Somogyi Néplap, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-06 / 131. szám

1989. június 6., kedd Somogyi Néplap 5 SZÁRNYALÓ DALLAMOK TV-NÉZŐ Reflektorfény és színészvallomás Előrebocsátom: bármely Éneklő ifjúság Kaposváron Nagy hatalma van a szónak, nagy csodákra ké­pes a vers, és íme a va­rázslat: dallamszárnyra kél a szó, a vers és a har­madik évezred kopogtató közelségében is újra és új­ra elénk tárja éneklő if­júságunk az évszázadok kóruskultúrájának nem halványuló fényét, erejét, nemkülönben a mai voká­lis zene értékeit, amikor nyolc kaposvári kisdiák— nagydiák énekegyüttese — vendégül látva a nagyatá­di karénekes társakat — pénteken a város csupa- üveg gimnáziumának alulájában kórusdiadalt arat; gálahangversenyt ad. Közel hatszáz kis- és nagy­diák meggyőző híradása volt a koncertnek az a szellemi­sége, mely megnyugtatóan éreztette, hogy a Somogy Megyei (Művelődési Központ ügybuzgalommal telített mozgékonyságával és tettek­kel bizonyító gesztusával megteremti évről évre az Éneklő ifjúság működésének és fejlődésének lehetőségeit. A meggyőző híradás sok mindent tudtunkra adott. Az ifjúsági kórusainkat betaní­tó, vezénylő karnagy-taná­raink jól képzettek. A mű­sorválasztásban, összeállí­tásban képesek saját ma­guknak magas mércét állí­tani, és képesek azt teljesí­teni is. A művek megszólal­tatásakor megadták az ál­talános, és a speciális zenei kérdésekre a zenei választ, a művek mélyén rejtőző stí­lus - és formajelenségek ki­bontásával, megoldásával. Megteremtették már a kez­dés pillanatában az oldott hangulatot, a művészi azo­nosulást, megragadva a kompozíciók intim kapcsola­tait. Az ezerárnyalatú lírai vonások drámai tárulkozá- sok, epikus áradású történé­sek megjelenése a kórusok hangzáskultúrájának gyü­mölcseként mind-mind a vox humana örömét keltet­ték a hallgatóságban. A ve­zénylések kellemesen szug- gesztívek voltak. Magas ér­zelmi hangoltságukkal mentesültek a szükségszerű tényezők sokszor terhelő kényszerétől, ilyenkor a mű­vek mindig jó hangzást kap­tak, nemcsak hangzatossá- got. Karnagy-tanáraink neve széles körben ismert ugyan, de méltánytalan lenne, ha a krónikás elhagyná az Ének­lő ifjúság gálakoncertje megemlékezésében kórusunk és nevük említését. Berzse­nyi általános iskola — Lucz Zsófia —, Hámán Kató Ál­talános Iskola — Schuster Gyuláné; a nagyatádi I. Sz. Általános Iskola felső tago­zatos kórusa — dr. Vargáné, Zag Ágota — és Pauker Zoltán; a Munkácsy Mihály Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola leánykara — Dorogi István; II. Rákó­czi Ferenc Általános Iskola vegyes kamarakórusa — Kardos Kálmánná; II. Rá­kóczi Ferenc Általános Is­kola nagykórusa — Kardos Kálmánná; Tóth Lajos Ál­talános Iskola kicsinyek kó­rusa — dr. Kerekesné, Pytel Anna; s a Tóth Lajos Álta­lános Iskola ének-zene tago­zatos kórusa. — Zákányi Zsolt. — Régi — talán nem álta­lános — adósságot törlesz­tőnk ezzel a nomenklatúrá­val, mert a zenei szakem­ber is lehet életének, műkö­désének területén fémjelző, hasonlóan például egy köz­életi férfihoz, politikushoz. Sokukat hosszú idő óta is­merem. Szinte mindegyikük érzelemvilágát rendkívüli módon befolyásolja az a tény, hogy az ember zene nélkül nem tud, képtelen boldog lenni. Életünk bármi-- lyen szellemi-anyagi bol­dogsága közvetlen közelében, belelényegülve mindig ott a zene, árad felénk a ritmu- sok-dallamok-harmóniák ere­je, szépsége. Erre még rá­eszmél „... az is, ki nem da­lol, rézi a Lét* a Rend sza­bad visszhangját valahol...” (Illyés Gyula). Nem hiszünk az önmagukat szándékosan kirekesztők mellett azoknak sem, akik a muzsikát vala­mi teljesen elvont, valóság­idegen szférának tekintik. Sokezerszer bebizonyoso­dott — itt a gálaműsorban is —, hogy karnagyaink, kó­rusaink valahányszor meg­nyilatkoznak, mindannyi­szor hitet tesznek éczésvilá- guk, érzelemgazdaságuk élő valóságáról, magasrendűsé­géről. Bizonyosra vehetjük, hogy ifjú karénekeseink, akik ele­venséggel tartják fenn és viszik tovább az Éneklő ifjúság fáklyáját, elfogadják A kaposvári Rákóczi iskola énekkara az áthonositott fogalmi meg­jelölést : „Mennyi Orpheus, akik mindenkit elbűvölnek!” — jegyezte meg a koncert végén egy jó ismerős. És va­lóban, száz és száz, ezer és ezer Orpheusra van szüksé­günk, hogy hozzájárulhas­sunk a magyarság kultúrá­jának emeléséhez, amely tör­ténelmi feladatunk, nemzeti ügyünk. A kaposvári koncerten szó­listaként is jól ismert Kardos Kálmán zongoratanárunkról is történjék megemlékezés. Mindenkori művészi közre­működése igazi élmény, stí­lusos segítség, támasz, ka­marazenei pontosság, melye­ket mind folyamatosan biz­tosítja nagyszerű irodalom­ismerete, példás hangszer­technikája. Éneklő ifjúságunk tehát őrzi, továbbfejleszti, új szí­nekkel gazdagítja zenei életünket immár 1934. ápri­lis 28-a óta, amikor először hangzott el az újonnan út­jára indított Éneklő ifjúság koncertje a budapesti Zene- akadémia hangversenyter­mében. Nyakas József küzdősportághoz hasonlítva a vasárnapi „Mestersége: színész” portréfiimet, nehe - zen, vívódva küzdő felekről beszélhetünk. Mester Ákos és Darvas Iván csaknem egyórás beszélgetésében mintha kevesebb lett volna a tus, s a találat... A népszerű riporter más küzdőpályákon bizonyítot­ta eddig kivételes képessé­gét. A boksznyelvből kölcsö­nözve egy kifejezést: jól tud gyomrozni... Ám Darvas Ivánhoz nem tudott igazán közelférkőzni. Mintha féltet­te volna? A közös „hullám­hossz” mintha többször ki­oltotta volna kettejük igazi énjét. Nem akart talán régi sebeket fölszakitani Mes­ter Ákos... Köztudott, hogy Darvas Iván két évet ült 1956 után. Azt követően se­gédmunkásként szerzett élettapasztalatokat. Milyen különös: a rádió ugyancsak vasárnap reggeli műsorá­ban hasonló élettapasztala­tokról beszélt Nagy Attila színművész. Mintha össze­beszéltek volna, a színész elkötelezettségéről fejtették ki véleményüket. Nem tudom, Darvas Iván, sajátos sziínészteoretikája szerint hogyan minősíti va­sárnap esti portréfilmjében „nyújtott alakítását”, alko­tói szakasznak e rögös pá­lyán, amit ő a próbaidő- szakra tesz, vagy reproduká­ló tevékenységnek, ahogy az Eddig ismeretlen 1956-os filmtöredékeket vetített, s még publikálatlan fotókat mutatott be hétfői sajtótájé­koztatójának részeként a Tudósítások Lap- és Könyv­kiadó Kft. a szemlőhegyi barlang Katlan Klubjában. Az eseményen részletesen szóltak a kiadó terveiről, kö­zöttük a Tudósítások ’56-ból című sorozatának már elké­szült, illetve a napokban megjelenő kiadványairól. Korányi G. Tamás az Egy előadást minősíti. Kétségkí­vül — s ebben szintén meg­egyezik Nagy Attila vélemé­nyével az övé — olyan szí- nészegyéndség mutatkozott be a „Mestersége: színész”- sorozat újabb adásában, aki a reflektorfény bűvöleté­be mártózva is képes túl­lépni úgymond az exhibi­cionizmusán, és fölolvadni a közösségben. Darvas Iván, a színész, közéleti ember is. A Mester Ákossal folyta­tott beszélgetés egyik nagy­szerű riposztja volt rövid­re fogott válasza: úgy tesz helyesen, ha képességeit át­adja a szerepnek. A film talán népszerűbbé tehette volna — mint mond­ta —, a sikeres Lillomfi, azonban a színpad varázsát többre tartja. Színházi szí­nész. Aki, ha összetalálko­zik egy hasonló felfogású rendezővel, csodára képes. Az Egy őrült naplója évti­zedes sikere is ennek a bi­zonyítéka. (Horvai István rendező neve is hadd említ- tessók meg itt...) Darvas Iván nemcsak színházi szí­nész, hanem színészközpon­tú is. Nem tűri a skatulyá­zást — megtett ellene min­dent, ami tőle telhető volt —, a színészt tehetségében, egyéniségében az előadás kulcsemberének tartja. S ennek kifejtése a riport ref­lektorfényében mégiscsak találat volt. Elért hozzánk. . népfelkelés dokumentumai című kötet szerkesztője a napokban közzétett kiad­ványt' ismertette. Elmondta: a könyv 122 dokumentumot tartalmaz, az október 23-át megelőző emlékezetes újság­cikkekkel kezdődik, s a no­vember 4-éig keletkezett tör­ténelmi jelentőségűnek ítélt beszédeket, állásfoglalásokat és sajtóközleményeket fog­lalja magában. A kötetet ed­dig nem publikált fotók il­lusztrálják. Horányi Barna Tudósítások '56-ból Dokumentumok Nagy Imre életéből Kaposvárról a frontra Nagy József gondos is­koláztatásban részesítette Imre fiát. Dr. Andrássy An­tal megyei levéltárigazgató az osztálynaplókat forgat­ja: — Nagy József 1902-ben íratta be fiát á központi elemi iskolába. Ez ma a Kinizsi Pál Élelmiszeripari Szakközépiskola kollégiu­ma, a Május 1. utcában (fel­irata: „A haza kis polgárai­nak”). Ebben az ' iskolában olyan tanító is tanított, mint a később kiváló hírnevű Kecskés Ernő, a kaposvári Berzsenyi szabadkőműves páholy tagja. Haladó szelle­mű, több tucat tankönyv írója, aki ma méltatlanul kevéssé ismert. Kiváló ze­nész és matematikus volt. Bár Nagy Imre nem vi • tézkedett matematikáról, a többi tárgyat viszont jól ta­nultai. Másiik osztálynapló kerül elő: — Édesapja 1907-ben a m. kir. állami főg mnázium (ma a Táncsics gimnázium) I/B osztályába íratta be. Ö a 17. sorszámú tanuló. Ta­nulmányi előmenetele alap­ján latinból és szépírásból gyenge, de a többi tárgyból a jót, azaz a második kal­kulust kapta. Apját postaszolgaként jegyezték be a foglalkozás rovatba. — Melyik tanára lehetett hatással Nagy Imrére? — Hudra László latin— magyar szakos tanár, aki elsőtől osztályfőnöke a gim­náziumban. Ű a magyar kö­zépiskolai oktatás egyik je­les, de méltatlanul elfelej­tett alakja. 1919-ben öt év börtönbiintetésit kapott a Tanácsköztársaság alatti szerepléséért, ő volt a mű­velődési osztályvezető. El­sőiként tanította Kaposvá­ron, s talán Somogybán is, a modem költőket-írókat, így Ady Endrét és a nyuga- tosokat. Felvilágosult, mo­dern, nagy tudású ember volt. — Miért szakította félbe Nagy Imre a tanulmányait? — A család 1912-ben, az abban a korban szokásos és kötelező tandíjat nem tud­ta előteremteni. A polgári rendszer gimnáziuma a ros­táláson alapult — magya­rázza a levéltárigazgató. — Aki tudott fizetni tandíjat, az tanulhatott a felső tago­zatban. A IV. osztályban te­hát erős rostálás történt, s bizony a kétosztályos évfo­lyamból egy lett V.-ben. Ez következett be Nagy Imre esetében is. Az ötödikes gimnazista az első félévben számtanból megbukott, il­letve eltanácsolták. Tehát elvesztette a tandíjmentes­ségét. íme, a zárómegjegy­zés: „Gyenge előmenetel és szegénység miatt szülői kí­vánságára kilépett 12. feb­ruár 1-jén”. — Mihez kezdett ezután? — Nehéz pontosan vála­szolni. Különböző életrajz­írói — és ezek az életrajzok többségében eléggé nagyvo­nalú munkák — visszaem­lékezésekre alapoznak... Valószínű, hogy rokoni vagy ismeretségi alapon elkerül Kaposvárról. Dér Ferenc. A Nagy Imre-vonal című könyvben arra hivatkozik hogy Losoncra, az ottani mezőgazdasági gépgyárba ment lakatosinasnak. Le­hetséges ... Bár az adatok eléggé keverednek, így két­séges is. A későbbiekben vi­szont még Nagy Imre újból visszakerül Kaposvárra. — Mikor volt ez? — Az 1914/15-ös tanév évkönyve arról tudósít, hogy a Kaposvári Községi Felső Kereskedelmi Iskolába járt, itt volt alsó osztályos (el­sős). Előtte eltűnt a város­ból, valószínű, hogy akkor Losoncon lehetett, ha Dér Ferenc említett életrajza hi­teles. Nagy Imre ekkor már jórendű, s teljes tandíjmen­tességet élvezett. — Befejezte az iskolát? — Abban a tanévben töl­tötte be a 19. életévét. Az első világháború közepén vagyunk, s bizony 1915. május 15-én Nagy Imre al­só osztályos tanuló több tár­sával — pontosan tizedma- gával — bevonult katonai szolgálatra. Ez azt jelentet­te akkor, hogy lehetősége volt a későbbiekben hadi- érettségit, illetve „hadivizs­gálatot” tenni. Ügy tudom hogy a rövid katonai kikép­zés után — a frontra került, majd orosz fogságba esett. Ez meghatározó volt Nagy Imre számára. Dér Ferenc életrajzában ezt olvashatjuk: „A világ­háborúban először az olasz frontra vezényelték, ahol megsebesült, majd felgyó­gyulás után az orosz front­ra került. Itt újra megsebe­sült és fogságba esett. Szi­bériai hadifogsága alatt is­merkedett meg a bolsevik eszmékkel; 1918-ban tagja lett a bolsevik pártnak, és önkéntes internacionalista­ként fegyverrel harcolt a fehérek ellen iaz orosz pol­gárháborúban.” Érdekes, hogy Az igazság a Nagy Imre-ügyben című könyvben található kis élet­rajz csupán az orosz hadi­fogságról ír... (Folytatjuk.) Lajos Géza Kaposvári évek, kapcsolatok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents