Somogyi Néplap, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-05 / 104. szám
1989. május 5., péntek Somogyi Néplap 3 Kié az erdő, kié a vad? Véget kell vetni a rablógazdálkodásnak Vita egy készülő törvényről Beiktatták a Somogyi Néplap új főszerkesztőjét Készül a földtörvény, készül a vadászati törvény. Ezekről éppúgy, mint az agrárpolitikai tézisekről egyre élénkebb eszmecsere folyik országszerte. Mindinkább felszínre kerülnek, nyilvánoságra jutnak azok az ellentmondások, feszültségek, amelyek hosszú ideje léteztek ugyan, de az elhallgatás vagy a kényszerű tudomásul vétel sűrű ködében szunnyadoztak. IDÉZETEK EGY VITÁBÓL — A megye szövetkezeteinek tulajdonában több erdő van, mint amennyi búzatermő terület. Beleértve a vad- gazdálkodást is, erre az óriási értékre lényegesen több figyelmet kellene fordítani. (ősz Nándor, So- mogysziil.) — A tsz-erdők minősége lényegesen gyengébb, mint az állami erdőké. Nincs egyenlő gazdálkodási esélyünk. (Porcsa István, Vése.) — Meggyőződésem, hagy rablógazdálkodás folyik a magyar erdőkkel. Eladjuk lábon a fát, aztán behozzuk a kész terméket. (Dr. Csima Ferenc, Szenna.) — Támogatom azt, hogy legyen a vad azé, akié a föld, az erdő — de nagyon részletesen ki kell ezt munkálni, mert nemcsak előnyei, veszélyei is vannak ennek. (Németh fábor, Tapsony.) — A meglevő eszközökkel piacképes fafeldolgozást nem lehet folytatni. Fel kellene lendíteni a társulásokat, felkészülni arra, hogy verseny- képes fafeldolgozást folytassanak a tsz-ek is. (Keszthelyi Sándor, megyei tanács.) Órákig tartó parázs vita folyt a tsz-szövetség legutóbbi elnökségi ülésén, ahol felszínre került mindaz a gond, hátrány, amely ma jellemzi a termelőszövetkezeti erdőgazdálkodást, s az ehhez szorosan hozzátartozó vadgazdálkodást. A szövetkezetek ez irányú helyzetét jól jellemzik a számszerű tények. A megye harminc miliő köbméternyi fa- vagyonának 27 százaléka szövetkezeti tulajdon, ugyanakkor az éves 3,2—3,3 milliárd forintos árbevételnek csak a tíz százaléka keletkezik a termelőszövetkezetekben. MÉRSÉKLŐDIK A TELEPÍTÉS A megye szövetkezeteinek a kezelésében összesen nem egészen hatvanhétezer erdő van. Az utóbbi öt évben a korábbiak egyharmadóra csökkent a telepítés. Az okok között épp úgy megtalálni a telepítési költségek emelkedését, mint az egyre növekvő erdei vadkárokat. Mert nemcsak a szántóföldi kultúrákban okoz növekvő mértékű károkat a vadállomány, hanem az erdőkben, elsősorban a telepítéseknél, és felújításoknál. Becslések szerint az állomány nagysága és a vadélitartó képesség között az egyensúly megbomlott, a védekezés csak úgy képzelhető el alapvetően, ha a vadlétszám csökkentésével ismét helyre áll az egyensúly. Csakhogy a vadgazdálkodás, a vadászat mai konstrukciójában a szövetkezet ezt sem befolyásolni, sem megvalósítani nem tudja. Hátrányos helyzetben vannak a szövetkezetek a tekintetben is, hogy az erdő- fenntartási alapból kevesebb visszajuttatásban részesülnék. Az erdőfenntartási járulékot az egységnyi területről kitermelt fa után kell fizetni, tehát ahol a fahozam magasabb, a visszajuttatott alap is nagyobb területű felújítását teszi lehetővé. Számítások szerint az állami erdőgazdaságok egy hektár tarvágás után öt hektárt képesek felújítani, míg a szövetkezetek csak három hektárt. Ezért szorgalmazzák a megye szövetkezeti vezetői, hogy törvény, és ne alacsonyab szintű jogszabály szabályozza a visz- szajuttatás igazságos és normatív mértékét. A megyében valóban korszerű, piacképes terméket előállító szövetkezeti fafeldolgozó bázis nincs. A tsz- ek egyre nagyobb arányban lábon adják el a vállalkozóknak a kitermelendő erdőket. Nyolc-tíz évvel ezelőtt a fagazdasági társulások létrehozásának egyik célja volt a fafeldolgozás közös fejlesztése. E téren azonban lényeges előrelépést nem sikerült elérni.-Jó esetben csak elsődleges feldolgozás vagy félkész termékek gyártása folyik, melynek jövedelmezősége rendkívül alacsony. Ahogy a vita során elhangzott, az erdőgazdálkodásból származó évi ötven-hetven millió nyereség távolról sem elegendő ahhoz, hogy versenyképes feldolgozóbázisok alakuljanak ki. Ezért szorgalmazza több szövetkezeti vezető az ilyen célú összefogást, társulást. Melyhez természetesen alapot az új erdőtörvénynek kell adni. KÖZELEBB A PIACHOZ Az érődgazdálkodáshoz szorosan kapcsolódik a vad- gazdálkodás. A most folyó vitákban a szövetkezetek joggal kifogásolják, hogy az ő területükön élő, mind a szántóföldön, mind az erdőben tetemes károkat okozó vad haszna nem az övék. Igazságtalannak tartják a vad és a föld tulajdonjogának elkülönülését és elemi erővel igénylik a vadászat és vadgazdálkodás új, törvényi szabályozását. A feszültségek megsokasodtak, feloldásuk sürgető. Ahogy a telpíitésre, az ápolásra, az egész erdőgazdálkodásra több figyelmet kell fordítani, épp olyan fontos, hogy a vele összefüggésben levő vadgazdálkodás is új alapokra helyeződjön. A képviselők gyűjtik a tapasztalatokat, a véleményeket, Pásztohy András is részt vett az elnökség vitájában. Alapvető érdek, hogy igazságos, jó törvény szülessen. V. M. A megyei pártbizottság szerdán választotta meg titkosan a Somogyi Néplap új főszerkesztőjének dr. Tröszt Tibort, a megyei pártbizottság volt titkárát, a Somogyi Néplap egykori munkatársát. Az új főszerkesztőt tegnap iktatták be tisztségébe a Somogyi Néplap szerkesztőségének és a Somogy Megyei Lapkiadó Vállalat munkatársainak a jelenlétében. Pordány H. László, a lapkiadó vállalat igazgatója köszöntötte a beiktatáson részt vevő Sárdi Árpádot, a megyei pártbizottság első titkárát és dr. Fenyő Istvánt, a megyei pártbizottság titkárát. Sárdi Árpád ismertette a résztvevőkkel a meggyei pártbizottság döntését. — Ez országosan is teljesen újszerű volt, nem kineveztük, hanem választottuk a főszerkesztőt két jelölt közül. Én személy szerint és a megyei pártbizottság vezetése, miután megkérdezte a szerkesztőségben is a vezető munkatársakat, valamint érdeklődtünk különböző személyektől, szakmai, politikai szempontból mindkét embert alkalmasnak tartottuk a főszerkesztői székbe. Akkor úgy döntöttünk, mind a két nevet a pártbizottság elé visszük, hogy egy újszerű megoldással, a párt- bizottság titkos szavazással válassza meg az új főszerkesztőt. Én azt hiszem, hogy ez a jövő útja, a demokratizálási folyamatba ez a forma beleillik. A megyei pártbizottság első titkára elismeréssel szólt arról, hogy -a lap jobb lett az elmúlt időszakban, mint volt a régi Somogyi Néplap. — Abban benne van a mi felelősségünk is, hogy a Somogyi Néplap n? hallgasson el semmit... Ennek az újságnak megvannak a hagyományai, s önök az elmúlt időszakban elkezdtek valamit. Ezen az úton kell továbbmenni. Sárdi Árpád ezután a szerkesztőség és a megyei pártbizottság együttműködéséről beszélt. — Én személy szerint nem azt várom, hogy a Somogyi Néplap a megyei pártbizottság szócsöve legyen, csak a jót írja meg, és hallgassa el, ami rossz. A sajtónak, a tömegkommunikációnak a közvélemény formálásában eddig is óriási szerepe volt. Azt gondolom, hogy ez a szerep az elkövetkezendő időszakban felértékelődik. Teljes autonómiát biztosítunk a lapnak és főszerkesztőjének. Tehát nem fogunk beleszólni, hogy mit ír meg, mit nem ír meg a lap. Írjon meg mindent, de ezt ameny- nyire lehet, objektiven és tisztességesen írja meg. Szeretnénk, ha a Somogyi Néplap egy friss, politikai kezLapunk új főszerkesztője — Tröszt Tibor — 1947-ben született Kaposváron, itt végezte középiskolai tanulmányait is — a Táncsics Mihály Gimnáziumban. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett magyar—történelem szakos tanári diplomát, a későbbiekben pedig a Budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem filozófia szakát végezte el, majd filozófiatörténetből doktorált. A pályát — 1969-ben — szerkesztőségünkben kezdte: deményező lappá tudna válni, szeretnénk, ha bátran újítana, fejlesztené profilját. Teremtsen tisztességes politikai nyilvánosságot, váljon olyan szakmai műhellyé, amely köré a megye humán- éntel miségének, általában* az értelmiséginek az a része, amely jobban érdeklődik a lap iránt, tömörülne, s be tudná kapcsolódni a munkába. Dr. Tröszt Tibor, a lap új főszerkesztője rövidesen ismertette a megyei pártbizottság ülésén is elmondott programját. Elmondta, hogy ez tulajdonképpen arra a megújulási folyamatra épül, amely elkezdődött a szerkesztőségben. Bejelentette, hogy május 15-.ig elkészítenek egy pályázatot a lapkiadó vállalat igazgatójával, hogy váljon önállóvá a Somogy Megyei Lapkiadó Vállalat. A legfontosabb vállalkozása természetesen, a Somogyi Néplap lesz, emellett azonban ez lehetővé tesz egy szélesebb körű lapkiadási profilt, különkiadásokat és egyebeket. Az új főszerkesztő beiktatása a kiadó igazgatójának zárszavával fejeződött be. a Somogyi Néplap munkatársa, majd kulturális rovatvezetője volt. 1975-ben nevezték ki az akkor induló Siófoki Kulturális Központ igazgatójává. 1977-től a megyei tanács művelődési osztályának helyettes vezetője, 1983-tól a megyei párt- bizottság osztályvezető-helyettese, később osztályvezetője, majd ideológiai titkára volt. 1972 óta tagja az MSZMP- nek, 1988-tól tagja a megyei pártbizottságnak. Júliusban már vendégeket fogad Balatonföldváron a teljesen felújított Helyiipari SZOT-üdülő. Kétágyas, fürdőszobás lakosztályokat alakítottak (ki. Építettek tekepályát, s helyet kapott az épületben egy drinkbár, valamint új társalgó is épült. A SZOT-üdülök átlagos színvonalánál igényesebb kivitelben végezték el a munkát, a szobák parkettázottak, az épületekben több helyütt márványburkolat, faborítás készült. A felújítás költségeit a Budapest Bank állta — ennek fejében tizenöt éven át nyaraltathatja dolgozóit a továbbra is a SZOT kezelésében maradó üdülőben. Damaszkuszi út Sokan elférnek rajta. Sok Saulusból lesz Paulus „sugallatra”, minden átmenet nélkül. Tegnap, azaz tavaly május előtt még törekvő apparatcsík, egyéni vélemény nélküli, készséges bólogatójános, s lám, ma őt látod a „hullám” tetején, ö a leghangosabb reformer. Gyanítom, meggyőződése, személyes véleménye most sincs, de — sebáj — van, illetve volt másnak (aki érdekes módon mégsem szervez reformkört), csak el kell azt tulajdonítani, s ha egy gondolatot sokszor hangoztat valaki, egy idő után saját maga is azt hiszi, hogy neki jutott először eszébe. Hogy ama május előtt ő hördült fel legelőször, ha valaki jelezni merészelte a bajokat, ha valaki megkockáztatott egy a „vonaltól” éltérq javaslatot, ellenvéleményt vagy csupán nem eléggé lelkesen helyeselt a „mindent számbavevő, körültekintő” beszámolókra, helyzetjelentésekre? Nos, ki emlékszik már erre, hiszen egy világ választ el bennünket azoktól a „régmúlt” időktől; most az a fontos, hogy mindenki előtt nyilvánvalóvá váljék, hogy reformpártiak vagyunk. Ennek pedig a legalkalmasabb módja reformkört alakítani (lehetőleg hasonló gondolkodású és mentalitású személyekből, s az sem baj, ha egy-két íáazi reformer is betéved a tagok közé), mert ha az ember belép egy reformkörbe, sőt ha alapítóként teSzi ezt, a napnál világosabb, hogy ő egy reformer, akire a jövőben is számíthat a társadalom (megfelelő beosztásban természetesen) s az em- lékezetfcihagyásban szenvedő szűkebb pátria. Aki pedig nem volt szemfüles és nem szerzett tudomást időben arról, hogy egy ilyen kör alakul, az vessen magára, ha funda- mentalitásnak vagy mit tudom én micsodának nézik ezután. Egy „refor- memék” különben is az az egyik legjellemzőbb tulajdonsága, hogy fogékony az új dolgokra, napra- és lépésre kész. Valahogy megérzi, mikor, hová kell belépnie. Hogy miért nincs a körben az a kommunista értelmiségi, aki levezető elnökként az álmatag és bizonytalan testületre szinte ráerőszakolta akaratát, mármint azt, hogy igenis pártértekezleteit kell tartani éppen a megvalósítandó reformok, a megT újulás érdekében.? És az új városi első titkár, akit a pártértekezleten a lehető legdemokratikusabb módon választottak meg, s akinek emberi és ideológiai nyitottsága, művél tsége eleve garancia arra, hogy minden ideg- szálával a reformpolitikát akarja segíteni? No, persze... Valakiknek képviselniük is kell a reformot, mégpedig az alapszervezetekben, olyan emberek körében, . akik egyre türelmetlenebbül reagálnak a szavakra, mert egyre dágább az élet és kevés a fizetés... ... Az ember beül a Mazdájába vagy leüzen a sofőrnek, hogy álljon elő a Volgával, és elhajt (elhajtat) a reformkörbe. Qt.t a reformer társakkal megbélyegzi a (titokban) balos álreformereket, óva inti a nagyhatalmakat, s miután kedvére kipolitizálta magát (reformszéliemben), hazatér luxuslakásába, és élfogyasztja ízletes, ám ka- 1 óraszegény vacsoráját. Szapudi András
