Somogyi Néplap, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-29 / 151. szám

2

Somogyi Néplap

1989. június 29., csütörtök

Tanácskozik az Országgyűlés nyári ülésszaka

(Folytatás az 1.. oldalról)

kulturális területet érintő részekben az oly sokait emlegetett maradványelvű finanszírozás most új köntös- .ben jelentkezik.

A vitában felvetődött kér. désekre, javaslatokra Békési László pénzügyminiszter válaszolt. Megerősítette azokat a véleményeket, amelyek szerint a törvényalkotó munkát gyorsítani kell, a szakmai elképzeléséket ossz hangba kell hozni a pénz. ügyi, gazdasági koncepciókkal. Az a feladat, hogy

1990-re már ne az eddigi, tulajdonképpen csődöt jelentő, hanem egy új felfo gású állami költségvetési tervezetet terjesszenek a parlament elé.

Ennek a reformprogram, nak a végrehajtása úgy nem lesz lehetséges, hogy minden elosztási arány változatlan marad. Nincs szó arról, hogy a kormány a kon. cepció jegyében a kultúrát egyszerűen elosztási terű. letnek tekintse, s még kevésbé arról, hogy az eddigi, úgynevezett maradvány- szemléletű finanszírozást próbálja a jövőben- folytatni. Ugyanakkor azonban ez a terület sem maradhat a re- .form kapcsán érintetlenül.

Ezután Szűrös Mátyás szavazásra bocsátotta a terv. és költség-vetési bizottságnak azt az indítványát, miszerint a vagyonértékelésről szóló törvényjavaslatot a kormány még az idén- terjessze a képviselők elé. Ezt a javaslatot két ellenszavazattal, négy tartózkodás mellett elfogadta az Ország, gyűlés. Az államháztartási reform koncepciójáról és az 1989. évi feladatokról szóló előterjesztést ugyan, csak elfogadták a képviselők, két ellenszavazattal és 20 tartózkodás mellett.

Az adórendszer

tapasztalatai és korszerűsítése

Ezután Békési László terjesztette elő az - adóreform működésének tapasztalatairól és az adórendszer kor szerűsítésének koncepció, járói szóló előterjesztést. Nem konkrét törvényjavaslat tehát, hanem a további tételes kodifi-kációs munka alapjául szolgáló koncepció, amelyet a kormány ezúttal első olvasatban terjeszt az Országgyűlés elé. Második alkalommal — terveink szerint októberben — már azoknak a törvényjavaslatoknak a beter. jesztésére kerül sor, amelyek 1990. január 1-jétőlmó. dosítj-ák majd a magyar adórendszer egyes elemeit.

A viták résztvevőinek túlnyomó többsége az adóre. formot szükségesnek és elkerülhetetlennek tartja, megvalósítását sokkal in. ká-bb elkésettnek, mint elhamarkodottnak minősíti. Egyetér-t abban, hogy tíz évvel ezelőtt kisebb megrázkódtatások árán és nagyobb hatékonysággal lehetett volna megvalósítani, nem vi. tatja a rendszer alapelemei nek: a személyi jövedelem- adó, az általános forgalmi adó és a vállalkozási nyereségadónak a létjogosultságát, de szükségesnek tartja ezek korrekcióját, továbbfejlesztését, és a rendszer teljes kiépítését. E meghatá_ rozó többség véleményére alapozva állíthatjuk, hogy nem új adórendszerre, hanem a meglévő továbbfejlesztésére és teljes körűvé tételére van szükség az elkövetkezendő 2-3 esztendő. ben;.

Egyértelműen és lényegesen javult az elvont adók szerkezete. Ma, sokkal kevesebb adó terheli a jövedelmeket, és több a végső felhasználást, a forgalmat, a fogyasztást. Az adóreform nyomán ma már az állam- háztartás bevételeinek majd 40 százalékát törvények alapozzák meg. Ez a rendszer

stabilitásának egyik legfontosabb garanciája, s a továbbfejlesztés fő iránya is. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy az adóreform segítségével közelebb kerültünk ahhoz a nemzetközi, mindenekelőtt európai pénzügyi rendszerhez, amellyel gazdaságunkat egyre több szál köti össze.

— A pozitívumok mellett szembe kell nézni az adóreform hiányosságaival, terveinktől eltérő torzító hatásaival is — mondotta a miniszter ezután, rámutatva ugyanakkor, hogy az adórendszertől függetlenül meglévő gazdasági válság miatt gyakran az adóreform vált a bűnbakká.

Mindent összevetve, a jövedelemcentralizáció változását és az árnövelő hatásokat is figyelembe véve, azt kell megállapítani, hogy az adóreform első esztendejének haszonélvezői a vállalatok és szövetkezetek, terheinek viselői pedig a lakosság és a költségvetés voltak.

Fékezi a teljesítményt

A lakosság fogyasztásának csökkentése, terheinek növelése nagyobb mértékű volt annál, mint amennyi előnyt a vállalkozási szféra terheinek csökkentése, nettó jövedelmeinek növekedése a gazdaság számára hozott.

Rengeteg szó esett az adóreform, mindenekelőtt a személyi jövedelmadó teljesítményeket fékező hatásáról. Tagadhatatlan, hogy a rendkívül széles körű mentességek és kedvezmények miatt erőteljes progresszió és magas marginális adókulcsok érvényesültek a személyi jövedelemadóban, s ez a 88-as központi bértömeg-szabályozással együtt erőteljesen fékezte a teljesítménynöveléshez nélkülözhetetlen anyagi érdekeltséget. Ez elsősorban a több jövedelemforrással és magasabb jövedelemmel rendelkező honfitársainknál volt tapasztalható. A 89-es esztendőben már megszűnt a durva ellentmondás a kötött bérgazdálkodás és a progresszív jövedelmadó között, valamelyest csökkentettük az adókulcsokat és az adóprogressziót is. Nem lehet kétséges, hogy á továbbfejlesztés kulcsa a teljes körű bérliberalizálás, valamint a kedvezmények és mentességek szűkítésével együtt az adóprogresszió, az adósávok és az adókulcsok további csökkentése. Azoknál a vállalatoknál és szövetkezeteknél, amelyeknél nemcsak a mechanikus bérbruttósítást hajtották végre, hanem megváltoztatták üzemen belüli bérgazdálkodási rendjüket is — nagyobb bruttó bért fizetve a nagyobb teljesítményekért — nem érvényesült az adózás teljesítményfékező hatása. •

Az 1988. évi adóbevételi tervek teljesültek, a személyi jövedelemadónál a nagyobb bér- és kamatemelések miatt túlteljesültek. 4,8 millió magyar állampolgár fizetett adót az elmúlt esztendőben. A bevételek teljesítése mellett a rendszer működőképesnek bizonyult, fennakadásokat két területen, az adóelőleg-fizetések

és az ÁFA-visszaigénylés' területén lehetett helyenként és időnként tapasztalni.

Gyakran fölmerül az adóreform kritikája kapcsán, hogy ez a rendszer is csupán a regisztrált jövedelmeket képes megadóztatni, a második és a harmadik gazdaságból származó jövedelmeket, az úgynevezett láthatatlan jövedelmeket nem. Kétségtelen, önmagában a magyar adórendszer sem képes arra, hogy feltárja a nem regisztrált jövedelmeket Ez a világon egyébként sehol sem sikerült. Az is tény, hogy láthatatlan jövedelmükből 82 ezren 830 millió forint összegű jövedelmet vallottak be tavaly honfitársaink. A borravalós szakmában ez 4000—8000, az orvosi hálapénz területén 12 000—14 000 forint évi jövedelmet jelent. Nem kétséges, ezek az adatok a valóság karikatúrái.

Az adórendszer továbbfejlesztésénél alapelvnek tekintjük, hogy a korszerűsítési időszak végére 1992-ig, valamennyi magyarországi adót törvény szabályozza. Az adórendszer hosszú távon is öt elemre épüljön: a vállalkozások egységes nyereségadójára, a továbbfejlesztett személyi jövedelem- adóra, a korszerűsítendő ÁFA-ra, majd 1991-től az egységes földadóra és az ön- kormányzatok hatáskörébe tartozó helyi adókra.

Családi jövedelemadó

A 87-es előkészítés ideje ó'tav hallatlanul sok illúzió, tévhit és irreális elvárás tapad a családi jövedelemadó fogalmához.

— A családi jövedelem- adó a közös háztartásban élő családtagok valamennyi jövedelmét összevonja. Ez annyit jelent, hogy bekerül az adóztató jövedelmek kö zé a béreken, vállalkozói jö_ védelmeken és kamatokon kívül a nyugdíj éppúgy, mint a családipótlék, a gyermekgondozási segély, az ösztöndíj vagy a szociális segély.

A családok összevont jövedelme a személyi jövedelemadóhoz képest erőtelje_ sen növeli az adóztató jö- vedelemalatpot. Ezzel szemben áll, hogy az összevont jövedelmeket a közös háztartásban eltartottak létszámával — a mérhetőség ked véért ez többnyire a kiskorú gyermekeket jelenti — el kell osztani, és így alakul ki az egy főre jutó adóztatható jövedelem. Kinek kedvez ez a megoldás? A számítások azt bizonyítják, hogy kedvezményezik a nagy jövedelmű családokat, azon belül is a kiugróan magas jövedelmű töbhgyer mekes, illetve az átlagnál magasabb jövedelmű egy- és kétgyermekes családokat. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a tavalyi adatok alapján az összes magyar adózó 86 százaléka az éves 120 000 forint jövedelem alatti tartományban helyezkedett el. A rendszer jellemzője, hogy nem azonosan értékeli a családban eltartott gyermekeket. A legnagyobb mentesség aiz^lső gyermekre jut, majd a kedvezmény degresszíven csökken. Egy_ értelműén kedvezőtlen a családi jövedelemadó a kis jövedelmű családok, a pályakezdő fiatalok, az egyedülállók és a nyugdíj mellett jövedelemmel rendelkezők számára. Az előzetes számítások azt bizonyítják, hogy valamivel több, mint 1 millió 100 ezer, gyermeket nevelő család kisebb része lényegesen jobb, nagyohb része valamivel rosszabb helyzetbe kerülne a klasszi kus családi jövedelemadó megvalósítása esetén,

A valódi kérdés itt nem az, hogy milyen .legyen a gyermeknevelés költségei, nek technikai támogatása az állam részéről. Az igazi kérdés az, hogy milyen alapon akarjuk támogatni a gyermekeket nevelő családokat.

A másik szociálpolitikai alapélv, hogy egységesen támogassuk a gyermeket ne. velő családokat, azaz minden gyermek nevelésének költségeihez azonos mértékű támogatást nyújtson az állam. Végül az sem kizárt, hogy a rászorultsági elv alapján kizárólag az alacsony jövedelmű családok gyermeknevelési költségeihez nyújtson támogatást az állam. Ügy vélem, hosszú távú érdekeink, társadalmi céljaink és gazdasági lehe. tőségeink alapján reális le. hetőségün.k az egységes támogatásra van, amit egy továbbfejlesztett, reálértékmegőrzést garantáló családi, pótlék-rendszerrel és a személyi jövedelemadóban egységes mértékű, valamennyi, gyermekre kiterjedő adókedvezménnyel lehet legjobban megvalósítani. Ebből az is következik, hogy a jelenlegi feszültséget min denképpen fel kell oldani,

azaz ha októberben a személyi jövedelemadó továbbfejlesztése mellett dönt a parlament, valamennyi gyermeket nevelő családot, gyermekenként azonos ősz. szegű, adóból levonható kedvezményben célszerű részesíteni. E kedvezménynek azokra a családokra is ki kell terjedni, ahol nincs annyi adóköteles jövedelem, hogy fedezetet nyújtson a gyerméknevelési támogatás ra. E családok esetében a családi pótlékot célszerű növelni az adóban el nem számolható gyermeknevelési támogatással.

A kormány a személyi jö_ vedelemadó továbbfejlesztése mellett voksol, de tel. jesen nyitott más megoldás végrehajtására is a realitások talaján. Ezt az utóbbi megjegyzést azért tettem, mert vannak nagyabb kedvezményt biztosító, minden bizonnyal népszerűbb meg. oldások is. Ilyen például a Nagycsaládosok Egyesületének javaslata, vagy az a terv, amely az eddigi ked vezményt az egy- és kétgyermekes családokra is tel. jeskörűen kívánja kiterjeszteni. Mindkét megoldás — torzító hatásainak meg szüntetésével együtt — legalább 40 milliárd forinttal kerül többe a jelenlegi módszernél. Erre sajnos 1990. ben még nem vállalkozhatunk. __

S

ok a kedvezmény

A jelenlegi rendszerben a mezőgazdasági kistermelésből származó jövedelmek után — ami egyes becslések szerint 60—80 milliárd forint között mozog — nem egészen 100 millió forint adóhoz jutott az államháztartás. Szeretnék egy félreértést eloszlatni. Koncepci. ónk nem a mezőgazdasági kistermelés keményebb adóztatására, az érdekeltség csökkentésére, netán e tevékenység szűkítésére gondol. Maximális ambíciója az, hogy. a mezőgazdasági vállalkozók, a hivatásszerű földművelők, vagy ha úgy tetszik a mér működő jelentős farmergazdaságok jö. vedelmei se legyenek mentesek a közteherviselés alól.

Meggyőződésem, hogy ez az agrárgazdaság, az agrár politika, a kistermelők és a mezőgazdasági nagyüzemek érdeke is. Mindössze tehát reálisabb terhelést, követhetőbb jövedelemfölmérést szeretnénk elérni, anélkül, hogy a mezőgazdasági kistermelők túlnyomó többsé. gét a változtatás érintené.

Szerdán a parlamenti tanácskozás szünetében ülést tartott a Minisztertanács. Volt-e valamilyen különleges Oka a szokatlan időpontnak? — kérdezte az MTI munkatársa Bajnok Zsolt megbízott kormányszóvivőt.

— Nem, semmiféle rend. kívüli ok nem játszott köz re, pusztán az, hogy az, Országgyűlés tanácskozásán amúgy is részt vesznek a kormánytagok. így önként kínálkozott az alkalom arra, hogy néhány folyamatban lévő fontos ügyről, mintegy menet közben tájé. kozódjanak, és véleményt cseréljenek a kormány tag. jai. A nem egészen egyórás ülésen, dr. Udvari László államtitkár, a bős—nagymarosi beruházás kormány- biztosa beszámolt a magyar —csehszlovák tárgyalások helyzetéről. A Minisztertanács — elfogadva a tájékoz, tatót — felhívta az érintett tárcákat, hogy július 12-éig

Szakszervezeti tiltakozás

Nagy Sándor (országos lista), a SZOT főtitkára emlékeztetett arra: annak idején a szakszervezetek javasolták, hogy legalább egy évvel halasszák el a szemé, lyi jövedelemadó bevezeté. sét. A szakszervezeti érveket a kormányzat nem fogadta el, s nem mérlegelte kellőképpen azt sem, amit azóta a tapasztalatok már igazoltak. így például azt, hogy nem lehet személyi jövedelemadó-rendszert alkotni bérreform és szociális reform nélkül, nem lehet figyelmen kívül hagyni az eltartottak számának alakulását, vigyázni kell a tel. jesítmény-visszatartó hatásokra, s meg kell oldani néhány — Sí hátrányos munkakörülményekkel össze, függő — pótlék, illetve jövedelem külön kezelését.

A szakszervezetek a most beterjesztett javaslatokhoz is hozzáfűzték véleményű, két, ám — amint azt sajnálattal. állapította meg Nagy Sándor — érveiket többnyire nem vagy csak részben mérlegelte a kormányzat, s így azok nem is tükröződnek az előterjesztésben. A legalapvetőbb probléma: úgy tárgyalnak egy államháztartási reformról, egy adórend szeri koncepcióról, hogy egyik sem illeszthető be a gazdaságpolitika egészébe.

Kifogásolta, hogy a javaslatok nem igazán oldják meg az eltartották, a gyermeknevelés költségeinek megfelelő adórendszeri ke. zelését. A tervezet nem ad kielégítő megoldást arra — folytatta —, hogy az adórendszer következetesen ér vényesítse az igazságos közteherviselés szempontjait. Nem foglalkozik azzal a régi szakszervezeti követelés, sei sem, hogy az átlagostól eltérő, nehéz fizikai munka díjazását megkülönböztetetten kezeljék az adórend szerben. Ha nem születik megnyugtató megoldás, elképzelhető, hogy az érintett dolgozók más módszerekkel kényszerítik ki a rendezést.

Nagy Sándor kifogásolta a szakszervezeti tagdíjak adó- mentességének megszüntetésére vonatkozó elképzeléseket. Mint mondotta, a magyar szakszervezeti moz gálámban sajátos módon a tagdíjbevételeknek mintegy fele az alapszervezeteknél marad. Az évi 3 milliárd forintnyi bevételből több mint egymilliárd forintot szociális segélyezésre, támogatás, fa fordítanak. Ezt az összevéglegesítsék azokat a vizsgálati anyagokat és dokumentumokat, amelyek a kormányközi szakértői tárgyalások alapjául szolgálhatnak, s e munkába vonják be a környezetvédő mozgalmakat is. Az így véglegesített anyagokat július 13- án átadják a csehszlovák félnek. A kormány egyetértett azzal, hogy Medgyessy Péter felkérte a hidrológia, az ökológia, a földtan és a szeizmológia, valamint más tudományágak jeles képviselőit: a szakértői munka- csoportokban vegyenek részt a Magyar Tudományos Akadémia dokumentációjának megtárgyalásakor.

— Bartha Ferenc államtitkár, a Nemzeti Bank elnöke közbülső tájékoztatásiként beszámolt a Világbank vezető képviselőivel folytatott tárgyalásokról. A kormány a beszámolót jóváhagyólag tudomásul vette. A szerdai ülésen egyébként „vendégként” részt vett Nyers Rezső is.

Nyers Rezső, az .MSZMP elnöke és Grósz Károly, gz MSZMP főtitkára június 28-án a KB székházában fogadta Pjotr Lusev hadseregtábornokot, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek főparancsnokát. A találkozón jelen volt Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszter és Borisz Sztukalin, a Szovjetunió budapesti nagykövete.

Pjotr Lusev hadseregtábornok, aki rövid munkalátogatáson tartózkodott hazánkban, szerdán elutazott Budapestről.

(Folytatás a 3. oldalon.)

Ülést tartott a Minisztertanács