Somogyi Néplap, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-12 / 110. szám
2 Somogyi Néplap 1989. május 12., péntek Vita az Országgyűlés második napján (Folytatás az 1. oldalról) bál települtek át hazánkba. A kérelem elutasítására csak ritkán került sor. Magyar állampolgárságúk megszüntetését csaknem ötezren kérték. A kérelmeket általában 3—4 hónap'alatt elbírálták. Az Elmöki Tanács számos államigazgatási, területszervezési ügyben is döntött. A kqrmány kezdeményezésére három várost megyei várossá és 60 községet várossá nyilvánítottak. A jelentés szólt az egyéni kegyeíem gyakorlásáról is. Az Elnöki Tanács a múlt évben törvényszerű rendelettel közkegyelmet gyakorolt, a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól mentesültek Az ifjúsági törvény végrehajtásának tapasztalatairól, a kormányzat eddigi és jövőbeni ifjúságpolitikai törekvéseiről Deák Gábor államtitkár, az Állami Ifjúsági és Sporthivatal elnöke számolt be. Az Országgyűlés utoljára 18 évvel ezelőtt, az ijfúsági törvény megalkotásakor tárgyalt önálló ifjúságpolitikai témát. A kormány beszámolójaként előterjesztett expozéjában az államtitkár rámutatott: a mai helyzetben fontos az új ifjúságpolitika kialakítása, önállóbb arculatú és főleg eredményesebb állami, ennek alapján ifjúságpárti kormányzati munkára van szükség. Az államtitkár a másik és legfontosabb tényezőként az ifjúság helyzetének ift- gasztó mértékű romlását jelölte meg. Az ifjúság mostani gondjai nem újkeletűek, még csak nem is a közelmúlt termékei, hanem hosszú évek, csaknem évtizedek során alakultak ki. Ez a kormány á múlt hibáiért nem veszi vállára a felelősséget. A megoldásért viselt felelőssége azonban átháríthatatlan, ezzel ennek a kormánynak kell szembenéznie. Az eladósodás, az ifnastruktúra elhanyagolásai, az elhibázott beruházások, a pazarlás, a szakszerűtlenség odáig vezetett, hogy ki kell mondanunk: ez a politikai gyakorlat — szándékától függetlenül objektíve nem lehetett ifjúságpárti. így — bármennyire fájdalmas — logikus és szükségszerű a következménye: az ifjúságpolitika is elégtelenre vizsgázott — szögezte le. mindazok, akiket az 1956- os eseményekkel összefüggő Részvételük miatt állam elleni, és azzjal összefüggésben más bűncselekmények miatt ítéltek el, s eddig még nem mentesülitek. A közkegyelem 174 . személyre nem terjedt ki, azonban ezek kö-, zül 120 elítélt cselekménye olyannak bizonyult, hogy az eltelt hosszú időre és társadalompolitikai életünkben bekövetkezett változásokra figyelemmel ma már semmi nem indokolja, hogy tovább viseljék a joghátrányokat, ezért kegyelemben részesülték. Egyéni kegyelmet csak nagyon IndokoLt esetben gyakoroltak, 1800 kérelmezőből 180—200-an részesültek így kegyelemben. Megoldatlanok a legjelentősebb ifjúsági problémák. A fiatal felnőttek jelentős rétegei — a mai 20—30 évesek — saját lótföltételeiket nem tudják a maguk erejéből megteremteni; annak ellenére sem, hogy dolgoznak. Az állam már a családra hárította át az ifjúság nevetése költségeinek legnagyobb hányadát, anélkül, hogy az otthonteremtéssel, a gyermekneveléssel, és a pályakezdéssel összefüggő költségelemek a bérben megjelennének. Az 1989. évi tervezett áremelés átlagosan 800 Ft/fő többletkiadást jelent havonta. Ebből a családi pótlék 300 forintos emelése keveset kompenzál. Az államtitkár hangoztatta, hogy az újabb nemzedékek növekvő hányada nem képes új család elindítására, illetve ellátására. A gyermekeket nevelő családok helyzete drámai, ezért halaszthatatlan a társadalom- politikai reform. A nevelés-oktatás állami feladatait is a legfontosabb ifjúságpolitikai kérdések közé sorolta az államtitkár, rámutatva, hogy az országban végbemenő átalakulás az utóbbi évtizedek legátfogóbb iskolareformját követeli meg. • A gazdaságosabb termelés, a szerkezetváltás nem kívánt, de szükségszerű következménye a munkanélküliség növekedése, amely az ifjúságot az elsők között sújtja. 1986-ban 3600, 87ben 4700 fiatal nem tudott elhelyezkedni. Helyzetük azért is nehéz, mert többségüknek nincs megfelelő szakképzettsége. Áttörést ebben a helyzetben az oktatási rendszer tartalmi-szerkezeti változása jeleníthet. Az átképzési támogatás, a vállalkozás ösztönzése, a közhasznú munkák szevezése, külföldi munkavállalás lehetőségének bővítése jelentős erőfeszítés ugyan, de nem hozhat átfogó megoldást. Különösen azért nem, mert a legkiszolgáltatottabb rétegnek nem ad gyógyírt, de munkanélküli-segélyt sem, mert a pályakezdőket ez a jog nem illeti meg. Az államtitkár a feszítő gondok között szólt a lakáshoz jutás nehézségeiről. Mint mondta, a családi segítséggé! számolni nem tudók lakásszerzési esélye kilátástalanná vált. Deák Gábor a gondok ismeretében halaszthatatlannak ítélte a lakásgazdálkodás egész rendszerének korszerűsítését. Az ifjúsági törvény végrehajtásáról szólva hangoztatta, hogy a törvény a maga idejében progresszív szerepet játszott, végrehajtása során azonban kiderült: felemás szabályozás született. Az államtitkár álláspontja szerint nem egy törvénynek, hanem a jogrendszer egészének kell tükröznie az Ifjúságpárti kormányzati munkát ifjúság sajátos helyzetéből fakadó jogokat és kötelezettségeket. Ezzel összefüggésben aggasztónak tartotta, hogy az alkotmány mai tervezetében még utalás sincs erre. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy még korai lenne az ifjúsági törvény hatályon kívül helyezésére javaslatot tenni. Deák Gábor figyelmeztetett: a fiatalok helyzetének romlása, életkilátásaik elbizonytalanodása olyan • fokú blzaforrwesztéshez, sőt bizalmi válsághoz • vezethet, amely veszélyeztet* a társadalmi reijdsaer stabilitását is. A közeimet ifjúságpolitikája — mivel a felgyülemlett gondokat érdemben kezelni képtelennek bizonyult — elvesztette hitelét. csoportvezetője Németh Miklóshoz fordulva kérte, hogy az ifjúság helyzetével külön kormányprogram foglalkozzon, ugyanakkor óva intett egy újabb szervezet, az Ifjú- sági Tanács létrehozásától. Südi Bertalan (Bács-Kis- kun m., 12. vk.), a Jánoshalmi Petőfi Tsz MSZMP- bizottságának titkára a többi között javasolta, hogy csoportosítsanak át más, kevésbé fontos területekről anyagi forrásokat a fiatalok helyzetének, javítására. Ajánlotta: korlátozzák a különféle lobbyk sok milliárd forintot felemésztő giganto- mániás beruházásit. Osztotta azt a nézetét, miszerint az állami ifjúságpolitikát szükséges új alapokra helyezni. Szorgalmazta égy olyan szervezet létrehozlÉfiP, amely mintegy a kormányzat lelkiismereteként, érdemben hatni tudna annak tevékenységére. Kókai Rudolf (Szolnok m., 15. vk.), a jászberényi Lehel Hűtőgépgyár MSZMP-bizott- ságának titkára indítványozta: kötelezni kellene a kormányt arra, hogy még ebben az évben terjessze az Országgyűlés elé az ifjúsággal kapcsolatos konkrét elképzeléseket, feladatokat. Ehhez azonban az is szükséges, hogy pontos számokat sem nélkülöző, alapos helyzet- elemzés készüljön. A képviselő ismertette fiatal választóinak a véleményét: kényszerintézkedéseket is el tudnak fogadni, ha őket is fel(Folytatás a 3. oldalon) Tüntető diákok A nukleáris kísérletek beszüntetéséről Júniusban felújítják a genfi tárgyalásokat MSZMP-ÁLLÁSFOGLALÁS a politikai egyeztető fórum kialakításáról Június 26-án újítják fel Genfben a nukleáris kísérletek beszüntetésének kérdéseiről folytatott szovjet— amerikai tárgyalásokat — jelentette be a szovjet— amerikai külügyminiszteri tárgyalások egyik konkrét eredményét csütörtökön délután a TASZSZ szovjet hír- ügynökség. Moszkvában, a Tolsztoj utcai vendégházban csütörtök délután — Mihail Gorbacsov és James Baker délelőtti megbeszélését követően — plenáris üléssel folytatódtak a szovjet— amerikai külügyminiszteri tárgyalások. Az Eduard Se- vardnadze és James Baker vezette delegációk meghallgatják az öt munkacsoport vezetőinek jelentését az eddig végzett munkáról. A külügyminiszterek még szerdán, a tárgyalások kezdetekor a következő kérdéscsoportokban hoztak létre munkabizottságokat: leszerelés, regionális kérdések, kétoldalú kapcsolatok, globális problémák, valamint emberi jogi és humanitárius kérdések. Viktor Karpov szovjet külügyminiszter-helyettes, aki szovjet részről a leszereléssel foglalkozó munkacsoportot irányítja, a külügyminiszteri tárgyalások menetét értékelve kijelentette: „Talán az a legfontosabb, hogy véget ért a szünet a kétoldalú párbeszédben.” A plenáris tárgyalások szünetében, csütörtökön délután Eduard Sevardnad- ze és James Baker szovjet —amerikai megállapodást írt alá; ez együttműködést irányoz elő a Bering- és a Csukcs-tenger térségében a rendkívüli környezetszeny- nyezések elleni küzdelemben. Az MSZMP Központi Bizottsága — mint ismeretes — politikai egyeztető fórum létrehozására tett javaslatot, melyre az ellenzéki kerékasztal, úgy tetszik, elutasító választ adott. Állásfoglalásuk szerint az MSZMP KB nyilatkozatával „egyoldalúan megszakította a tárgyalásokat anélkül, hogy az. ott felvetett kérdésekre hivatalos választ adott volna.” Az MSZMP nem kívánja a tárgyalásokat megszakítani sem a kerekasztal résztvevőivel, sem más felelős társadalmi-politikai szervezetekkel azon meggyőződése miatt, hogy a demokratikus átmenet csak többoldalú tárgyalások útján biztosítható. Az MSZMP megegyezési szándékának komolyságát jelzi, hogy tárgyalócsoportja — mindössze két szakértői forduló után — a Központi Bizottság értékelését és állásfoglalását kérte. Véleményünk szerint nem „az ellenzék egyes, összefüggéseiből kiragadott javaslatainak kisajátítása” történt, hanem a KB felhívásába beépültek az előkészítő tárgyalások kölcsönös kompromisszumok útján született eredményei. Az MSZMP KB állásfoglalásai az a felismerés tette szükségessé, hogy a résztvevők körét illetően az előkészítés holtpontra jutott; újabb politikai impulzusokra van szükség. Változatlan álláspontunk szerint olyan egyeztető fórum kialakítására kell törekedni, amely a lehető legteljesebben tükrözi a magyar társadalom valóságos politikai és érdektagoltságát. Napjaitfffoen a hagyományos és új politikai szervezetek reménykeltő módon keresik önájló arcu- la/tukat, a külső b$V?tyápolástól mentes, érdemi politizálás lehetőségeit. Ebben a helyzetben az MSZMP nem tartja elfogadhatónak azt a törekvést, hogy bármely szervezetet tárgyalóként az asztal valamelyik oldalára kényszerítsen. Az idő valóban sürget. Sajnáljuk azonban, hogy ezt az ellenzéki kerekasztal — szokatlan módon — az előkészítő tárgyalásokra utaló 48 órás határidő kitűzésével fejezte ki. Ügy véljük, hogy a nemzet sorsáért aggódó közvélemény nem elsősorban az előkészítő csatározások kimenetelére, hanem arra kíváncsi, hogy tinikor és milyen tartalommal születnek érdemi megállapodások a demokratikus átmenet, a gazdasági válság leküzdése, a szociális feszültségek enyhítése kérdéseiben. Ezért várjuik minden felelős társadalmi erő — köztük az ellenzéki kerékasztalhoz tartozók — érdemi és tételes válaszait az MSZMP Központi Bizottsága javaslatára. Budapest, 1989. május 11. Az MSZMP (tárgyaló szakértői Az oktatási rendszer gyökeres reformját, az ideológiai nevelés és az orosz nyelv kötelező tanításának az 1989—90-es tanévtől való eltörlését követelte csütörtökön délután a Művelődési Minisztérium előtti tüntetésen a Republikánus Kör. A néhány tucat tüntetőt és diákok egy csoportját felvonultató demonstráció szónokai hangsúlyozták: miközben hazánkban az élet szinte valamennyi területén felgyorsultak a reformok, az oktatás tüntet a változatlansággal. Az orosz nyelv kötelező oktatásának megszüntetése kétségtelenül együtt jár az iskolai nyelv- oktatásban bizonyos munkaerő-fölösleggel, de ez semmiképpen sem szolgálhat ürügyül az orosz nyelv további kényszertanítására. Az orosztanárok foglalkoztatottsága körül keletkező feszültségek azonnal feloldhatók lesznek. Családbarát adórendszert t. . Ae állaAwtkár nem vitatta, ho^V az ifjúság érdekében töf^ftek kormányzati erőfeszítések, de kormány- prograrfl híján ezek eleve nem lehettek elégségesek. Az elmúlt három esztendő ifjúságpolitikai törekvéseit fölelevenítve rámutatott, hogy a tárcák és a kormány sokszor nem tudták elfogadni az ÁISH áLtal közvetített ifjúsági szempontokat. Az államtitkár hangoztatta: a kormány hosszú évek után, tavaly októberben — ifjúságpolitikai fdadatter- vének tárgyalása során — szembesült kendőzetlenül azzal, hogy az ifjúság helyzete nagy mértékben romlott. A feladatterv tervezete az ifjúsági problémák gyűjteménye lett. Olyan kompromisszumos feladatterv született, amely számos, de nem minden, lényeges ifjúságpolitikai kérdést tartalmazott. Németh Miklós miniszter- elnöknek a napirendi vitában, elhangzott szavaira emlékeztetve utalt arra, hogy a kormánynak határozottan, s a velejáró konfliktusokkal is vállalnia kell az ifjúság élethelyzetét érdemben javító döntéseket. Amíg a fiatalok nem tapasztalják, hogy a kormány megteszi érdekükben a reálisan elvárható intézkedéseket, addig az ifjúság megnyerése, a reformprogram mellé állítása illúzió marad. A legsúlyosabb feszültség- gócok enyhítésére az adórendszert is korszerűsíteni kell. A személyi jövedelem- adó módosításakor családbarát adórendszert szükséges megcélozni, amely a családi pótlékkal együtt reális mértékben veszi figyelembe az eltartottak számát. A gyermekvállalás terheit az adó- kedvezményekben és a családi pótlék együttes összegében lehet figyelembe venni. Mielőbb be kell vezetni a családi pótlék reálértékét megőrző automatizmust. Az első lakás megszerzésének könnyítéséhez az ÁISH szükségesnek tartja, hogy a még lakással nem rendelkező gyermekes vagy gyermeket vállaló fiatalok egyszeri, vissza nem térihatatlan, hogy vegre elkészüljön a több éve ígért program a nagy létszámú korosztályok fogadására, számukra munkahelyek teremtésével. Az oktatást a legfontosabb, kiemelt nemzeti beruházásnak kell tekinteni. Az I ÁISH csaknem hároméves j működésére visszatekintve a szervezeit hibájaként I ismerte el, hogy nem kezdeményezett eleget, bátortalan volt egyes kérdésekben. Tevékenysége, kormányzati vitái a közvélemény: előtt rejtve maradtak. Az államtitkár kijelentette: az ÁISH a jelenlegi formájában nem képes megnyugtatóan, kellő eredményességgel ellátni ifjúságpolitikai feladatait. Szerinte a jövőbeni új kormányszervet olyan helyzetbe kell hozni, hogy érdemben tudjon hatni a fontos kormányzati döntésekre; funkcióit és hatáskörét, eszközeit egymással össz- haneban kell meeállam'tani. Hiányzik a helyzetelemzés tendő normatív támogatásban részesüljenek. A foglalkoztatási feszültségek enyhítése érdekében döntő az oktatási rendszer gyors korszerűsítése. Ezzel párhuzamosan az átképzéshez minden lehetőséget meg kell adni a munkahelyet nem találó fiatalnak. Aki önhibáján kívül mindezt nem tudja igénybe venni, azt állami segélyben szükséges részesíteni. HalasztAz ifjúsági és sportbizottság nevében Vörösné Csuka Mária (Komárom m., 9. vk,), az Ácsi Cukorgyár műszerésze szólalt fel a vitában. Az ÁISH előterjesztéséről megállapította, hogy az formálisan közelíti meg a kérdést, már csak azért is, mert mindenfajta helyzetelemzést nélkülöz. A képviselő kijelentette: az ifjúsági törvény, az azóta eltelt időszak tapasztalatainak megtárgyalása kapcsán elhangzott javaslatokat a kormány építse be programjába, a munkálatokba vonja be az ifjúság képviselőit, és az ifjúságkutatással foglalkozó szakembereket. Ezen túlmenően a kormányzat egy átfogó helyzetelemzés nyomán jelölje meg azokat a válságpontokat, amelyek megoldása nem halasztható tovább. Vörösné Csuka Mária több javaslatot is tett: a kormány bízza meg a társadalompolitikáért felelős államminisztert, vagy nevezzen ki kormánybiztost, esetleg egy népjóléti államminisztert az ifjúsági ügyek kezelésére. Zsolnay Katalin (Komárom m., 3. vk.), a Környei Mező- gazdasági Kombinát művezetője azt javasolta: az ifjúságpolitikai kérdések kerüljenek a miniszterelnök hatáskörébe, ezzel garantálva azok számonkérhetőségét, el- odázhatatlanságát és felelősségteljes megoldását. Nagy Józsefné (Heves m., 9. vk.), a Debreceni Tartósítóipari Kombinát Hatvani Konzervgyárának raktári
