Somogyi Néplap, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-11 / 109. szám

1989. május 11., csütörtök Somogyi Néplap 5 Rendszeres az úszásokta­tás a mosdósi tüdő­gyógyintézet kristály- tiszta vizű, új uszodájá­ban. A hétfői szünna­pot kivéve hétköznapo­kon délelőttönként a környékbeli általános is­kolásoké a medence, 14 órától pedig a gyógyul­ni kívánók, és a nagy- közönség számára nyílik lehetőség, hogy úszómes­teri felügyelet mellett, ki-ki igénye szerint mo­zogjon. Sajnos több környékbeli általános iskolának is gondot okoz, hogy — bár a lehetősége megvan az úszásra —, a közlekedési költségek (meg) akadá­lyozzák az egészségesebb életmód, a betegségek megelőzése szempontjá­ból oly fontos testedzési forma szélesebb körű ki­használását. Képeinken a nagyberki általános iskola 7. a. osztályának harminc ne­bulója gyakorolja az alapelemeket. Á kaposvári Táncsics gimnázium tanárai a hivatás becsületéről bele művelődési program­juk,. hanem a környék fal­vaiban élő emberek szemlé­letét is formálják. Sió mentén nemcsak ered­ményes gazdálkodásnak le­hetünk tanúi, hanem a mű­velődés, a tanulás fontos szerepéről is meggyőződhe­tünk. A tanácskozás a délutáni órákban ért véget, a gondo­latok azonban tovább fo­galmazódnak. Kutatók, gazdasági vezetők a munkahelyi művelődésről Űjjáéledt a munkahelyi művelődési szakbizottság. Eddig is működött ugyan, ám tegnap megtartott ta­nácskozása azt bizonyította, hogy megújulni szándéko­zik. „A gazdasági alkalmaz­kodás kulturális feltételei” címmel meghirdetett elő­adást a helyi törekvések bemutatásával egészítette ki a Kaposvári Cukorgyár igazgatója, illetve a Sió Mente Termelőszövetkezet elnöke. A tanácskozás témája valóban fölkeltette az ér­deklődést az előadókban éppúgy, mint a hallgatóság­ban. Kováts Imre, a Kapos­vári Cukorgyár igazgatója fontos üzleti tárgyalást ha­lasztott el, hogy í’észt ve­hessen a munkahelyi mű­velődési szakbizottság munkájában, elmondhassa a vitában véleményét, ami­hez elöljáróban hozzáfűz­hetjük: talán most ez volt fontosabb számára, és sze­mélyén keresztül a gyár­nak. A résztvevők zöme üzemi népművelőkből állt, a munkahelyek' szociálpoli­tikai és személyzeti osz­tályvezetőket delegáltak erre a számukra is fontos tanácskozásra. Kellemes szellemi izgal­mat keltett László József, a SAS Légitársaság magyaror­szági képviselete vezetőjé­nek előadása a légitársaság­nál lezajlott gyökeres kul­turális változásokról. Ter­mészetesnek vettem azt is, hogy néha remlámízűen fo­galmazott, ám a gazdasági tevékenység megújításáról sok hasznos útmutatást adott, amelyet hazai viszo­nyok között is érdemes kö­vetni- Az évtized végére a skandináv államok légi- társasága világelső helyre tör — ebben kulcsszerepe van a vállalati kultúrának is — bizonyította példák erejével. Ennél a kereske­dők megelégedettségére tö­rő légitársaságnál a válla­lati struktúra részének te­kintik mindazt, amit a szol­gáltatással nyújtani tud­nak az utasoknak, s az is fontos, hogy a dolgozók szintén jól érezzék magukat a munkahelyükön. Elméletileg megalapozott, ám kissé vázlatosra sike­rült előadásában Zsikó Já­nos, a József Attila Tudó-, mányegyetem oktatója azt fejtegette, hogy a magyar gazdaság megújításában mi­lyen nagy a fontossága az emberi tényezőknek. A szer­kezet-átalakítás nem nélkü­lözheti a tudás fölértékelő­dését — állapította meg. Ám mindaddig, amíg a nemzeti jövedelem csekély hányadát, 2,8 százalékát for­dítjuk kutatásra, talán egyik legfontosabb felté­tele hiányzik a gazdasági kibontakozásnak. A megle­vő tudományos, műszaki eredmények sem épülnek be a gazdaságba, nem vál­nak igazán hajtóerővé. Hasznos gondolatokkal foglalkozott korreferátu­mában a Kaposvári Cukor­gyár igazgatója, amikkel nemcsak a gazdasági veze­tőknek érdemes foglalkoz­ni, hanem azoknak az üze­mi népművelőknek is, akik küldetésüknek tekintik fel­adatukat a munkahelyi mű­velődés terén. Eddigi szere­pük nyilván annyiban vál­tozik, amennyiben a gazda­ságok fontosnak tartják te­vékenységüket, azt elisme­rik. Az 1985-től elkezdődött folyamatot mutatta be Ko­váts Imre: új típusú veze­téssel, a tulajdonosi szemlé­let formálásával, az okta­tás és művelődés szerepé­nek növelésével, a nyilvá­nosság segítségével gazda­sági hatékonyságuk is nőtt. Ám korlátnak tartja a tu­lajdonviszonyok mai álla­potát és a vállalati önálló­ság hiányát. Siójut termelőszövetkeze­te az országnak is példát mutatott. A faluképviseletet vállaló szövetkezet, ha nem vetekszik a SAS Légitár­saság sikereivel, ám talán a skandinávok is szívesen vennék Boda Jánof tsz-el- nök „tanácsait". Milyen szerepe van a művelődés­nek a tizenöt ágazatban eredményesen gazdálkodó termelőszövetkezet életé­ben? A kérdést így nem lehet föltenni. Nemcsak a munkahelyek életébe szól pedig azok anyagi értéket termelnek. Bennünket nem a felszólalás háborított csak fel, hanem az is, hogy sen­ki nem reagált erre a meg­állapításra, pedig ültek ott a széksorokban pedagógus • képviselők is. Pellion Jenő: — Sztálin mondta azt, hogy az értel­miség nem állít elő anyagi értéket, tehát másodlagos. Ma mindenki bírálja a sztá­lini modellt. Szerintünk nem bírálni kell, hanem megvál­toztam azt. Ezért küldtük el véleményünket több megyei közép- és általános iskolá­ba és az óvodákba, valamint a városi és a megyei ta­nácshoz is. Kedvező megyei válasz Konecsni Sándor: — Ed­dig tíz helyről kaptunk egyetértő választ. A mernyei központi napközi otthonos óvoda dolgozói például azt írták: kérik, hogy ne hasz­nálják ezután a bérrendezés kifejezést, mert ez nem az. Állásfoglalásunkkal mi tisz­tességesen akartuk tájékoz­tatni a közvéleményt. Ami­kor számolni kezdtünk, ak­kor derült ki, hogy mi ma­rad abból a 40 százalékból, amit beígértek. Mihályfalvi László: — A megye és a város kedvezően reagált észrevételünkre: el­ismerték kérésünk jogossá­gát, és — figyelembe véve az anyagi lehetőségeket — a tanács tenni is akar. Bernáth Sándor: — Ez azonban kevés: éveken ke­resztül kevesebbet kapott a megye az országos átlagnál a pedagógusbérek rendezé­sére. így történhetett meg, hogy a megyék rangsorá­ban a hivatalos statisztika szerint ma a 14. helyen áll Somogy. Mihályfalvi László: — Ugyanakkor azt halljuk, hogy az iskolákban megma­rad a dologi kiadásokra for­dítható pénz. Ennek szerin­tünk két oka van: vagy nem tudták elkölteni már, mert olyan későn kapták meg, vagy rossz az elosztás rendszere: túldotálnak egyes intézményeket. Vámos Zoltánná: — Azért kértük azt, hogy az Ország- gyűlés tűzze napirendre az oktatásügy helyzetét, mert nemcsak a bérekről van szó. Egy ilyen napirend kapcsán mindent meg lehet tárgyal­ni. A tanárok felelőssége Mihályfalvi László: — Szerintünk a hiba a társa­dalmi értékrepdszerben van, és most egymásra vár a kor­mány, az oktatásügy és a pedagógustársadalom. Va­lakinek elsőként lépni kell: nem hiszem, hogy a pedagó­gusoknak. A pedagógus azon kívül, hogy oktat, nevel, fe­lelősséget is vállal a jövő generációjáért. Mi hisszük, hogy ez a generáció lesz az, amely kimozdítja majd az országot ebből a mostani állapotából. Ehhez az is kell, hogy a diákok fel tudjanak nézni a pedagógusra. Fel­nézni pedig csak akkor tud­nak, ha látják, milyen az értelmiségi életvitel: ha a tanár műveli magát, utazik, világot lát. Ma nem ezt csi­nálja, hanem másodállásért, pénzkereseti lehetőséget hajt. Sajnos, ma ez a példa­kép a társadalomban. 1 Pellion Jenő: — A társa­dalom — a maga módján — ezt a magatartásformát rek­lámozza. Mi nem tagadjuk, hogy a pedagógustársada­lomnak is vannak gyengébb tagjai, de ha megváltozik a társadalmi értékrend, min­den bizonnyal közülünk is kikerül az, aki selejt. Somogybán minden isko­latípusban túljelentkezés van. A legfrissebb adatok szerint egyedül a gimnáziu­mokba nem jelentkezett annyi diák, amennyire szá­mítottak. Pedig a jövő ér­telmiségének jelentős része a gimnáziumokban kezdi meg középiskolai tanulmá­nyait. Kercza Imre nem. A magyarországi bör­tönökből ugyanis nem szokás a szökés. Ö is inkább a fe­leségére meg a két gyereké­re gondol, akik ma este egyedül ülnek a tévé elé, mert neki szolgálatban kell lennie. Egyetlen porcikája sem kívánja, de ez a foglal­kozás már csak ilyen. Ki­csit bánatos, kicsit mérges, nem törődik hát a rabok ba­jával. Örömükkel még úgy sem. Másnap délelőtt egy óra kell, hogy elkészüljenek. Az utolsó téglasor bontá­sát Pillangó végzi. Óvatosan, ügyesen dolgozik, hogy a külső vakolat meg ne sérül­jön. Csak a vakolat választja el őket az udvartól, s kívül­ről semmit nem lehet fölfe­dezni az egészből. Az ebédet még megvárják. Bár ezúttal* sem túlzottan ízlik nekik, megeszik, hiszen ki tudja, mikor jutnak legközelebb élelemhez. Kaja után gyors haditerv- egyeztetés következik. Én kilököm a vakolatot, és kibújok. Utánam jöttök sorban valamennyien. Imre- fiéket leütjük, hogy ezzel védekezhessenek, és ne Von­ják őket felelősségre. Az ud­varon közvetlenül a fal mel­lett haladunk egészen a sa­rokig. A járkálón az őr csak egy rövid szakaszon láthat bennünket. Remél­jük, vasárnap délután, eb­ben a szép napsütésben egy kicsit elbóbiskol, mert kü­lönben rajtaveszthetünk. A lényeg a gyorsaság! Há­tul, ahol az őr elől eltakar bennünket a fal egyik ki­ugró része, felmászunk, át a szomszédos iskola udva­rába. Ha kijutottunk, szer- teszéledünk. Akit nem tud­nak elkapni, az találkozik a városszéli erdőben, a for­rásnál. Tudjátok, merre kell menni.,. Romeró közben az ab­laknál áll, és figyel. Az őr a falon sétálgat, majd el­tűnik a kanyarban. Romeró számolni kezd. Huszonhétnél bukkan föl újból a fegyveres őr. — Nincs túl sok időnk, de ahhoz elég, hogy vala­mennyien árnyékba mene­küljünk, ha kijutottunk az udvarra. Szerencsére az őr föntről a lyukat nem lát­hatja, így csak arra kell ügyelnünk, hogy bennünket észre ne vegyen. — Na fiúk, készüljünk föl! Titeket hármótokat le­ütünk. Igyekszünk akkorát csapni, hogy ne nagyon fáj­jon. (Folytatjuk.) A kaposvári Táncsics gimnázium könyvtárában hatan* üljük körül az asz­talt. A kérdésekre Mihály­falvi László, Pellion Jenő, Vámos Zoltánná, Bernáth Sándor és Konecsni Sándor válaszol. A téma a tanári kar állásfoglalása, amelyet lapunk tegnapi számában is­mertettünk. Valójában nem­csak erről, hanem az értel­miség megbecsüléséről esik szó. A pedagógusok énükében Horányi Barna Mihályfalvi László: — A pedagógusok erkölcsi és anyagi megbecsülése mesz- sze elmaradt a hozzá hason­ló értelmiségi rétegekétől. Az utóbbi másfél-két évben viszont olyan vélemények, állásfoglalások kerültek nyilvánosságra a különböző lapokban, amelyekből a közvélemény arra következ­tethetett, hogy a pedagógu­sok béremelést kaptak. Ez egyértelműen a közvéle­mény félrevezetését jelenti még akkor is, ha nem volt szándékos: a' pedagógusok nem kaptak központi bér­emelésit. Az utolsó csepp a pohárban a Magyar Hír­lapnak az a tudósítása volt, amely milliárdos béremelés­ről szólt. A közvéleményben joggal alakulhatott ki az az álláspont, hogy a pedagógu­soknak folyton jár a szájuk, és közben többször is kap­tak már béremelést. Ezért döntöttünk úgy, hogy tilta­kozunk ez ellen a hamis szemlélet ellen. Az is egy­értelmű, hogy nem elég csak tiltakozni, hanem a létünk érdekében a következő lé­pést is meg kell tenni: ezért született meg az állásfogla­lás. Nemcsak a saját érde­künkben, hanem a pedagó­gusok érdekében. Mindenkit meg akarunk nyerni ennek az ügynek. Az országgyűlés téli ülésszakán Kosztolánczi Jánosné kaposvári képvise­lő mondta felszólalásában azt, hogy miént követelődz- nek a pedagógusok, amikor a munkások is hallgatnak, Gyarmati László Romeró 19. Néma csönd tölti be a cel­lát. Imrefi, Kerekes és Or­sós arcán talán a káröröm fénye vibrál: „Ugye, mi meg­mondtuk, hogy nem érde­mes próbálkozni?” — Ki kéne bontani a fa­lat — tűnődik Füredi. Csend, és megint csak csend. Romeró hirtelen fölugrik: — Bontsuk ki a falat! — Mivel? — kérdezi Ba­logh. — Ezzel ni! — csatlakozik az ötlethez Pillangó, és ka­bátja ujjából előhúzza a ké­sét. — Igazatok van. Ki kell bontanunk a falat. Ehhez nem kell nagy tudomány ... Az ablakhoz megy, s mé­regeti a fal vastagságát. — Mindössze öt téglasor. Es, ha jól látom, annak ide­jén nem igen adtak ennek a malternak cementet. Pillangó kombinál. Bemé­ri,, hol lehet a legjobban ta­karni a műveletet, hogy a „círklin” keresztül ne lehes­sen felfedezni a falbontást. — Itt csináljuk! Az ágy támlájához két törülközőt te­rítünk, akkor nem vehetik észre ... Felváltva fogunk dolgozni. Én kezdem. Azzal már neki is gyűrkő- zik. Nem kell túl nagy erőt kifejtenie, az öreg épület vi- 1 zes faláról könnyen lejön a malter. Szorgalmasan kapar­ja a téglákat összetartó ha­barcsot. A szemetet a kiüre- siiett szekrényekbe pakolják a téglatörmelékkel együtt. A földön mindig tisztaság van; a véletlenül belépő bör­tönőr'így nem tudja fölfe­dezni a mesterkedést. Or­sós, Kerekes és Imrefi rá­adásul. ha szökni nem is akar, de segít. Ott állnak a kukkoló előtt, testükkel fe­dezik a belátást és hangosan ricsajozva játszanak: snób- liznak. Már beesteledik, mi­re megtelnek a szekrények a hulladékkal. Csupán egyet­len téglasor van hátra. — Azt majd holnap dél­előtt szedjük ki — adja ki az utasítást Pillangó. — Most pedig gyorsan lefekszünk, ne­hogy a smasszer bedugja a pofáját. Villanyoltáskor a börtönőr csak bepillant, s látja: min- d.en a legnagyobb rendben. Eszébe sem jut, hogy gya­nakodjék. Főként szökésre VALÓS TÁRSADALMI ÉRTÉKRENDET AKARNAK

Next

/
Thumbnails
Contents