Somogyi Néplap, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-15 / 139. szám
1989. június 15., csütörtök Somogyi Néplap 5 Céltámogatás a közművelődésben A közművelődési tevékenység változásai, a korszerű kezdeményezések ösztönzése új pályázati témák megfogalmazását tették szükségessé. Ennek alapján a Közművelődési Alap céltámogatási keretéből három kiemelt témára hirdet pályázatot. Pályamunkákat várnak a kulturálisan gyengén ellátott és ellátatlan településeken, településrészeken egyesületek és helyi közösségek, új közművelődési formák, tevékenységek és szolgáltatások kialakítására — szervezésére —, amelyek a helyi önszerveződést erősítik, segítik a lakosság művelődési és kulturális igényeinek kielégítését. Hozzájárulnak a helyi kulturális hagyományok felkutatásához, illetve részt vesznek a helyi társadalom művelődési, szociális, mentális problémáinak megoldásában. A másik nagy témakör a lakosság tájékoztatását, a gazdasági, társadalmi folyamatokban történő eligazítását segítő — 1988-ban kialakult — közművelődési, közhasznú információhálózathoz csatlakozás technikai feltételeire vonatkozik. Célja a környezet információs igényeinek korszerű, színvonalas kielégítése, az oktatástól a szabadidős tevékenységig adatok gyűjtése, illetve rendszerezése. A megyei és városi pályázóknak a berendezési költségek 50 százalékát saját pénzforrásból kell biztosítaniuk. A Közművelődési Alap céltámogatási keretéből pályázatot hirdet olyan új köz- művelődési vállalkozásokra, szolgáltatások gazdagítására, amelyekre kölcsön igényelhető. Pénzt elsősorban a helyi közművelődési kezdeményezések megvalósítására lehet kérni. A pályázathoz csatolni kell a művelődési miniszter 24 1987. (XII. 30.) MM-rendelet 7. paragrafusában megjelölt számításokat, valamint a MM köz- művelődési koordinációs főosztályától, illetve a megyei tanácstól előzetesen beszerzett szerződést 3 példányban. A pályázatoknak tartalmazniuk kell a részletes tevékenységelemzést és a tartalmi munkát tükröző eszközfelhasználási tervet. A pályamunkákat a fenntartó véleményével együtt 1989. július 1-jéig lehet benyújtani a Somogy Megyei Tanács közművelődési irodájában. Középfokú szociálisszakember-képzés Útitörő vállalkozásba kezdett a csurgói Csokonai gimnázium és szakközépiskola, aimikor 1988 szeptemberében elindította az első szociális és családgondozói fakultációt. Dr. Orbán István, a Somogy Megyei Gyermek, és Ifjúságvédő Intézet igazgatója egyik kezdeményezője és óraadó tanára a fakultációnak: — Somogy megyében 11 800 ember gondozását látják el intézményes formában. 150 térítéses és tiszteletdíjas gondozó, 300 nevelőszülő, és 210 társadalmi pártfogó dolgozik .szociális munkásként. Szakmai képzésük és továbbképzésük az eddigiekben, szórványosan történt és nem igazodott az igényekhez. A fakultáció létrehozásával komplex szociális képzésre törekedtünk. A diákok tanulmányaik során megismerik a család-, a gyenmek. és ifjúság-, a felniőttvédelem, a gerontológia* a rehabilitáció alapvető feladatait. Házi jegyzetek és módszertani segédanyagok állnak a rendelkezésükre, a gyakorlati képzés pedig megyénk bentlakásos intézményeiben folyik. A képzés két éve alatt elméleti és gyakorlati vizsgákat tesznek, majd fakultációjukból érettségizni fognak. Három diáklány kezdte meg kötelező nyári gyakorlatát a kaposvári Zója nevelőotthoniban, Lelkesedéssel beszéltek a fogadtatásukról és a rájuk váró feladatokról, a nevelőotthon kis lakóiról. Markó Marcella: — Sok sikerélményünk volt. Bíznak bennünk a hátrányos helyzetű gyermekek. Itt is, más intézményekben is barátsággal fogadtak bennünket és rengeteget tanultunk a gyakorlaton.. — Képzésünk során minden bentlakásos intézményt meglátogattunk, tapasztalatokat gyűjtöttünk — mondta László Kitti. — Ma már más szemmel nézzük az állami gondozott, szellemi fogyatékos és halmozottan sérült gyerekeket, mint korábban. Várjuk a jövő évet, ellátogatunk a tököli fiatalkorúak börtönébe is. Dudák Judit: — Az osztályunk többsége szociális pályára készül. Érettségi után sokain szeretnénk továbbtanulni a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola szociális szervezői szakán és a tanító- 1 épző főiskola szociális s zak kollégiumául. Varga Zsolt SIKERPÁROS „A tanár űr csak mosolygott..." A kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium zsúfolt és nagyon szerény felszereltsé- gű biológiai szertárában Péter Krisztina „bújja” a mikroszkópot. Társa, Fekete Csaba a szakikönyveiket böngészve a vizsgálat eredményét várja. .Kisebb izgalommal oldották meg ezt a feladatot: a legnagyobb erőpróbán, az országos középiskolái tanulmányi verseny döntőjén túlvannak már. Fekete Csaba első lett, Péter Krisztina „csak” a hetedik. Teljesítményük így is páratlanul kimagasló siker. Elszakadni azonban még nem tudnak egymástól: az évek során a nap szinte valamennyi szabad percét együtt töltötték a tudomány titkait fejtegetve. Titok volt elég. Erről tanáruk, Matuszka József gondoskodott: olyan tesztlapokat állított össze a fiatalok számára', hogy minden tudásukat és erőfeszítésüket latba kellett vetni a siker érdekében. Fontos volt a siker: bizonyítani önmaguk és tanáraik előtt, hogy helytállnak. Eredetileg nem a „biológia útján” indulták el. — Mindketten matek fakultációra jedervtkezitünk — mondja Péter Krisztina, a beszédesebb. Már általános iskolába is együtt jártunk. Akkor szerettem mind a két tantárgyat, de a matematika ment jobban. — Én már akkor is orvosnak készültem — szól közbe Fekete Csaba —, Matuszka tanár úr aztán mindkettőinket „elcsábított’. Kis Zoltán, a matematikatanárunk, talán nem is örült any- nyira ennek a fordulatnak, de azért megértette választásunkat. Matuszka József abból indult ki, hogy a tankönyvben leírtakat tudni kell. Feliidézik a Gyertyánosban töltött délutánokat, a növény- és sejtmegihatározások néhéz perceit, s közben nevetve említenek egy ballépést, sikertelenséget. — Én mondtam Csabának, hogy meg fogja nyerni — szól; Krisztina: — Ismerem, tudom., milyen hajtás tud lenni, ha akar. — Én pedig azon nyomban. leültem, amikor kihirdették az eredményt — mondja a fiú. — És. a tanár úr miként fogadta a szép eredményt? — faggatom őket. Szinte egyszerre, egymás szavába vágva mondják: — A tanár úr? ö nagyon nyugodt volt, mint mindig. Igaz, hogy kacsintott egyet az eredményhirdetés előtt, de aztán csak mosolygott, majd újra komoly lett. A két érettségizett diák még nem tudja, hogy miként „vészelik” majd át egymás nélkül a nyarat. Pécsett az orvosi egyetem felvételi vizsgáján találkoznak újra: fizikából még bizonyítaniuk kell. Várnai Ágnes Krk, a törékeny nigot Krk szigete megőrizte ősi emlékeit. Omisalj például római és illír település volt, s a maradványai ma is láthatók. Legkiemelkedőbb műemléke a háromhajós, román stílusú plébániatemplom, amely mögül ragyogó kilátás nyílik a szárazföldre. A mediterrán hangulatot azonban a névadó Krk városkája őrzi leginkább XV. századból származó városfalaival. És a Frangepá- nok várával! A tengerparti utas persze elsősorban a tengerre kíváncsi, a valóban kék Adriára, amelynek partszélén a gyönyörű, tiszta vízben a legkülönbözőbb halak úszkálnak. Egy merítőhálöval egész vacsorára valót foghattunk volna. No, de a felkészületlen turista naivan azt hiszi, hogy az éttermekben is degeszre eheti magát — mondjuk — halászlével. Csakhogy errefelé nemhogy a halászlét, hanem még a hallevest sem ismerik. Így hát be kell érnie a- sült hallal. Vagy ha a magyar turista már mindenáron halászlét akar, akkor jobb ha nekiáll főzni saját maga. Ha főzésre nem is, vásárlásra azért vállalkoztunk a tengerparti piacokom Bár korán reggel indultunk el, halból még nem volt igazán nagy a választék. Viszont ott virított a paradicsom 14 ezer, a paprika 32 ezer, az uborka pedig 5 ezer dinárért. Az őszibarack kilója 14 ezerbe került. A narancsé pedig tízezerbe, míg a banán kétszer annyiba, mint nálunk. Csakhogy ott bőven mérték, míg itthon ilyenkor, nyáron reménytelen vállalkozás ilyen csemegét keresni. És ízlelhettünk körtét is, de ennek jobb, ha le sem írjuk az árát. Csak azon törtük a fejünket, hogyan tudták olyan zamatosán megőrizni tavalyról. Tolmácsunk, Boros László „eredeti” ötlettel állt elő: menjünk inkább, étterembe. A Hotel Omisalj éttermében egy menü ötvenezer dinár. Ha valaki nem bízik az ösz- szeállításban, akkor hétezer dinárért kap levest, köretet, salátát, de egy natúr szeletért már negyvenezret kell letennie. Tolmácsunk eredetileg vendéglős, így hinnünk kell neki, hogy ez nem is sok. Némelyik hazai vendéglőben enyiből nem „úsznánk meg” a számlát. Summa summárum: nem drága Krk szigetén a kalandozás. — Menjünk a tengerre! — ezt javasolja Tóth Dezső, a Kapos Volán utazási irodájának vezetője is, akivel még Kaproncán, a Csazmat- rans ottani vezetőjének irodájában beszélgettünk. — A Kapos Volán néhány éve szoros kapcsolatban van ' az itteni szállítási vállalattal. Ahogy azt a Nagyatád— Kaprónca között elindított első autóbuszon ígértük, igyekszünk együttműködni a turizmus fejlesztésében is. A Csazmatranssal történt megállapodásunk szerint már tavaly is küldtünk utasokat Krk szigetére. Olcsó elhelyezést ajánlottunk, igaz, nem luxuskörülmények között. Most egy zágrábi ke- reskedőházzal tárgyalunk, hogy az ő üdülőjükbe is vi- hessük utasainkat. Ez természetesen a lakossági valutakeret terhére megy. — Ha jól emlékszem, önök korábban azt ígérték, hogy a Kapos Volán buszai Kaposvárról egészen a tengerpartig mennének le. Ez azt jelentené, hogy az alig négyszáz kilométeres utat kényelmesen lehetne megtenni. — Már a nyári menetrend összeállításakor meghirdettük ezt a járatot. A Kaposvár—Nagyatád—Berzence— «Zágráb—Porozs , útvonalon közlekedik. Minden pénteken este indulna a tengerhez és vasárnap este jönne vissza úgy, hogy hétfőn reggelre érkezik Kaposvárra. (Folytatjuk.) Nagy Jenő Fotó: Gyertyás László
