Somogyi Néplap, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-27 / 123. szám
1989. május 27., szombat 5 KÉSZÜL AZ ÚJ ÉVAD ELSŐ BEMUTATÓJA Sophie Louachevsky Kaposváron ,,Marivaux-t szereti korunk. A szerző egy bomlóban lévő társadalom tisztán látó tanúja volt, aki letépte ennek a társadalomnak álarcait, és könyörtelen következetességgel mutatta be a benne lejátszódó valódi érzelmi és eszmei folyamatokat.” (Gilles Sandier: Először is Marivaux...) A kaposvári Csiky Gergely Színházban most gyakori a francia szó: kellemes alt hangon muzsikál ez a nyelv. Sophie Loucachevsky irányításával megkezdődtek a jövő évad első bemutatójának próbái. Pierre Cáriét de Chamblain de Marivaux (1688—1763) két egyfolvoná- sosát állítják színre. — Hogyan talált egymásra Sophie Loucachevsky francia rendezőnő és a kaposvári társulat? — A francia forradalom kétszázadik évfordulóját ünnepeljük: művész szervezetünk (az AFAA) elhatározta, szétküldi a rendezőket a világba Indiától Brazíliáig, hogy ebből a témakörből teremtsenek meg egy-egy előadást. Kelet-Európából Magyarországra esett a választás, és a szervezet engem kért föl a rendezésre. Társulatommal a Madách Kamarában vendégszerepeltünk Paul Claudel, az 1955-ben elhunyt, jeles katolikus szerző Júdás—Pilátus című drámájával, melyet megnézett Ba- barczy László, a Csiky Gergely Színház igazgatója is. Ezután kaptam tőle a meghívást Kaposvárra. Eljöttem a somogyi megyeszékhelyre és megnéztem hét előadást, majd egy hétig színészi tréninget vezettem decemberbén fi művészeknk, így ismertük meg egymást, = Szeretnénk mi is megismerkedni s munkásságával, ■ = Négy évig tanultam építészmérnöknek, csak ezután kezdtem „színházat csinálni”; négy esztendőn át voltam vendéghallgatója a párizsi »színművészeti főiskolának. Azt hiszem a magyar filmbarátoknak nem idegen az a név, melyet mondok: Jean-Luc Godard. Igen, a Kifulladásig, a Bolond Pierrot, a Hímnem nőnem rendezője! A Szenvedély című filmjében vele dolgozhattam színésznőként. A főiskolán találkoztam Autóin Vitézzel, akinek három évig asszisztense voltam a Theatre National de Chait- lot-ban. — Melyet ő első ottani rendezéseként a Fausttal „szentelt fel” 1981-ben. Tartok tőle, hogy a francia színész e jelesét kevesen ismerik errefelé, noha szinte generációk járták ki iskoláját, maguk is jelentős színházi alkotókká válva. Vitéz maga Is szívesen rendezett Ma- rivaux-tól „a vígjáték Ra- cine-jától" s az emlegetett Claudel-tól is. Rendezői életműve olyan széles skálájú, hogy Sophoklész, Moliére, Gogol, Majakovszkij is jól megfér benne. Egyedülálló a színháztörténetben, hogy az 1978-as avignoni fesztiválon négy Moliére-rendezése szerepelt, hangos vitákat kiváltva. Tehát kitűnő mestere volt, Sophie. Mikor érett meg mellette az első rendezésre? — 1985-ben rendeztem önállóan, előtte „csak” társrendezőként. Mishima Yuki japán szerző Sade márkiné című drámáját játszottuk, a bemutatószéria után végigturnézva Franciaországot... — Bocsásson meg. hogy udvariatlanul közbekérdezek : ez volt az az előadás, amelyről olyan sokat cikkezett a színházi sajtó? — Fogalmazzunk inkább így: néhány díjat kapott az előadás. Ezután két kortársi szerző drámáját rendeztem meg, majd a Madách Kama, rában is bemutatott Claudel- mű következett- Fiatalokkal csináltam meg odahaza a Szentivánéji álmot, és rnosl Marivaux,,, — Aki, s ezt a lefordított művek csekély száma igazolja, nálunk kevésbé ismert, mint mondjuk a kortársi utód, Beaumarchais, vagy a Marivaux-pn jskolázódott XX, századi Anouflh, Giro- doux. Ismereteink szerint „két" Marivaux létezett, Az „egyik” könnyed, finom és rendkívül szellemes szerelmi vígjátékokat írt, ezeket együtt a „marivaudago" cím- kével szokták ellátni, A „másik” iogekony voll a társadalmi ellentmondásokra és erős kritikával szemlélte a környező világot: ennek megfelelően keserű bohózatokat írt. ön melyik Mari- vaux-ot viszi színre Kaposváron? — Az utóbbit. A rabszolgák szigete című egyfelvoná- sost és A kolóniát. — Ezeket A szerelem és a véletlen játékával együtt „forradalmi pásztorjátékoknak” szokták nevezni. Egyetért a definícióval? — Igen. Mindkét bemutatandó mű politizál, ugyanakkor paródiája is az úgynevezett ,.marivaudage"-nak: ettől nagyszerűek. A rabszolgák szigetében például a hajótörést szenvedő két pár szerepe — urak és szolgák — megcserélődik, végül azonban visszaáll az eredeti hierarchia. A világ tehát nem tud előrelépni, mindig visszajutunk a kiindulási pontra. Ha elfogadjuk a tolerancia elvét, akkor azt is elfogadtuk, hogy semmi sem változhat. Ha a türelmetlenség primátusát fogadjuk el, akkor a zsarnokságot fogadtuk el... Vallom, hogy Marivaux kicsit a jövőbe látott, ami a francia forradalmat illeti: néhány évtizeddel később a nemesség hatalmát megdöntötte a burzsoázia. A kolóniáiul annyit: a nők akarják átvenni a hatalmat, ragaszkodva a nemesség előjogaihoz. — Ügy vélem, lesz mondanivalója itt és most Mari- vaux-val. Milyen módszerrel dolgozik? — Mindig a nulláról indulok. Az első és leglényegesebb dolog számomra a színész teste: ez szent dolog. A színpadon egy magas, vékony színész egy adott pillanatban kicsivé és kövérré válhat. Nem hiszek istenben, de erre mégis azt mondom: itt valami szent titoknak vagyunk tanúi. Az első időkben egyébként gyorsan és rosszul dolgozunk. Az igazi munka ezután következik: lecsupaszítani amit addig csináltunk, elhagyni a fölösleges gesztusokat. A kaposvári közönség szeptember 22-én a két egyfel- vonásosban Lukáts Andort, Molnár Piroskát, Csákányi Esztert, Kulka Jánost, Pogány Juditgt, Holtai Róbertét, Magyar Évát, Karácsony Tamást is látja majd. Sophie Loucachevskyt olyan alkotótársak segítik, mint Lou Goaco díszlet-jelmeztervező, Reiko Kruk, az úgynevezett metamorfózis megálmodója és Dominique Brugieres világítástervező, Leskó László Publikum a pulpituson A dolgok tartalmi változása együtt jár, — együtt kell járjon — a formák megváltozásával. Ha az érdekviszonyok átrendeződnek és a „ki, kiért van" kérdésére a demokrácia íratlan szabályai szerint adunk választ, akkor tulajdonképpen azt tesszük, amit korábban is kellett volna. E gondolatok akkor vetődtek fel bennem, amikor a Somogy Megyei Tanács Társadalompolitikai Főosztálya meghívásának eleget téve részt vettem minap a kaposvári Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézetben megrendezett tanácskozáson. S akik, most a „nézőtér” helyett a „pulpituson” foglaltak helyet, nem voltak mások, mint a megye művelődési, egészségügyi, ifjúságpolitikai és sportosztályainak irodavezetői. övék volt a szó! A hallgatóságot — amely azonoan nem jelentett egyben pasz- szív hallgatást is — a megyei szakirányú vezetés képviselői alkották, dr. Horváth Sándor, a társadalompolitikai főosztály vezetője, vendégként dr. Fenyő István, a megyei pártbizottság titkára és dr. Kerékgyártó István, a megyei tanács önkormányzati és elnöki hivatalának főosztályvezetője. > Az értekezletnek nem voltak napirendi pontjai, a vezetőik részéről nem tapasztalhattunk semmiféle direkt irányítást. Az eszmecserének egyetlen, a múftba visszanyúló és azzal szorosan összefüggő előzményére utaltak csupán. Jelesen, arra a csurgói tanácskozásra amelyen megtárgyalták az 1989. január elsejével hatályba lépett Somogy megyei államigazgatási struktúra- változást. ,,A korszerűsítés ez esetben a stabilitás hiánvát eredményezi. Hatásosabb átgondoltabb irányításra van szükség” — fogalmazta meg aggályait egy irodavezető. A stabilitás hiányának felvetése arra utal: nem tudunk és talán nem is lehet máról holnapra az „elveszített mankó" nélkül biztonságosan „közlekedni”. Most valami újat kell megtanulni, a művelődés közszolgálatában is, önállóan szervezni, dönteni és végrehajtani. Ez azonban nehéz feladatnak látszik, nem csupán azért, mert az új szervezeti formában jórészt a régi „koponyák" gondolkodnak, hanem mert az országosan meginduló átrendeződések felemás helyzetet teremtenek. A gazdálkodási önállóság okos szorgalmazása a kulturális területek mindegyikén objektív és szubjektív akadályokba ütközik. Az állami támogatások apadása, elmaradása nem elégséges ösztönző ahhoz, hogy helyi forrásokból teremtsék meg a működéshez szükséges legalapvetőbb feltételeket. Könnyebbséget. gördülékenyebb átálFORMABONTÓ ÉRTEKEZLET lást azokon a településeken lehet majd tapasztalni (például Marcaliban), ahol korábban is egy kezdeményezőbb, önellátóbb struktúra kiépítésén fáradoztak a vezetők. Az oktatás, az egészségügy, a szociál- és ifjúságpolitika — régtől tudjuk —• nem a szó valódi értelmében vett termelői ágazatok. Az e területeken végzett munka hatékonysága csak hosszú távon és többszörös áttételen keresztül válik kézzelfoghatóvá. A minapi — rendhagyó — tanácskozás érdeme, hogy ezeket a gondokat feltárta, s ha gyógyító terápiát még nem is alkalmaz, de a további működés feltételeinek biztosításához megtette az első lépéseket. A „publikum” tehát nem bukott meg a „pulpituson”... Várnai Agnes RÁDIÓJEGYZET Kevés a segély Kétszázezer munkanélkülire számíthatunk néhány éven belül Mugyarországon — mondta a legnagyobb természetességgel a Háló című rádióműsor keddi adásában Ferge Zsuzsa szociológus. Ha azt vesszük, hogy hazánk lukosságának legalább fele munkaképes, és ma még ezeknek az embereknek a zöme dolgozik is, akkor a fent említett adat közel négyszázalékos munkanélküliséget takar. Márpedig ennyi dologtalan munkással tekintélyes helyre rukkolunk elő a sokat szidott, tradicionálisan munkanélküliséggel küszködő jóléti államok mellett. Brr ... Beleborzon- gok még csak a gondolatba is, hogy egyik napról a másikra, kezemben a munkakönyvvel futkározhatok egyik cégtől, hivataltól a másikig. Nekem legalább van benne némi gyakorlatom. De mit kezdjen az a tizenhét éves ifjú gimnazista, aki a műsor legelején telefonált? A hölgy kilátástalannak ítélte saját helyzetét, elkeseredetten kért választ arra: ha netán nem veszik fel az egyetemre, el tud-e helyezkedni? Ugyanis egyre gyakrabban olvas(?) arról, hogy a pályakezdők — kivált a középiskolát végzettek — a legmocskosabb betanított munkát is elvállalják, csak hogy legyen végre munkahelyük. A diáklány majdnem sírvafakadt, alig győzte vigasztalni az egyik műsorvezető. S hogy milyen esélyei vannak egy frissen érettségizett fővárosinak? Nos, erre pontos adatot nem tudtak mondani a műsor vendégei, de szavaik szinte azt sugallták: jobb nekiveselkedni a felvételinek. Ez a javaslat nem más, mint a válasz elodázása, hiszen tudjuk jól, hiába lapul a diploma a fiatal zsebében, az korántsem jelent biztos munkahelyet. Gondoljunk az orosznyelv-szakos tanárokra vagy éppen a kohászokra! Évről évre megannyit képeznek belőlük, de előbb- utóbb ők alkotják majd a munkanélküliek törzsgárdáját. Ezek a kilátások, jobb szembenézni velük, mintsem homokba dugni a fejünket. „Nagyon hiányzik, hogy nincs tapasztalatunk a munkanélküliség enyhítésében” — jegyezte meg Rózsa Ferenc, az ÁBMH munkatársa. Sokan betelefonálnak hozzánk, a legtöbbjüknek fogalmuk sincs arról, hogy milyen jogaik és lehetőségeik vannak akkor, ha szélnek eresztik őket.” Így igaz: az állampolgár telefonál, azért mert éveken át elhitették vele, hogy ragyogóan fejlődő gazdaságunkban szó sem lehet efféle „rút, kapitalista” vonásokról. Az állampolgárok zön|e még ma is ebben a hitben él. Ferge Zsuzsa hiába bizonygatja, hogy néhány éven belül kétszázezer embernek nem lesz munkahelye. Az emberek többsége nem hiszi. Csak akkor kezd el gondolkodni a kijelentésen, amikor saját maga is a munkaközvetítő iroda sokat látott vendége lesz. Amikor az is kiderül, hogy kevés a segély. „Beteg és öreg város Budapest” — teszi hozzá Ferge. Az átlagfizetésből sem lehet ott megélni (Kaposváron sem!, de ezt Pesten még nem tudják), nemhogy a munkanélküli segélyből, amely az átlagfizetésnek csak töredéke. A nyugdíjas is szegény, a gyesen levő anyuka és családja is erre a sorsra jut. A munkanélküliségnek nem feltétlenül kellene azonosulni a szegénységgel. Gondoljunk csak a 70-es évek olajválságára: tőlünk nyugatra tetemes szociális juttatással ellensúlyozták a csekély segélyeket. Am ahogy a műsorból kiderült, nálunk erre ma a legkevesebb esély sincs. Faragó László CÍMKÉZÉS MAGYAROSAN Kanizsai Ferit az isten is közéleti embernek teremtette: jó 1 öllépése, kifinomult igazságérzete, gazdag szókincse, kristálytiszta logikája, vitakészsége és szónoki erényei miatt szép Jövőt jósoltak neki. 0 maga egyébként élvezte is a közszereplést, s miután ez az érzés egyre erősödött benne, elkövette azt a hibát, amelybe naponta százak esnek; feleségül vette szerelmét, vagyis politikusi pályára lépett. Folyamatosan képezte magát, a Nagy Keleti Akadémián „rózsaszín kőtáblát” szerzett, s képességeit, ismereteit legjobb tudása szerint igyekezett hasznosítani. Előadásaiban éles szavakkal ostorozta az elmélet és a gyakorlat ellentmondásait, a bürokráciát, a köz javainak herdálóit, a demokrácia fogyatékosságait, A nyolcvanas évek elején ezért az egyik „illetékes elvtárs” (természetesen nem iKoltai Róbert) avantgardistának, a másik pedig jobboldali elhajlónak minősítette. Olyan is akadt, aki panaszt tett ellene, klerikális kifejezések túlzottan gyakori használata miatt. Azért nagyobb baj nem történt vele, a fegyelmit csak ígérték neki. A múlt év végén aztán a jobboldali elhajlót egy parázs vitában eltöltött nap végén balos pacákká minősítette át a viharos gyorsaságú társadalmi haladás egyik újdonsült apostola. Ferit mélységesen megdöbbentette az eset, napokig emésztette magát, önvizsgálatot tartott, de sehogysem tudott rádöbbenni, mikor ment végbe benne a nagy fordulat, Egy kicsit meg is ijedt: nyilván öregszik, elrohan mellette a világ, és már nem érti az „idők szavát", A múlt héten végre i némiképpen megnyugodott, Rég nem látott, váltig érő, hajú barátja kopogtatott be hozzá. « Néhány keresetlen szót követően, mely a családjáról, a régi közös ismerősökről esett, ahogy az természetszerű, a beszélgetés a politikára terelődött, A vendég csupán kettőt kérdezett. Az első kérdés: Szereted-e Pozs- gait?, a második: Ki kell-e rekeszteni a pártból az öreg balosokat? Kanizsai Feri mindkét kérdésre válaszolt: Dicsérte Pozsgait, de megjegyezte, hogy februári nyilatkozatával elég nagy vihart kavart. A szélsőbalt ő is .veszélyesnek tartja, de az életkor alapján történő kiátkozás szerinte sok kárt okozna, oktalan áldozatokat követelne. A vendégnek ennyi elég volt. Megalkotta• Ítéletét: akkor te a centrumhoz tartozol, a centrumhoz, mely se nem tűz, se nem viz, maga a pos- vány ... Kanizsai Feri pedig megint nekilátott az „önvizsgálatnak”. Zátonyi László *
