Somogyi Néplap, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-02 / 101. szám
1989. május 2., kedd Somogyi Néplap 5 Berzsenyi nevét vette fel a marcali gimnázium Szép siker a szavalóversenyen Berzsenyi Dániel nevét vette fel a marcali Lady János. Gimnázium. A névadóünnepséget a másodszor megrendezett, s a költő nevével fémjelzett vers- és prózamondóverseny keretében tartották meg. A rendezvénysorozat Berzsenyi mellszobrának megkoszorúzásával kezdődött szombaton Niklán, majd vasárnap a gimnázium aulájában a „keresztelővel” folytatódott. Varga István gimnáziumigazgató köszöntötte a viharos őszi időjárás ellenére szép számban megjelent vendégeket, Takáts Gyula Józisef Attida-díjas költőt, dr. Horváth Sándort, « megyei tanács társadalompolitikai főosztályának vezetőjét, dr. Grübl Lászlót, a marcali pártbizottság első titkárát, a szavalóverseny zsűrijét. Ünnepi beszédében Takáts Gyula méltatta Berzsenyi szellemét. — Hogy Berzsenyi nevét veszi fel ez a marcali gimnázium, szinte természetes — mondotta —, hiszen az ő szavaival élve a „kis magyar Weimar”, azaz Keszthely és a niklai lakóház között ez a táj volt az, amelyben élt és amelynek világa éltette és ihlette az embert és a költőt. Itt nőtt és emelkedett emberségben, magyarságban és szellemében péddaadó tanítójává nemzetünknek, ö volt a magyar lírában és iroda- lomböicseletünkben, a görögből átmentett „poétái szépnek” és a „szeretetnek”, mint „legfőbb erőnek” és velük a „hasznos szépnek” is a hirdetője. Berzsenyi életszeretete embe r iség-horizon tű. „Pöé- tai harmoniaticája” az emberiség kiútját kutatja koTakáts Gyula rónák, vagy mondjuk talán így — mert egyre nekünk izén — korunk zűrzavarából. Társaságunk 1986. évi Országos Berzsenyi szarva- lóversenyének és a mainak is a nagy sikere azt bizonyítja, hogy ifjúságunk szíve és szelleme nyitva áll költőnk zsenije előtt. Nyitva mindhalálig csiszolt szépségű magyar vers előtt, melynek egyszerre a természettől adott, tehát született és magát növelő tudós mestere volt Berzsenyi Dániel.” Takáts Gyula beszéde után a vései tsz-élnökhe- lyettes zászlót ajándékozott az iskolának, hogy az ,„a gazdaság és az iskola kapcsolatának szimbóluma legyen”. A névadó ünnepség befejező akkordjaként Papp János színművész nagyszerű előadásban nyújtott át egy csokrot a több mint egyórás Berzsenyi- műsorából. A rendezvénysorozat következő programja a „Kettős zsoltár” című kiállítás megnyitója volt a múzeumban. A kiállítás, irodalmi alkotások illuszitrációit vonultatja fel, melyét május 20-ig tekinthetnek meg a látogatók. Mint Eigel István, a Berzsenyi Társaság művészeti alelnöke megnyitó beszédében elmondta, „kiállításunkkal azt a mozzanatot szeretnénk bemutatni, ami az irodalmi és a rajzművé- szef szerencsés kompromisszumát reprezentálja a hazai viszonylatban”. A megnyitó után kezdődött a szavallóverseny döntője. Ebbe 17-en jutottak be a 42 indulóból. Az első helyet s a város fődíját Varga Krisztina, a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola magyar—népművelés szakos hallgatója nyerte el. Második lett, s ezzel Eiigiel István különdíját kapta Horváth István, a Tungsram Rt. nagykanizsai dolgozója. A harmadik helyein Polá- nyi Éva magyar—történelem szakos tanárnő végzett Gyomaendrődről. Az esti gálán a győzteseket hallgathattuk meg újra, majd a rendezőség adott fogadást a versenyzőiknek s a vendégeknek. Spanics Gábor _____________TV-HÉZŐ_____________ M ese felnőtteknek Sokszor érez késztetést az ember arra, hogy elbújjon az őt körülvevő világ elől. Gondoktól megcsömönlötten keresi azt a talpalatnyi földet, ami csakis az övé, ami menedéket nyújt, s talán értelmet ad életének. Föld kell, ahová nem ér el a hatalom. Mindent elkövet azért, hogy megteremtse magának ezt a környezetet, s vágya csupán a nyugalom. A kísértetek azonban nen*. mindig járnak sikerrel. Ember embernek farkasa. Madridban élt egyszer két különös barát. Rafa és Je- romo. Gyermekkorúiktól ismerték egymást. Rafa volt a komolyabb, sokat olvasott, tudást akart magának szerezni. Jeromo könnyed, léha életet ólt. Ö volt az ug- ratás.ok kiagyalója, de azokban társa volt barátja, Rafa is. Birodalmuk egy kis folyó és az erdő volt. Az erdő közepén állt egy hétvégi ház, s gazdájával, a város polgármesterével a civilizáció költözött a fák közé, s egy maroknyi elidegenedés. Volt annak a polgármesternek egy szép leánya, akit Silviának hívtak. Megtetszett mindkét legénynek, s igyekeztek a kedvében járni. Az apának a komolyabb Rafa tetszett jobban, s halálos ágyán abban a tudatban halt meg, hogy leánya őt választja majd. Nem így történt. Fiatalság bolondság! Silviának Jeromo nyerte meg a szívét, kinek élénk képzete tvilága mágnesként vonzotta a lányt, összeházasodtak, de gyermekük tíz évi együttlét után sem született. Rafa közben Angliában járt, ismerkedett a világ dolgaival. Hazatérésekor a gyermekkori jó barát, Jeromo., s annak hitvese, Silvia köszöntötte őt. Gazdagok voltak, előkelő szállodájuknak messze földön híre volt, csak éppen a kutya sem akart megszállni ott. Együtt dolgozták a pénzért. Rafa céltudatosan, Jeromo álmodozva. Közben Silvia gyermeket várt. Jeromo féltékeny Othellová változott, hogy annyi év gyermekte- lensége után arája akkor fogant meg, amikor barátja hazatért, Késével megsebezte Rálát. Felesége elhagyta, barátja nem. A vagyonos Jeromo nincstelen lett, Rafia pedig üres telkek fölött őrködött. Helyét kereste a nagyvárosban, s egyszer csak kigondolta. ho|y a felhőkarcolók árnyékában paradicsomot termeszt. Ügy is lett. Barátja« segítségével megalkotta birodalmát, mely bőségesen hozott termést, s csodájára járt a fél város. Igen ám, de a csúf és gonosz, amellett mindenható banknak is kellett a terület. Amikor Rafa és Jeromo egy kis időre elhagyta a várost, a területen megjelentek a Bank emberei, s föimorajlottak munkagépeik.. Ideig-óráig ellenálltak a barátok, aztán győzött a hatólom. A para- diicsomföld eltűnt, a területet simára gyalulták, hogy számítógépközpontnak rendezzék be a majdan ott tornyosuló épületet. Mondottam az elején: föld kell, ahová nem ér el a hatalom. De annlak keze hosszú, s mindenkinek utána nyúl. S ha nem tesznek kedvére, rendet vág a polgárok között. Szitáló csöppökben esik a májusi eső. Ne feledjétek: ember embernek farkasa! (Április 26., szerda. TV 1: Kettő jobb, mint egy. Spanyol film.) Berzeviczy Zsolt A Helikon: lelkesedésből jeles, szervezésből elégtelen Négy arany, három ezüst a somogyiaknak 11. Amint Kalmárt megpillantotta', fölugrott és eléje sietett. Romeró asztalához vezette és bemutatta a fiút: — Miss, ő Romeró, akiről már annyit meséltem önnek. Romeró elcsodálkozott, hiszen1 Kalmár nem is ismeri őt, akkor meg mi ez a színjáték, de aztán nem szólt semmit, csak kezet csókolt (így látta több filmben is) a nőnek. — örvendek, kedvesem — telepedett le Miss, és Kalmár is helyet foglalt az asztalnál. — Mondja, Kalmár úr! Önök mindent lerendeztek már? — Természetesen, asszonyom — Tehát, fiatalember — fordult a nő Romeróhoz — akkor ön az én alkalmazásomba lép. Higgye el, jól választott! Nem leszek hálátlan, s nem fogja megbánni. Nem tudom, az anyagiakról beszélt-e Kalmár úr? — Nem, asszonyom, konkrétan nem... — hebegte Romeró, mert érezte, hogy csapdába csalták. Ó nem akar selyemfiú lenni, de meg sem kérdezték tőle, egyszerűen természetesnek veszik, hogy elfogadja az ajánlatot. Ez a taktikájuk, vagy egyszerűen elképzelhetetlennek tartják, hogy vissza is lehet utasítani ilyen kedvező „állást”. — Szóval, én, úgy gondoltam, hogy magán titkáromként nálam lakna és kosztolna, természetesen ingyen. Ezen túl havonta adnék pnnek ... mondjuk ... — Egy pillanat, asszonyom! Mi már megbeszéltük, hogy alkalmanként Romero nekem is tenne egykét apróbb szívességet, úgy heti egy-két alkalommal. Tudja, szükségem lenne az üzleti tárgyalásaimon kísérőre, egy megbízható társra. Én ezekért a szolgálatokért természetesen külön fizetem a fiút. — Mi van? Még meg sem kaptam, s máris elvenné tőlem? Na, de nem bánom, egy kis kikapcsolódás biztosan jót tesz majd neki is. Szóval, akkor hol is tartottunk? Ja, igen, az anyagiaknál. A teljes ellátás mellé én adok mondjuk havi ötezer forint zsebpénzt. Ha közösen megyünk el valahová, a cékket természetesen én fizetem. Megfejelne ez önnek, fiatalember? Romeró hirtelen azt sem tudta, álmodik-e, avagy ébren van. Ennyi pénz talán nem is létezik! S ha hozzászámítja, hogy nem kell albérletre, étkezésre pénzt költenie, s ráadásul időnként még Kalmártól is csurran-cseppen valami, az egyszerűen mesébe illő. Szinte érezte, hogy megszédül, hogy akaratának — mely a visszautasítást dobolta agyában — nem tud engedelmeskedni. Végül halkan, nagyon halkan any- nyiit nyögött ki: — Persze. Az éjszaka hátralevő részében szórakoztak. Kalmár időközben, eltűnt, ő meg Missel beszélgetett, táncolt, miközben .szorgalmasan pusztították a rendszeresen kikért italokat. Miss régi úri családból származott, s a felszabadulás után sem lett a család nincstelen. Jelentős meny- nyiségű ékszert mentettek át az új rendszerbe, melynek a feketepiacon való értékesítésével mindig tudtak maguknak némi jövedelmet előállítani. A fiatal lány a család egy idős, de jómódú barátjához ment férjhez, aki hamarosan elhunyt, s egy szép nagy családi házat, valamint jelentős mennyiségű anyagiakat hagyott rá. Miss világ élétében hideg, számító szépség volt. Egyetlen férfit szeretett , mindössze. Egy sikeres írót, aki a családi kapcsolatok révén került közelebbi ismeretségbe véle. Az író azonban —házasember lévén — nem jöhetett számításba házastársként. Ráadásul éles eszű, jó szemű, tapasztalt férfi lévén,, hamar átlátott Miss felfogásán. Kiismerte megfontoltságát,, látta, hogy csak a saját érdekeit tartja szem előtt, csak azokért képes küzdeni. Néha le-lejárt hozzá a fővárosból. Szívesen fogadta a nő szexuális fel- kínálkozását, kihasználta az alkalmakat, de folyton éreztette vele, hogy nem szereti. „Kis butuskámnak” becézte, s ez rendkívül sértette Miss hiúságát. Mert c nemcsak szép, de okos is szeretett volna lenni! Igen, okos is! És ez a férfi őt butusnak nevezi ! Minél inkább éreztette vele az író, hogy nem sokra tartja őt, annál inkább kapaszkodott utána az asszony. Egy éve az utolsó találkozásukkor a búcsúzáskor megsimogatta a nő arcát: (Folytatjuk.) Három nap alatt a szervezők közül senki sem jött rá arra', hogy csalódik az ezerháromszáz diák, átláthatatlan, szövevényes a program, nem tud igazán íesztiváilihangulat kerekedni, fáznak a résztvevők. A pénteki megnyitó esőfelhőit vasárnapig orkánszerű szél terelte a fejünk fölött. A fűthetetlen szálláshelyéken sem vidult föl az ifjúság: : úgy tűnik, a rendezők csak napfényes időre számítottak, A záróesemény előtt, a vasárnapi gálát megelőzően szállingózni kezdtek a diákok, ki hogy tudott, igyekezett haza. Ha- az ifjúságot a helikoni szereplés alapján ítéljük meg, elmondhatjuk, mindent megtették a siiker érdekében. Különösen áll ez a somogyiakra : négy aranyat, három ezüstöt hoztak haza, sdkan kapták dicsérő oklevelet, különjutalmat. Középiskolásaink a vasárnapi gála műsorának egyharmadát adták. Somogyi aranyosok A kilenc kiadott arany Oklevélből négyet szereztek meg a somogyiak. A Lelle Táncegyüttes, Balaskó Andrea versmondó, Fonyódi Lilla és Harmat Ágnes fuvola- kettőse, Szabadj y Mónika marcali zongorista került a legjobbak közé. Ezüst oklevelet kapott a kaposvári Munkácsy Mihály Gimnázium női kara, a kaposvári 503. számú ipari szakmunkásképző Rozmaring altéra- zenekara, Nagy Rita siófoki versmondó. Szombaton érkezett a kórustalálkozóra a Munkácsy * gimnázium női kaira. A szokásos lámpaláz magasabbra szökött, hiszen több kóristát nélkülöznie kellett Dorogi István kórusvezetőnek amiatt, hogy nem hangolták össze a Helikont az országos tanulmányi versenyekkel. Egyenlőtlennek látszott a verseny, hiszen a nyolc kórusból hármat zenei tagozatos középiskolából választották ki. A két pécsit nem sikerült megelőzni a kaposváriaknak a versenyben, de a szombathelyiek elől elvitték a pálmát. Az értékelés fölhívta a figyelmet arra, hogy a középiskolai ének-zene oktatás óraszámát emelni kell. A szállás hangulata A somogyiak egyik szálláshelyén csák az éjszakai pihenő alatt hallgattak a siófoki rockzenészek hangszerei: szaporán gyakoroltak — ám szabadtéri tervezett fellépésük elmaradt. A Per- czel gimnázium zenészei új számmal készültek a fesztiválra, a szöveget még Keszthelyen is csiszolták. Takács Sándor, Hortobágyi József, Lassú Péter — magyarra fordítva — Vasútállomás nevű zenekara kellemes hangulatot teremtett a szálló somogyi lakóinak. Októbertől új kórusvezetője van a fonyódi gimnázium énekkarának. Kardos Kálmánné- val a Balaton Múzeumban a fellépés előtt beszélgettem. Tengerdi Győző után p vette ót férjével az együttes irányítását. — A kórus magját a harmadik osztályosok alkotják. A negyedikesek az érettségire készülnék. Kevés a fiú a kórusban, de ők nagyon lelkesen segítik a munkánkat. A somogyi művészeti szemlén mutatkoztunk be először. Noha felére csökkent a kórus létszáma, mégis sikerült arany minősítést szereznünk. — Kaposvárról nem fárasztó a fonyódi kórust is vezetni? — A fonyódi gimnázium erősebb volt nálam és a férjemnél. A lelkesedésük győzött meg bennünket arról, hogy szükség van ránk. Ezüstöt termett a kaposvári Rozmaring népzenei együttes műsora' a keszthelyi Helikonon, Nem először találkoztunk velük az országos diáknapokon. Husi Gyula, a somogyjádi óvoda fűtője, az együttes vezetője mutatta be együttesét. — Zenekarunk öttagú. Két szakmunkás még viisz- szajár az együttesbe, két fűtésszerelő tanuló mellett egy általános iskolás diák is bekapcsolódott a közös muzsikálásba. A versenyt figyelve megállapíthatom, hogy egyre több vonószenekar jelentkezik. A táncegyütteseket is már saját vonószenekarok kísérlik: Színésznek készül a versmondó Balaskó Andrea, a kaposvári Széchenyi kereskedelmi szakközépiskola érettségire készülő diákja csütörtökön estére már berekedt. így állt ki a dobogóra. A zsűri a diáklány tehetségét arany oklevéllel i^nerte el. Szerencsésein túl van a színművészeti főiskola felvételijének első rostáján, a hónap közepén áll ismét az árgus szemű szakemberek elé. Elaludt a keszthelyi Helikon’ lángja, két év múlva újra gyújtják. Horányi Barna Gyarmati László Holttéré
