jelWl|e l1«««* Oáh. r a ganhg pol- • •iiok, ».nioi't»* keredtedök (t ipán Idktirk lo « bétáit* páninak jMWlie; Katsay Mrolv melleit Knpotvéroft JelMlet Állított a dolgozó nép «Aftfa I« • •• M*Rvnron»i1/tl Srotfnlltta MunbAnpáft: MOLNÁR ÁRPÁD LLV TAUS sxentélyMw* A StmféWetkakroln Párt, amely Ml hir­deti magáid), hogy a munkátok pártja, hogy a «loipwad né* éréttksrt képviseli, a*i a HirAc** ad­ta Kaposvár dolgozóinak. hogy a válasjláai. kOz delemben ne a doldozók, ai elnyomottak éa a ki- isáfcitUryolUk pártiáftak jetflUjét: Mut né» Árpád rlvlárasl. hanem a_ vagyonos él kitaáhmáayulö usxtályok felőli|ét: Rstsay Károlyi lámugavaAk A *i0<iáidérmkraU párt arra hívta lei Ka­pómét imrt.ktoiágát. hogy hagyja ci-rbtn Mjil uinályának Ügyéi, forduljon nembe Onhnérdekei- vel. szegődjön d airkértolónak, fokinak, ágyú- lOttckékoek táját oaitilyeMcnaégéher • Munkálok' Elvtáraak' Ne Mietek fel a tanácsuknak I Ne en­ged jé tel. bort a axociákdcaakrcta pAU — a btsr- rvMtfel Miákl — <hr1 ver jón péftanraikskha I TcrcaaiMr met pld MliOnÓságra vsié leJUwtxt »elhQI a vagyonos és uralkodó osztályok kormány­párti la Mariks jdONjct ellent harc jegyében AlHnlnaaoltnAI Klsttabarakl a kaposvári munkásság egységfrontját I A MaftnauUi SncialkU MrniUipAl ,é <UM • rcshcid dm, kom tol *dr- kében qortéghonf tytornjétfn hrrli Id a A srtrciáldrrriokrala párt krpoivárl etjfriiá pe llg napnál vllé^o«i|)h*rt litrcnyilj|. tiugy a *n>- (látdemtikrali vrreiők munká|a kuiierflf a banso- ána kiarolpáUaában é* a iminMrMft oatíl'yhar- cua tgyaérrétiek a nrpbomlaaifásában Kaposvár «fiilpoiii I I la nem akadok a.ijii ositályoiuk l'gyének áraiéi l?mi. ha nem ekarjálok ann»n-érde»eilek képviseletéi at ofeMlyellcneég képviseltjére bízni, kecskére a Mpo?iUt, lia azt ekár|áiok, hogy ti é| képvirrlíhiz- ban a írni népnyotmintó remiim illeni o**WJj túrénak hirdetője, a dolgozó nép kfivíleténlHcli bátor é* meg nein alkuvó aróaiólála tegyen, akkrs csvk • Magyarországi Sftcltlida Munkáspártot támogathat jitoll t Ugrnn Oá bor murk a fid rok • JeWli,e. melynek uralma at;t1 p dobjuk syámárn egyetlen temetővá vált az orarrtf. A Orthlm-kormány r»«■ nllla a Rtgybrrlohorokaiéi krsftamizie. becsapd n dolgozó pamrMc^HI Sren.Mtn a nagyfákéaekrt éa ehr ette a bivolrinok nyugdíj*! Sr-nálu a bán- •rakal és a mtrnkás gyerekének arájából llvelte az utolsó teástól I A* adó- é% karnaluzaarávati. a házbér- én ázaaaoréaah. a paraszt ktarmsHrCsé- nek, a hartiháiraOejapjaó kisember bvv»apácának, a munkabér Invyontktáaah, a dséyoaóorrlktyak •rabadpAnhcai ktmdctteo dkobzfelnal pirfi az Ugrón Gátas*. Ugrón Gábor árért lépett bi Btfhtra (alván egraffw rklfibc, ovi bittoaitotrtk. begy trónra |. OMíttt nemsokára újtól a ntyryt urak t A Macktrorvaágt Szociális)* MwUapkl annak tllfné»t, hogy a lepldJcaebb búWMltaa- sággd őrit etKlvf a tzociáidcsokialn pád űrje- Uségk Wall annak eOeftéir, hogy a »urcUUrmo- krala pád vrztióaégéf nem a dolgozó nép harco­sainak. hanem a reakció srekérlolóiask latija.. a Magynrorsaógá Imkfctk Munkáspárt •nintiezek ellenére valnwnmyrl vélawMtokHh ben. nhal o (rét MunltAáfért kSNI iáik • szociáldemokrata póri AlIM képvloe(9JrMUIe<: a aaocUidemokrota JeKHt lámogalásAra hívta (cl a anaMRÓgot a Mr^yarorazági Szocialista Munkát|4rt ily módon tettekkel bizony ríja. hogy mindent dk)- vet. hogy ft egységes reakcióval saemben megleremtódjék a aaakiKlgnak, n dolgozóknak ai ftmttmv*' _ —in» vrl angybltiohosok éa oafytlkések dóédgeteil kedvencét, n magyar népi founhésaég, pa- rasctcág. k taps Igái aág gjQtUt allcasCgét, a llsbckuzg-kiiátyt i Már efhéstoil oá új feltöhár, mely r.x «(«A lépcrt a Habsburgok trónjának uátooiyáhot. To- lyik n rálasrMtl hrjlóvaéásral. hogy as tzwhat- oávok ét bfnMrol Habahma híiályénak (rárOOv- Otlelécére nteahlrliMA rcákció« Ibbhkáftf (aboroa* zon Oaare n fílapfjioft, szalgabirák etendómu­raoynk tMfrtfi. nteaietul a (ietgotek kéveteléasil beoami ai utolsó ftOgel a demukrócia kopotsópb-v ryr- kunlna hozOi a magyar nép évszámdot ellenedéi • llabvbui|foKat — tat akarja Ugrón Uábcr I Mil ehar Itestay Károly i I iberátirrnnsl ’ Nagyobb tzabstl*kgol. — de nem a dolgotok, hanemja kusákmányolóh réizétal Résrmdéa) a hatalofrból a vagyuuoa otrl*lyuk szén rélege irt- máia, amelynek 0 a képviaelőj». Wasssy s»"' *•»' •kérje, hogy a nvgybirlokoáuli éa n»gyióké?r* malmta.sk kiméleiiru etaywalrl és rdlenílra kk- cslkaMajulAai jelentó ami1 rendűire cliOnjtk • S0M06THIKUJ kát kaposvári komnnmista kapcsolatosan Bálint dr. rendórfitanáosos a Somogyi Újságnak gi-erfiberek közül Nagy Im­rét és Tirier Miklóst”. Tiri- er Miklós volt á kaposvári munkanélküli fiatalok szer­vezője. Mégpedig jó szerve­zője, aki rövidesen, 1930-ban Moszkvában részt vett a kommunista párt II. kong­resszusán, A Markó utcába szállították őket... További hír már az, hogy mikor kezdték tevékenysé­güket. Eszerint 1926 nyarán 80—100 tagat sikerült össze­toborozniuk. Természete­sen már jelzők is szerepel­nek: „elkábított játékszer volt ez a 80-100 ember, ma már visszatérnek régi szer­vezeteikbe”. Nincs titok — állította a kapitányság vezetője —, ő mindent tud. Valóbani, mert a szervezetet egy zsebmet­sző és „kiváló” betörő révén buktatták le. Felbiztatták, hogy törjön be, azt is meg­mondták, mit hozzon el. Így lett indok a házkutatásra, amikor a pártszervezet mindezt jelentette. A május 12-i újság a betörésről ke­veset beszél, azt írja inkább, hogyan végezték el a párt­helyiség lepecsételését. Tanulságos, hogy a „nagy jogállamban” az engedélye­zett pártot az egyesületek közé sorolták be, s „tiltott egyesületi élet” címén indí­tottak kihágási eljárást a tagok ellen. A kihallgatások során a rendőrbíró kisebb- nagyobb fogházra, pénzbün­tetésre, kitiltásra hozott ítéletet. Dr. Andrássy Anitái újabb iratcsomót tár elénk: — A rendőrtanácsos, a kapitányság vezetője 1927. március 4-é,n elkészítette összesítő jelentését a szé­kesfehérvári kerületi főkapi­tányságnak. Ebben minden megtalál­ható az illegális találkozók résztvevőitől, megfigyelésük elrendeléséig. Köztük van Ipsics János borbély, Fries asztalos fiai, Nagy Imre ma­gántisztviselő, Szabó Sándor facér kereskedősegéd, Sin- kovics István borbély, dr. Horváth Ferenc magántiszt­viselő és Kelemen József gyári munkás. Pontosan leírja, miként terjesztették a röplapokat. Szó van1 a bizalmi ember és besúgó beépítéséről is a szervezetbe. Különösen ér­dekes az a rész, amely az MSZMP helyi szervezetének titkos megalakulásával fog­lalkozik, eszerint a csoport elnöke Nagy Imre biztosítá­si tisztviselő, aki az Első Magyar Biztosító alkalma­zottja, s a levelezéseket iro­dai írógépen végzi. Helyet­tese Sinkovics István bor­bély, pénztáros Szabó Sán­dor. A vezetők felsorolása után leírja azt, hogy augusztus­ban megfordult itt Huber István pesti megbízott, aki Sinkovics István borbélynál szállt meg: „Ezen látogatás után Nagy Imre magántiszt­viselő a Vági-párt itteni cso­portjának elnöke az MSZMP- párt budapesti központjá­hoz szóló levelezéseit Hu­ber Margit, Vasvári Pál ut­ca 6. szám alatti, II. emelet 33. alatti címre küldözgeti”. Az így továbbított levélbői bizalmasan megállapították (!), hogy a Vági-párt prog­ramjába vette a leventein­tézmény elleni küzdelmet. A jelentés szerint 104 tagja van a Vági-pártnak, s címük a rendőrség birtokában volt. Jellemzi a vezetőséget is: eszerint 1927-ben Sinkovics az elnök, s úgy látszik, hogy „sikerült beszereznie” az erkölcsit, s Nagy Imre az aletoök, aki ekkor a Ker­tész utca 4. szám alatt la­kik. (Folytatjuk.) Lajos Géza Jugoszláviai magyar írók elismerése Az Elnöki Tanács kitün­tette a jugoszláviai magyar irodalmi élet hét kiemelkedő személyiségét: Herceg János­nak a Magyar Népköztársa­ság Aranykoszorúva.1 Díszí­tett Csillagrendjét, Fehér Ferencnek a Magyar Nép- köztársaság Csillagrendjét adományozta. PÁLYÁZAT Énekes népszokások feldolgozása A Magyar Rádió, a Mű­velődési Minisztérium. a Néprajzi Múzeum és a Ma­gyar Néprajzi Társaság ve­télkedőt hirdet középfokú oktatási intézmények tanulói részére. A Magyar Néprajzi Társaság centenáriumához kapcsolódó vetélkedő célja a Kárpát-medencében élő ma­gyarság énekes népszokásai­nak feldolgozása. Egy-egy intézményből több tanulói csapat is nevezhet, lehetőleg az alsóbb évfolya­mokból, mivel a vetélkedő második fordulóját a követ­kező tanévben rendezik meg. A vetélkedőre a nevezés az első forduló dolgozatának beküldésével történik, a ha­táridő 1989. november 1. A továbbjutott csapatoknak a második forduló feladatát 1990. június 30-áig kell be- küldeniük. A nyilvános má­sodik forduló adásai 1990 novemberében lesznek. Az első fordulóban a fel­adat egy írásbeli dolgozat készítése, esetleg kotta- vagy képillusztrációval, a második fordulóban pedig ugyanan­nak a népszokásnak egy, legfeljebb 15 perc terjedel­mű műsorszerű feldolgozása. Ennek megvédésére a nyil­vános második fordulóban kapnak lehetőséget a pályá­zók, a vetélkedőt a Magyar Rádió élőben közvetíti. A dolgozatokat az alábbi címre' kell küldeni: Magyar Rádió, Zenei Főosztály, nép­zenei rovat, Budapest 1800 Bródy Sándor u. 5—7. Kaposvári évek, kapcsolatok (Fotó: Gyertyás László)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents