Somogyi Néplap, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-17 / 141. szám
6 Somogyi Néplap 1989. június 17., szombat KÖZGAZDASÁGI, MŰSZAKI ÉLET BANKOK KÖZELRŐL tJj orvosi műszert vásárolt a nagyatádi kórház az év elején. A Laparoscop segítségével hasmetszés nélkül lehet a hasban diagnosztikai vizsgálatokat végezni. Ez a műszer, amelyből csak egy van a megyében, kisebb nőgyógyászati műtéteknél és művi meddővé tételnél is hasznosítható. Fotó: Jakab Judit Egyre mélyebbre! A nemrég átadott Konzumbank-kirendeltséggel lire emelkedett a Somogybán működő kereskedelmi bankok — egységek — száma. Ezzel azonban nincs vége. Üjabbak létesítése várható a közeljövőben. A Magyar Nemzeti Bank (Jegybank) Somogy Megyei Igazgatósága, amely részben bizonyos monetáris irányítást is gyakorol e bankok felett, részben különféle pénzügyi intézkedésekkel közvetve befolyásolja tevékenységüket, szükségesnek tartja, hogy évenként ösz- szeüljenek a bankok vezetői és megtárgyalják közös dolgaikat. Először tavaly került sor ilyen találkozóra; másodszor ez év májusában, Baiatonszemesen értekeztek a bankosok. Dékány Ferenc, az MNB Somogy Megyei Igazgatósán gának vezetője azzal indíthatta az idei tanácskozást, hogy „az előző kedvező tapasztalatokat hozott”. A pénzvilág mindig is bonyolult volt. Gazdasági gondokkal, bajokkal küszködő országunkban pedig a dolgok természetéből fakadóan még összetettebbek a pénzügyi kérdések. Ezt igazolta a jegybank Somogy megyei igazgatójának helyzetértékelése is, amely egyben alapul szolgált a vitához is. Arra a kérdésre, hogy mi a helyzet ma és milyen tendenciák figyelhetők meg, alapos és őszinte választ adott. Az is kitűnt: a pénzügyi rendszer korszerűsödésének folyamatában nőtt a pénzintézetek száma és bővült tevékenységük köre. A központi Jegybank decentralizálást törekvésének eredményeként a megyei jegybank feladatköre is szélesedett. íme, néhány ezek közül: bővült a számlavezetési kör a középbankokkal, lehetőség nyílt a központi költségvetési szervek részére rövid lejáratú hitelnyújtásra. Ide sorolhatjuk még az aukciós kincstárjegy helyi értékesítésének bevezetését; ez azt jelenti, hogy a korábbiakkal ellentétben az átmenetileg szabad pénzeszközei rendelkező vételi ajánlatukat a megyei igazgatóságon teszik meg. A múlt évi szigorú rest- ruktív pénzpolitika tapasztalataiból okulva (növekvő feszültségek, tartós sorbán- állás, romló likviditási helyzet, emelkedő kamatszint) 1989-ben a Jegybank megfontoltabb monetáris politikát kíván érvényesíteni. A külső és belső egyensúly elsődlegessége mellett o fő cél a sorbanállás csökkentése, a szezonális finanszírozási frcfom#*-# több kérdések rendezése, mező- gazdaságban a „zöldhitel”, az aszálykáros (de nem veszteséges) mezőgazdasági üzemek számára rövid lejáratú hitel nyújtása, tőkepótló hitelellátás az élelmiszer- gazdaságban és az úgynevezett nyílt piaci műveletek fokozása. A bankközi pénzpiac működését jegybanki közvetítéssel kívánja élénkíteni, továbbá kísérletképpen bevezette a szakosított pénzintézetek részére az aukciós forrás értékesítését. A megyében működő bankok nagy erőfeszítéseket tettek, hogy a helyzet javuljon. Vajon milyen eredménnyel? Nos, az első negyedévben kedvezőtlen pénzügyi /olya’ matok tanúi és szenvedői lehettünk. íme, néhány ezek közül: a kedvezőtlen év eleji pénzügyi pozíciót követően lassúbb lett az export- követelések realizálása, csökkent a belföldi fogyasztás, növekedtek a készletek, romlott a fizetési készség és képesség. Ennek ellenére látványos feszültség nem jelentkezett — elsősorban azért, mert jobb volt a hitelellátás és a hitelek visz- szofizetésére megállapított határidők is jobban igazodtak a realizálási folyamatokhoz. (A forgóeszközhitei felvételére adott engedély 100 százalékkal növekedett.) Nőtt a hitelállomány, de nőtt a hitelek iránti igény is. Eközben kevesebb lett a szabad vállalati pénz, amit a gazdasági szervezetek forgathattak, kölcsönadhattak. Vegyesek a tapasztalatok a váltóval kapcsolatban. A megyei kereskedelmi bankok hétszer annyi váltót* nyújtottak be viszontelszámíto- lásra az MNB megyei igazgatóságához, mint az előző év azonos időszakában. A gazdálkodó szervezetek hitelkereslete az előző évihez viszonyítva jelentősen csökkent. A lakossági bevételek és kiadások reális értékelését ugyan zavarják különböző technikai problémák, ám a tendencia így is kitapintható. A lakosság megtakarító jellegű bevételeinél majdnem 1 százalékkal fordított többet megtakarító jellegű felhasználásra (ingatlan vásárlására, hiteltörlesztésre). Jelentősen romlott a hitel— betét aránya, hogy csak a legjellemzőbb adatokat említsük. A megyei banki vezetők találkozóján a megbeszélések középpontjába az állt: hogyan lehetne előrelépni, pénit nyomni? hiszen a megye gazdálkodásában jelentősek a gondok. Ezt Sárái Árpád, a megyei pártbizottság első titkára — aki felszólalt a tanácskozáson —, szemléletesen érzékeltette is a pénzügyek szakembereivel. Rámutatott, hogy nem következhet be számottevő változás a termelési szerkezetben, nem javult a vállalkozási készség, továbbá romlott az állóeszközellátottság, nem kielégítő a jövedelmezőség, s mindemellett igen magas a bankkamat. Az élelmiszer- gazdaság gondokkal küzd, a megyei magasépítőipar lényegében tönkrement, Mielőbb kézzel fogható eredményt kellene tehát elérni. De hogyan? Vannak-e egyáltalán.a jelenlegi helyzetben cselekvési zónák, olyan területek, amelyeken esélyünk lehet eredményességre? E tanácskozás azt sugallta, hogy ha csodát nem is lehet művelni, az előrelépés nem reménytelen. Elsősorban a termelés terén, a hatékonyság növelésében-, a szerkezet átalakításában kellene határozott lépéseket tenni. Ehhez a fejlesztési kedv élénkítése elengedhetetlen. A gazdálkodó szervezetek azonban — a fejlesztések alacsony jövedelmezősége miatt — szabad tőkéjüket inkább a pénzpiacon helyezik el, mintsem befektessék a termelésbe. Több pénz kellene! Lehetne .nyomni, de belföldi több pénz előállításának nincs értelme. Aminek lenne, az a külföidi tőkebehozás. De tudjuk, ez is nehéz és meglehetősen lassú folyamat. Ma tehát nincs más megoldás, mint a szigorú, szelektív hitelpolitika alkalmazása; továbbá onnan kell a pénzt elvenni, ahol eladatlan készleteket, veszteségeket finanszíroz, és oda kell átcsopórtosítni, ahol jól forgatják, ahol fejlődést eredményez. Ez így nagyon szépen hangzik és egyszerűnek látszik; a megvalósítás azonban már jóval nehezebb. Kicsi a mozgástér, különösen hogy a kereskedelmi bankok szinte mind elzárkóznak az elől, hogy „kihúzzák a szőnyeget” rosszul dolgozó (nehéz helyzetben levő) ügyfeleik lába alól, mondván: „csak nem tesz- szük tönkre azokat, akikből élünk”. Marad tehát a bankok rugalmasságába vetett hit, amely egyrészt a még kintlevő pénz begyűjtését, a hitelek munkára ösztönző, fantáziadús bevetését jelentik. Ez persze mindenekelőtt jó kapcsolatrendszer, üzlet- politikai érzék függvénye. Emellett azonban számolni lehet olyan tartalékokkal is, amelyeknek feltárásához nem kellene több pénz. Ennek a tanácskozásnak egyik legnagyobb értéke talán éppen abban van, hogy ezek közül rámutatott néhányra, főként a kereskedelmi bankok képviselőinek észrevétele alapján. Így többek között szóba került, hogy a mező- gazdasági váltó 90 napos lejárati ideje túl rövid; a devizaműveletek decentralizálásával kapcsolatos folyamatok túl lassúak; a lakosságtól gyűjtött betétek két hónapig nem helyezhetők ki; nehézkes a külföldi állampolgárok által felkínált valuta betétbe helyezése. Mindebből következik, hogy mind a jegy-, mind a kereskedelmi bankok tovább finomíthatják s ezáltal hatékonyabbá tehetik működésüket. Tőlem már többször is kérdezték, minek az a sok bank a megyében, ha nincs pénz, a gazdaság nem élénkül, a piaci mechanizmusok nem jönnek lendületbe? A balatonszemesi tanácskozáson szerzett tapasztalatok alapján kimondhatjuk: nem fölöslegesek ezek a pénzintézetek. Ahogy mondani szokták, eljön az idő, amikor a jelenleginél hatékonyabban segíthetik a fellendülést. Ezt nemcsak arra lehet alapozni, hogy a magyar gazdaság egyszer csak nekilendül, hanem arra is, ahogyan az MNB helyi képviselői, országos vezetői fogadták az észrevételeket. Vagyis kifejezték: igyekeznek az akadályokat elhárítani az útból. A bizakodást erősíti az is, hogy a kereskedelmi bankok — ha imitt- amott panaszkodtak is — kellő erőt és eltökéltséget mutattak a gondok legyűrésére. Ügy fest, a megye javát akarják szolgálni azzal is, hogy a betéteiket Somogybán helyezik ki. Például az MHB Rt. nagykanizsai igazgatóságának vezetője kijelentette, hogy a kaposvári fiókjuk által gyűjtött tízmillió forintot teljes egészében a megyében hasznosítják, azaz az első titkár kérése, amely a megye érdekében fokozott együttmű-. ködésre hívta föl a bankosokat, minden jel szerint egybeesik a banki vezetők szándékaival. S ez már maga is optimizmusra ad okot. Szegedi Nándor Az emberek régi törekvése, hogy lejusson a tenger mélyébe és saját szemével győződjék meg az ott láthatókról. Nagy Sándor (i. e. 356—323) állítólag már több búvárt bocsátott Arisztotelész rendelkezésére, sőt a hagyományok szerint ő maga is leszállt a tengerbe egy búvárharang belsejében. Hosszú utat tett meg azóta a búvártechnika, és sokat fejlődtek a búvárfölszerelések is. Ezek fontos segítséget nyújtanak a tenger kincseinek a kutatásában és kitermelésében. Ahhoz, hogy az ember hős basbezidETA az ember hoszabb ideig tudjon a víz alatt — különösen nagyobb mélységben — dolgozni, igen sok technikai és élettani akadályt kellett legyőznie. Ezek eredményeként ma már 100—150 méteres mélységben a búvármunka szinte mindennapos tevékenység. Fölfigyelt a világ Cousteau kapitány vállalkozásaira. Egy öttagú búvárcsoport már egy hónapig élt csaknem tízméteres mélységben. Ezután került sor a már klasszikusnak számító amerikai Sealab I. és Sealab II. kísérletre. Az első alkalommal négy búvár — köztük egy orvos — tíz napig tartózkodott 58 méter mélyen a Bermuda-szigetek térségében a víz alatt. Egy másik alkalommal pedig három, 10—10 tagú csoport váltotta egymást 15 naponként 60 méter mélyen. 1966-ban a Szovjetunióban is elkezdték a tartós merülési kísérleteket a Fekete-tengeren, az Ichtiandr— 66 és a Szadko—1 berendezéssel. Az amerikaiak egyik kísérlete során négy aquanau- ta 59 napig tartózkodott víz alatt, csaknem 13 méter mélységben, a Tektika I. program során. Ez a kísérlet jól bizonyította, . hogy hosszabb ideig sem károsítja a szervezetet a mélység. Ezért egyre mélyebbre merészkedtek. A következő lépés az volt, amikor az ugyancsak amerikai Algir- állomáson 157 méter mélységben 6 búvár 5 napot töltött a Hawai-szigetek közelében. A legújabb hír Japánból érkezett. A Mitsubishi vállalat hajógyárában bocsátották vízre a Japán Tengertudományi és Technológiai Központ építette mélytengeri búvárgömböt, a Shinkai— 6500-t. A képünkön látható, kívülről két robotkarral fölszerelt és 9,4 méter hosz- szú búvárhajó a rekordmélységnek számító 6500 méterig lemerülhet, emberrel a fedélzetén. Fordította: a komputer „Kvantemp" A moszkvai népgazdasági kiállításon mutatták be a közönségnek a mindössze 250 kilogramm súlyú napautót, amit a szovjet „Kvantemp” konszern és a bolgár Bal- kancair vállalat szakemberei feljesztettek ki. E gépkocsi energiaellátását a motorház felületén elhelyezett napelemek biztosítják. A napelemeket az autonóm energia- ellátást biztosító rendszerek fejlesztésére szakosodott „Kvantemp” vállalatainál állítják elő. Az új személygépkocsit elsősorban a napsütésben gazdag üdülőkörzetekben és tu- ristaközpntokban alkalmazzák majd azokon a területeken, ahonnan a hagyományos belsőégésű motorokkal felszerelt gépkocsikat kitiltották. A napautó gazdaságos és környezetkímélő, sebessége óránként 20—25 kilométer. A svájci Tout-d’-Solban kategóriaversenyen is bemutatják. A tudósok évtizedes álma a fordítói képességekkel megáldott számítógépekről, úgy tetszik, most valóra válik. S kifizetődő üzletnek is bizonyul. Az első kezdetleges gépi fordítás — a harmincas években — francia és orosz tudósok műve volt. 1960- ban amerikai tudósok szerkesztették meg az első olyan számítógépes programot, amely az oroszról angolra fordított szöveget nyelvtanilag elemezte, ám ezzel hamarosan felhagytak, mert az akkori technika még kezdetleges volt. Ezután Japán ragadta magához a fejlesztés stafétabotját; egyrészt mert megvan hozzá, a szükséges technika, másrészt mert a japán nyelv annyira különbözik a többitől s a szigetország nem engedheti meg magának a nyelvi elszigetelődést. N A nagy elektronikai cégek — a Fujitsu, a Hitachi és a Toshiba — már évek óta kínálnak fordítói programokat műszaki dokumentumokhoz, ám ezek összeladásaik elenyésző hányadát jelentik csak. A kifinomultabb fogalmazó programok iránt viszont élénkül a kereslet; két-három éven belül várhatóan megtízszereződik a megrendelések száma. A jelenlegi programok,. a szöveg nehézségétől függően már most 70 százalékos pontossággal fordítanak. A kész anyagot még emberek ellenőrzik, de így is időt és ener- gát lehet megtakarítani. A költőkomputerek ideje azonban még nem jött el. Nagyon messze van az a nap, amikor verseket is át tudnak majd ültetni a gépek egyik nyelvről a másikra. A fordítógépek fejlesztését leginkább az motiválja, hogy rendkívül megnőtt az igény a műszaki-tudományos eredmények japán nyelvű irodalmának angolra való lefordítására, méghozzá szinte napra kész gyorsasággal. A legfrissebb információ a legértékesebb, és lét- fontosságú a fejlett technológiák területén; 5—6 hónapos késés esetében a kutatók számára szinte alig ér már valamit. A Közös . Piac a Fujitsuval együttműködve havonta 900 kivonatot készít japán tudományos lapokból komputer segítségével. Igaz, hogy pénzt nem takarít meg a géppel, ám a jegyzetek így fele annyi idő alatt készülnek el, mint emberi munkával. A japán kormány erőteljesen szorgalmazza a gépi fordítás fejlesztését, s az angol mellett a kínai, a thai, a maláj és az indonéz nyelvet kezeli kiemelt fontosságúként. Az eddigi legjobban használható fordítóprogram a japán—koreai, a két nyelv hasonlósága miatt. A napautó premierje