Somogyi Néplap, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-24 / 147. szám

1989. június 24., szombat Somogyi Néplap 3 Kérdéseinkre válasxol: Marosán László, a Kaposvári Húskombinát igazgatója Gyors, rugalmas piacpolitikával Megegyaxés hiányában BÉKÉS TERMELŐI TÜNTETÉS Nem vezetett teljes ered­ményre a kormány és a me­zőgazdasági üzemek között folyó gabonaárvita. A teg­nap tartott tárgyalás során a kormány arra tett ígéretet, hogy három év alatt állítja helyre a gabonaágazat jö­vedelmezőségét. Ezért Péter _ Pálkor a mezőgazdasági nagyüzemek megtartják for. gialomlassító demonstráció­jukat. A június, 19-én, a MÉM- ben átnyújtott tízpontos pe­tícióról — amelynek egyik tétele az áremelés — újabb megbeszélést tartottak a szakminisztériumban, ahol a kormányt Medgyessy Pé­ter miniszterelnök-helyet­tes, Hütter Csaba mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszter, valamint Vissi Fe­renc államtitkár, az Orszá­gos Árhivatal elnöke képvi­selte, míg a termelőket Sze­gő László, a túrkevei Vörös Csillag Tsz elnöke, a de­monstrációt előkészítő bi­zottság vezetője, valamint Szabó István, a TOT elnöke és Lehoczki Mihály, a TOT főtitkár helyettese. Az üze­mek érdekeit figyelembe vé­ve a bizottság továbbra is fenntartotta álláspontját és követeléseit. A kormányzat előtt is vi­lágos az élelmiszer-gazdaság helyzete, érzik a mezőgaz­dasági termelők körében fel­gyülemlett feszültséget — mondotta Medgyessy Péter m 1 n 1 s z terelnök-helyettes. Ennek következményeként természetesnek tartotta, hogy a gazdálkodók így is kifejezést akarnak adni gondjaiknak, A legfonto. sabbnak jelenleg azt tartja, hogy a jónak ígérkező ter­més betakarításához a pénzügyi feltételek meg­vannak, és a gabonaágazat jövedelmezőségének javítá­sához ezek már eleve némi garanciát jelentenek. A kormány különben konkrét lépéseket tesz ez év második felében, hogy már 1990-ben javuljon a jöve­delmezőség. Megtették az előkészületeket arra, hogy a nyáron áteklntsék az élel­miszer-gazdaság teljes verti­kumát, hiszen ez az inflá­ció elleni sokoldalú fellépés egyik fontos eszköze lesz. Az aratók június 29-i fel­vonulása a kenyérgabona betakarítását, az ígéret sze­rint, nem fogja hátráltatni. Több mint kétezer ember­nek ad munkalehetőséget So­mogy egyik legjelentősebb termelési értéket előállító üzeme, a Kaposvári Hús­kombinát. Helyzete, sorsa különböző okok miatt és kü­lönféle megközelítésben élénken foglalkoztatja a köz­véleményt. Nemrégiben új vezető került a húskombinát élére, Marosán László. — Április elsejétől áll a vállalat élén, s korábban igazgatóhelyettesként együtt élt az itt zajló folyamatok­kal. Csak a legfontosabb té­nyekre utalva, milyen hely­zet jellemezte a vezetővál­táskor a húskombinátot? — A számunkra meghatá­rozóan fontos exportpiacon felemás, • ellentmondásos helyzet alakult ki 1988 végé­re. Kedvezően megélénkült a kereslet termékeink iránt, sőt nyugati partnereink hosszú távú szerződések megkötésére törekedtek. Ugyanakkor nálunk, a ma­gyar gazdaság nehézségei miatt, számottevően nőttek a termelési költségek — alap­anyag —, energia —, és ezt a költségnövekedést a piac egy része nem ismerte el. Vonatkozik ez elsősorban a magas feldolgozottsági szin­tű, amerikai sonkára. E* miatt az amerikai sonkakon­zervüzem hatvanötmilliós veszteséget okozott 1988-ban. — És ez iránt, a vesztesé­ges termék iránt élénkült a kereslet? — Nem. A kedvező válto­zás az volt, hogy az egysze­rűbb feldolgozást Igénylő, darabolt húsok lránt nőtt az érdeklődés Nyugat-Európá- ban, a Közös Piac orszá­gaiban. Méghozzá kedvező ár mellett! Ehhez a lehető­séghez a vállalat későn kez­dett alkalmazkodni, az elő­nyöket a múlt év második felében már nem tudtuk kel­lően kihasználni. Hogy vé­gül is a kombinát teljes ex­porttevékenysége mégis eredményes lett, az egyedül a sikeres élőállat-exportnak köszönhető. A belföldi érté­kesítésről annyit, hogy a mór említett költségnöve­kedéseket Itt sem lehetett áthárítani a fogyasztókra, így végül a belföldi forgalmazás Is minimális veszteséggel zárt, — Valójában tehát ezek a körülmények játszottak köz­re, hogy a Kaposvári Hús­kombinát mindössze kilenc­millió forint nyereséggel zárta 1988-at. Ez a tervezett nyereségnél hatvan százalék­kal kevesebb... — ... és ráadásul kínnal, keservvel ezt is csak olyan kemény költségtakarékos­sággal sikerült produkálni, hogy még a vállalat dolgo­zóinak bértömegéből is visz- sza kellett tartani három­milliót. Ez a nyereség a vállalat 3,6 milliárd forintos árbevételéhez képest annyi­ra kevés, hogy szinte sem­mire sem ad lehetőséget. Nyilvánvalóvá vált, hogy a nyolcvanhattól követett vál­lalati stratégia — ami a leg­szigorúbb költségtakarékos­ságon alapult — csak a na­pi túlélést, a talponmara- dást biztosította, a tovább­lépéshez, a távlatokhoz nem adott alapot. Csak utalássze­rűén említem meg, hogy az anyagi helyzet miatt, tavaly le kellett állítani a megkez­dett beruházásokat is. — Hogy kezd munkához egy ilyen szituációban egy új vezető? — Már januárban a tel­jes irányító gárdával, mint­egy százhatvan fő részvéte­lével műszaki konferenciát tartottunk, azzal a céllal, hogy pontosan feltárjuk a kialakult helyzet okait, és keressük a lehetőségeket a változtatásra. Elemezve a tapasztalatokat egyértelmű volt a következtetés: a vesz­teség, a gond fő oka, hogy a vállalat nem tudott kel­lő Időben, gyorsan és meg­felelően alkalmazkodni a piachoz. így számunkra az egyedüli út, az alkalmazko­dóképesség megteremtése lehet, olyan szerkezetvál­tás, amelynek eredménye módot ad a dolgozók meg­felelő anyagi ösztönzésére, a bővített újratermelésre. — Az elvi cél mit jelen­tett a gyakorlatban? Az el­telt öt hónap során meny­nyiben változott az alkal­mazkodóképesség? — A belföldi értékesítés­nél részben a csomagolás­ban végrehajtott változás­sal, részben az új és olcsóbb termékek bevezetésével Igye­keztünk változtatni. Ez év­től belföldi termékeink húsz százaléka szeletelve, csoma­golva kerül már az üzletek­be ... A tőkehúst a közeli piacon akarjuk értékesíteni, e célból megkerestük vala­mennyi somogyi nagyfo­gyasztó partnerünket, s a velük kötött értékesítési megállapodások a mennyisé­gi és a minőségi növekedést célozzák. — Ügy érzékelem, hogy a belföldi piacon a lakosság romló anyagi helyzete miatt is túl sok lehetősége nincs a vállalatnak. — Valóban nincs. Egész létünkre jelentős hatással le­het az exporttermék szerke­zetváltás. Már a tervezéskor elhatároztuk, hogy a múlt évi háromezer tonna ameri­kai sonkakonzervet az idén ezernégyszáz tonnára mér­sékeljük, a nyugat-európai darabolthús-exportot pedig a tavalyi 3600-ról 4600 ton­nára növeljük. Azóta persze változott a piac, Ameriká­ban újabb árcsökkenés kö­vetkezett be, így ma már ott tartunk, hogy 800 tonnánál többet nem exportálunk oda. Viszont mindent el kell kö­vetnünk, hogy 4600 tonnánál lényegesen több darabolt húst szállítsunk külföldre. — Van-e reális lehetőség a teljesítésre? — Igen, mégpedig két úton. A saját üzemi terme­lést úgy szervezzük, az ex­port csontozóban többletbér­fejlesztéssel az anyagi érde­keltséget növeljük oly mó­don, hogy emelkedjen a tel­jesítmény. Emellett most, június—júliustól huszonöt lengyel vendégmunkást Is alkalmazunk, így az export­vágóvonal kapacitását job­ban ki tudjuk használni. Másrészt március 20-tól augusztus 20-ig bérbe vettük az öreglaki vadfeldolgozó üzemet, ahol ugyancsak a higiéniai előírásoknak meg­felelően folyhat a munka, így számításaink szerint ezer-ezeregyszáz tonnával növelhetjük a számunkra Is kedvező nyugat-európai da- rabolthús-értékesítést. — Ha nem tévedek, en­nek a nyugat-európai piaci lehetőségnek a kihasználása nemcsak a csontozóban dol­gozóknak érdeke. — Az év elején a termék­szerkezetváltás hatására hatvanmillió forintos ered­ménnyel számoltunk. De már a műszaki konferencián olyan döntés született: te­gyen meg mindent a válla­lat, hogy az eredmény en­nél több legyen. Ezért olyan vezetői érdekeltségi rend­szert dolgoztunk ki, amely szervesen kapcsolódik a dol­gozói érdekeltséghez. A 96 vezető — a művezetőtől az igazgatóig — évi alapbéré­nek maximum 150 százalé­káig prémiumban részesül­het, de csak akkor, ha az irányításuk alá tartozó dol­gozók részére az ez évben végrehajtott 11 százalékos törzsbérfejlesztésen túl to­vábbi 5 százalék bértömeg növelésére nyílik mód a hat­vanmillió fölötti többlet- eredményből. — Van piac, van eltökélt elhatározás, van anyagi ösz­tönzés. És van-e mindehhez elegendő sertés? — E tekintetben számos gonddal küzdünk; nem is annyira a mennyiséggel, in­kább a minőséggel. Az erő­feszítések ellenére megbíz­hatóan exportminőségű ser­téseket döntő módon a nagy­üzemektől várhatunk. Álta­lában a kistermelői serté­sek fele alkalmas csak e célra. (Az okok külön elem­zést igényelnének.) Három­százötvenezer sertést kívá­nunk feldolgozni az idén az exportvágódhídon, ebből csak kétszázezer u nagy­üzemi. Somogy százhúszez­ret ad, nyolcvanat más me­gyéből kell behozni. Százöt­venezer lesz a kistermelői sertés. Végül is úgy ítéljük meg, hogy az ez évi alap­anyag biztosítva van. — öt hónap telt el az év­ből. Meghirdetett piacpoli­tikájuknak már ilyen rövid idő alatt vannak-e kézzel­fogható eredményei? —- Egy példa alkalmazko­dóképességünkre: úgy ter­veztük, tízezer élő sertést exportálunk ez évben. A piaci lehetőség és a sertés­kínálat viszont lehetővé tet­te, hogy öt hónap alatt csaknem harmincezer ser­tést szállítsunk a Szovjet­unióba és Jugoszláviába. Természetesen a termelők­nek már az átvételkor fel­árat fizettünk, és az elszá­molás után kilónként továb­bi egy forintot osztunk vissza az exportnyereségből. Ami pedig a mérleg szerin­ti eredményt illeti: csaknem nyolcmillió forint veszteség­gel számoltunk április har- mincadikáig, és tízmilliós nyereségünk lett. Biztató ez a tény, a kemény munka mellett erősíti a hitet az emberben: megfelelő úton indultunk el. — Kínálkozik a kérdés: merre vezet ez az út to­vább? — Annak ellenére, hogy a kilencmilliós nyereség fej­lesztésre nem ad lehetősé­get, be kell fejeznünk a ta­valy félbehagyott fejleszté­seket. A zsírüzemet, ahol a fogyasztói igényeknek meg­felelő, olcsó termékeket tu­dunk eleőállítani, idegen tő­ke bevonásával építjük meg. Világbanki hitelből, hazai kölcsönből folytatjuk a ta­valy leállított hűtőház épí­tését. A régi annyira el­avult, hogy a nyáron le kelj állítani. Az új hűtőház az eredeti tervtől eltérően nem kétezer, hanem ezer tonnás lesz, viszont a felújított mar- havágóhídhoz kiépítünk egy, a higiéniai követelmények­nek megfelelő húsdaraboló részleget, “ amire a későb­biekben alapozni lehet a da­rabolt marhahús exportját. Ennek a fejlesztésnek 1990. október 30-ra üzemképesnek kell lennie. — Köszönöm a beszélge' tést. Vörös Márta A RENDŐR IS CIVIL Már vagy fél órája ülök a körzeti megbízottak szobájában a fonyódi rend­őrségen, a gépírónő széké­ben. Előttem a behemót „betűgéppuska”, amely — még elgondolni Is rossz — csak úgy onthatja a vádpon­tokat. Nem bizalmatlanok,, mo­solyogva avatnak be szak­mai, családi, emberi gond­jaikba. Már azt Is tudom, hogy Horváth Jánosnak, aki­re az új város „egyik felét" bízták, feltörték a gépkocsi­ját. Ezt főként annak kö­szönheti, hogy megekezdö- dött az Idegenforgalom és rajzanak a „pénzt szerez­zünk helyben” elv alapján élő kalandorok a Balatonra. A rendőr szerint sajnos, nincs Is biztos technikai rendszer, és a betörők Jól ér­tenek a riasztók semlegesí­téséhez, Leginkább segíthet, a tulajdonosok által meg­szervezett figyelőszolgálat, amely néhány helyen már megvalósult, Bizalmuknak köszönhetően tehát van már némi elkép­zelésem arról, hogy a rend­őr mennyit dolgozik. A leg­többet erről rajta kívül fel­tehetően a feleség tudja. Ajánlatos lenne egyszer meg­kérdezni az asszonyt, mi a véleménye a férj elfoglalt­ságáról. Ilyenkor különösen sok a tennivaló. Azt mond­ják, álmaikban se forduljon elő külföldivel (no persze hazaival se) baleset, mert akkor a rendőr — háromna­pi élelemmel és tiszta ruhá­val — bevonulhat a rendőr­ségre, és éjjel-nappal egy­folytában Intézheti (két tol­mács társaságában) az ügye­ket. Ki így, ki úgy bírja a stra­pát. Már „vigyézzt” kiáltott egyszer a szíve; az Infark­tust szerencsére megúszta, így aztán folytathatja a munka melletti tanulást és nemsokára leérettségizhet. Mindemellett még a fizetés Is kevés, s a „közeg” mel­lékállást sem vállalhat... Hamar úgy érzem, mintha régi ismerőse lennék a má­sik két körzetlsnek: Tőrök Józsefnek, aki Fonyód „má­sik feléért” felel és Völgy­vári Gyulának, aki az or­dacsehiek kmb-se. Az előb­binek hírnevét két — nem­rég tetten ért — betörő el­fogása öregbíti. A hatalmas termetű Völgyvári Gyula pe­dig társai szerint magatar­tásával nemcsak az orda­csehiek szívébe lopta be ma­gát, hanem itt, a rendőrsé­gen egy lányéba is, aki a felesége lett. (Be is nyit egy üdvözlés erejéig, azután tova­suhan.) Ennyi őszinte szó után már arra gondolok, bizalom­gerjesztő képem van, azért nyílnak meg ennyire azok, akiket zsaruként emleget­nek, Mielőtt kihúznám ma­gamat a büszkeségtől, meg­szólal a telefon. Horváth Já­nos veszi föl a kagylót. Köz­vetlen hangú, szinte baráti beszélgetés tanúja lehetek, Bejelentést kapott — meséli —, hogy a kenyérgyár kör­nyékén egy gépről leszerel­tek egyet s mást. A következő mondatokból az Is kldfrüi, nem fog nyomban lecsapni a menny= dörgő mennykő. Horváth, aki úgy ismeri a fonyódi vi_ szonyokat, mint a tenyerét, meg van győződve arról, hogy gyerekek csínytevése az egész. Az ügyet a szülőik bevonásával — úgymond — szépen rendezni fogják. Mi­ért viseljék a gyerekek egy­két meggondolatlan lépé­sükért egy életen át a kö­vetkezményeiket, ha másként is el Jeheit intézni, és főleg, ha visszakerül az alkatrész. A nyíltság és nyitottság tehát nemcsak az újságíró • maik szól. Amint hallom, nem is „söpörnek" el a fiatalok, ha a Lada Combi — ezzel Jár­nak ugyanis a körzeti meg. bízottak — „megálljt" Je­lez nekik. Tudják, hogy a volán mögött Józsi, Jani vagy Gyula bácsi ül, és a csínytevések tisztességgel rendezhetők. A körzetlsek már azt is megtanulták, hogy a figyelmeztető, intő, felvi- lágosító szó többet ér, mint a büntetés, Szót érteni és együttmű­ködni a lakossággal a kö­zös ügyek megoldásában. Immár ez a módi járja, Ha az ordacsehi kocsma ajta­ja egy pillanatra elsötétül, azok is sejtik, akik az ajtó­nak háttal állnak, hogy Völgyvári Gyula körzeti megbízott lépett be, ám nem loccsan ki a sör a poharak­ból az idegességtől. Tud­ják, jó beszélgetőpartner ér. kezett, akinek nem „gyanús mindenki, aki él”. El lehet vele beszélgetni erről-arról, még a rendőri intézkedé­sekről is, ha azok a falut érintik. Sőt, akkor se kell illedelmesen elfordulni és témát váltani, ha mondjuk a Nyugatról esik szó. Egy idő óta ugyanis a rendőrök sem a televízióból tudják, hogy milyen az osztrák fő­város. Nemrég például afo. nyódi rendőrök és család­tagjaik autóbusszal men­tek Bécsbe, mert a szabály­zat már lehetővé teszi, hogy a rendőrség állományába tartozók is utazhassanak tő. kés országokba. — Szuper volt — mondta Horváth János. — Vehettem én is olcsón egyet s mást. Mindenki örült neki, ahogy annak is, hogy üdül- tethetnek nyugati turistá­ikat. Eddig — látva, milyen primitív körülmények kö­zött fogadják sokan a tu­ristákat — nem Is gondol- háttá, hogy az ő házában ugyanennyiért emberi kö­rülmények között pihenhet, nének, hiszen nem fogad, háttá be Őket. Érdekes — mondják —, amióta csökkentek a tilal­mak és megnyíltak a lelkek, sokkal tájékozottabbak kör­nyezetük életéről, gondjai­ról, mint korábban, hiszen beszélgetés közben sok min. den szóba kerül, ami fi­gyelmet érdemel, megoldást sürget. Ma már a rendőr olyasmire is odafigyel, ami eddig a legtöbbjük számára idegen volt.., Horváth János például a közvetlenebb emberi kap­csolatok révén kezdett ér­deklődni a művészet iránt. Erről Szikra tanár úr tudna mesélni, hiszen azt tapasz. talhulta, hogy a körzeti megbízottat foglalkoztatják a képei. Farkas Béla tanár úr Is sejti, ha a rendőrségi Lada Combi lassít és barát­ságosan kílnt belőle valaki, az nagy valószínűséggel Horváth János, a körzeti megbízott, és tudja, a szim­pátia nemcsak neki, hanem a munkálnak is szól. — Amióta így alakulnak az embert kapcsolatok, úgy mehetek egy-egy helyi ren, dezvényre, mint egy civil, Nem kell százszor Is meg. gondolni, mit mondok és senkinek se kell lehalkíta­nia a hangját, ha a közeié, be kerülök — így Horváth János, Amikor kilépek a kapun, az ordacsehi körzeti megbí­zott szavai jutnak eszembe: „Nagyon fontos — mondta —, hogy a rendőr sohase a hátsó bejáraton menjen be.” Tíz perccel később az áruház és a Delta között a tilalom ellenére a 7-es út­ra akar kihajtani egy német turista. Pechje van: rend­őrautó fékez előtte. A rend­őr letekeri az ablakot, né­hány szót mond neki. A kül­földi szépen megfordul, és a másik irányba indul el. Arca nyugodt, tekintete há. lás... A rendőrautó pedig továbbhajt... A körzeti megbízottak La­da Combija volt. Szegedi Nándor

Next

/
Thumbnails
Contents