Somogyi Néplap, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-03 / 129. szám
1989. június 3., szombat Somogyi Néplap 9 IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS ÜNNEPI 1 KÖNYVHÉT T LESKÓ LÁSZLÓ ÜNNEPELJÜK-E A KÖNYVET?* Törésvonalak repedeztek a társadalmi csoportok és emberek közé ezekben a hónapokban. Hogy ßänffy Miklós regényfolyamának biblikus részeimét idézzem, a „Darabokra szaggattatol” elö- érzetében él az ország. Szabad-e ilyenkor a könyvet ünnepelni? Egyáltalán: szabad-e bármit is ünnepelni olyankor, amikor holnapra könnyen kiderülhet, hogy hamis ünnepeket ültünk tegnap? Az átértékelések ideje <ez. A hatvanadik könyvünnepen magát a tényt kell ünnepelnünk. Hogy megjelentek a könyvek. Még attól a kiadótól is, amely — mint olvashattuk a hét elején — csődbe jutott. Milyen furcsa ellentmondás: miközben a könyvek sosem látott tömege jelenik meg szinte óráról órára, egyre újabb és újabb kiadóknál, most mégis örülnünk kell a könyvhétieknek. Mert joggal reménykedhetünk abban, hogy a legjavát éppen mostanra időzítették a kiadók. Bár a mai Ovidiu- sok — ha vannak — nem kiálthatják olyan hetykén a világba: Beszélnek rólam, s az iegész világon legtöbb olvasóm van!" Bizonytalanabb ma az írók hangja, kiérződik belőle a catullusi remény és kétely egyaránt: „Cui dono lepidum novum libellum?" Üj könyvem kinek adjam? Ki nyújtja kezét Illyés naplójegyzeteiért, Németh László két kötetéért, Móricz riportkönyvéért? Ma, amikor meg kell gondolnunk minden forint helyét, nem is olyan optimista kérdés ez. Ma, amikor — iha nem is merik hangosan kimondani —, de a néma gyakorlat a puszta gazdaságosság kalodájába kényszeríti az irodalmat, művészetet. És emeli ia könyvek árát a már-már megfizethetetlen régiójába, nem véve tudomást arról, hogy a műveltség így újra a kiváltságosok privilégiuma lesz. A szürkéknek marad az életet megszínesítő pótlék, a kikapcsolódás-irodalom, amely egy idő óta elmos- • Elhangzott az ünnepi könyvhét tegnapi megnyitóján. ta 0 korábbi gátakat, kiömlött az utcára, és szégyeníti a szórakoztatás valódi klasszikusainak emlékét, meg a mai legjobbakat. Már-már az az érzésünk, hogy újra érvényt akarnak valakik szerezni annak a szentenciává vált egykori megbélyegzésnek, hogy úgy hazudik, mintha könyvből olvasná”. Könyvet nem kedvelő ember szájáról röppenhetett szállóvá ez az ige először, sommásan ítélkezve a könyvekről, hogy azok hazudnak, következésképpen akik olvassák, azok hazugok. Talán ,e célszerű sunyiság ellen röppentették fel fehér galamb-szállóigének betűbarát elődeink ezt: „A könyvek néma mesterek”. S ha ennek igazát átérezzük, akkor bennünk meg sem fogan Vörösmarty kételye: „Ment-e A könyvek által a világ elébb?” Csak a könyvek által [ment! A bennem levő kételyeknek a könyv idei ünnepén más gyökerük van. Olyan munkákat is kézhez \kapunk most, amelyeket eddig misztikum köde burkolt, legenda védett, mivel jószerével hozzáférhetetlenek voltak, legföljebb néhány tucat vagy pár száz példányban, csaknem olvashatatlanul primitív nyomásban jártak kézről kézre, míg el nem rongyolódtak. Most ismerkedhetünk meg Orvéit, IKoestler művei után a magyar szamizdatokkal és fiókmélyi művekkel. Konrád György A cinkos című regényével, Demény Pál könyveivel, Szász Béla Rajk-per változatával, Lengyel József naplójával, Örkény néhány novellájával, a tűrt Csalog Zsolt újabb munkáival. Vajon beteljesítik-e várakozás- sunkat? Mert annak a törvénynek már megfeleltek, hogy „a könyveknek sorsuk van”. S azt a bulga- kovi tételt is igazolták, hogy „kézirat nem ég el”. Most tehát az a nagy kérdés: megméretünk-e a művek által magunk is, vagy csak a művek méretnek meg általunk. E reménységes kétellyel nyitom meg ,az idei könyvhét somogyi rendezvénysorozatát. Vörös Ferenc rajza Az idő és a szerelem Takáts Gyula új verseskötetéről kedves kéz újranyittatja veA jang-jin figura Kövül az idő. E baljóslatú cím áll Takáts Gyula legújabb verseskötetének fedelén. S miközben ismét a csendes bece-hegyi világ vendégei vagyunk, ahol és ahonnan egy költő világképét teremtette, máris szánalmasan minős égtelennek érezzük e rosszul sejtet* baljóslatúságot... Mert a múlást hordozó idő ha megrendítő is, mégis szokrati- kusan méltóságteli tartásba emeli Takáts Gyula verseit. Nem féli, hanem kérdezi, vallatja, válaszra kényszeríti az időt, amely gazdag évek evilági utazásai után, most már ama túlpart titkaival hálózza be a bort és fügét termő, jelet és képet rajzoló, bölcseletet és költészetet érlelő bece-hegyi „remetelakot”, a parti nádasok felett: „Az idő kövül és kövei nőnek. / Körülzárnak kegyetlen s tornya emelkedik az ősznek, j Cella a hegyedben." Elhelyezni e kötet hat ciklusát az életműben — ez majd esztéták, avatott irodalomtörténészek méltó dolga lesz ... Ennél még pontosabbat, hívebbet tudni a „beeei gazda” tegnapi, mai titkairól — ez már a barátok s a fogyatkozó kortársak, pályatársak tiszte, elő joga ... Időről időre fellapozni, rácsodálkozni, fölfedezni — ez pedig a mindenkori „névtelen” olvasóé, akinek — a hűségeseknek főleg! — szeretném kezébe s figyelmébe ajánlani a Kövül az idő hat versciklusát. Tétován gépeltem a cikk fölé a címet. Hiszen az „értők” okkal tehetnek szemrehányást, mi jogon — hírlapírói szeszélyből, recen- zensi önkényből? — irányítom ezzel a figyelmet egyetlen témakörre: a szerelem krédójára... S adok közre ráadásul éppen ebből kettőt? Tartozom tehát elmondani,' hogy az elmúlással való szembenézés költői próbatétele nem véletlenül viselheti Takáts Gyulánál a szok- rateszi jelzőt. Az indító — Amit belülről nyit című — ciklus versei ugyanis acélkemény önmeghatározások, az egészben feloldódás titkát megmérő vállalások. Amelyek számvetésre késztetnek! Számvetésre, az önkézzel épített és önszemlélettel teremtett világgal, amint Az innen és a túl versfüzére mutatja. Számvetésre a szervetlen, idegen világgal — Lilákkal fénylő hatalom —, és számvetésre a „számára való” világgal: Mesterek és barátok. Végezetül pedig a Nagy összefoglalás ciklusa: Csu Fu ismeretlen verseiből! Tömény játékú ars poetica-sorozat arról, ahogy a költő megteremtett egy bölcset, és ahogy a bölcs megteremtett egy költőt. Miként a versben is megidézett jang-jin jelkép, a minden időkre legpontosabban formált dialektika. És mivégre? Válaszoljon erre most egyetlen, az antik filozófusoktól. Wittgensteinig mottó értékű „Csu Fu” gyöngyszem: „Az egyszerű olyan összetett, hogy kimondani ritkán lehet, j mert azzal egy, ami tartja / az egészet a semmi-magasba.” E térben, időben Somogy- tól Hellászig ívelő, természetelvű és pontos logikai metszetű szigorú-szép világban az egyik ciklus végén ott egy epigrammarövidségű vallomás, és ott azután a Szonettek a folyón túlra koszorúja. Egy különösen lünk a könyvet, s a múló- kövülő idővel folytatott perben- vitában-számrvetésben megjelöli: a szerelem az, amely üzenni tud túlról és túlra! A szerelem az, amely — még ha az emlékezet köveiből is építheti fel csupán magát — legszebb és legdacosabb gyermeke az időTakals Gyula otthonában nek! Örök jeleket vésett ama növekvő becei kövekie is. Mert ereje abban a szelíd gyengeségében van, ahogy visszahozhatja egy mustot csorgató, csendes októberi este is. Lám: a kövülő idő kegyelme ... Tröszt Tibor TAKÁTS GYULA De mégis ott s vele Látom, ahogy a szikláa ,át 'lejössz. A kőrisek kezét fogod. A lila és sárga .szirmok közé október kék hálót dobott. Átszőtt és arcodat sejtelmesen megszépítette még (a ;kék. így látlak, mindig és tudom, nem ad vissza az a vidék. És mégis itt! . . . Szembe velem, de hogy sosem nyújtod kezed, ily szörnyparoncsot ki adott neked? E zord kötést én ellenem, hogy lássalak, de mégis ott s vele vigyen a csóna'k s Akheron vize . . . Míg vállán a kezem Október táján, mikor a must csöpög, langyos estét varázsol a tücsök, s daila fanyar diófa lombon át lámpám mellé teszi az éjszakát . . . És szép ez így s míg vállán ,a kezem, egyre csak rád, terád emlékezem. TANULMÁNYOK FODOR ANDRÁSRÓL — VALLATÓ GÉZA MESÉI Két új kötet a megyei könyvtárból Emlékeinkből jövőt emelek. Ezt az idézetet választotta Csűrös Miklós irodalomtörténész címül a hatvanéves Fodor András líráját elemző tanulmányfüzetére, amit az ünnepi könyvhétre a megyei • könyvtár nyújt át az olvasóknak. Hagyomány, hogy a június eleji könyvünnepre a nagy kiadók mellett a kaposvári megyei könyvtár is fölkészül. Csűrös Miklós 1979- ben napvilágot látott Fodorkötetének, amely a Kortársak sorozatban kapott helyet, tulajdonképpen a folytatásról van szó. Az újabb tanulmányok fölfrissítik ismereteinket a költő életművéről, eddig ismeretlen tájékozódási pontokat jelölnek ki. •% Elemzi a szerző többek között a Zuhatag idő című verset, s ars poetica-értékűnek tartja. A sorsot a múlás rétegei alól kifejtő emlékezet elkötelezettjeként véli fölismerni a költői üzenet, amit Fodor András így fogalmazott meg: „Néma a lét, hallgatnak a dolgok Szólj hát, bármily nehéz, Formálja az elf oly óból maradandót! / Makacs bálványaidtól visz- szahőköl talán a feledés.” — „Ami a megvalósítás mikéntjét, a költői módszert illeti — írja tanulmányában Csűrös —, verseit a lírai realizmus és az elemző in- tellektualitás, az életszerű konkrétumok és az állandósító, absztraháló tendenciák együttesen jellemzik.” A somogyi származású költő világa nemcsak ebben a tájban gyökeredzik. — A világirodalomban való műfordítói tájékoztatástól sem függetlenül vezéreszméje a térben és időben legtágasabban értelmezett szellemi haza és a benne való otthonosság keresése <— állapítja rneg az irodalomtörténész. A kötetet a jövő héten veheti kezébe az olvasó. A megyei könyvtár kiadói törekvéseiben érvényre jut a régió irodalmi hagyományainak ápolása mellett a kortárs irodalom fölfedezése is. így került sorra Vallató Géza Mitől szép? című, gyermekrajzokkal illusztrált mesekönyvének kiadása is. A kötetről így vall a szerző: „— A Miért szép? —emlékidézés és a szövetség kifejezése is azokkal a gyerekekkel, akiket — legyenek bár a legjobb tanulók —, nem mindenért dicsérnek meg a szüleik és a tanáraik. Akiket nem hagy nyugton a kérdés: igazán, csakugyan ilyen a világ? És ha egy kicsit is különbözik a véleményük a felnőttekétől, nem haboznak leírni, lerajzolni. Ebben a könyvben bőségesen nyílik alkalom erre, hiszen a rajzok többsége kiszínezhető, sőt ki is egészíthető.” A Somogyi Néplapban, a Dörmögő Dömötörben, a Kisdobosban, a Nők Lapjában és a Jugoszláviában szerkesztett Magyar Képes Űjság gyermekrovatábart közölt versei, meséi egy részét gyűjtötte most kötetbe Vallató Géza. A kötet lektora, a somogyi íróhajtásokat ápoló Fodor András írja: „Írásainak szembetűnő általános értéke az ízes — sohasem ízeskedőj — népi nyelv. Felhasználja, de saját leleménnyel költőie- síti a rutafák, a csalafinta mesék stílusát.” A nem hagyományos mesekönyv illusztrációit kaposvári gyerekek készítették. A Bartók, a Gárdonyi, a Kré- nusz és a Kinizsi-lakótelepi általános iskola tanulói, a Masterfil Pamutfonó-ipari Vállalat kaposvári gyára üzemi óvodásai. Az ünnepi könyvhét újdonsága ünnepi perceket szerez a gyerek olvasóknak. A ötét egyedüli szépséghibája, ogy a benne szereplő gyerekrajzok szerzőinek nevét nem közli. H órányi Barna
