Somogyi Néplap, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-09 / 107. szám
1989. május 9., kedd Somogyi Néplap 3 Az új körülményekhez alkalmazkodó munkastílus az MSZMP Kaposvári Városi Bizottsága ülésének napirendjén TOVÁBBÉPÍTSÜK? LEBONTSUK? A pártbizottság feladatkörére, munkastílusára és -módszerére vonatkozó javaslatot tárgyalta meg május 5-én az MSZMP Kaposvári Városi Bizottsága. — A munkastílus és -módszer a párt politikájának gyakorlati megvalósítását jelenti, azaz arra ad választ, hogy az adott körülmények között hogyan dolgozzanak a párt testületek — mondotta Weisz Zoltán, a városi pártbizottság titkára, a napirend előadója. A pár.tértekezlet óta végbement változások szükségessé teszik a munkastílus és -módszer változtatását is. Ennek megfelelően olyan javaslatot terjesztettek a testület elé, amely magán viseli a pártértekezlet óta folytatott gyakorlatot és a belátható változásokat egyaránt. A munkastílus és -módszer újszerű elemei közé tartozik a nyitottság. E téren volt vita; akadtak, akik több kérdést is szabályozni akartak, ám a testület elvetette ezt a gyakorlatot, hang-' súlyozva: nem írhatják elő mindenre, mit kell tenni. Ez visszalépés lenne, és gátolná a munkát. Ezért csupán egykét kérdésben, például a lakóterületi politikai munkával és a választásokkal kapcsolatban fogalmazták meg konkrétan a tennivalókat. Ugyancsak figyelemre méltó változás az úgynevezett pártbizottsági állásfoglalás kialakítása. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a korábbi utasítgatások és határozatok helyett álláspontot alakít ki a pártbizottság minden olyan kérdésben, amely a várost és a város- környéket foglalkoztatja. Ezt tudomására hozza a párttagoknak és az érdekelteknek egyaránt. Figyelembe venni nem kötelező, azaz a direkt módszerek helyett a politikai meggyőzés kerül előtérbe. Egy példa erre: köztudomású, hogy a pártbizottság lemondott a káderhatáskörről. Álláspontját viszont minden esetben kialakítja. Ez azonban nem kötelezi a kinevezőt; úgy dönt, ahogy jónak látja. Azt az igényt, hogy a pártbizottság foglaljon állást a társadalmat foglalkoztató minden kérdésben, helyeselték a testületi ülésen. S éltek is a lehetőséggel: megfogalmaztak egy tiltakozást. Ennek a lényege a következő: a szabályozás fogyatékosságai képtelenek kezelni (és kizárni) bizonyos szélsőségeket, például a vezetői munka anyagi elismerése terén. A városi pártbizottság a mai gyakorlattal nem ért egyet. Teljes mértékben támogatja, hogy a kiválóan végzett vezetői munka kapjon megkülönböztetett anyagi elismerést; határozottan tiltakozik azonban az ellen, hogy akár egy ember is több mint ezer állampolgár keresetének megfelelő anyagi elismerésben részesüljön. Hogy az új munkastílus megvalósítása nem a távoli jövőre vár, ezt az említett tiltakozás mellett az is bizonyítja, hogy száműztek minden protokollt, hivatalos merevséget a pártbizottsági ülésről. Sárái Árpádnak, a megyei pártbizottság első titkárának a pártértekezletről tartott tájékoztatója után közvetlen beszélgetés alakult ki a vendég és a testület tagjai között — mindenki nagy tetszésére. — Tudjuk, hogy bizonyos kérdésekben változások várhatók a közeljövőben. így többek között a szervezeti szabályzat és struktúra módosulására, a párt törvény megalkotására lehet számítani. Ezért az elfogadott javaslatot nem tartjuk örökérvényűnek — mondotta Weisz Zoltán. Korszerűsége egyebek mellett éppen abban van, hogy rugalmasan alkalmazkodik a változásokhoz. (Szegedi) Végső szakaszához érkezett a nyári idegenforgalmi szezonra történő felkészülés a Balaton déli partján. Boglárlellén — a leilei mólóhoz vezető fűzfák között — emeletes vendéglátóipari létesítmény alapozását végzik, melyben étterem, bár és ajándékbolt lesz. Nem mindenki figyeli örömmel a betonozó munkások sürgését. Malétei Barna Gyula, a szomszédos étterem tulajdonosa jogainak megsértését látja abban, hogy az építkezésről hivatalosan nem értesítette a városi tanács. — Így nem tudom megfellebbezni azt a döntést — panaszkodik —, amely ide, a már több éve a nyaralók szolgálatában álló vendéglátósok üzletei elé engedett építeni. A terület korábban építési tilalom alatt állt. Ezt figyelembe véve fektettek a környékbeli ma- gánvendéglátók, köztük én is komoly pénzösszegeket üzletükbe. Kertész Rezső, a Kisosz megyei' titkára arról tájékoztatott: 1987 őszén szervezete azzal a kéréssel fordult a helyi tanácshoz (is), hogy tervezzék előre a kereskedelmi és vendéglátó jellegű beruházásokat. Azt kérték, legyen folytonosság a tanácsi munkában, ne mindig az éppen státusz- -ban ülőtől függjön: mi engedélyezhető és mi nem. Mert az utódok nem vállalják fel a korábbi rossz döntéseket ... Galgóczi Károly két éve a város főépítésze. — Meg kellene szabadulni végre azoktól az illúzióktól, miszerint azt hisszük, hogy a Balaton-part mai formájával meg tudjuk tartani az igényes vendégeket — mondja. — A minőségi turizmus feltételeit kell végre megteremtenünk, de ez nehéz, ha a saját monopóliumukat védők akadályozzák a munkánkat. Igaz, ők most már csak vizsgálódni, feljelentgetni tudnak. Júniusra (?) elkészül az épület. Ruttner Györgyi az egyik fagylaltozó tulajdonosa. Képviselője, Spák Csaba a következőket nyilatkozta: — Jogszabály írja elő és a tanács gazdasági érdeke is (tenne), hogy nyilvánosan meghirdessék az építési területet. Ezt nem tették meg, pedig évek óta lett volna rá jelentkező, többen licitáltak volna érte. A tanácson most azzal védekeznék, hogy várospolitikai fórumon a nyilvánosság elé tárták a terveket. Ezekre azonban egyetlen érdekeltet (sem vállalatot, sem .magánszemélyt) nem hívtak meg. Mi úgy tudjuk, hogy a leendő tulajdonosok nem rendelkeznek iparengedéllyel. A cégbíróságon nincsenek bejegyezve, és a tanács szakigazgatási szervei is csak pletykákból tudnak arról, hogy vendéglátóipari beruházás folyik a parttól tíz méterre. A közterület-használati engedély kiadását testületi ülésen szavazta meg a tanács vezetése. A döntés a szak- igazgatási szerv feladata lett volna, ezért a törvény- sértő határozatot a megyei tanács visszavonatta. De a tilalom idején is nagy sietséggel építkeztek. Félünk, ha az alapra felkerülnek az első téglák, már hiába élünk fellebbezési jogunkkal. — Magánszemély miképpen kezdhetett el közterületre építkezni? — kérdeztem a főépítésztől. — Az építtetők már aláírtak egy nyilatkozatot — mondta —, hogy az épületek tulajdonjogáról lemondanak a magyar állam javára. Ök csak bérlők lesznek. — Nem a konkurencia megjelenése zavarja önöket? — kérdeztem Spák Csabától. — Nézze, itt egy 300 méter sugarú körben eddig is 35 gazdasági egység működött. Mi nem az igazságos versenytől félünk. De üzleteinkre a most épülő ház gazdasági udvara néz: a kukák, göngyöleghegyek. És ha beáll majd a söröskocsi, megközelíteni sem lehet bennünket. Problémánk fair megoldását akarjuk. — Még arra is vállalkoznánk — kapcsolódik a beszélgetésbe Malétei Barna Gyula —, hogy közös megegyezéssel, közös pénzből lebontjuk az alapot és helyreállítjuk a zöldterületet. Az épületet akár 10 méterrel arrébb, a sétány másik oldalán is felhúzhatnák; ott nem zavarna bennünket. — Ez a terv nem kivitelezhető — mondta ár. Halász Lajos, a tanács vb-tit- kára —, mert az a terület a Mahart kezelésében van. Az „ügy” folyamáni, sajnos, követtünk el hibákat. A megyei tanács jogosan kifogásolta eljárási szabálysértésünket. Mi akikor azonnal leállíttattuk az építkezést. Mivel a munkát folytatták, több esetben, összesen 148 896 forintra büntettük meg az építtetőket. Állami forrásból ilyen beruházásokra nincs pénz. Bennünket egyetlen szempont vezérel: városunk lakói minden évben hozzájuthassanak az idegenforgalomból származó bevételekhez. Ba- látonbogláron és környékén jelenleg csak egy színvonalas étterem áll a vendégek rendelkezésére. Ha a most épülő elkészül, utazási irodát fognak „szervezni rá”, s az fokozza a szervezett turizmusit. Borosán Károly építési csoportvezető elmondta, hogy április 26-án elküldték a (10-én) kért építési tervet Malétei Barna Gyulának, aki ennek alapján 15 napon belül föllebbezhet. A munka ez idő alatt szünetelni fog. — Remélem — mondta —, sikerül úgy rendezni a vitát, hogy nem egyesek, hanem a köz javát fogja szolgálni. Valóban?! Czene Attila , „...GYŰLÖLNI TANULTUK A MÁSIKAT...” Miklósi ébredésre vár Miklósi újkori története az 1940-es évektől kezdődik. Amikor a szinte kizárólag sváb családokból álló falu szakításra kényszerült. Szakításra — önmagával. Hitler hatalomra jutása, majd a magyarországi nyilasok térnyerése válaszút elé állított sok embert ebben a községben is. Nem kevesen voltak, akik németeknek, sőt „volksbundosoknak” vallották magukat, mások úgy érezték, hogy Magyarország a hazájuk, s jóllehet az anyanyelvűk német, ők mégis magyarok. A falu szétzilálódása a háborúban kezdődött — mondja Böhm János, a hosszú tornácos ház mögött. Leállítja a fülsiketítő zajjal zörgő darálót, és a konyhába tessékel. — Nem szívesen beszél az ember azokról az időkről. Jöttek az oroszok; a volksbundosok egy része elmenekült előlük. A helyükre betelepedtek a környékről a cselédek. Azután 1947 őszén kitelepítették azokat, akik németnek vallották magukat, majd érkeztek a felvidéki magyarok. Aki sváb volt, papírt kapott: 24 órán belül hagyja el a házát. Senkit nem érdekelt, hogy ki hová megy... Bennünket — holott magyarnak váltottuk magunkat — egy távoli rokon fogadott be. öten laktunk egy szobában, de örültünk, hogy tető van a fejünk felett. Kemény idők voltak. Nincstelenekké váltunk, s ötszörhatszor költöztünk, míg sq- kadjéra végre otthonra leltünk. Még korábban, a hitleristák idejében a kettévált faluban gyakran a testvér a testvérrel sem beszélt. Mert az egyik németnek, a másik magyarnak mondta magát. Mindennaposak voltak a zavargások, verkedések. Gyermekként mi nem tudtuk, hogy miért, de gyűlöltük, gyűlölni tanultuk a másikat. A felszabadulás után pedig ahelyett, hogy rendeződtek volna a dolgaink, érkeztek a betelepültek, s minket is kilakoltattak, Az emberek nem mertek németül beszélni. A helyzetünk csak évek múltán enyhült. Böhm János arca komor. Ma is fájnak az emlékek. A kegyetlen évek, az embert próbáló hetek, hónapok. A Dédász tabi villanyszerelőjének szíve rendetlenkedik, ezért Füredre készül a szívkórházba. — A Magyarországi Nér metek Demokratikus Szövetségének választmányi tagja vagyok — folytatja —, de úgy látom, hogy nem sokat tehetünk. Amit akkoriban, négy-öt évtizede elrontottunk, ma már visszafordíthatatlan. Mi azért még meg- pórbáltunk valamit. Nemzetiségi vegyes kórust alakítottunk sógorom Vinkler István és az akkori török- kopányi igazgató, Eröss Lenért vezetésével. Bekerültünk a Röpülj, páva országos döntőjébe, szerepeltünk a tévében és más helyeken is. Aztán a sógorom meghalt, az igazgató úr elköltözött, s nem volt, aki továbbvigye, Pedig még a kaposvári svábbált is mi indítottuk el! Csakhogy kiöregedtünk a lelkesedésből, s mindenki a maga gondja- baja után futkos. Gyerekeink már nem is igen beszélik a német nyelvet. Mi, idősebbek pedig, ha egyetlen magyar is van a társaságban, csak magyarul beszélhetünk, mert azt mindannyian értjük. Miklósiból elköltözött az alsó tagozatos iskola, a gyerekek Török- koppányba vagy Tabra járnak. A mostani politikai helyzetben már ápolhatnánk nyugodtan nemzeti hagyományainkat, csak éppen nincs rá igény. Zics, Kára, Bonnya, Szorosad, Somogydöröcske Ná- gocs. Valamennyi egészen vagy részben sváb község volt, miként Miklósi is. Közülük Miklósi a legelzár- tabb, itt maradt fenn legtovább a német közösség. —> Azzal, hogy a Zics és Miklósi közötti 2—3 kilométeres utat csak mintegy tíz éve építették meg, óriási hátrányba kerültünk. Munkalehetőség mostanáig nem volt a faluban, így mindenkinek el kellett járnia Tabra, Nágocsra, vagy máshová. Én például télen-nyáron naponta gyalogoltam Zicsbe, ahonnan a busz bevitt Tabra. Ezt nem sokun vállalták, inkább elköltöztek. A tanácsi elöljárót, Steinbacher Sándort sem a faluban, hanem a munkahelyén, Nágoeson találtuk. A tsz- majorban értük el, — Ma mór megszűnt a faluban a különválás, A német és magyar családok nem háborúskodnak, sőt igen gyakori ai összeházasodás. Német felirat soha nem díszítette a közséig határát, ott mindig is a Miklósi tábla hirdette a falu nevét. A felszabadulás előtt még a magyar iskolában tanították a német nyelvet, azóta már az iskola is megszűnt. Talán nincs is olyan sváb család a faluban, amelynek rokona ne élne valahol a világban: az NDK-ban, az NSZK-ban. Kanadában vagy másutt, ök időnként megjelennek: látják a fejlődést, hogy most már van villany, telefon, törpe vízmű, javul az úthálózat. Csak az a 2,6 km-es út Zics és Miklósi között! Az a nagy fájdalmunk. Mert ha azt korábban megépítik, akkor nem került volna ennyire peremre a falu. Most május elejétől végre negyven dolgozó kezdi meg a munkát az iskola épületében. ahol a tabi kempingcikkvállalat létesített kihelyezett varrodát. Ez nagyot lendít a falu életén. Miklósiban elült a zivaj. Csend vergődik a kihalt utcákon. Itt-ott düledező, lakatlan házak jelzik az idő könyörtelen múlását... De ott! Ott már néhány új ház emelkedik! Gyarmati László Két éve működik Barcson az öcsi Téesz. Hatvan általános iskolás dolgozik itt felváltva. F® tevékenységük a sertés- hizlalás és -nevelés. Tartanak juhokat, nyulakat, lovakat, baromfit. Tavaly nyereséggel zárták az évet. Egyéni avagy közérdek ^
