Somogyi Néplap, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-29 / 124. szám

1989. május 29., hétfő Somogyi Néplap 5 Olasz kórus a zeneiskolában Bársonyosan zengő dallamok Az olaszországi Gorizia városának kórusa és a ka­posvári Táncsics gimnázium énekkara adott közös hang­versenyt pénteken este a kaposvári zeneiskolában. Kétéves a barátság. Most a XV. és XVI. századból származó kórusművek, mo­tetták csendültek föl a két kórus, majd az olaszok tol­mácsolásában. A zeneiskola kis koncert­terme csak a szűkebb — az iskolásokból, a szülőkből és pedagógusokból álló — kö­zönséget tudta fogadni. Az olasz Sant Ignazio vegyes kar produkciója megérde­melte volna a nagyobb nyil­vánosságot is. Ritkán hallunk Kaposvá­ron a mediterrán vidékről származó énekeseket, ezért is élmény volt ennek a bár­sonyosan szép hangú karnak a megszólalása. A kórust. amely 25 éve játszik jelen­tős szerepet a 40 ezer lako­sú olasz városban, Stanislao Jericijo karnagy vezényelte. A fölcsendült művek közül külön említést érdemel Farkas Ferenc Pataki diák­dalok I. című művének in­terpretálása. Kiemelkedő élmény volt hallgatni Ko­dály Stabat Materét és H. Bauernfein Jubilate Deoját is. Tiszta hangzás, emelke­dettség jelemezte e kórus­művek tolmácsolását. Az olasz népdalirodalom népszerű művei játékos könnyedséggel, humorral fűszerezve csendültek föl. Pigarelli La paganella című művére majdnem táncra perdült a publikum, ritmus­ban doboltak a lábak. A kórus ráadással kö­szönte meg a kaposvári kö­zönség lelkes tapsát. V. Á. Születésnapi hangverseny Harmincéves a Tóth Lajos iskola kórusa A kaposvári Munkácsy Mihály Gimnázium aulájá­ban sikeres és bensőséges hangulatú hangversenyt ren­deztek szombaton a Tóth Lajos Általános Iskola ifjú és „öreg” diákjai. Az Un- neplésre az alkalom: Záká- nyi Zsolt karnagy 30 éve alapította azóta európai hí­rűvé vált gyermekkórusát. Zsúfolásig megtelt a néző­tér. Harminc év után — ki­csit megritkult hajjal — üd­vözölték egymást a hajdan szoprán szólót is éneklő „kisfiúk” és azóta már csa­ládanyákká „iperedett” asz- szonyok. A fehér blúz és ing, a fekete szoknya — s a viszontlátás öröme — egy- pár órára mindenkit diákká változtatott. S a tanár úr, Zákányi Zsolt karját fölemelve, jól ismert mozdulatával csalogatta elő ismét az összevont kórus aj­káról Kodály Nagyszalontai köszöntőjét. Dr. Horváth Sándorné, az iskola igazgatója és dr. Ke- rekesné Pytel Anna, az után­pótlás kicsinyek kórusának karnagya üdvözölte az ün­nepeltet és a jelenlevőket. A kórustagok virággal kö­szöntötték az ország min­den részéből hazalátogató idősebb társaikat. A kicsinyek kórusa dr. Kerekesné Pytel Anna ve­zényletével Kodály Éneklő Ifjúsághoz című rendkívül nehéz kórusművét, majd Schein Ébresztőjével adták meg az est játékos, boldog hangulatát. Garai László, a városi ta­nács művelődési osztályá­nak vezetője ajándékot nyúj­tott át Zákányi Zsoltnak. Ugyancsak a kórus harminc éves munkáját méltatta Tóthpál József, a Kórusok Országos Tanácsának főtit­kára, majd átadta a tanács díszoklevelét a kórusnak és karnagyának. Az összkar tolmácsolásá­ban ezután Vecchi, Men­delssohn, Bárdos és Kodály egy-egy kórusműve csendült fel. A hálaadás és öröm Bárdos Jubilate című kórus­művében, magas színvonalú produkcióban szólalt meg. A gyermekkar és a női kar Kodály Angyalok, Pász­torok című művét adta elő, majd ismét az összkar állt pódiumra: népdalok csen­dültek fel Vavrinecz Béla feldolgozásában. A zongorá­nál most egy „öregdiák”, Dárdai Árpád kísérte a kó­rust. Az es,t hangulata a csúcs­pontjára érkezett, amikor a vendégdiákok léptek a szín­padra — akik hajdani isko­lájukban szerették meg a zenét és azóta aktívan mu­zsikálnak. Faragó Béla zeneszerző saját szerzeményét adta elő zongorán, majd Szabolcsi Bernadett, Baranyó Aliz és Sólyom Emese triójának tap­solt a közönség. Zákányi Emőke, a Magyar Állami Énekkar tagja egy Gluck- és egy Gershwin- szerzemémnyel örvendeztet­te meg a közönséget. A zon­goránál mint hajdan is, Kardos Kálmán kísérte. Magyar Róbert, az Ope­raház művésze Gounod és Verdi operájának egy-egy basszus áriájával aratott si­kert. Balázs István hegedű- művész a Capella Savaria koncertmestere korhű hang­szeren szólaltatta meg a verbunkos fantáziát, amely egy XIX. századi pannon­halmi kéziratból származik. Három „kisfiú” állt a közönség elé. Sziklai János magfizikus (tenor), Zákányi Zsolt, a Magyar Rádió Kó­rusának tagja (basszus) és dr. H. Kovács Zoltán orvos (bariton) triója érett, csodá­latosan zengő férfihangon szólaltatta meg Muhin, Pa- lesztrina és Mozart műveit. A vendégek rögtönzött be­mutatkozását Pálfi László, a Magyar Állami Énekkar tagjának érett, kimunkálta n csengő basszusáriái zárták. Gounod Faust című operá­jából Mefisztó szerenádjá­nak gúnyos-humoros tolmá­csolása még a legapróbba­kat is elragadtatta. Zákányi Zsolt rövid és szívhez szóló köszöntő sza­vai zárták a családi hang­versenyt. Majd felcsendült Kodály—Berzsenyi A ma­gyarokhoz című kórusműve az összevont énekkar tol­mácsolásában,. Várnai Ágnes Falunapok, gyermeknapok MINDENKI KEDVÉRE... Hagyományőrzők és hagyományt teremtők Valaha a falu legnagyobb ünnepe volt a búcsú. Ilyen­kor összejött a nagy család; tyúkot és kacsát vágtak. A lövöldésnél légpuskával va­dásztak bazári olcsóságokra, az apák jókat söröztek a só­gorokkal; közben a gyere­kek léggömböt eregettek és felültek a ringlispilre. Később degradáló dolog volt azt mondani, hogy ha­zamegyek a falumba a búcsú­ra. Pejoratív értelmet ka­pott ez az ünnep. Jött helyé­be sok minden más; nemze­ti színű lobogókkal, ünnepi beszédekkel. S most, íme, itt a falunap. A régi búcsúk hangulatát idézi, mellőzve a hivatalos külsőségeket, és összehozza a nagy családot. A hét végén Kaposmérő- ben és Somogyjádon is fa­lunapot tartottak. A mérői- ekkel akkor találkoztunk, amikor az itteni úttörőcsa­pat kisdobosait és piros- nyakkendőseit avatták. Tar­tottak sportversenyeket, ki­rakodóvásárban jártunk, es­te diszkóban táncolhattunk volna. Somogyjádon hatodszor hirdették meg a tavaszi ta­lálkozót. Itt valóban kaval- kád volt; megmozdult a fa­lu apraja, nagyja. A helyi tanács elnöke nem véletle­nül volt büszke a hétvégi ta­lálkozóra. Péntek este kül­politikai fórumra hívták a lakosságot; szombaton meg­rendezték az úttörő- és kis­dobosavatást, gyermeknapi show-val egybekötve. Kiál­lítást nyitottak az egészsé­ges táplálkozás jegyében a. Böhönyei Állami Gazdaság, a Nagyatádi Konzervgyár, a Kaposvári Húskombinát és a megyei Tejipari Vállalat segítségével. Kiállításon mu­tatkozik be Alekszics Márta a szőtteseivel, a helybeli To­ronyi László faragásaival és kollégánk, Kovács Tibor ér­dekes riportfotóival. Torma Sándor agronómus- tól, a Hazafias Népfront helybeli vezetőjétől hallot­tuk: most avatták föl lovas­pályájukat, amit a termelő- szövetkezet építtetett. Gaz­daságukban is több kiváló teljesítményű paripa van, s ha tenyészetet nem is, de jó hírű „istállót” minden­képpen csinálnak. Somogy­iad, Somogybaboddal is versenyre akar kelni: itt is meghonosodik a roncsderbi. No nem nemzetközi szinten, de így is sok érdeklődő jött el hozzájuk. A Kapos Volán — Surján SE motocrossozói bemutatót tartottak, hátha kedvet kap valaki ehhez a cseppet sem olcsó „mulat­sághoz”. Megmérkőztek a * férfiak kispályás labdarú­gásban, majd a söröskorsók mellett; az esti bálban ki­sorsolták a tombola főnyere­ményét; a kempingkerék­párt. Volt, akinek malaca volt; más pulykát vihetett haza. Búcsúi hangulata volt a találkozónak. (Nagy) A vendég: Bubik István Hatszáz nebuló vette bir­tokába szombaton délelőtt Kaposváron a Kilián műve­lődési központot. A gyer­meknap alkalmából min­den program ingyenes volt. Ez alkalomból a Zselic Áru­ház is megörvendeztette a kicsiket azzal, hogy 20-30 százalékos árengedménnyel kínálta a játékokat. A Sütév és a Tejipar által rendezett kóstolón nem kel­lett külön kínálni a finom falatokat. S akiknek nem tellett a büfére, egy-egy po­hár tejet, kockasajtot, pék­süteményt kaptak tízóraira. A szellemi „étlap” külö­nösen gazdag volt. Jónás Tamás bűvész műsora cso­dálatot keltett; tágra nyílt szemű kicsinyek lesték a „varázslatot” ... Nagy sikere volt a repülőmodellezők bemutatójának is. A videó és a számítógép bőven kí­nált bámulnivalót, s még az sem vált hátrányukra az ap­róknak, ha egy-egy progra­mon kicsit el kellett gondol­kodniuk. A közös játékkészítés le­hetősége ugyancsak örömet szerzett annak, aki tudott bánni az anyaggal, a szer­számmal. Délután a fiatalok vendé­ge volt Bubik István szín­művész. A népszerű „óriás” egy kis lelkiismeretfurdalást is érzett, mert — mint el­mondta — a keresztlányát, szerette volna kivinni a li­getbe ezen a napon, de hát vállalta a közönségtalálko­zót ... A jeles egyházi ünnepekre emlékezett vissza mint gyer­mekkorának igazi élmé­nyeire. Számára Orosháza és a nagymama jelentette — i és jelenti még ma is — a boldog gyermekkort. — Önálló estem lesz Oros­házán június 10-én, és a most 88 éves nagymama ott fog ülni velem szemben az első sorban. Akkor neki és csak neki fogok beszélni... — mondta. Bubik István, aki most készül A férfi, aki virágot hord a szájában című Pi- randello-darab tévés felvé­telére, imádja a gyerekeket. Pillanatok alatt baráti kap­csolatot teremt velük. Ám e szeretet mögött ott b'újkál a féltés is — azok iránt, akik a szétszakadt családok mi­att egyedül maradtak. — Szeretet és bizalom — ez hiányzik a jó házasságok­ból — ismételgette summáz­va véleményét. Kezéről — láttam — még hiányzik a karikagyűrű. (—ai)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents