Somogyi Néplap, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-12 / 110. szám

1989. május 12., péntek Somogyi Néplap 5 PEN-központ nyílik Moszkvában A zongora ifjú virtuóza TIZENKÉT ÉVESEN A ZENEAKADÉMIÁN A 74 éves francia René Tavernier-t választotta meg a PEN Club elnökének az írók nemzetközi szervezete 53. kongresszusán, amely szerdán ért véget a hollan­diai Maastrichtban. Taver­nier a brit Francis Kinget váltja föl az elnöki poszton. Megbízatása három évre szól. A PEN Cl.ub ugyanak­kor eleget tett annak a ké­résnek, hogy a Szovjetunió­ban is nyisson központokat. A tanácskozáson részt vett Andrej Bitov, orosz nemze­tiségű író, aki elmondta, hogy az első szovjetunióbeli PEN-központ valószínűleg hamarosan megnyílik Moszkvában. Eddig 43 orosz nemzetiségű író jelezte szándékát, hogy aláírja a PEN Club alapszabályzatát. Fazil lszkander litván író, aki Bitovval és négy másik szovjet irodalmárral együtt vett részt a kongresszuson, közölte: a második PEN- központ Litvániában kezdi meg működését. A nemzetközi írószervezet főtitkára, a Szovjetunióból Nagy-Britanniába emigrált Alekszandr Biok ismertette azokat a terveket, amelyek szerint a Szovjetunióban to­vábbi PEN-tagozatokat nyit­nak. .Martonvásári hangversenyek Három Beethoven-koncer- tet tartanak az idei nyáron Martonvásáron, a Magyar Tudományos Akadémia Me­zőgazdasági Kutatóintézeté­nek parkjában levő hang­versenyszigeten. Július 8-án Erdélyi Miklós vezényleté­vel a Magyar Állami Ének­kar és a Magyar Állami Operaház művészeinek a közreműködésével a Coriolan nyitányt, a IV. szimfóniát és a C-dúr misét adja elő a MÁV Szimfonikus Zenekar. Július 29-én Kobajasi Keni- csiro vezényli majd a Ma­gyar Állami Hangverseny- zenekart, amely a Magyar Állami Énekkar közreműkö­désével az Egmont-nyitányt és a IX. szimfóniát adja elő. Az évad utolsó koncertjén Kovács János vezényletével a Magyar Állami Hangver­senyzenekar tolmácsolásában az Esz-dúr zongoraverseny és a VII. szimfónia csendül fel. Ha becsukom a sze­memet, és csak az erőteljesen, tisztán zengő akkordokat hall­gatom, az az érzésem támad, hogy egy fel­nőtt, érett zongoramű­vész interpretálja Ha- csoturján toccatáját. Ám a szemem mind­untalan egy irányba kénytelen tekinteni. A pódiumon álló nagy fekete zongoránál kis­fiú ül. Arcán feszült figyelem tükröződik és a keze, korát meghazudtoló lendülettel játszik a zongorán. Játszik, mint egy gyermek: élvezet­tel, önfeledten, de a játéka mögött mégis ott bujkál a zseni korai felnőttsége. Ha- csaturjánt Rahmanyinov, egy Liszt — Chopin majd Bach zongoraszóló követi. E rögtönzött hangverseny­nek a barcsi zeneiskola kon­certtermében lehettem szem- és fültanűja. A tizenkét éves fiú pedig nem volt más, mint Köcsky Péter, ötöd­éves zeneiskolai tanuló, aki ebből a Dráva menti kis városból indult el egv olyan koncertkörútra, me­lyet röpke egy hónap alatt a kimagasló sikerek soroza­ta fémjelzett. A zeneiskolások országos versenyének pécsi területi döntőjét áprilisban a nyír­egyházi döntő követte, ahol Péter produkcióit a zsűri és a közönség óriási elismerés­sel fogadta. — Tizenötször tapsolták vissza Pétert — mondja az apukája, Köcsky Gábor, aki a helybeli zeneiskola igaz­gatója, de csak a háttérből, szerény körülményeikhez igazodva menedzseli fia pályáját. — A zsűri 74 gyer­mek közül Pétert találta a legjobbnak és a győzelem mellett neki ítélte oda az egész verseny fődíját is, egy svédországi tanulmány­utat, amelyet a Jeunesse Musical szervezett. A nyíregyházi verseny óta a fiatalember már bemutat­kozott az TV 2 adásában, majd április 21-én Szaraje­vóban aratott osztatlan si­kert. Itt két „ráadás Bar­tókkal” köszönte meg a nemzetközi gála résztvevői­nek elismerését. Őszre, Csehszlovákiába kapott meghívást, egy nem­zetközi zongoraversenyre és érkezett még egy ajánlat: a Művelődési Minisztérium nemzetközi kapcsolatok fő­osztálya invitálta Pétert Hollandiába, egy augusztus­ban megrendezendő zongo­rafesztiválra. A kiutazás ön­költsége 50 ezer forint... A zeneoktató apa és a közgaz­dász anya fizetéséből erre azonban még nem futja. Most a továbbtanulást kell támogatniuk, mert fiukat felvették a Zeneakadémiá­ra, ahol Nádor György ta­nítványaként fejlesztheti tovább tehetségét. 12 év még nem sok idő egy ember életében, de ha ilyen siker koronázza, még­is érdemes arra, hogy egy pillantást vessünk törté­néseibe. A Köcsky családban ‘élt egy kántortanító nagyapa és egy hegedűművész is. Pé­ter ebben a zeneszerető, hi­vatásos muzsikus család­ban szívta magába a han­gok költészetét. — Ha apu lemezt hallga­tott, én mindig ott voltam körülötte — emlékszik. — A lemezt még nem tud­tam feltenni, de a kazettát már sikerült a helyére il­lesztenem. Egy Liszt-dallam maradt meg emlékezetem­ben. Ezt apa is gyakran ját­szotta. Ha valamit kétszer meghallgattam, már benne volt a zenéje a fülemben, mint például a Rigolettó kvartettje. Otthon volt zon­goránk, azon néha leütöttem egy-két hangot. Hét-nyolc éves koromban játszottam először ezen a hangszeren, akkoriban Bodó Árpád ta­nár úr járt le Pestről, ő ta­nított. — Az első koncertem? Varga Noémivel játszottam négykezest, 9—10 éves le­hettem. Megdicsértek. Ak­kor még 20—30 percet gya­koroltam naponta. Ma már három órát, de van, hogy még többet ülök a zongora mellett. Tényi Zoltán, a tanárom Pécsről jár le és szomba­tonként foglalkozik velem. Szigorú, a repertoárdarab­jaimat is ő válogatja össze. Apa néha aggódik: — nem lesz ez kicsit nehéz? Aztán kiderül, hogy meg tudok velük birkózni. Szeretem a pergő, virtuóz darabokat, de leginkább Liszt, Chopin, Bach és Bartók műveit ked­velem. , Péter néha kimegy a ha­verokhoz egy-egy beszélge­tésre, lefekvés előtt pedig Karinthyt olvas. Jó tanuló, bár véleménye szednt az utóbbi időben ki­csit hanyagolja az iskolai munkát. Profi művészként nyilatkozik arról, hogy me­lyik a kedvenc zongorája. — A zeneakadémiai felvé­telin egy Yamaha és egy Stainway állt a pódiumon — emlékezik. Mindenki a Ya­mahát választotta. Én is kipróbáltam, aztán felálltam és odamentem a Stainway- hez és a mellett döntöttem.^ Szeretem, mert „levegősebb”’ rajta a billentés és erőtel­jesebben szól — fűzi hozzá szakértelemmel. Búcsúzáskor kezet fogunk és én nem tudom megállni, hogy egy pillanatra meg ne nézzem „ezt” a kezet. Vajon Schiff Andrásé, Kocsis Zol­táné, Ránki Dezsőé milyen lehetett? — tűnődöm — mert a lelkűkbe csak a játékuk adhat bepillantást. Várnai Ágnes 20. — Pillangó! — Mi van? — Én nem mehetnék ve­letek? — kérdezi Orsós. — Eddig erről nem volt szó. — Tudom, de meggondol­tam magam. — Na, rendben... De te jössz ki utolsónak! Irnrefi és Kerekes kopo­nyáján csattant a két ököl. A két szenvedő a fejét fog­ja. Az ütés kicsit nagyobb­ra sikerült, mint amekkorá­ra számítottak. Eszméletü­ket azonban nem vesztet­ték el. Valamennyi szökni kívá­nó ott szorong a rés körül. Szerencsére civil ruhában vannak, az előzetes letar­tóztatás miatt. Pillangó mély lélegzetet vesz, majd ketten a hóna alá nyúlnak, és lábbal kilö­ki a vakolatot. A lyuk másik felén nap­sütés. Kövecses István kissé szuszogva bújik át a résen. Öt az egykori bokszoló, Karsai .Károly, majd Bog­dán János követi. Az udva­ron Pillangó a fal árnyéká­ban az udvar sarkába sza­lad, és elrejtőzik a szana­szét heverő, használt autó­abroncsok mögött, a fal ki­ugrásában. Kansai és Bogdán beéri. Bogdán kezében szorongat­ja az emeletes ágy kampós végű kislétráját is. Hallják, amint az őr elsétál fölöttük. A falhoz lapulnak. Szeren­cséjük van. A következő csoport is futva, némán érkezik: Bé­kés, Kovács és Balogh. Nem várhatnak tovább. Gyorsan egymásra raknak vagy hat-nyolc abroncsot, annak tetejébe a létrát, s Pillangó már macskaként nyomul előre. Nyomában ott liheg Romeró. Pillangó föl­ér. Nem nyúl azonban visz- sza, hogy segítsen Romeró- nak, hanem villámgyorsan átdobja testét a fal tetején magasodó ötsoros szöges­dróton, és a túlsó oldalon leugrik a magasból. Rome­ró egy gyors káromkodást fojt magába, majd egyedül éviekéi föl a falra, miköz­ben a többiek hátulról nyomják. Fönt van. Visszanyúl, és segít Ba- loghnak a kapaszkodásban. Egyszer csak megmereved­nek: — Szöknek a rabok! — hallják a kiabálást a női szakasz felől. Igen, erre nem gondoltak! Az őrt ügyesen ki-játszot- ták, de szemben, a női cel­lák ablakából épp rájuk lát­ni. A nők pedig nem be­avatottak, nem tudnak csendben maradni. A kiabálás végighullám- zik a börtönön. Romeró nem vesztegelhet tovább. Egy lendülés, egy mélybe ugrás, s már lent is van az iskola udvarán. Utána Balogh. A töhbiekre azonban már nem várhat­nak. . Rohanni kezdenek. Ki az utcára, át a parkon. Lehe­tőleg a néptelenebb utakat keresik. Néhány száz mé­terrel távolabb már nem is szaladnak; túl feltűnő len­ne. Csak sietnek, hogy mi­nél távolabb kerüljenek a környéktől. Sikerül kijutniuk a város­ból, s megtalálják a meg­beszélt forrást is az erdő­ben. Ott azonban nem so­kat várakoznak: — Lehet, hogy valamelyi- kőjük elkotyogta, hol aka­runk találkozni. Akkor pe­dig hamarosan ideérnek a smasszerok... Elindulnak hát ketten az erdőben, dél felé. Balogh nagyszülei a Dráva mellett laknak egy kis faluban. Ügy tervezik, hogy hozzájuk mennek. Ott meghúzzák ma­gukat, amíg el nem ül egy kicsit a zaj, s akkor átszök­nek Jugoszláviába, onnan pe­dig tovább Olaszországba. (Folytatjuk) HÉTVÉGI tájoló Nemzetközi esemény szín­helye lesz a hét végén a kaposvári Kilián György Városi Művelődési Központ. Második alkalommal ren­dezik meg a somogyi me­gyeszékhelyen a nemzetközi békepipaszívó-verseriyt, ami­re az idén az eddiginél több külföldi érdeklődő je­lentkezett. A kaposvári pi­paszívókkal hagyományosan jó a kapcsolata a svájciak­nak, a belgáknak, rajtuk kí­vül még öt országból érkez­nek vendégek szombaton. A verseny szombaton 15 óra­kor kezdődik. Másnap a nagydíjért folyik a verseny délelőtt 10 órától. A Kilián művelődési köz­pontban ezekben a napok­ban (vasárnap kivételével) lá/tható a megyei népművé­szeti kiállítás, amit a So­mogy Megyei Művelődési Központ állított össze és rendezett. Hétfői előzetes az intézmény programjából: 18 órakor Garázs címmel Nagy Feró műsorát hallgathatják meg az érdeklődők. A barcsi Móricz* Zsig- mond Művelődési és Ifjúsá­gi Központban ma 19 óra­kor a helyi ifjúság kedven­ce, a heavy-metál irányza­tot képviselő Detonic együt­tes mutatkozik be. Ugyanitt vasárnap 19-től .23 óráig if­júsági táncest, közreműkö­dik az Alfa együttes. Csiribiri címmel gyere­keknek rendeznek műsort ma fél tizenegykor Szen­nában az óvodában, fél ket­tőkor a kaposszerdahelyi gyerekintézményben ismét­li meg előadását Incze Do­mokos kaposvári dalénekes. A Somogy Megyei Műve­lődési Központ szervezésé­ben a kisközségek műsorel­látásában számos megyei amatőregyüttes vesz részt. Ma Somogyjádon vendég­szerepei a kaposvári zeneis­kola kamaraegyüttese. Va­sárnap Babócsán mutatko­zik be 19 órakor a kaposvá­ri ifjúsági színpad. A Pa­raszt dekameron című mű­vet adják elő. Marcaliban az Irodalmi presszó rendezésében Fele se tréfa címmel Balázs Pé­ter Jászai-díjas színművész mutatja be műsorát a hely­őrségi művelődési otthon­ban. Hétfőn politikai fóru­mot tart itt dr. Grübl Lász­ló, a városi pártbizottság el­ső titkára 15 órakor. A hétvége kiemelkedő eseményének ígérkezik a ba­latoni évadnyitó, kétnapos rendezvénye Siófokon. • Illusztrációkból nyílt kiál­lítás Marcaliban a múzeum­ban a Berzsenyi Dániel Iro- daJmi és Művészeti Társa­ság rendezésében. A hétvé­gén érdemes megtekinteni a grafikai műveket. Ezen a hétvégén is megtekinthető a Kaposvári Galériában Rajcs Renáta ruhakiállítása, A fiaitat tervező saját készíté­sű kollekcióját mutatja be szülővárosa közönségének. A „Selyemgombolyító" irányításával Közhasznú információ Magyarországról Bővíti szolgáltatásait a Kilián György Városi Mű­velődési Központ Kaposvá­ron. — Már évek óta létezik intézményünkben informá­ciós iroda — mondja Heté- nyi Tamás közművelődési előadó. — Eddig csupán Ka­posvárnak és környékének kulturális és sportrendezvé­nyeiről tájékoztathattuk vendégeinket. A jövőben — ha igénylik — akár arra a kérdésre is, válaszolhatunk majd, hogy Nyíregyházán talál-e olcsó szállást a so­mogyi természetjáró, ha éppen a szabolcsi megye- székhely nevezetességeivel kíván megismerkedni. A Művelődési Minisztérium közművelődési tanácsának kezdeményezésére létrejön az ország eddigi legszéle­sebb körű közhasznú infor­mációs hálózata. 130 pályá­zó közül 62 intézményt vá­lasztottak ki, amelyek egy- egy IBM XT kompatibilis számítógéphez jutottak. Ezek várhatóan az év vé­géig egymáshoz kapcsolód­nak, telefonvonalak segít - ségével. A hálózat nyitott, bárki bekapcsolódhat, ha van már számítógépe, vagy a jövőben jut hozzá. So­mogybán eddig öt intézmény lépett be a hálózatba. A ka­darkúti tanács, a lengyeltó­ti, a barcsi művelődési ház. a siófoki városi könyvtár és mi. Valamennyien ingyen kaptük a számítógépet. Cse­rébe vállaljuk, hogy gyűjt­jük, feldolgozzuk, tárol­juk és szolgáltatjuk a saját környezetünkben levő köz­hasznú információkat. — Teljes egészében átvet­ték a városi tanácson levő információs rendszer anya­gát. Tehát, ha valaki Ka­posváron villanyszerelőt keres, csak elő kell hívni a számítógépen a névsort, és a monitoron megjelenik a csaknem száz név. Mihalovics Erika és Bár­dos Éva váltott műszakban, mindennap kilenc órától ti­zenkilenc óráig ad informá­ciót. 150 vállalattal és in­tézménnyel vették föl a kap­csolatot. így tájékoztathat­ják ügyfeleiket és az orszá­gos hálózatba bekapcsoló­dott intézményeket, többek között a turistaházak árai­ról, a sportolási lehetősé­gekről, a korrepetáló, egye­temi, főiskolai felvételire előkészítő tanárokról, az ál­lásajánlatokról. Újra és új­ra át kell gondolni, hogy mi­lyen információ, milyen for­mában, milyen gyorsaság és aktuális szint fölött, milyen figyelemfölhívó és kereshető rendben járul hozzá az em­berek eligazodásához. — A hálózat kiépítésének technikai megoldását a Köz- művelődési Információs Vállalat, népszerű nevén a „Selyemgombolyító” vég­zi. Szakembereik közlése szerint egy információkérés ára megegyezik a minden­kori telefonhívás költségé­vel. Szakmai irányítónk, a Népművelési Intézet munka­társainak tájékoztatása sze­rint az ügyfélnek nem kell fizetnie az információért. B. A. Gyarmati László Ró merő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents