Somogyi Néplap, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-08 / 133. szám
4 Somogyi Néplap 1989. június 8., csütörtök SOMOGYI VÁLLALKOZÓK LIBAMÁJ-FUTAM A Lábod környéki homoktalajon őrzik a hagyományos növénytermelési kultúrát. Üt hektáron rövidesen végeznek az asszonyok a gondosan nevelt dohánypalánták kiültetésével. Az idén két fajtát, havannát és nyírségit termelnek Kezdőknek kötelező, a haladók halaszthatnak Vizsgadrukk a taxisoknál Utastanfolyam is kellene? A 89/1988. (XII. 20.) MT sz. rendelet szerint a magán- személy- és teherszállítók, autómentők, valamint a különleges járművek vezetői kötelesek részt venni egy 15 napos tanfolyamon, majd a hallottakból vizsgát tenni. Régóta ismerem. A hatvanas években együtt álmodoztunk egy ötszázas Fiatról. Olyan elérhetetlennek tűnt az akkor, mint a kék ég. Nemrég a Toyotájában ültem. Németh Lajos legutóbb a Somogy Megyei Vendéglátó Vállalat munkaügyise volt, majd utána megpályázott az igali fürdőnél egy kisvendéglőt, az Ínyencet. Nem sokkal később a veje révén a jóval korszerűbb Kanizsa bisztró is vonzáskörébe került. Aztán elköszönt az Ínyenctől, hogy később birtokba vegye a fürdő legnagyobb vendéglőjét, az Aranykalászt. A vendéglő egyre meghatározóbb szerepet játszott Igái idegenforgalmában és vendéglátásában. Ma már üzleti ipartnere a híres nyugatnémet Neokermann-cég. Neve szerepel az idegenforgalmi világkatalógusban egy hirdetés erejéig. — Enyhén szólva, nem vagy szegény. Annak a nyughatatlan, vibráló fiatalembernek, akit a hatvanas években megismertem, vajon szerepelt-e mindez az álmaiban? — Egy önálló, jól működő vendéglő igen. Csak lehetőség nem volt az elképzeléseim megvalósítására. — Tudom, a vállalatoknál volt néhány jó elképzelésed. Egyszer egy szenzációs ötletért száz forintot adott az újítási előadó. . — Amikor értesültem a „nagy” ' összegről, odamentéi* a pénztároshoz, és azt mondtam, adják a szociálpolitikának. Egyébként az ötletet nem valósították meg: senkinek sem volt érdeke, hogy emiatt többet dolgozzon. — Az Ínyenc meglehetősen .kopott vendéglő : volt, mégis meghozta az anyagi sikert. Ennek titkát kutatnám ... — A tulajdonviszonyok megváltozása olyan, mértékben változ,tatja meg az embert, hogy ha szereti, amit csinál, szinte csodákra képes. — A „libamáj-futam” is ide sorolható? — Lényegében igen. Mondhattam volna a nyugati vendégeknek, akik libamájat .kívántak, hogy nincs?! De tudtam, hogy Budapesten szerezhetek. Kikalkuláltam tehát egy árat, és tudtukra adtam, ha ezt elfogadják, lesz libamáj. Elfogadták. Kocsiba ültem, és irány Budapest. Egész éjjel utaztam. Holltfáradtan értem haza a libamájjal a hűtőtáskában. Nem volt rossz üzlet. — Kikből áll a vendégkör? — Ma már úgyszólván teljesen külföldiekből. A lengyelekkel kezdtem. Aztán Nyu.gat-Európa felé is fordultam. Előbb csak ötvenhatvan turista ellátására .kötött velem szerződést a Reise Neckermann. Nyolcszázra nőtt április végéig a nyugati vendégek száma. — Hogyan? — Megnéztem, milyen árakat ajánlanak kifelé az idegenforgalmi vállalatok. Én 20 százalékkal kevesebbért vállalkoztam. Felmértem Igáiban, hol esznek-isz- nak a fürdőzők, az átvonuló turisták. Kiderült, hogy túlnyomó többségük stanecli- ból étkezik. Akkor biztos voltam abban, hogy ha csak a magyar vendégekből kell megélni, esélyem van a bukásra. Más utat kerestem. A neheze ezután következett : először is vonzó programot kellett ajánlanom.' — A szőlőhegyi mulatságokhoz hasonló programokat, ahol Németh Lajos volt a hangulateremtő, a főmulató és a házigazda? — Ezekre is. Megéreztem, hogy az ide látogató nyugati turistáknak a gyógyító víz, a jó és olcsó vendéglátás mellett romantika is kell. így került a programokba a lovastúra, a szőlőhegy és így tovább ... — Ehhez partnerek kellettek. — Sikerült találni partnereket. Az igali .tanácstól mindig kellő támogatást kaptam. — Honnan volt mindehhez pénz? — Pénz, az eleve soha sincs. Ötlet és közös érdek van. Vállaltam például, hogy reklámot csinálok, árulom termékét a Kiskőrösi Állami Gazdaságnak, a Veszprémi Fagylaltgyár- raaik... Cserébe hűtőpultokat, egyéb kellékeket kaptam. A kiskőrösiek egy termet rendeztek be nekem. — Miért éppen a kiskőrösiek? — Köztudott, hogy meglehetősen nagy piaci gondokkal küzdenek Magyarországon a bortermelők. Különösen visszaestek a homoki borok. Ügy éreztem, itt a történelmi pillanat... — Mi adja az ötleteket? — Egy beszélgetés, -egy cikk, hír villantja fel a lehetőséget. Előfordult már, hogy éjjel felébredtem és eszembe jutott valami jó. Felugrottam, feljegyeztem. — Gyakran látnak bosz- szúsnak. — Nehéz ma nálunk vállalkozni. Van elég baj az adózással, a szabályzókkal. Mégsem ezért bosszankodom elsősorban, hanem az irigység, a tehetetlenség és az igénytelenség miatt. Az igali fürdőbe sok autóbusz érkezik. Egyszer elhatároztam, hogy amikor megállnak, fellépek, mielőtt az utasok leszállnának, köszöntőm őket és meghívom a' ven- déglőmbe. így is tettem és mindjárt ajánlattal is szolgáltam. Az utasak megtapsoltak, köszönték a figyelmet és jöttek. A konkurencia pedig gyalázkodott és feljelentéssel: fenyegetett. — .Azt hallattam, hogy a legnagyobb mérget a bérlemény tulajdonosa, a Somogy Megyei Vendéglátó Vállalat okozta. — Szerződés írja elő, hogy a helyiség állagmegóvásáról a vendéglátónak kell gondoskodni. Már a múlt évben kértem, hozzák rendbe, amit kell. ígérgettek. Az idén újra próbálkoztam. Si- . kertelenül. Hogy .képzelik ezt? Ha én valamit nem a.z előírásnak megfelelően teszek, Neckermannék öt százalékot azonnal levonnak a járandóságomból. Mondjam el minden vendégnek,' hogy a táncparketten azért bukhat fel, mert nem javítják meg, hogy a lépcsőkorlátok azért szakadnak le, a villanyvezetékek' azért lógnak a falból, mert az állami tulajdonos semmibeveszi a szerződést? A vendéglátó elsősorban belőlünk, a szerződésesekből ól. Kérdem : így kell velünk bánni? Ki merem mondani: még a saját érdekeiket sem ismerik fel. A jó vezetők nem hagyják tönkremenni azt, ami a hasznot hozza nekik. Az összekoccanás után itt járt a fürdőben az igazgató... Láttam, amint elment az Aranykalász közelében, de nem jött be. — Ügy tudom, az alkalmazottakkal is volt vitád. — Én tisztességesen megfizetem őket. Ezért követelek. Sajnos, azt tapasztalom, hogy még az elemi követelményeknek sem akarnak eleget tenni. Mindennap újra el kell mondanom, hogy cseréljék ki a piszkos abroszt, mert még ennyi pénzért sem teszik meg maguktól. Kirúgtam a trehá- nyokat és hoztam Ózdról és Miskolcról személyzetet. Jöttek, és kérdőre vontak: az elbocsátásokért. Megmondtam : nálam dolgozni kell. Itt az én pénzem forog kockán, és hülye lennék, ha dalogtaían emberek miatt veszni hagynám. Így hát megkértem az érdekvédelem képviselőjét, hagyjon békén és ha kedve van, jöjjön vissza vendégként. — Milyenek a tapasztalatai egy vállalkozónak? — Messze vagyunk még a meghirdetett piacszemlélettől. Olyan üzleti lehetőségeket hajtottunk fel, amelyek a megyének, az országnak hasznot, megbecsülést hoznának, de eddig mindent felemésztett a körülményeske- dés, a bürokrácia. Még a.z idegenforgalmi vállalatok egy része is lompos, rugalmatlan és csak a pénzt akarja bezsebelni, persze, munka nélkül. Pedig már más helyen is bebizonyosodott, ez nem megy. Ezt jobb előbb tudomásul venni, mint később. — Azt beszélik, egy szép napon külföldi tőkével vásárolják meg és korszerűsítik a Somogy Megyei Vendéglátó Vállalat egységeinek egy részét, és arról is gondoskodnak, hogy folyamatosan legyen bennük nyugati vendég. — Ha ez kizárólag rajtam múlna, már megvalósult volna... Szegedi Nándor Miért kell ez, miből áll a tanfolyam és a vizsga, mit tanulhat a taxis és a fuvaros és főleg mi hasznunk lehet ebből nekünk — utasoknak, fuvaroztatóknak? Ezekre a kérdésekre kerestünk választ az érintetteknél, s megkérdeztük Sárdi Lajost, a Kiosz főelőadóját, aki a szállító kisiparosok helyi tagozatának titkára. Szerinte nem lesz haszontalan ez a tizenöt órányi előadás, erre már a kezdet kezdetén szükség lett volna. Olyan „tantárgyakat” tanítanak az oktatók, amiket eddig csak egymástól ismerhettek meg, a kezdők a rutinosabbaktól elleshették. A tantervben szerepel teherfuvarozóknak okmánykezelés, díjalkalmazás, fuvarvállalás . és szerződéskötés, a taxisoknak üzemeltetés, utasfelvétel, helyismeret. 1200—1500 vizsgázóra számíthat a Kiosz, mert nemcsak a kisiparosoknak kell vizsgázniuk, hanem a különböző gmk-k, vállalkozások alkalmazottainak is, akiknek a megyei tanács műszaki osztályán kell jelentkezniük. A kezdőknek már június harmincadikéig le kell vizsgázniuk, akik január elseje előtt kezdték az ipart, azok egy év haladékot kaptak; jövő júniusig. A vizsga utáni igazolást kötelesek felmutatni ellenőrzéskor, anélkül az iparengedély is visszavonható. A rendelet meglehetősen szigorú, ám a másik oldalt egy kicsit elhanyagolták. Könyv, jegyzet nincs, csak az előadás anyaga az alapja a vizsgának. A 600 forintos tanfolyam- és vizsgadíjból még nem futotta tankönyvre, bár állítólag nemsokára elkészül egy egységes jegyzet ... Hogyan fogadták az érintettek a rendeletet? Egyelőre még nem tudják, mit akarnak tanítani nekik. Ezt a Tempo taxi gmk négy sofőrje mondta: Martin Gábor, Bosznai Ottó, Báli Attila és Lengyel János. Miután nagy vonalakban megismerték a lényegét, már volt véleményük. A kezdőknek kifejezetten jól jön egy ilyen tanfolyam, ésetleg tizenöt óra alatt megtanulhatják azt, amire csak fél év alatt jönnének rá saját bőrükön. A rutinos taxisok szerint újat nemigen tudnak mondani. Szerintük egyes utasoknak is szervezhetnének tanfolyamot, hogy ők hogyan viselkedjenek a kocsiban! Lehet, hogy igazuk van a taxisoknak, de ha sor kerülne egy ilyen „utastanfolyamra”, ott a teherfuvarozók tarifarendszerével is meg kellene ismertetni őket, mert bizony sok a-visszaélés. Január 1-jétől ez teljesen szabadáras lett — tudtuk meg Sárdi Lajostól —, már csak a „tisztességtelen ár” fogalma maradt meg, mint korlát. Ez azonban ellenőrizhetetlen, megfoghatatlan, mert elég, ha azt mondja a sofőr kérem, én rakodtam is, az pedig külön pénz. E „nehéz” ügyet is megpróbálják tisztázni a fuvarosokkal a tanfolyamon. Varga Ottó VIS SZHANG Vita az ötvöskónyi iskoláról Amiről a tudósító ..lemaradt" „Egyenrangúak bizottsága” címmel közölt tudósítást a Somogyi Néplap 1989. június 2-i száma a Nagyatádi Városi Tanács üléséről, amelyből megtudtuk, hogy 14 napirendet tárgyaltak meg az atádi honatyák. Ezek közül egyet — a városkörnyéki koordinációs bizottság munkájáról szóló tájékoztatót — taglalja részletesebben, amelyről egyetlen hozzászólás sem hangzott el. Az egyik jelentősebb napirend — megítélésem szerint — a művelődési, egészségügyi, ifjúsági és sportosztály munkájáról szóló beszámoló volt, amelyről nem szólt a cikk, és a tervezett napirendeket követő interpellációkról sem. Pedig a 14 napirendhez összesen nem szóltak annyian hozzá, mint amennyien az első interpelláló, Grofsics Jánosné tanácstag, tanítónő, az ötvöskónyi városrész pártalapszervezete titkárának a javaslatához, illetve kéréséhez. Miről is van szó? Arról, hogy már idestova egy éve, hogy napirenden van az ötvöskónyi iskola ügye: lebontsák, felújítsák? — ez itt a kérdés. A tanács által felkért szakértői bizottság ugyanis közel tízmillió forint ráfordítással tudja csak elképzelni az iskola használhatóvá tételét. Ebbe a véleménybe az ötvöskónyi szülők nem nyugodtak bele, és újabb és újabb küldöttségeket menesztettek a különböző szervekhez. így történt, hogy bizalommal fordultak az MSZMP Városi Bizottságához — gondolom nincs ebben semmi kivetni való, hiszen pártalapszervezet tette ezt a lépést —,-ahol a vezetés úgy döntött: egy pártatlan szakemberekből álló bizottsággal megvizsgáltatja a jelenleg üresen álló intézményt, és a javaslatok ismeretében dönt arról, hogy támogatja-e az iskola felújítását. Nos, a vélemény alapján az épület felújítható, de azt javasolták még a szakemberek, hogy tanácsos lenne elvégeztetni az Építési Műszaki Intézettel a faszerkezet vizsgálatát, bár ők — eddigi nagy gyakorlati tapasztalatuk alapján úgy ítélik meg, nincs gombásodás, de biztos, mi biztos. A honatyáknak a felújításról kellett voksolniuk az ülésen. A jelenlévők közül felszólalásukban többen érveltek amellett, hogy a vizsgálatot el kell végeztetni, és támogatják az iskola felújítását, hiszen — amint ezt az egyik szenvedélyes felszólaló mondta — nem lehet ezt az egyetlen kulturális intézményt is megszüntetni, „ne bontsuk le a falvakat, mint egy szomszédos ország, mert ha nincs iskola, elsorvad a kultúra is”. , A szavazás eredménye: a jelenlévő 30 tanácstag közül (tizenöten voltak egyébként távol!) húszán voksoltak a vizsgálat és tízen tartózkodtak. S hogy ez miért maradt ki? A tudósítás írója sem az ülés előtt, sem az ülés alatt nem volt a tanácsteremben. Dorcsi Sándor tanácstag A SOMOGY MEGYEI SÜTÖ- ’ÉS ÉDESIPARI VÁLLALAT pályázatot hirdet SZÁMVITELI OSZTÁLYVEZETŐI munkakör betöltésére. Az alkalmazás feltétele: — közgazdasági egyetem vagy számviteli főiskolai végzettség — legalább ötéves szakmai gyakorlat Fizetés az 5/1983. ÁBMH. sz. rendelet alapján, megegyezés szerint. JclcaHi,ezcs; a megjelenéstől számított 2 héten belül, a vállalat személyzeti vezetőjénél: SÜTÉV, Kapos- *vár, Dombóvári út 3.
